Part
1 I| öklével a bajuszát.~Eközben az asszony tüzet gyújtott a kályhába,
2 I| kérdezem.~- Van - felelte az asszony. - Ha tetszik, rántottát
3 I| falatig betakarítsa.~Az asszony megjelenik. Néz várakozóan.~-
4 I| ezen mód visszaviheti az asszony.~S nézek Andorásra.~- Kóstolja
5 I| volna más? - bosszankodik az asszony. - Aki kompérnak született,
6 I| feleségemnek:~- Hallod-e asszony, mit álmodtam én...~Elbeszélem
7 I| Estefele kolbászt sütött az asszony. Mer tetszik tudni: télen
8 I| istállóba, hogy mondok, ha az asszony mégis megébredt volna, hadd
9 I| Másnap délelőtt gyön be az asszony.~- Megvan mán, aszongya,
10 I| Ezelőtt néhány esztendővel egy asszony vízért ment Sófalván a csurgóra.
11 I| ha beszél, halál fia.~Az asszony elcsudálkozva nézett a két
12 I| Az ajtó nyitva volt. Az asszony szólni se tudott nagy álmélkodásában.~
13 I| nagy ajtó megmozdul. Az asszony megrémül és vissza-kiugrik.
14 I| úgy, hogy leszakadt.~Az asszony hazáig futott. Az udvarra
15 I| úgy jó az, ha testes az asszony, erős lábú és erős karú.
16 I| kétesztendős házasok voltak, az asszony elvesztette a gödröcskéket
17 I| annyira szerette, hogy az asszony parancsolt a háznál.~Csak
18 I| voltak.~Ekkor kezdett az asszony a javóshoz járni.~A mi javósasszonyunk
19 I| Fehérhajú, öreg, magányos asszony. Az ura csizmadia volt,
20 I| Istenem - sóhajtja az asszony -, hát ki segít énrajtam?~
21 I| fakadt újabb sóhajra az asszony -, szerencsétlen vagyok
22 I| hallottam a sírását.~Az asszony zsebkendőt takart az arcára
23 I| esztendő is eltelt, mikor a két asszony újra találkozott. A templomban
24 I| egyetlen gyermeke. Az az asszony ismerte a hajónk járását;
25 I| hogyan fog várni az az asszony a parton, hogyan fog integetni
26 I| a rongyos boglyas cigányasszony. Kirakott a szakácsnénak
27 I| előtt mégis rákiált egy asszony:~- Mi bajod Etel? Elküldtek?~
28 I| uraságnál.~Az új nagyságos asszony német. Bécsből való. Egyszer,
29 I| zöld réten! - mondotta az asszony.~S valóban, azon a száznegyven
30 I| arcú, csipkeruhás nagyságos asszony annyira elbájolta, hogy
31 I| szavával felelhetett.~Az asszony nem értette a választ. De
32 I| vette a fedőt. A nagyságos asszony nevette, hogy egyes ember
33 I| dolgoznia semmit. Csak mit az asszony kívánt, tedd ide, tedd oda,
34 I| pillanatban mégis meggondolta az asszony, hogy jobb lesz, ha Etel
35 I| megbontotta az ágyakat. Ahogy az asszony ágyát bontja, kellemes ibolyaillatot
36 I| érezte azt. Tudta is, hogy az asszony be szokta locsolni valami
37 I| árát magad ökörszemű szép asszony. Legyen a tiéd, amennyin
38 I| Dsin, az ördög.~Akkor olyan asszony volt vele, aki nem tudott
39 I| A hajón velem szökött az asszony is.~Óh, de soha nem véltem,
40 I| tavaszon megbetegszik az asszony. Én becsukom a boltot és
41 I| Melun, az átkozott.~De az asszony azontúl is gyöngélkedett.
42 I| Hadd örüljön annak is az asszony, hogy este sok pénzt öntök
43 I| pénzt öntök az asztalra.~Az asszony egy óra múlva beszólt a
44 I| példabeszéd is - mondja az asszony. - A halál fekete teve -
45 I| álmosodjak.~A kappan után int az asszony:~- Egy üveg aszu áll ott
46 I| Készséggel mozdulok. No lám, az asszony még aszut is szerzett.~A
47 I| cseveg, mint előbb.~Az asszony hallgatja mosolyogva.~De
48 I| mintha a ködben ülne az asszony meg az orvos. Csak a plasztron
49 I| toppantott türelmetlenül az asszony.~Fogtam a dugóhúzót, mint
50 I| poharat is adj! - szólt rám az asszony. Mondtam, hogy poharat is.
51 I| nézek persze. Látom, hogy az asszony pajkos-hízelgőn elcseréli
52 I| egykedvű és illedelmes.~Az asszony poharában nincs ital, az
53 I| Tölts hát! - szólt rám az asszony. - Nem értem! Milyen bamba
54 I| borát.~Én is kiittam.~Az asszony mosolygott és félig behunyt
55 I| tükörre nézek. Látom, hogy az asszony cipője az orvos lábát nyomkodja.
56 I| orvos szórakozottan.~Az asszony megrázza a fejét.~- Nem
57 I| száján vér buggyant ki.~Az asszony sikoltozva menekült a hálószobába,
58 I| A mosdót! - sikítja az asszony -, a mosdót az ajtóhoz.~
59 I| feleségem, kincsem volt az az asszony, és az az ember ott ült
60 I| táskámat... Ki keresne? Az asszony alszik az álomitaltól. A
61 I| tiszták még a nyírástól.~Az asszony tekintget rám. Közeledtemre
62 I| kutyácska ugat felém. Az asszony rászól:~- Csiba te!~Az ember
63 I| tessék, - toldja meg az asszony.~- A Balázs úré ez a nyáj?~-
64 I| nagyságos úré - toldja meg az asszony.~A szivarom harmadára fogyott.
65 I| asszonyra is mosolyog. Az asszony is mosolyog rá. Látszik
66 I| nekik a szivarcsutka.~Az asszony odaveti a bocskort az embernek.~-
67 I| Az a. A Pille - toldja az asszony. - Bizonyosan futtatták.~
68 I| Úgy kell neki - mondja az asszony. - Mindig hajszolják ezt
69 I| erre valaki? - vélekedik az asszony. - Vagy az ángol jön érte,
70 I| névjegyemet az asszonynak. Második asszony, még nem is ismerem. De
71 I| Kedvetlen természetű, rikácsoló asszony volt. Még az udvari kutya
72 I| szoba jobbra.~Szőke, nyúlánk asszony, afféle magas lábszárú,
73 I| Naptól barna, harmincéves asszony. Keze-lába munkától durvult.
74 I| Gábor? Ember talán az is?~Az asszony megáll. Mosolyog:~- Dehogy
75 I| volt, - mondta sóhajtva az asszony. - De már csak ketten élnek.~-
76 I| különösségekről.~Mégis furcsáltam.~Az asszony is várta pedig, hogy beszélni
77 I| gyerekeim? - panaszkodott az asszony. - Egész nap etetem őket,
78 I| játszott már nyilvánosan is.~Az asszony kissé vonakodott, de csak
79 I| benne. De láttam, hogy az asszony figyelme a bal kezét kíséri.
80 I| karperec csillog azon. Az asszony azt nézi, hogy a karperecen
81 I| Megint hibás hang... Az asszony unalmat kifejező arccal
82 I| lakik itt, és az a gyászoló asszony csak azért jött át Franciaországból.~-
83 I| Spanyol - makacskodott az asszony.~- Olasz - makacskodott
84 I| ha valaki arra ment. Ha asszony, gyerek, házasember ment
85 I| másikkal nem közölt.~Majd ha asszony lesz - gondolta -, megmondom
86 I| Amelyetek fiatal, ott is csak asszony, csakhogy török asszony;
87 I| asszony, csakhogy török asszony; amelyetek meg vén, azt
88 I| kérdezte fölcsodálkozva egy asszony.~A paraszt nem felelt.~A
89 I| kik voltak a vendégek. Az asszony megmutatta a fehér selyem
90 I| pálinkát bévül eresztek, az asszony már előre elszalad hazulról!...~
91 I| Írott könyv egy se.~Az asszony aztán magamra hagyott. Ha
92 I| mégis borzasztó - mondja az asszony -, hogy Keszeg úr mégcsak
93 II| életének?~A fáklya serceg. Asszony sír a haldokló kezén. Künn
94 II| amelynek füvére se ember, se asszony nem léphet, ahol gallyat
95 II| posztótakaró és arany ebgallér. Az asszony is csupa selyem, csupa arany.
96 II| bámulja az is a kutyát.~Az asszony rátekint a gyermekre. Tovább
97 II| ahogy hozzájuk érkezik az asszony, megemeli a kalapját:~-
98 II| valóban keresztény-e?~Az asszony félvállról feleli:~- Keresztény
99 II| mindenféle holttest. De csupa asszony, csupa gyermek, csupa agg
100 II| van körültekerve. A három asszony arcán olcsófajta fekete
101 II| helyen az árok szélén egy asszony hever hanyatt a földön,
102 II| a mellén pólyásbaba. Az asszony félkarral öleli magához.~
103 II| Elég annyi, hogy az az asszony élőnek látta.~- Él - mondta
104 II| Él - mondta rá a másik asszony is.~- Aj, szegények - mondja
105 II| szegények - mondja a harmadik asszony is, a legöregebb. - Vegyük
106 II| fölött megfekhetne az az asszony - vélekedik a csecsemős
107 II| Odacsoportosulnak az út mellett heverő asszony köré. Látják, hogy vérben
108 II| itt a hollók.~A legöregebb asszony lehajlik, s kivonja a halott
109 II| az asszonynak csizmát. Az asszony levágatta az új csizma sarkának
110 II| Isten - felelt ájtatosan az asszony. - Megsegített bennünket,
111 II| megérhessük - felelte az asszony.~- Megérhessük. Még azt
112 II| az esztendőbe, annyi.~Az asszony mosolyogva legyintett:~-
113 II| Nono - mondta feddőleg az asszony.~Balázs vállat rántott:~-
114 II| beszéltek kis ideig. Az asszony a tűzre rakosgatott. Balázs
115 II| nem engedi - felelte az asszony.~Az ember felkelt, és vizsgálódva
116 II| gyújt, vagy ötöt.~- Te, asszony! - mondja végre. - Ez a
117 II| Ezt kézzel tették ide.~Az asszony mosolyogva vont vállat:~-
118 II| Hagyjuk! - mondotta az asszony.~De az ember nem hagyta.
119 II| sisak, puska...~- Hej, asszony! - mondja örömmel az ember. -
120 II| Hagyja már azt - mondja az asszony -, hiszen ezt se bírjuk
121 II| Pihenjen, kend! - szólt az asszony.~De az ember nem pihent.
122 II| már félig volt a zsák, az asszony megint próbálta emelni.~-
123 II| mondotta rekedten az ember.~Az asszony bevitte mind a nyolc zsákot.~-
124 II| a gödröt - vélekedett az asszony csendesen -, aztán holnapra
125 II| Gazdagok vagyunk! - rebegte az asszony.~- Minden napra egy gyesznó! -
126 II| remegtek a fáradságtól, s az asszony váltig nógatta hazafelé
127 II| volt, mint a halott. Az asszony is.~- Ássuk vissza - rebegte
128 II| Ássuk vissza - rebegte az asszony. - Hordjuk el apránként...~-
129 II| nyomott egy métermázsánál. Az asszony tántorgott alatta, aztán
130 II| itt a felét! - sírta az asszony. - Ássuk vissza!~- Dobd
131 II| ordította az ember.~Az asszony ráfordította a terhét. Tompán
132 II| Mikorra megvirradt, az asszony nem vitt egyebet haza a
|