Part
1 I| mert fél kezére sánta, - ahogy ő mondja. Eltörték a télen
2 I| gondolkodtam hangosan -, ahogy szinte beleolvad a levegőbe.
3 I| tekintetes uram, megmondom úgy, ahogy van: hát csak azér, hogy...
4 I| ha nem úgy fordul a sor, ahogy én szándékoltam, azért mondogatom,
5 I| Kisasszony előtt való vasárnap, ahogy kigyövünk a szentmiséről,
6 I| gondolatosabban imádkoznia, mint ahogy imádkozta.~Jó sora vót őneki
7 I| csudát.~- Csudát?~- Azt. Ahogy a sánták lábra kelnek, vakok
8 I| szegény földi világban.~Ahogy ott beszélgetünk, szekérzörgés
9 I| portékával rakodtunk. Aztán ahogy én is indulnék, hát egy
10 I| jutott nyolcvan forint. Hát ahogy megkapta a nyolcvan forintot:~-
11 I| fiam.~Az éjféli misén is, ahogy a papot szemléltem a szent
12 I| vesszőkosárba. Egyszercsak, ahogy kitekintek a padláslyu
13 I| láttam, csak a százasokat, ahogy libegnek-lebegnek körültem,
14 I| élesítettem én azt.~Az ajtó-závárt ahogy megfogtam, olyan nehéznek
15 I| csizmája van a lábamon.~Ahogy a templom előtt haladok,
16 I| a házáig ért az árnyék. Ahogy odaérek, akkor látom, hogy
17 I| éppen eszembe jutott, mint ahogy mindenféle eszébe ötlik
18 I| a viaszgyertyát.~A mama, ahogy megérkezett, remegő szemekkel
19 I| emez meg utánuk. Hanem ahogy átlépi a küszöböt, észreveszi,
20 I| De aztán láttam egyszer, ahogy ittasan feküdt az András
21 I| Baksánéval. Egyszer nyáron, ahogy a mezőn hált, arra érzett
22 I| András.~- Olyan igaz, mint ahogy itt állok. Mikorra felugrottam,
23 I| ott is én estem a bajba. Ahogy le akarok jönni a fáról,
24 I| rólunk a hideg víz, mint ahogy a kút csövéből csurog.~Egy
25 I| én néha az epreskertbe.~Ahogy egy napon hazafelé bandukolok
26 I| ottan az anyám szülőföldjén.~Ahogy közelebb jutok, látom, hogy
27 I| gyakorta láttam doktorékat, ahogy kint hűseltek a kis kertben;
28 I| ekkor elmondta. Elmondta, ahogy a lányok szoktak beszélni,
29 I| beljebb csúszott a kés, mint ahogy szándékolta. Minden évben
30 I| megbontotta az ágyakat. Ahogy az asszony ágyát bontja,
31 I| ember. Fölhág a sziklára. S ahogy egy szökellő mozdulattal
32 I| ember hákog, krákog, liheg. Ahogy ott ül a földön, fölemeli
33 I| mozdulatlanul. A fénye, ahogy közelebb-közelebb lép, egyre
34 I| nem vagyok zsidó.~De ahogy így a két tenyerét a válláig
35 I| kétakkorára nyúlt a nyaka, ahogy a jövevényt szemlélte. S
36 I| emberek ott álltak még. Ahogy a terem megvilágosodott,
37 I| Megint néhány hét múlva, ahogy kilép a Hétvezér ajtaján,
38 I| konyhára, harmadik az udvarra.~Ahogy kilépek a folyosóra, látom,
39 I| Jön. Belép. Megrezzen, ahogy meglát a gyertyával.~- Jaj,
40 I| így ültem az asztalhoz, ahogy vagyok. Csak épp annyi időm
41 I| láthatom. S látom egyúttal, ahogy lehajolt, hogy az egyik
42 I| is olyan, mint az ezüst. Ahogy a kenyeret szelem, félre
43 I| tudtam.~A dugó pukkant, s én ahogy visszaigazodtam a helyemre,
44 I| Kitántorogtam a házból. Csak úgy, ahogy voltam. Még kalapot is elfelejtettem
45 I| úgy kellett cselekednem, ahogy az rándított.~Bűnös vagyok-e?~
46 I| Csendőr: én gyilkos vagyok.~De ahogy a kőszobor meg nem bírja
47 I| leány - csak hároméves -, ahogy ott futkosott mellettünk,
48 I| mondom. Úgy fogod látni, ahogy most engem látsz. Úgy fogsz
49 I| Úgy fogsz beszélni vele, ahogy most velem beszélsz.~A fejemet
50 I| pillanatban, oly rövid idő alatt, ahogy egy szempillantás szemet
51 I| nyugodt-szívesen fogadott, ahogy az orvosok szokták a pácienseiket.
52 I| árnyéka remegett az asztalon, ahogy emelten tartotta, mintha
53 I| elmerevült a várakozásban, ahogy a misztikus igéket leste.
54 I| átlovagoltam Pestről Budára.~Ahogy a Lánchíd térre értem, valami
55 I| felé a sétálók között, mint ahogy a templomból kilépők hallgatnak
56 I| mosolygott is. Mint vihar után, ahogy a nap kisüt a vízgyöngyös
57 I| úgy volt az, hogy mindjárt ahogy megszülettek, meg kellett
58 I| levelei.~Egy márciusi napon, ahogy Olga az ebédhez tér a boltból,
59 I| viháncolnak az inasok. Hát akkor, ahogy meglátja őket, követ kap
60 I| szemlélték a fiatalembereket. Ahogy ott varrtak az alacsony
61 I| boltban aztán mi történik? Ahogy ott válogatja a zsemlyét
62 I| egyszer Gyuri elkezdi... Aztán ahogy ő ott áll meghatottan, pirosan,
63 I| csakúgy meztelen nyakkal, ahogy meleg időben szokás.~- Illenék
64 I| éppen végez egy inggel. Ahogy leteszi a vasalót, a pillantása
65 I| csak mindjárt kiáltott, ahogy berohant.~- Olga!? Ugye
66 I| feküdt hanyatt az ágyban.~De ahogy Gyurit meglátta, behunyta
67 I| lajtnál az akácsorban, mint ahogy acatoltak; szélről a kalaposok
68 I| jegyzett a bicskaheggyel, ahogy megszegte.~A leány nézte:~-
69 I| hogy nagy feje volt.~És ahogy ettek, csöndesen beszélgettek.~
70 I| feketére égett papírossal. Ahogy zúzogatom, valami keményre
71 I| betűk. Erzsike már olvas.~Ahogy megdícsértem, boldogan nézett
72 I| nők nevetését hallottam. Ahogy visszatérek, s leülök a
73 II| susogta:~- Szomjazom.~S ahogy így rám nézett, megismertem.~
74 II| bambuszt... vagy büntess, ahogy akarsz, csak büntetlen ne
75 II| Lévay-ünnepére~Sötétben, ahogy a lokomotív szikrái szállanak...~
76 II| gyertyácskákat a magasból, mint ahogy a magvető ellódítja egy
77 II| libegve szállongtak. Mint ahogy a hópelyhek szoktak. Mikorra
78 II| Kunyhóba - felelte az Úr.~S ahogy az angyal azt az írótollasat
79 II| mozdul. Felel, mint az álmodó ahogy szól:~- Meg.~Az agg táltos
80 II| Valamelyik angyalka, ahogy lepillant a Mennyország
81 II| állt meg a levegőben, mint ahogy a táncos légy szokott megállani.~
82 II| földiekkel.~Sátán azonban, ahogy hozzájuk érkezik az asszony,
83 II| az ötödik százast is. Hát ahogy a kirakatnak fordul, egyszerre
84 II| mondta ki a Jézus nevét, ahogy Pilátus óta nem. Éshát szállott,
85 II| mohó szájjal keres. És fal, ahogy csak a szájacskájába belefér.
86 II| Hogy mások kezére jusson! Ahogy mi ráakadtunk, más is...
87 II| nyakán, a szeme is dülledt. S ahogy felemelkedőben volt, egy
88 II| valami belső baja volt. Ahogy ment az iskolába, megtántorodott
89 II| és elment az iskolába.~Ahogy benyit az ajtón, a tanár
|