Part

 1  I|              Persze, csak az egyikök Sári, a másik Olga. De mivelhogy
 2  I|            lehet őket különböztetni: Sári magasabb Olgánál, négy ujjnyival
 3  I|         Aztán hát Olga indulatosabb, Sári csendesebb.~Néha azonban
 4  I|             én is csak azt mondom:~- Sári!~S ha bővebben szól róluk,
 5  I|              Janicsekné, melyik is a Sári? - hát csakúgy vélekedésképpen
 6  I|     esküdözött. De most már hát ez a Sári, ez meg itt az Olgácska.~
 7  I|              tanulást is megosztják: Sári megtanulja a bibliát, Olga
 8  I|             szólítják a biblia-órán, Sári kel föl helyette, s ha Sárit
 9  I|              megszólal:~- Tanító úr: Sári felel Olga helyett.~- Egy
10  I|           gondolkodóbb a szokottnál.~Sári kérdőn néz rá. Olga azonban
11  I|          csirke máját elfelezi, és a Sári tányérjára teszi. Minden
12  I|             Most már nagyok vagyunk, Sári. Azt gondolnám, ne fésülködjünk
13  I|             olyan egyformák vagyunk.~Sári csak nézett. Sohasem érezték
14  I|               Jó - felelte nyugodtan Sári -, hát akkor holnap majd
15  I|         túlságosan el ne hízzék.~Hát Sári nagy sebtében letakarította
16  I|             ki lép be? Öveges Gyuri.~Sári csak nézett.~Az üveges legidősebb
17  I|             nyalka fiatalember lett.~Sári bámult, pillogott:~- Nagy?~-
18  I|         piros örömmel nézett Sárira.~Sári is megszínesült kissé. Kezdte
19  I|      hangjára mindjárt figyelmeztek. Sári kikelt az ágyból és fülelt
20  I|            lilaszín-babos ruhájában. Sári a fahéjszínűben, mikor Üveges
21  I|             mama kiment a boltból és Sári is kiillant. Üveges Gyuri
22  I|        kivennem a kezemet a kezéből.~Sári csillogó szemmel hallgatta.~-
23  I|          neked? Ugye, nagy változás?~Sári a vállát vonogatta, orrát
24  I|           kérdésekre hibásan felelt.~Sári már akkor megint tudta a
25  I|            Ma se jött el? - kérdezte Sári.~- Nem.~S azon éjjel nyugtalanul
26  I|          Reggel gépiesen vette fel a Sári ruháját, a fahéjszínűt.~
27  I|             Mi történt mama? - kérdi Sári a szobaajtóból.~- Képzeld -
28  I|              van hegyezve pomádéval.~Sári mosolyogva néz rá. Örül,
29  I|          kezét.~És nézett selymesen.~Sári habozott, de csak benne
30  I|          leány kezét, s megcsókolta.~Sári ijedten rántotta el.~- De
31  I|        felhők közül.~- Én válasszak?~Sári visszavonult a szobába.~
32  I|      nyújtotta barátságosan a kezét. Sári csakúgy röviden, ujjhegyen
33  I|             mohó érdeklődéssel leste Sári a fejleményeket. A leányregényekből
34  I|              az édessége a sarkamig.~Sári szinte itta a szavait, s
35  I|              Gyuri elöljárt Olgával, Sári mögöttük a mamával. Más
36  I|          levegőbe lökött az öklével.~Sári rápillantott Olgára, s Olga
37  I|              töltött a kaszárnyában.~Sári hosszan nézte a fiatalembert.~
38  I|            mosolygott, megvonaglott. Sári is behunyta a szemét, és
39  I|          Akaszd be csak ezt a puskát Sári! Vigyázz! A patronok benne
40  I|             A patronok benne vannak.~Sári fut a puskáért, de egyelőre
41  I|             az ibolyáskendőcske van, Sári csakúgy meztelen nyakkal,
42  I|             Mondd neki, hogy várjuk.~Sári leteszi a vasat. Fordít
43  I|         velem, hogy a ruhát szedtük.~Sári hallgatódzik.~- Ez nem a
44  I|             végére. Siet a padlásra.~Sári éppen végez egy inggel.
45  I|         Akkor lép a folyosóra Gyuri.~Sári oda se pillant. Fogja a
46  I|         mikor Gyuri már feléje tart. Sári, hogy a jobbjában a vasaló
47  I|           arcára, s onnan az ajkára.~Sári tolta kissé, bágyadtan bontakozott
48  I|           kendő már akkor nem volt a Sári vállán. Csak vasalt, mélyen
49  I|          másik szobában!~A kiáltásra Sári is benn termett. Vörös volt,
50  I|          Sárihoz:~- Mit cselekedték?~Sári valóban olyan arccal állt
51  I|              akartad, hogy tévedjen?~Sári sápadtan pillogott.~- Ugye
52  I| összevonultak. Képedezett.~Már akkor Sári is könnyezve állt ott. A
53  I|           bírom ki - vonaglott újból Sári. Haljak meg! A patkányméreg...
54  I|             étvágykeltően illatosak. Sári sápadtan, szórakozottan
55  I|              Tessék - felelte a pék.~Sári széket hozott a szobából.~-
56  I|           azért az arca csinos volt. Sári legalább meg volt vele elégedve.~
57  I|            az időt. Csak akkor, hogy Sári visszatért, akkor változtatta
58  I|      változtatta meg a néznivalóját.~Sári nyugodtan és szomorúan adogatta
59  I|            volna az a kis háborúság, Sári bizonyára örömmel újságolta
60  I|               hogy ne zavarja Olgát. Sári könnyes szemmel fordult
61  I|              az ablakok is rezegtek. Sári halk Jézust mondott a villanáskor
62  I|               Ide vezesd be - mondta Sári,~Egy szennyes emberke lépett
63  I|            két sárga cipőt vett elő.~Sári búsan pillantott a cipőkre.
64  I|          pohárkába.~A tanító fölkelt Sári láttára és mosolygott.~-
65  I|          Márton - javította az ifjú.~Sári szótlanul nyújtott kezet,
66  I|       zsebéből és cigarettát sodort.~Sári csak nézett rá. Nem is hallotta
67  I|       annyira hasonlítanak egymásra.~Sári ezerszer hallotta ezt a
68  I|         egymást?~- Mink is - rebegte Sári.~És az ajkába harapott,
69  I|        életből? Regény és tejeskávé.~Sári szomorú szemmel mosolygott.~-
70  I|         Szeretik egymást? - kérdezte Sári szomorún.~A tanító vállat
71  I|             ebből a patkányméregből.~Sári búsan nézett maga elé. Aztán
72  I|             olvasok regényt - mondta Sári. - Csak néha délelőtt. Mert
73  I|       mindegy - felelte elmosolyodva Sári. - A nevét én nem nézem, -
74  I|            benne!~És ismét nevetett.~Sári mellén valami boldog áramlat
75  I|             mindig biztos. És hát ha Sári tanítóné lesz, legalább
76  I|            Már homályosodott a bolt. Sári is gondolt arra, hogy meggyújtja
77  I|              oda az állvány sarkára.~Sári nem felelt. Már Olgára gondolt
78  I|             gyújtotta meg a lámpást.~Sári állt és nézett.~Az anyja
79  I|             a lámpást és elment vele Sári mellett. Rá se pillantott.~
80  I|         Olyan vadul lökte le magáról Sári karjait, mintha kígyó ölelte
81  I|  megbántottad. Várd meg, míg ő szól.~Sári könnyezve nézett maga elé.~-
82  I|            meg fog békülni, - nyögte Sári.~- Lehet. De Olga nem békül
83  I|              szülők korholták Sárit. Sári sehogy nem vállalta a vétket.~
84  I|          malmára. Sírt gyötrelmesen.~Sári ismét letérdelt, átölelte:~-
85  I|            nagy nehezen az ebédlőbe.~Sári is eltámolygott. Beült a
86  I|           Olga még mindig züppögött.~Sári sápadtan, fásultan vetkőzött
87  I|            tájban Olga elcsendesült. Sári felkönyökölt az ágyában.~
88  I|              besütött az ablakon át. Sári csak akkor látta, hogy nem
89  I|              így feküdnék - gondolta Sári, - de én igazán holtan.
90  I|      percegés is olyan szomorú volt. Sári könnyezett.~Jobb a halál
91  I|            világoskodott a szobában.~Sári csak könyökölt.~Így megválni
92  I|             elmúlt, vissza nem jő...~Sári melle elnehezült.~Újra felvonta
93  I|               Óh mily bohó valék!...~Sári megrezdült. Tudná az a legény?
94  I|             is itt-ott a városban:~- Sári megcsókoltatta magát. Óh
95  I|               Az ing eleje lángolt a Sári mellén. A szobában füst
96  I|               és megint sikoltott.~- Sári!... Meghalt!... Segítség!~
97  I|            és megnézte közelebbről a Sári sebesülését. Tenyérnyi feketés
98  I|             pék a fejét rázta:~- Míg Sári meg nem gyógyul, addig nincs
99  I|              mindig a maga leányait!~Sári bágyadtam mosolygott. A