Part

 1  I |         napfény.~- Gyerünk tovább.~Megint megállok egy útkanyarulatnál.
 2  I |      volna-e odáig elmenni?~Lukács megint megszólalt:~- Mé nem tetszik
 3  I |        gondoltam...~Tűnődve néztem megint a nyárfák felé, s az égre
 4  I |          méginkább elborul?~Lukács megint megszólalt:~- Hát tekintetes
 5  I |        hegy, jó kép lehet.~Andorás megint megszólalt:~- A köröszt
 6  I |        erdőnek a festésére jöttem.~Megint szótlanul ropogatta a havat.
 7  I |          után tán egy Üdvözlégyet. Megint keresztet vetett, s visszavonta
 8  I |          az útra nézett.~- Hm, hm.~Megint megindult, nézett a fák
 9  I |        egyet pihennünk is.~Andorás megint aggodalmasan nézett be a
10  I |   ivogattunk is képesint.~De gyött megint a kocsis: hozzánk telepedett.
11  I |        kocsis: hozzánk telepedett. Megint volt nála jamajka.~- No
12  I |            azon a pénzen Lurdesbe.~Megint ittunk a jamajkából. Olyan
13  I |      kóbász mind élete-hosszat.~Ez megint élesztett.~Gyertyavilágnál
14  I |        pörcögteti.~Nekem mán akkor megint elólmosodott a mellem, hogy
15  I |            Mert azokban a napokban megint emlegették a farkast, hogy
16  I |            a lábát az enyémmel.~De megint csakhamar ráeszméltem, hogy
17  I |     rekesztették volna el az utat.~Megint eldöbbenek. Pedig mindgyán
18  I |           a hold. De a hold elbújt megint a felhők mögé: az árnyékköröszt
19  I |            No, idő kellett rá, míg megint tudtam, hogy ki vagyok?
20  I |    szívogatom a fájást. Várakozok, megint próbálkozok, hiába, nem
21  I |           is:~alig kelt föl a nap, megint leszáll.~S az évszakok...
22  I |        szelíd melege mellett,~ülök megint teremtő-asztalomnál.~JUDIT (
23  I |       JUDIT (MOSOLYOG):~Tamás,~Már megint félreáll a nyakkendője!~(
24  I |            környéket elárasztotta. Megint tovább nyírfaliget, amelynek
25  I |        kádakban fekszik.~A faluban megint nagygyűlést tartottak. Kijelöltek
26  I |          kerítésbe. Ezt bizonyosan megint ő tette. Hogy ím a kutya
27  I |     félének volt mit hallgatnia:~- Megint a gyomrát rontotta el, disznó!
28  I |            apjának. De a küszöbnél megint visszafordult. Kivett egy
29  I |           szabó is lecsap újból.~S megint a jövevényre néz.~- Hát
30  I |          járt, letörte, jól tette.~Megint néhány hét múlva, ahogy
31  I |     elmémet, hogy nem aluszok-e el megint? Fáradt voltam, s a szoba
32  I |       közben-közben megállt, aztán megint tovább haladozott, mozgadozott,
33  I |       Talán csak reggel...~A vonat megint megállt.~Kiszálltam.~Órahosszat
34  I |          asszonyka megrándul tőle. Megint hibás hang... Az asszony
35  I |       eltűnt előlem a világ.~Mikor megint eszmélkedek, nagy csoportosulásban
36  I |      bizonyozta Sárinak, harmadnap megint a kék pántlikásra esküdözött.
37  I |        maradok holnap is.~Ez a nem megint furcsa volt Sárinak.~Sose
38  I |     kérdezte Olga. - Holnap tízkor megint én leszek a boltban.~- Jó.
39  I |         másnap csakugyan megjelent megint. A bajuszkája pomádéval
40  I |             Maga elé nézett, aztán megint elmosolyodott:~- Hogy tetszik
41  I |          valami cigányprímás.~Olga megint elkomolyodott:~- Nem, azt
42  I |      tükörbe.~Másnap tízkor persze megint csak ő ment ki a zsemlyés
43  I |     hibásan felelt.~Sári már akkor megint tudta a gondolatát.~- Nem
44  I |            kimosni magad?!~És Olga megint a szemére tapasztotta a
45  I |          És magamra próbáltam...~S megint elvörösödött.~- Már kitalálta,
46  I |        meglepődésére a kis tanítót megint ott látta. Csakhogy már
47  I |           a pék. - Összevesznek, s megint megbékülnek, Tessék ebből
48  I |       búsan nézett maga elé. Aztán megint a fiatalemberre fordult
49  I |            gyűlöl.~A szeme pillája megint leereszkedett, de küzdött
50  I |      tüzére, elverte, elnyomta, és megint sikoltott.~- Sári!... Meghalt!...
51  I |         eltávolodva egymástól, hol megint közeledve. Ahányszor a leány
52  I |            ispán akkor tért vissza megint. A kocsisa meglassította
53  I |         kissé. De mikor fölébredt, megint sírdogált:~- A nyulamat!~
54  I |            Nevetve korrigáltuk. De megint elhibázta. Azt kívánta,
55  I |             Másnap délelőtt Lukács megint a vasúthoz szánkázott orvosokért.
56 II |           haltam ijedtemben. Akkor megint nem tudtam aludni.~Miért
57 II |           a bot? Megkerestelek, és megint vettem tőled egy kígyót,
58 II |            Mikor meghalunk, a láng megint visszatér oda, ahonnan jött.~
59 II |            ördög beír egy százast. Megint megindul egy bakfejjel előre.~
60 II |               De azért csak írj be megint százat, mert kell az majd
61 II | bevetettetek.~De előbb azért beírt megint egy százast a könyvébe.~
62 II |          egy százast a könyvébe.~S megint útra keltek.~Szent Péter
63 II |     útszéli keresztnek, s változik megint szellemmé. Szent Péter csak
64 II |            homályban.~Felszállnak. Megint egy város csillagzik elő
65 II |            Péter -, akiket látunk.~Megint más városba mennek. Ott
66 II |      helyekre. Gyerünk Európába.~S megint változnak lélekké. Az ördög
67 II |           a noteszába.~S változtak megint lélekké.~Szállnak meges-megint
68 II |           majd az ördög szólal meg megint, azért hát elébe vágott,
69 II |             Csak engedte hát, hogy megint felszálljanak. Olyan sóhajtással
70 II |            volt a zsák, az asszony megint próbálta emelni.~- Ne rakjunk
71 III|          elkopott a csizmám babám (megint szippantás, utána lomha