Part
1 I| Levélhozó. Sürgetős levél.~A leány beereszt. Beszól a zsidónak:~-
2 I| aggya az ember - feleli a leány -, csak a tésúrnak a saját
3 I| huszonnyolc!~SEKSZPÍR:~Sohase vén leány,~kinek az apja olyan vagyonos,~
4 I| hajad ősz: s a múzsa is leány...~SEKSZPÍR:~Múzsa helyett
5 I| elszakadozott töredékképek. Egy leány is eszébe jutott. Az ugyan
6 I| Igen, kerek képű, piros leány volt. Olyan piros, mintha
7 I| fejében, mert az ügyetlen leány egy gipsz Bakhust az előcsarnokban
8 I| különös nincs azon, hogy egy leány kiül a vadgesztenye hűvösére,
9 I| hogy a Doktor Gizella a leány. A fiatalembert nem ismertem.
10 I| csontú, szőke, de feketeszemű leány. Mindig csak hárman és mindig
11 I| hárman némák volnának. A leány hol kékbe volt öltözve,
12 I| míg hozzájuk jutottam. A leány ölében fehér napernyő volt.
13 I| nyakkendője citromszínű selyem. A leány szeme ábrándosan tapadt
14 I| hogy meghalt; olyan szép leány volt, olyan komoly, olyan
15 I| kíváncsiságnak tekintették; a zsidó leány megnézi kíváncsiságból,
16 I| mint valami keresztény leány.~Később tudódott ki az is,
17 I| lelki válságon megy át a leány. Hogy ide-oda kijár, s elmegyen
18 I| nénéd is boldog volt vele.~A leány csak hallgatott. A végén
19 I| lehet ellene a kifogásod?~A leány vállat vont:~- Zsidó!~Az
20 I| nézett reá: megbolondult ez a leány?~A leány sápadtan állt az
21 I| megbolondult ez a leány?~A leány sápadtan állt az anyjával
22 I| Van valaki választottad?~A leány ekkor elmondta. Elmondta,
23 I| skatulyázott. Ügyes, okos leány volt. Ma is látom azt a
24 I| és hogy: Nem létezik!~A leány napokig, hetekig halogatta
25 I| kalapot se kért a férjének.~A leány izgatottá vált. Hogy ő boldog
26 I| haragtól torzul el:~- Mi az?~A leány holtra sápadt arccal emelkedett
27 I| odabent, senki se tudja. A leány töredezett hangja ki-kihallatszott,
28 I| hörgése szakította meg a leány beszédét:~- Soha! Soha!~-
29 I| Mikorra visszatértek, a leány a padló szőnyegére borultan
30 I| elhagyd a vallásodat.~A leány nem felelt semmit.~Este
31 I| Holnapra meghalok - felelte a leány.~Az anyja persze ezt csak
32 I| tekintette. Tovább vigasztalta.~A leány mégegyszer megszólalt:~-
33 I| lehetett az a fehér arcú leány, amint ott feküdt nyakig
34 I| beletette a koporsóba a leány kebelére azt az eltépett
35 I| SZERETEM AZ IGAZSÁGOT!~Egy leány lépeget könnyes szemmel
36 I| lepedőbe kötött motyó.~Csinos leány, noha kissé görbe is a lába,
37 I| bajod Etel? Elküldtek?~A leány nem felel, csak a könnye
38 I| átkíváncsiskodnak az asszonyok. A leány csak sír odabent az ágyfejre
39 I| szőnyegen az a rózsaszínruhás leány... képrámába illő látvány
40 I| parasztleány. S tetszett a leány hangjának melegsége is.
41 I| Lukácsnak talán megnyilatkozik a leány.~A legény már jön is. Az
42 I| legalább, hogy megvertek-e?~A leány a fejét rázza:~- Nem. Csak
43 I| Hát mér ütött pofon?~A leány hallgat.~A legény bevonja
44 I| asszonnyal?~- Nem.~És újra sír a leány keservesen.~- Vége mindennek! -
45 I| újságolja, hogy egy fiatal leány halt meg. Reggel még danolt,
46 I| nézett reám.~A legkisebb leány - csak hároméves -, ahogy
47 I| Valaki furulyál. Egy kis leány a csűr árnyékában. Áll,
48 I| meg. Rokonom. Szép nagy leány volt már, húszéves.~- Minden
49 I| mellettem. Egy bájos fiatal leány!...~(A főispánné összerázkódott.
50 I| érthetetlenül tekint rája. Hiszen a leány tífuszban halt meg, tehát
51 I| Lenkét. Hiszen olyan vidám leány volt...~- De tudott komoly
52 I| mikor együtt van a két leány, megkérdezi egyik-másik
53 I| mért nem mentél haza?~A leány könnyes szemmel pillogott.~
54 I| ilyesmi nem ötlik fel, minden leány rózsa. Csak az a fő a mai
55 I| megnőtt! De micsoda gyönyörű leány lett magából! Kezet szorítottunk.~
56 I| beszélgetnek.~Másnap mind a két leány ott volt már tíz órakor
57 I| kedves Olga...~Fölemelte a leány kezét, s megcsókolta.~Sári
58 I| sajnálgatják:~- Milyen szép leány volt, és milyen fiatal!
59 I| megint közeledve. Ahányszor a leány közel ér, a fiú rátekint.~
60 I| Csapd el! - szólal meg a leány.~A fiú kapja a sapkáját,
61 I| Hány évig élek? - kiáltja a leány.~A kérdésre a fiú is abbahagyja
62 I| mondja a fejét rázva a leány.~S elkomolyodik.~- Igaz
63 I| bakterfiú, és a kendősök közt a leány.~Fiúk és lányok is kenyeret
64 I| bicskaheggyel, ahogy megszegte.~A leány nézte:~- Te is pápista vagy? -
65 I| Ez már a második anyám.~A leány elkomolyodott.~- Akkor mostohád.~-
66 I| mostoha az anyám.~- Rossz?~A leány biccentett, és a szeme elnedvesült.~
67 I| leszel? - csodálkozott a leány.~A fiú komolyan és büszke
68 I| bólintott méltósággal a fiú.~A leány tiszteletteljesen bámult.
69 I| anyám is. Gyomlálunk.~A leány belekotorászott a kendőjébe.
70 I| adod azt a sarkantyút.~A leány megélénkült.~- Óh, hogyisne.
71 I| sorában kacagtak valamin.~A leány odatekintett.~A fiú komoly
72 I| tenyeres-talpas, csókra álló szájú leány, aki egynéhány hét múlva
73 I| le a csucsorodott szájú leány a kocsi tetejéről -, viselje
74 I| hangosan illalláztak.~A leány lemászott a kocsiról, és
75 I| faggatták:~- Milyen volt ez a leány? És hogyan valott neki szerelmet?~
76 I| más a fiúgyermek, mint a leány? A fiú is ártatlan, de a
77 II| hagyni, hogy kedves-lelkű leány volt. Mikor a szemével rám
|