Part
1 I | vizsgálják a képet.~- Miért fösti ezt az úr?~Hát persze, ha valami
2 I | vetett.~A manó vigye el ezt az ájtatos aggot, bizony
3 I | No, ez nem embernek való. Ezt ezen mód visszaviheti az
4 I | se tudta. Mutattam nekik ezt az üveget is, hogy mondok,
5 I | kis lapos. Az Örzse mondta ezt nekem először, de nem hittem,
6 I | megteljesíti.~- Bajosan - mondok -, ezt bajosan.~- De - aszongya -,
7 I | hogy vesse ki az eszébül ezt a szándékot.~Hát koma el
8 I | reverendádat.~- Mit bolondítja kend ezt a gyereket - mondja rá a
9 I | ganaj kincset jelent.~Csak ezt ne mondta volna! De ezt
10 I | ezt ne mondta volna! De ezt mondta a szamár, ezenképpen.~
11 I | közmondások?~Olvassa. Egyszercsak ezt olvassa:~- Ahol az Isten
12 I | gyémánttá változik.~De amint ezt a szót leírta: Vége,~felocsúdik.
13 I | Gyerekkora óta nem látta ezt az utat, s most, hogy ím
14 I | hullámozta minden lépését. Ezt a leányt a szakácsné hozatta
15 I | hívták. Milyen különös, hogy ezt a nevet nem felejtette el,
16 I | a bolond?~- A tündérek.~Ezt olyan egyszerű komolysággal
17 I | régi időkben bizony voltak. Ezt mindenki tudja. Csakhogy
18 I | boszorkány járt nálunk; ezt kukorékolta meg a kakas.
19 I | kapufélfát.~De majd elmondom én ezt holnap az András bácsinak,
20 I | lóvá tette.~- Álmodta kend ezt, András.~- Olyan igaz, mint
21 I | beleszorult a feje a kerítésbe. Ezt bizonyosan megint ő tette.
22 I | kísértetek járnak.~És mikor ezt mondta: kísértetek járnak,
23 I | És mind a hét miatyánknál ezt cselekedd: hagyd abba ott...
24 I | van.~Mosolyogva susogta ezt, mert most is mosolygott
25 I | se beszélt egyebet, csak ezt mondogatta:~- Gizella, Gizella,
26 I | Gizella, Gizella, miért tetted ezt?~A vonat indulását jelezték.
27 I | magát.~Megdöbbenve olvastam ezt. Szerettem volna többet
28 I | meg a prédikációt. De hát ezt is leányos kíváncsiságnak
29 I | Gizella, csináld meg neki ezt az orvosságot.~A doktor
30 I | vált. Hogy ő boldog lesz? Ezt még mindig csak az álmai
31 I | a leány.~Az anyja persze ezt csak mondásnak tekintette.
32 I | lány az utolsó levélben ezt az öt szót írta neki: „Jöjjön
33 I | kacagott:~- Jaj!~- De előbb ezt kiisszuk - mondta vidáman
34 I | mondta vidáman az orvos. - Ezt nem hagyjuk, ezt a finom
35 I | orvos. - Ezt nem hagyjuk, ezt a finom bort.~És rámnézett
36 I | rándított.~Bűnös vagyok-e?~Ezt kérdeztem újra meg újra.~
37 I | asszony. - Mindig hajszolják ezt a szegény állatot.~És hozzám
38 I | Hát jó, fölveszem. Csak ezt az ordenáré rózsaolaj szagot
39 I | Kincseket? Nem tudok róla. Nekem ezt a ruhát hozta, meg egy japáni
40 I | esik az eső. Akaszd be csak ezt a puskát Sári! Vigyázz!
41 I | hogy valamivel viszonozzuk ezt a kendőt - mondja Olga. -
42 I | szemére szorította.~- Nem, ezt nem bírom ki! - nyögte fájdalmasan. -
43 I | kesergett Olga.~- Nem, ezt nem bírom ki - vonaglott
44 I | mindössze, hogy Gyuri megtévedt. Ezt csókolta meg Olga helyett.~
45 I | Sári ezerszer hallotta ezt a mondást, de sose volt
46 I | haljak meg, mintsem hogy ezt a gonoszt... Nem testvérem
47 I | nem. Az öcsikémnek adom én ezt. No lám, hogy elbolondítanál.
48 I | Ilyen csizmában? Alig.~Ezt mondva, fölemelte a lábát
49 I | burgonyát is a lébe, de ezt főképpen azért nem cselekedte,
50 I | ajakbiggyesztve szemlélték.~- Hát ezt bámulják úgy az emberek?~-
51 I | lefecskendezte.~- Semmisítsük meg ezt a hitvány csinálmányt?~-
52 II | szenderült.~Tegnap írták ezt nekem levélben. A faluban
53 II | nevetségesnek találják, hogy a sógor ezt megírta, mert az bizonyos,
54 II | imádkoznának.~Sokszor láttam így ezt a két derek állatot, és
55 II | sétálásra fogta a dolgot, s ezt is hamar megunva, az árok
56 II | látványosságok közé sorozta ezt az esetet.~- Antal bácsi -
57 II | Isten szamárrá változtatná, ezt a szamarat meg Tóth Antallá,
58 II | a bacsóhoz szalonnázni!~Ezt a szót, szalonnázni, jelentős
59 II | megtisztelőnek találta ezt a bejelentést, mert mosolyogva
60 II | jöttem, hogy megmondjam ezt. Mert eljártam a Földet
61 II | És szólott:~- Nézzük meg ezt, ha tetszik.~Szent Péternek
62 II | égett.~Sátán megszólalt:~- Ezt azok a bocskoros katonák
63 II | andalogni! (Elveti.)~Aztán ezt az arcképet is itt hordom
64 II | megborotvált csimpánzmajom!~- És én ezt a bamba alakot, ezt a száraz
65 II | És én ezt a bamba alakot, ezt a száraz papírost nyalogattam,
66 II | De mit nézem olyan soká ezt a képet, papíros az egész,
67 II | vadul csókolgattam néha ezt a rongyot, s orromba szívtam
68 II | Négy esztendeje hordom már ezt is magamnál, és tömérdek
69 II | kellett volna hagynom őt, mint ezt ni! (Eldobja.)~No de még
70 II | nyúzott tatár, azért kaptam ezt az akáclevelet. (Eldobja.)~
71 II | körülötte. Óh, ha beleképzelem ezt a rózsás képű, gyönyörű
72 II | a lelkemben találja.~No, ezt is eldobom, ne legyen semmi,
73 II | Ej, de minek is dobjam ezt el!~Elteszem emlékül, hadd
74 II | megcsalnál, összetörném ezt a gyűrűt, aztán pisztolyba
75 II | Szőke hajú barna lány!~Ezt a verset én írtam Tercsihez,
76 II | szebb verset, az igaz, hogy ezt egy pajtásom csinálta barátságból.
77 II | emlékezetes nap is volt az, mikor ezt az arcképet adtad! Búcsúzni
78 II | disznótorra...~Akkor adtad ezt az arcképet, titokban vétetted
79 II | érdemelni.~És én kegyetlen, még ezt a kis rózsaszínű szalagot
80 II | első csók történetét.~Nem, ezt nem dobom el. Ezt visszateszem
81 II | Nem, ezt nem dobom el. Ezt visszateszem a szívemre,
82 II | visszateszem a szívemre, és ezt a fürtöt is. Hiszen olyan
83 II | emléke mind a kettő!~És ezt is visszateszem (fölveszi
84 II | visszateszem (fölveszi a máslit), ezt a bársonymáslit, csillagos,
85 II | kedvesen mosolygott!~És ezt a drágát, ezt az angyalt
86 II | mosolygott!~És ezt a drágát, ezt az angyalt hagynám én el
87 II | mondja végre. - Ez a kő... Ezt kézzel tették ide.~Az asszony
88 II | De hallod: nem tették ezt hiába ide! Gyere csak, segíts!
89 II | mondja az asszony -, hiszen ezt se bírjuk haza!~Azzal próbálja
90 II | Hogy bírjuk hazavinni ezt a sok mindent? - sopánkodott
91 II | kinccsel.~- Hogy vigyük ezt haza? - kérdezte az ember.~
92 III| írok. Egressynek hagyom ezt az örömet. Neki az effélékben
93 III| halhatatlan, a szerzőjével együtt.~Ezt mondva - folytatta Erkel -
94 III| közönség figyelemmel hallgatja ezt is, azt is. De nem melegszik.~
95 III| közülünk való ember, bizonyára ezt írja vala a Teremtés történetében:~„
96 III| a szeméből.~- Hol vetted ezt a kesergőt? - kérdezte a
97 III| csatát.~Rákóczi megértette ezt a nótában. Később ez a nóta
98 III| papoktól hallottam az igennek ezt a kötőszóképű alkalmazását
|