Part

  1  I|             az egyikök Sári, a másik Olga. De mivelhogy ikrek és reggel
  2  I|           arca keskenyebb. Aztán hát Olga indulatosabb, Sári csendesebb.~
  3  I|           Sári megtanulja a bibliát, Olga a történelmet. Ha Olgát
  4  I|          felelésre a történelmi órán Olga felel.~Úgy is történt.~A
  5  I|           tanító szólott:~- Csetneki Olga.~S fölkelt a másik. Pergő
  6  I|                Tanító úr: Sári felel Olga helyett.~- Egy óra bezárás! -
  7  I|            Egy márciusi napon, ahogy Olga az ebédhez tér a boltból,
  8  I|      szokottnál.~Sári kérdőn néz rá. Olga azonban kerüli a tekintetét.
  9  I|        Átölelte Olgát:~- Mi történt?~Olga pillogott, habozott. Azután
 10  I|          Megjött - újságolta örömmel Olga. - De látnád, micsoda nyalka
 11  I| elmosolyodott, a tükörbe pillantott.~Olga tovább-beszélte az újságot:~-
 12  I|               Kezet szorítottunk.~És Olga piros örömmel nézett Sárira.~
 13  I|        eljön-e holnap is? - kérdezte Olga. - Holnap tízkor megint
 14  I|    pékboltban, mint az előbbi napon. Olga bizony elfelejtette, hogy
 15  I|             tapadozó tekintettel áll Olga előtt. S aznap este már,
 16  I|                susogta Olgának.~Erre Olga ugrott ki az ágyból és ő
 17  I|            már tíz órakor a boltban. Olga az előbbi napi lilaszín-babos
 18  I|              tudta, hogy melyikük az Olga. Mosolyogva pödörgette a
 19  I|     csevegett.~Persze, amint elment, Olga azonnal rohant a szobába
 20  I|            babosba. Próbáljuk meg...~Olga a fejét rázta.~- Nem, az
 21  I|            mint valami cigányprímás.~Olga megint elkomolyodott:~-
 22  I|           küldtek.~A következő napon Olga ismét gondolkodva ült az
 23  I|            el ma? - kérdezte halkan.~Olga a fejének egy bágyadt mozdulatával
 24  I|                 hebben meg a pékné s Olga is.~Már mondani akarják,
 25  I|              Matyi! - szól haragosan Olga. - Az olyan rendetlen!~S
 26  I|        mosolyogva néz rá. Örül, hogy Olga örülni fog. Még kezet is
 27  I|       Egyelőre csak a kezét, a kezét Olga. Oly boldog vagyok, ha a
 28  I|           órakor lepték el a boltot. Olga, kedves Olga...~Fölemelte
 29  I|            el a boltot. Olga, kedves Olga...~Fölemelte a leány kezét,
 30  I|              róla Olgának.~S mikorra Olga belépett, szerencsére két
 31  I|           meg a bábosné. Látszott az Olga arcán, hogy patvarkodott.
 32  I|          Olgának a kézcsókot. De hát Olga nem örülne neki, s Gyuri
 33  I|          hallgatta, mikor az ebédnél Olga boldog pirulások közt susogta:~-
 34  I|          káposzta volt az ebéd, amit Olga csak egy kanálnyira becsült.
 35  I|             órára, egy órára. Persze Olga akkor már a szobában fogadta,
 36  I|            az üvegipar felvirágzását Olga nélkül. És hát Olga persze
 37  I|    felvirágzását Olga nélkül. És hát Olga persze nem akarta gátolni
 38  I|             első csók is megtörtént. Olga egész nap piros volt tőle.
 39  I|          Apróra mondd el, apróra!~És Olga elmondta tizedszer is apróra,
 40  I|    sóhajtozott.~- Te - mondta reggel Olga -, ne szólj még róla senkinek,
 41  I|          Sári rápillantott Olgára, s Olga megértette, hogy a húga
 42  I|          eljegyzés. És hát esténkint Olga tömérdek csókról számolt
 43  I|             S vasalgatnak szerényen.~Olga vállán az ibolyáskendőcske
 44  I|    viszonozzuk ezt a kendőt - mondja Olga. - De a szobai hímzéseket
 45  I|       meglegyen.~- Matyi! - kiáltott Olga az udvar hátuljába.~Az ölfák
 46  I|           Jaj, szegény cica - mondja Olga. - Feljött velem, hogy a
 47  I|         bezártam a padlásablakot.~És Olga kapja a kulcsot. A vállkendőjét,
 48  I|              olyan vigyázatlan volt.~Olga sokáig időzött a padláson,
 49  I|           Gyuri bent vár a szobában.~Olga besiet. A nyakába omlik
 50  I|           hogy jöjjek ide a szobába.~Olga csak nézett. Az arca elfehérült.~-
 51  I|             annyira egyek vagytok...~Olga csak meredezett, mint akinek
 52  I|           vállán volt?~- Hát persze.~Olga leült. Csak kókadozott,
 53  I|              a leányára.~- Mi bajod?~Olga szemében megeredt az eső.
 54  I|           oly egyforma ez a kettő...~Olga fellobbant:~- De hát hogy
 55  I|       elveszem Sárit. Nekem mindegy.~Olga kínos nyakhúzódással hunyta
 56  I|               mint a fehér pipacs.~- Olga! Olga! - kiáltotta rémülten. -
 57  I|              a fehér pipacs.~- Olga! Olga! - kiáltotta rémülten. -
 58  I|      anyjától. Az anyja meglocsolta.~Olga megnyitotta a szemét. A
 59  I|             Kígyó! Eredj innen!~- De Olga!...~- Irigyem vagy! Irigyem!
 60  I|         csodálkozással nézett:~- Én?~Olga felrobbant:~- Még azt mondja:
 61  I|             bírod kimosni magad?!~És Olga megint a szemére tapasztotta
 62  I|               Gyuri eléje térdelt.~- Olga, angyalom!~- Távozzék! -
 63  I|              Távozzék! - hördült fel Olga. - Távozzék! Ha magának
 64  I|          Inkább haljak meg, minthogy Olga gyűlöljön.~S ki akart menni,
 65  I|              És a kendő? - rikoltott Olga.~- Most már megmondom. Előtte
 66  I|             mit hazudjon - kesergett Olga.~- Nem, ezt nem bírom ki -
 67  I|          megtévedt. Ezt csókolta meg Olga helyett.~Az ablakon vakító
 68  I|         csupa aggodalom nehezítette. Olga igen haragszik. Megbékül-e?
 69  I|            Benézett a belső szobába. Olga a díványon feküdt. Az arca
 70  I|               Semmi hang.~Benyitott.~Olga még mindig ott feküdt a
 71  I|            is haragszik-e már? Talán Olga elmagyarázta neki, hogy
 72  I|             volt a hangja. Gondolta, Olga nem fog felelni, de végre
 73  I|     haragudtak volna egymásra. Soha.~Olga megmozdult. Olyan vadul
 74  I|             nyögte Sári.~- Lehet. De Olga nem békül meg vele. Ő nem
 75  I|             is!~Szomorú est volt az. Olga nem ült az asztalhoz. Csak
 76  I|            belépett maga is Olgához.~Olga még mindig ott feküdt. Bizonyára
 77  I|               Olgám, egyetlen Olgám!~Olga eltaszította magától, hogy
 78  I|        hanyatt esett.~- Gyűlöllek!~- Olga! - károgott rosszallóan
 79  I|       elefánt.~- Nem bírom! - nyögte Olga olyan hangon, mintha gyökerestől
 80  I|            Nem is lepődött meg, hogy Olga a díványra ágyalt magának.
 81  I|            maga fog hálni az ágyban.~Olga még mindig züppögött.~Sári
 82  I|           elfeledte.~Tizenegy tájban Olga elcsendesült. Sári felkönyökölt
 83  I|       kárpitokkal is törődött volna.~Olga még apai parancsra se bocsátott
 84  I|          gyötrelmesekre változtak.~- Olga nem fog megbocsátani többé!
 85  I|              maga mellében érezte az Olga mellében égő méregnyilat,
 86  I|             Olgának nem hazudhatott. Olga átlát őrajta. Sötétben is
 87  I|              igazat mond-e vagy nem? Olga tudja, hogy szándékosan
 88  I|             most már mindennek vége! Olga nem fog férjhez menni. Leányfővel
 89  I|             az arcára is.~Olyan volt Olga, mint a halott. Szép szőke
 90  I|             Holnap ha fel is kelünk, Olga nem néz rám és nem szól.
 91  I|            És élünk egy födél alatt. Olga mindig néma vádló szemmel,
 92  I|        mindössze a következménye, és Olga méginkább gyűlölné.~- Komédiás -
 93  I|       percegett. A hold elvonult már Olga arcáról, de még mindig világoskodott
 94  I|            lenget a szellő.~De hátha Olga mégiscsak megbékül?~Nem.
 95  I|             mégiscsak megbékül?~Nem. Olga minden mást megbocsátana,
 96  I|           Holdat egyszerre. S mintha Olga kiáltana a távolból:~- A
 97  I|             többé az élők világában. Olga gyűlöl.~A szeme pillája
 98  I|        Olgára nézett hosszan, búsan.~Olga, csakúgy feküdt, mint előbb,
 99  I|            sikoltozások következtek. Olga, mintha rugók dobták volna
100  I|        szobában füst és puskaporbűz. Olga rákapdosott az ing tüzére,
101  I|          kiáltott, ahogy berohant.~- Olga!? Ugye Olga!?~S remegett,
102  I|              berohant.~- Olga!? Ugye Olga!?~S remegett, mint a nyárfalevél.~
103  I|               De a szobából kilépett Olga is. Csak a nyakába borult