Part

 1  I |   Valahányszor lefelé nézett, a haja mindig előre lódult a fülétől.
 2  I |             távolban, de Andorás még mindig csak tarlókon vezetett.
 3  I |                 Az erdő más. Az erdő mindig szép, festeni való, Andorás
 4  I |      ropogatta a havat. Nekem persze mindig a nyomait kellett néznem.
 5  I |         világából. Az a tájkép... No mindig bántam, hogy le nem festettem.~
 6  I |            festeni való.~Andorás még mindig állt, és a keresztre bámult.~-
 7  I |         imádkozásokat. Meg is hatott mindig. Csak épp ott nem szerettem,
 8  I |             hordozza. Azér mondom én mindig, ha nem úgy fordul a sor,
 9  I |            akkor miért emlegeti kend mindig minden csekélységben?~-
10  I |        elosztja alamizsnának.~Én még mindig a fejemet csóváltam:~- Mégis...
11  I |               De azért kalap helyett mindig csak az a láthatatlan malomkő
12  I |         jóreggelem lesz~s jóéjszakám mindig. Jó éjszakám~akkor is, ha
13  I |           széjjel. Idehaza a kastély mindig üres, csak akkor járnak
14  I |        milyen bolond vagyok én, hogy mindig ott lakom Budapesten.~Az
15  I |             rá, hogy gyermekkoromban mindig meséért zaklattam a cselédünket.
16  I |             erős és öblös csizmákat. Mindig azt hittem, hogy az a két
17  I |            sohasem fordul fel, pedig mindig guggolva csúszik.~Mihelyt
18  I |              beszédeiket.~A juhászok mindig ajánlottak valamit a boszorkány
19  I |              valahányszor megláttam, mindig elszorult a lélegzetem,
20  I |          Hitetlen férfi volt és lesz mindig, de hitetlen anya, ez nem
21  I |              az volt a baj, hogy még mindig csak ketten voltak.~Ekkor
22  I |               Egy kis inges gyermek. Mindig ott lézeng a patak körül,
23  I |      kérdezni fog, hogy mért hagytad mindig félbe az imádságot. Feleld
24  I |              mert most is mosolygott mindig, mikor szólott. De ez a
25  I |      Európába, s odautazott vasúton, mindig abba a kikötőbe, ahova a
26  I |         Európába jutottunk, a parton mindig az ő alakja volt az első,
27  I |           fejét rázta:~- Azért mégis mindig megható az, mikor valaki
28  I |              volt, mint azon a tájon mindig. Semmi különös nincs azon,
29  I |              kertben; a kövér doktor mindig fekete liszter kabátban,
30  I |         szőke, de feketeszemű leány. Mindig csak hárman és mindig olyan
31  I |         leány. Mindig csak hárman és mindig olyan csendesen, mintha
32  I |         öltözve, hol rózsaszínbe, de mindig csinos volt és mindig komoly,
33  I |             de mindig csinos volt és mindig komoly, szinte szomorú.~
34  I |             Mikor rád nézek Gizella, mindig azt gondolom, hogy szegény
35  I |      egyszerre sírva fakadt.~A sírás mindig többet mond, mint a szóbeszéd.
36  I |             a világon!~Az anya szíve mindig együtt rezeg a leánya szívével.
37  I |          Hogy ő boldog lesz? Ezt még mindig csak az álmai ígérték. Hátha
38  I |             a falu az ő pártján volt mindig. Rendetlenség történt: Lukács
39  I |              mérni, olyan mély. Etel mindig megszédül ottan. De inkább
40  I |            elütötte. Az uraságok még mindig odavannak. A kettő is elzendül.
41  I |            hidat! - morogja Soódy. - Mindig elfelejtem, hogy karfát
42  I |           mehetett belőle.~Telenkint mindig nyüzsgött ott az ember.
43  I |            az övé, a kályha mellett. Mindig otthon ült vagy hevert.
44  I |              fölülvaló ember, de még mindig vállas és vastagnyakú, bikateperő
45  I |            álmodtam, és a legszebbik mindig az ő arcát viselte. Huri,
46  I |    valahányszor ő jött a bazárba, én mindig átváltoztam. Az a mosolygás
47  I |          neki - mondja az asszony. - Mindig hajszolják ezt a szegény
48  I |           mért választja a kövirózsa mindig a legínségesebb helyet?
49  I |         hozzám jött:~- Magányosan?~- Mindig. De örülök, hogy magyar
50  I |                 Ha a komornája nincs mindig mellette - az a bibircsós
51  I |              legokosabb a világon. S mindig vidám, mint a madár. Ugye
52  I |          könnyes két szemét. - Én is mindig hívő voltam. De mikor szegény
53  I |              értünk. A főispánné még mindig könnyezett, de mosolygott
54  I |        Erzsébet. Emlékszem. Hiszen ő mindig játszott, amíg növendék
55  I |        csörgött a két fülbevalója.~- Mindig hazudott szegény, ha férfiakkal
56  I |           Önnek mi a véleménye?~- Én mindig levessel kezdem - feleltem
57  I |            kövér nagy pékné ilyenkor mindig mosolyogva pillant a leányaira.~-
58  I |           vékonykák, kicsi koruk óta mindig fiatalabbaknak látszottak
59  I |            voltak, és nem dolgoztak, mindig egybeölelkezve lehetett
60  I |               akár a díványon ültek, mindig ölelkezetten éltek egymás
61  I |    megcserélhetik. A hajukat azonban mindig egyformán fésülték, egyformán
62  I |              az apjuk.~Mert az apjuk mindig délig aludt, s délben mindig
63  I |         mindig délig aludt, s délben mindig dörmögve beszélt. Vagy nem
64  I |               Csak pislogott Olgára. Mindig tudták egymásnak minden
65  I |            tőle. Azt felelte, hogy ő mindig meg tudott bennünket különböztetni.~-
66  I |             milyen hosszan, melegen. Mindig nekem kellett kivennem a
67  I |              már a szobában fogadta, mindig ő lépett eléje, s nyújtotta
68  I |        tavaszodott. Vasárnap délután mindig sétálni mentek, hol a vasúti
69  I |        hozzájuk.~A Széchenyi-kertben mindig leültek a vendéglőben. A
70  I |             fehérneműt, csipkét-mit, mindig maguk vasalták. De hat új
71  I |               Gyere a boltba.~A bolt mindig jó hely, minden gond ellen.
72  I |           vont.~- Szeretik. De azért mindig veszekednek.~És nevetett.~-
73  I | tanítófélének? Nem lehet bőséges, de mindig biztos. És hát ha Sári tanítóné
74  I |            hang.~Benyitott.~Olga még mindig ott feküdt a díványon, arccal
75  I |            maga is Olgához.~Olga még mindig ott feküdt. Bizonyára hallotta
76  I |             meg, öljenek meg inkább! Mindig engedelmes voltam, de inkább
77  I |            hálni az ágyban.~Olga még mindig züppögött.~Sári sápadtan,
78  I |          élünk egy födél alatt. Olga mindig néma vádló szemmel, lelketörten,
79  I |             már Olga arcáról, de még mindig világoskodott a szobában.~
80  I |           konyhaajtó is. De a cseléd mindig mélyen alszik.~Ismét levetette
81  I |              Én bizony nem válogatom mindig a maga leányait!~Sári bágyadtam
82  I |            ülésről. - Láttalak, hogy mindig elmaradoztál. Az ilyen naplopó
83  I |        köztük. Lehetett negyvenéves. Mindig mereven nézett, mintha csodálkozna
84  I |          éreztem, s a szenvedő ember mindig lelkibb ember, mint az egészségtől
85 II |         bátyám a rét túlsó végén még mindig áll, és tartja a puskát.
86 II |             vénség végén. Jósolj! Te mindig igazat jósoltál! Most a
87 II |         verseket írtam hozzá, amiket mindig a bolondgombák rovatában
88 II |          összecsókolgattam az arcát, mindig csak az ő kedves ízét éreztem
89 II |         olyan szépen kandikált onnan mindig reám, mint egy piros rózsa
90 II |             Egy darabig kerülgettem. Mindig közelebb mentem hozzájuk,
91 III|           falu szája, s amit ő tesz, mindig közérdekű dolog.~Ha legényember,
92 III|         lenni!~Aztán gazdaságában is mindig találnak hibát, az egyik
93 III|             a nép előtt mintául áll, mindig csak gáncsnak, kritikának
94 III|              szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson
95 III|     földgolyón, a cimbalom fogja azt mindig kísérni, s ha valaha elpusztulnánk
96 III|              a magyar, aki a ja szót mindig ezzel fordítja: igen.~De
97 III|     Mérhetetlen nyelvi gazdagságában mindig a kérdésnek megfelelően