Part
1 I | Erdélyben a Maros partján láttam egyszer egy útféli keresztet. Sziklák
2 I | koromba, hogy nekiindultam egyszer igenyösen az akasztófának.~-
3 I | tudni, úgy volt az, hogy egyszer nyár vége felé, Kisasszony
4 I | hogy annyi százas volt egyszer a zsebibe, hogy ha kirakta
5 I | nem láttam. Bár elvesztené egyszer.~- Hát aztán ha elvesztené -
6 I | szerzi a krajcárokat.~- Csak egyszer megkaparinthassam azt a
7 I | Élném a világomat. Életembe egyszer volt jó napom. Mikor katona
8 I | bort is ittunk, sört is. Egyszer bort, egyszer sört. Aztán
9 I | sört is. Egyszer bort, egyszer sört. Aztán mögint bort,
10 I | első miséje után. Láttam egyszer a városba sok szép tajtékpélpát
11 I | mekegés egyre hangosabb.~Egyszer csak látom, hogy egy tölgyfa
12 I | gyerekkorunkban azt olvastuk, hogy egyszer bentfelejtődött valami
13 I | még az öreg juhász, aki egyszer, még egész kicsikorán egy
14 I | billegve röpködött előttük. Egyszer az arcához emelte a botját,
15 I | meg nem is köszön, hanem egyszer csak nagyhetykén rákezdi:~-
16 I | A gyerek elhallgat. Néz. Egyszer csak futásnak ered.~A gróf
17 I | olyan szomorú? - kérdem egyszer tőle.~- Nem vagyok én szomorú.~-
18 I | lesben is állottak.~Hát egyszer csak hallatszik ám a nagy
19 I | lelt. Boldog szép betegség! Egyszer este az ágyam mellé ülve
20 I | hadsereget. De aztán láttam egyszer, ahogy ittasan feküdt az
21 I | Nehezen fut a jégnek, de ha egyszer rajta van már, úgy csúszik,
22 I | volt az öreg Baksánéval. Egyszer nyáron, ahogy a mezőn hált,
23 I | imádkozott, hol kutyateremtézett. Egyszer csak felkapta a kanásznak
24 I | őhozzá, hol kutyaképében. Egyszer ló képében ment át az udvaron.
25 I | láttam, mégis az volt, mikor egyszer egy gyereket vezettek hozzá.
26 I | gyerek fejére, úgy nézett rá. Egyszer csak letérdelt és megragadta
27 I | járt, rossz álmokat látott; egyszer meglátogatott egy olyan
28 I | hányta-recsegtette a hajót.~Egyszer csak aztán megszólal a hajóharang.
29 I | temetőbe járt ki mindennap. Egyszer meglesték, kihallgatták,
30 I | ismertem. Később mondták egyszer, hogy a tanító.~A kisasszonnyal
31 I | említette őket az öcsém; egyszer a tanítót, egyszer meg a
32 I | öcsém; egyszer a tanítót, egyszer meg a leányt.~A tanítóról
33 I | nem megyen-e el, hacsak egyszer is életében a máshitűek
34 I | is gyakorta ott járt, s egyszer, mikor már a nép eltakarodott,
35 I | Minek zabál annyit! Még egyszer meggyógyítom, de aztán többet
36 I | asszony német. Bécsből való. Egyszer, hogy az urával sétált a
37 I | De becsületes szemű. Hogy egyszer ült másfél esztendőt, nem
38 I | csak csepűrágót látott egyszer tíz éves korában a korcsma
39 I | többé mennyit ver az óra.~Egyszer csak az óra leereszkedik
40 I | deres időben megcsúszok egyszer rajta...~E pillanatban egy
41 I | viselte. Huri, az tündér.~Egyszer rózsát adtam neki, titkon
42 I | megtanulta mindennek az árát.~Egyszer az orvossal találkozok.
43 I | Azzal se gondoltam semmit.~Egyszer meg a boltom előtt ment
44 I | megbőszült, hogy nekem támadt. Egyszer, hogy a konyhába kinéztem,
45 I | habszedőkanállal csapott a szemem közé. Egyszer meg a vasalót vágta hozzám.
46 I | kezdtem.~Az orvos volt már egyszer nálunk vacsorán, s nem is
47 I | a fejemből az agyvelőt.~Egyszer, hogy felnézek, látom, hogy
48 I | Máté? Az nem ivott, csak egyszer. Annak legtöbb esze volt
49 I | nem vadász. Volt is már egyszer valami idegjavító szanatóriumban.
50 I | Te Balázs - szólalt meg egyszer. - Micsoda kincseket hoztál
51 I | állítottam, hogy bárcsak egyszer is láthatnám.~- De ha én
52 I | meg a titkos szerükkel.~Egyszer csak az órámra nézek. Éjfél
53 I | hogy nem is vizsgáltam. De egyszer, hogy oldalt tekintek, látom,
54 I | nem szerette a nevét. Nem egyszer mondta, hogy mért kereszteltettük
55 I | névre? Igaz-e, Klotild? Egyszer a klastromban valami színművecskét
56 I | már az iskolába jártak, egyszer kieszelték, hogy a tanulást
57 I | azonban elképedve hallgatják.~Egyszer aztán az egyik megszólal:~-
58 I | jó.~De csak gondolkodik.~Egyszer aztán megszólal:~- Most
59 I | hátba buffantotta a belépőt. Egyszer őket is, mind a kettőjüket.
60 I | csitrikkel áll szóba. Mindössze egyszer történt, ősszel, hogy amint
61 I | besújtotta volna-e a követ? Aztán egyszer csak eltűnt a fiú a városból.
62 I | az orvos szakácsasszonya, egyszer csak elbámul:~- Eppen a
63 I | hogy ő nem is várta, csak egyszer Gyuri elkezdi... Aztán ahogy
64 I | gondolom a cseléd, vagy Matyi. Egyszer csak átkap, megcsókol.~-
65 I | halál az életnél! Ha már egyszer a lelkén olyan seb esett,
66 I | van. Piros öves. Sovány. Egyszer nálunk is prédikált.~- De
67 I | Csakis.~- Felvehetnél engem egyszer abba a hintóba!~A gyerek
68 I | hogy a kályhájába dobta. Egyszer meg is nézettem a kályháját,
69 II | hasonmása.~Állatunk ugyanis egyszer megházasodott. A szomszéd
70 II | közmondásnak története van.~Egyszer ugyanis, hogyan, hogyansem,
71 II | pogányul káromkodott.)~Hát egyszer, úgy dél felé, hajtja ám
72 II | becsületes, okos állat. Mindössze egyszer követett el vagyon ellen
73 II | városié. A falusi emberben, ha egyszer beleesik valami gondolat,
74 II | meleg terem csendjét csak egyszer zavarta meg Juszuf, a főpecér,
75 II | huszadik század meséiből -~Hát egyszer...~Valamelyik angyalka,
76 II | mondja Szent Péter. - Ha még egyszer ilyen helyre vezetsz, itthagylak.
77 II | gondolja -, csakhogy egyszer már én is kezdhetem a jegyzést.~
78 II | markába, csak szorítja. Egyszer aztán kiruccan belőle a
79 II | szívvel gondolkoztunk, mert egyszer, mikor az arca az enyémhez
80 II | lak padlásán lakik, s nem egyszer látni véltük a hosszú fehér,
81 II | bejáratára. Ki is nézett egyszer az útra, aztán sebesen visszatért.~-
82 III| se pályáztam volna. Hanem egyszer az történik velem, hogy
83 III| szünetben, ami erre következik, egyszer csak kiveszi Barcza szép
|