Part

 1  I |            idején jó kép lenne. De most semmi.~- Gyerünk tovább.~
 2  I |          Megérdemölné.~- Lehet. De most erdőnek a festésére jöttem.~
 3  I |          nyugalmasan -, erre nincs most nyomás. A hó tegnapelőtt
 4  I |    farkasok is járnak erre?~- Nem, most mán nem. De akkoriba, mikor
 5  I |           száraz erdő.~- Hát pedig most már jó lenne egyet pihennünk
 6  I |          tán kend, hogy a jó Isten most három óra hosszat egyéb
 7  I |        őneki ott a hegyen. Élhetne most is, csakúgy mint én. Mert
 8  I |         kétségeskedjél. A lehetség most mán megvan. Hanem, hát nagy
 9  I |        cselekedet?~- De - mondok - most mán magam is látom, hogy
10  I |      százasok a szent valóság! Mer most, vagy soha!...~Mégis annyira
11  I |           juthatok ki.~Mi lesz mán most?~Kifosztják-e nélkülem a
12  I |         vót vóna más!? A cimboráit most fogdossák össze.~No énnekem
13  I |       szinte megvidámult arccal -, most mán igaz-e, hogy lefösti
14  I |         közé szoktatott.~Kiszállok most: örökre itthagyom~a földön
15  I |           nem látta ezt az utat, s most, hogy ím hazafelé tartott,
16  I |      szomorú.~- Hát mire gondol?~- Most éppen Sófalvára, Felső-Sófalvára.~-
17  I |           fehérszakállas ember. No most kellett volna eléje állani,
18  I |           No, András gondolkodtam, most vagy mán sehogyse. Ott ültem
19  I |         vitte be a fejét az ajtón.~Most már csak azt kellett volna
20  I |          ispán meg nem halt volna, most is ott szolgálna. De meghalt
21  I |          tagja a Rózsafűzérnek; és most már rendesen gyónik is.~
22  I |       Mosolyogva susogta ezt, mert most is mosolygott mindig, mikor
23  I |          erősen az apámmal.~Hiszen most már belenyugszom, sőt, boldog
24  I |            ismerőseim, de a leányt most még figyelmesebben megnéztem,
25  I |        komoly, olyan fehérarcú! És most ott van a földben. Talán
26  I |            végül házasságot.~- No, most magának gyenyerűséges szép
27  I |       utolsó szavad apám?~- Ez! És most kelj fel, ne térdelj itt
28  I |            ital, mint az enyémben. Most két ujjnyival is több. A
29  I |         volna mennem egyenesen. De most már mindegy, jelentkezni
30  I |           a. J. K.~Kedves Barátom!~Most egy égett háznak a padlásán
31  I |           a kastélyában. Sajnálom, most se tehetem.~Azt a jó papot
32  I |         több koldus, csak ő.~- Hát most mit művel?~- Most? Most
33  I |              Hát most mit művel?~- Most? Most már Pestre jár kódulni.
34  I |            most mit művel?~- Most? Most már Pestre jár kódulni.
35  I |       hozzám fordul.~- No barátom, most következik a csuda, amely
36  I |             Úgy fogod látni, ahogy most engem látsz. Úgy fogsz beszélni
37  I |         fogsz beszélni vele, ahogy most velem beszélsz.~A fejemet
38  I |       volna a kárpitját vonnom. De most már maradjon.~Milyen szépen
39  I |         gyengécskék voltak. Hiszen most is olyanok, mint az őzikék.
40  I |         pántlikásra esküdözött. De most már hát ez a Sári, ez meg
41  I |         Egyszer aztán megszólal:~- Most már nagyok vagyunk, Sári.
42  I |              károgott az anyjuk -, most már magatok is látjátok.~-
43  I |      udvarias. Teljes úri ember.~- Most is olyan barna?~- Még barnább,
44  I |      megszokta a tízórait, és hogy most már rászakadt a boltnak
45  I |            vonogatta.~- Hát hiába, most már megtörtént... Baj is
46  I |         kendő? - rikoltott Olga.~- Most már megmondom. Előtte nem
47  I |          olyan kellemes neki, mint most.~- Persze hogy hasonlítanak -
48  I |  lámpagyújtás nélkül is fölkelt.~- Most már mennem kell - mondotta. -
49  I |       átfogta:~- Hagyjad. Nincs ez most eszénél. Legalább te légy
50  I |          Gyuri is? Óh förtelem!~És most már mindennek vége! Olga
51  I |           A puska!...~Künn van még most is az eperfán...~Azt be
52  I |          kell, kell!... Az ő élete most már csak egy fakereszt lesz.
53  I |            gazdaságban ugyan nincs most dolog, de mégis ki kell
54  I |            Kinyitottam az ajtaját.~Most is tele volt feketén összekunkorodott
55  I |       elolvassam-e. Ez a naplórész most már bizonyosan a rendőrség
56  I |           szólít. Eleinte bántott.~Most már magam is, ha bemutatkozom
57  I |         Erzsike tizennégy éves, de most is olyan, mint valami álombeli
58  I | felejtkezett el rólam, mint mások! Most látom csak, milyen jó, hogy
59 II |    elképzelni a falumat.~Ott látom most is a lakásommal szemben
60 II |      változatos tükrébe, ott látom most is a vén Matyit, a borzas
61 II |            szóltam:~- Hátha kendet most az Isten szamárrá változtatná,
62 II |        Délelőtt?~- Délelőtt. Éppen most készítette el az anyjukom.~-
63 II |             eloszlik a bűn is.~Hát most itt állok előtted, bölcs
64 II |        deres a haja és szakálla. S most, fehér árnyéka csupán önmagának.~-
65 II |            mindig igazat jósoltál! Most a legigazabbat: életet neki!~
66 II |          lesz elég a számod. Hanem most már oda vezess, ahol templomokat
67 II |        fogva vezettél! Emlékfürtöd most is itt van a szívemen.~Milyen
68 II |           sóhajtom: szeretlek!~Óh, most érzem csak, mi az a szerelem!
69 II |            semmi, csak a halál!~És most... megyek az én kedves,
70 II |            érő nadrágocskába, hogy most csodálkozva kellene töprengenem,
71 II |            lelkesedéssel, mely még most is megvan bennem, így feleltem:~-
72 II |            onnan a vásározó népet. Most azonban csak az erdei pásztorok
73 III|      napról napra halogatja. Pedig most jut eszembe, hogy holnap
74 III|          szárnyán, hogy:~Sárgarigó most hullatja a tollát.~Elfeledtem
75 III|            Igen.~~~~- Bizony.~~~~~~Most a ligetbe mégy?~~~~- Igen.~~~~-