Part
1 Gardon| múlt velünk él”-ben pedig mintha a fiatal tanító, Ziegler
2 I | csak tarlókon vezetett. S mintha nem is az erdőnek tartana...~
3 I | lépegettem a nyomában, magam is mintha meghibásodtam volna. Meg
4 I | közt, a nagy némaságban is, mintha sóhajtotta volna azt a szomorú
5 I | magányosan álló barna fakereszt, mintha egy kiterített nagy fehér
6 I | alján is körülolvadt a hó, mintha valaki megingatta volna
7 I | emléke?~Andorás megállt, mintha megütötték volna.~- Minek
8 I | Valaminek?...~S maga elé nézett, mintha igen különös volna az a
9 I | villa. Eszik olyan komolyan, mintha becsület kérdése volna,
10 I | meg olyanra van beföstve, mintha fábúl vóna.~- De - aszongya -,
11 I | pofám úgy föl volt dagadva, mintha valami trombitás-regruta
12 I | valaki gyön, megindulsz, mintha részeg vónál, aztán danolsz
13 I | által olyan volt a fejem, mintha valaki egész nap moslékot
14 I | ébredésem is olyan volt, mintha alulról megtaszították volna
15 I | az álmom is olyan vót... Mintha a bíró azt parancsolta vóna,
16 I | padlásom tele is van, mégis, mintha semmise fogyott volna. No
17 I | libegnek-lebegnek körültem, fölöttem. De mintha a fejemen kalap helyett
18 I | olyan nehéznek éreztem, mintha vasból volna, félmázsás
19 I | Olyan különösképpen nézett, mintha nagy rosszalással azt kérdezte
20 I | Egyszercsak azt érzem, mintha nem a magam lábán járnék.~
21 I | nem képzelődés; valósággal mintha elcserélte volna valaki
22 I | árnyék, fekete, egyenes, mintha valami nagy sorompónak a
23 I | nagy fekete köröszt!~Mögin mintha mellbe taszítottak volna.~-
24 I | meg is fordul, szembe. Mintha tizenkét tenyérrel toltak
25 I | mellemben úgy vert valami, mintha a szívem helyett valami
26 I | Olyan távolrúl némelyik, mintha ember vóna, állna, várna...~
27 I | lehet? - mondok. Olyan, mintha kecske szólna. Hátha valami
28 I | mégis úgy sújtottam meg, mintha farkas volna.~Hát el is
29 I | hogy a koma olyan vót, mintha terítőrül keltették volna
30 I | És a többi: köd.~JUDIT:~Mintha Sztretfördben sohase volna
31 I | Sztretfördben sohase volna köd...~Mintha a nap ott éjjel is ragyogna...~
32 I | huszonhat.~Épp fordítva: mintha a gyűrűvel~keresztlevelet
33 I | szegény:~„De megrútult. Mintha nem is ő volna!”~JUDIT:~
34 I | leány volt. Olyan piros, mintha örökké szégyellne valamit.
35 I | nyírfaliget, amelynek fái mintha penészfoltos ezüstből volnának.~-
36 I | arcához emelte a botját, mintha meg akarná lőni, amin a
37 I | legelőn.~A gróf úgy érezte, mintha erőt lehelne be az üde levegőből.
38 I | komolysággal felelte Domokos, mintha azt mondta volna: az oláhok.~
39 I | felbuzdult hiszékenység.~Mert mintha az egész hegy egyetlen kődarab
40 I | az átkozott, és úgy tett, mintha nem is tudna róla. Könyörögtem
41 I | úgy állt az ól közepén, mintha testamentumot csinált volna.
42 I | alatt éppen olyan volt, mintha seprűn lovagolna.~A legnagyobb
43 I | Előrehajló fejjel jött, mintha valamit keresne. De nem
44 I | fejlődni benne. Elmúlt ideje mintha föltámadt volna, s a lába
45 I | Szóval: gyónjál meg neki, mintha a papnak gyónnál. Érted?
46 I | emeli, csapkodja a vizet, mintha ki akarná verni a tengert
47 I | mindig olyan csendesen, mintha mind a hárman némák volnának.
48 I | írva, akkor azt érezzük, mintha nekünk is részünk volna
49 I | meg a levegőbe lökdösi, mintha valakit el akarna lökdösni
50 I | Aztán olyan volt neki, mintha a saját ágyában nyugodna,
51 I | ég. A fák vizesek voltak, mintha verejtékeznének. S íme,
52 I | is fehér az ablak alatt, mintha alabástrommá változott volna.~-
53 I | Á-á-á-áó!~Hátborzasztó hangok. Mintha nem is emberi szájból törnének
54 I | víz lassan forgatja őket, mintha valcert táncolnának. Az
55 I | megrettenve állt föl.~S mintha az az embercsoport megfagyott
56 I | akinek a keze kék volt, mintha kesztyű volna rajta.~A mészáros
57 I | szeme mélyen behunyódott, mintha elájulna.~- Legyetek a bíráim -
58 I | mutatott.) Olyan nekem, mintha a Krisztus csoportjából
59 I | Csinálhatnánk együtt - felelem, mintha dsinek szállottak volna
60 I | pergettem a rézkanálból, mintha arról beszélgetnénk.~- Csinálhatnánk
61 I | mosolygott, mint más nők. Hanem mintha egy rózsaszínű hullám futna
62 I | erőlködtem, a szemem pilláit mintha összeragasztották volna:
63 I | és fényes volt a cipője, mintha akkor vette volna ki a bolti
64 I | nekem. Kezem, lábam, vállam, mintha ólommá vált volna. A fejemben
65 I | szemem elé köd ereszkedett. S mintha a ködben ülne az asszony
66 I | kortyolgatja a vörösbort, mintha mondaná: A szívedet iszom!~
67 I | álmosság szállt meg...~Erre mintha villám futott volna át rajtam,
68 I | vakon, gondolat nélkül, mintha kivették volna a fejemből
69 I | tudtam, hogy lakik bennem. S mintha nem is én cselekedtem volna,
70 I | rájok. Olyan volt minden, mintha álmodnék. A vonat közben-közben
71 I | mozgadozott, s olyan volt, mintha a végtelenségbe vinne, mintha
72 I | mintha a végtelenségbe vinne, mintha soha többé ki nem szállhatnék.~
73 I | szívem dobogása úgy megáll, mintha egy elefánt topott volna
74 I | A mészáros úgy horkolt, mintha ő itta volna meg az Aliék
75 I | Ő maga is olyan kövér, mintha a földjében termett volna.~
76 I | maga mögött az út porát. S mintha csak lábheggyel érintgetné
77 I | érintgetné a föld színét, mintha láthatatlan szárnyak hoznák,
78 I | kelletlenül ették a piskótát, mintha posztókalapot rágnának.~-
79 I | csakugyan kellemes hangú volt, mintha üvegharangocskák szólanának
80 I | halál.~- De nem halál, csak mintha új érzékeket kapnál.~- Az
81 I | fája, mint egy nagy T betű, mintha egy nagy fekete T állna
82 I | a szeme áthatol rajtam, mintha üvegből volnék.~Zavart a
83 I | dermeszti.~Végignézett rajtam, mintha a ruhámat nézné.~- S neki
84 I | ahogy emelten tartotta, mintha várná a szellemerőt, amely
85 I | elájult talán?~Kábult vagyok, mintha dorbézolásnak volnék másnaposa.
86 I | Végignézek magamon, hát csak mintha ködüvegen át látnám magamat,
87 I | harmadik a két lábát öleli. És mintha emelné egyre feljebb és
88 I | mozdulattal, nekilendül, mintha rájuk sújtaná az ablaktáblákon
89 I | Ibolyák fehér selyemkendőn, mintha hóra szórt kék virágocskák
90 I | megeredt az eső. A torkán mintha megakadt falatok volnának,
91 I | mondotta olyan hangon, mintha már régen ismernék egymást.~
92 I | várakozón nézegetett reá. Hiába, mintha be volna dugulva a torka,
93 I | be volna dugulva a torka, mintha a feje olyan volna, mint
94 I | üldögélek itt, de mégis, mintha ez a három szó meleg lehelettel
95 I | le magáról Sári karjait, mintha kígyó ölelte volna át.~-
96 I | nyögte Olga olyan hangon, mintha gyökerestől szakították
97 I | behunyódott. S mégis olyan volt, mintha látna. Látná az eget sötétkék
98 I | Napot és Holdat egyszerre. S mintha Olga kiáltana a távolból:~-
99 I | kormányozza a tutajt. S mintha az ő ágya vízparton volna
100 I | hidegsége végigborzongatta. És mintha a súlya is a puskának tízszer
101 I | fehéren és szenvedőn, s mintha rajta volna az arcán még
102 I | sikoltozások következtek. Olga, mintha rugók dobták volna fel a
103 I | hüvelykujjával. Aztán egyszerre mintha megharagudott volna, a pékhez
104 I | Mindig mereven nézett, mintha csodálkozna valamin, és
105 I | és úgy lógatta a fejét, mintha nehezebb volna, mint más
106 I | vendégeim úgy mentek szét, mintha bomba csapott volna a házba.
107 I | elszenesedett lapot. Az írás mintha fekete drótszálakból volna,
108 I | benne az emberi állatot. Mintha egy földön járó angyal volna!
109 I | Kék a szeme, mint az ég. Mintha egy kék lélek szeme nézne
110 I | haza. Oly izgatott vagyok, mintha a magam gyermekét várnám. „~---------------~„
111 II | előre dőlő íves keresztről mintha a saját árnyékát nézné a
112 II | csupán a szájuk mozog, mintha imádkoznának.~Sokszor láttam
113 II | bátyám háta mögé somolygott, mintha bánná a lopást.~Pedig dehogy
114 II | paprikás szalonnát!~A bacsó, mintha valami fontos államtitkot
115 II | csont-lófejek között. Őmaga is mintha a tél királya volna, fehér
116 II | által az éjjeli csenden, mintha az is kérdezné a táltossal,
117 II | pillantás, az a tekintet! Mintha az éj legszebb csillagai
118 II | esztendő óta a tárcámban, mintha valami panorámás vagy mi
119 II | szerelem! Úgy érzem magamat, mintha illatos, forró légfürdőt
120 II | forró légfürdőt vennék, mintha egész testem ebben az egy
121 II | olvadna össze: szeretlek! S mintha édes lenne megsemmisülni
122 II | cukorsüveget is, bútoraim mintha élnének, mozognának és nevetnének
123 II | számba dugva úgy tettem, mintha észre sem venném őket. Valami
124 II | így karonfogva mentünk. Mintha andalító muzsikával lett
125 II | Olykor átölelem, gyöngéden, mintha egy liliomvirágot ölelnék,
126 III | Klamperozás.~A zongora verője mintha meghallotta volna az öregúr
|