Part

4501  I    |           imádság végeztével tanakodtak. A hegytetőről már látszott
4502  I    |                tudott magyarul, odaszólt a kocsisnak:~- Utánam! Be
4503  I    |                Be az erdőbe!~És bevitték a kocsikat, szekereket, jól
4504  I    |                tartó menéssel az erdőbe.~A nap eközben elsüllyedt a
4505  I    |                 A nap eközben elsüllyedt a fák között, és a tiszta
4506  I    |              elsüllyedt a fák között, és a tiszta égen feltűnt az első
4507  I    |                 feltűnt az első csillag.~A törökök egy alkalmas tisztáson
4508  I    |          alkalmas tisztáson kipányvázták a lovakat. A pap kezét feloldotta
4509  I    |                  kipányvázták a lovakat. A pap kezét feloldotta a janicsár,
4510  I    |                   A pap kezét feloldotta a janicsár, és így kiáltott
4511  I    |              jobban értek! - rikkant fel a cigány. - Nagyságos, méltóságos
4512  I    |               rakjak én tüzset, nekem az a mesterségem!~- Hallgass! -
4513  I    |                 Hallgass! - rivallt rája a török.~Három asszonyt is
4514  I    |         elszabadítottak, hogy segítsenek a tűzkészítésben. Az asszonyok
4515  I    |       tűzkészítésben. Az asszonyok aztán a pappal száraz ágat szedtek
4516  I    |               pappal száraz ágat szedtek a fák alatt, és acéllal, taplóval
4517  I    |           csakhamar tüzet gerjesztettek.~A kocsist is felszabadították
4518  I    |               mint tegnap! - mondta neki a török.~- Meglesz - felelte
4519  I    |               török.~- Meglesz - felelte a kocsis.~Vizet tett fel egy
4520  I    |                fel egy nagy vaskondérban a tűzre, s hogy a pap a cigánnyal
4521  I    |             vaskondérban a tűzre, s hogy a pap a cigánnyal hamarosan
4522  I    |       vaskondérban a tűzre, s hogy a pap a cigánnyal hamarosan megnyúzta
4523  I    |                 értő kézzel aprózta bele a kondérba. Hullott a húsra
4524  I    |                 bele a kondérba. Hullott a húsra vereshagyma is meg
4525  I    |              aprított volna burgonyát is a lébe, de ezt főképpen azért
4526  I    |            Tudták is abban az időben, mi a burgonya! Az urak ugyan
4527  I    |                   s nagy általánosságban a krumpli még nem létezett.~
4528  I    |                krumpli még nem létezett.~A tüzet valami húsz janicsár
4529  I    |                janicsár telepedte körül. A kocsikat, szekereket kerítésbe-körbe
4530  I    |              kerítésbe-körbe állították. A lovakat kipányvázták kívül
4531  I    |               lovakat kipányvázták kívül a szekereken.~A rabok egy
4532  I    |         kipányvázták kívül a szekereken.~A rabok egy csoportban tizennégyen
4533  I    |                  s köztük két kisgyerek.~A tűz magas lánggal égett.
4534  I    |                 tűz magas lánggal égett. A törökök ölték a bárányt,
4535  I    |           lánggal égett. A törökök ölték a bárányt, a tyúkot, a libát.
4536  I    |                 törökök ölték a bárányt, a tyúkot, a libát. A rabok
4537  I    |               ölték a bárányt, a tyúkot, a libát. A rabok buzgón dolgoztak
4538  I    |              bárányt, a tyúkot, a libát. A rabok buzgón dolgoztak az
4539  I    |                  üstökben és kondérokban a hús, és pirultak a combok
4540  I    |           kondérokban a hús, és pirultak a combok a nyárson. Az erdei
4541  I    |                hús, és pirultak a combok a nyárson. Az erdei levegőbe
4542  I    |             kapott, hogy két ölet repült a kalapja.~- Hogy a hetedik
4543  I    |                 repült a kalapja.~- Hogy a hetedik pokol emésszen el! -
4544  I    |               emésszen el! - ordított rá a janicsár. - Mennyi paprikát
4545  I    |                  tettél ebbe az ételbe!!~A paprikás a raboknak került -
4546  I    |              ebbe az ételbe!!~A paprikás a raboknak került - a cigány
4547  I    |             paprikás a raboknak került - a cigány nem csekély örömére.
4548  I    |               nem csekély örömére. Maguk a törökök a nyárson sült darabokat
4549  I    |                 örömére. Maguk a törökök a nyárson sült darabokat osztották
4550  I    |              osztották meg maguk között.~A hordók eközben csapot kaptak.
4551  I    |             Bögrékben és tülkökben itták a törökök a magyar bort. A
4552  I    |                tülkökben itták a törökök a magyar bort. A cigány felállott.
4553  I    |                 a törökök a magyar bort. A cigány felállott. Megtörülte
4554  I    |             cigány felállott. Megtörülte a száját a kezébe, a kezét
4555  I    |           felállott. Megtörülte a száját a kezébe, a kezét meg a nadrágjába,
4556  I    |            Megtörülte a száját a kezébe, a kezét meg a nadrágjába,
4557  I    |             száját a kezébe, a kezét meg a nadrágjába, aztán így csicsergett:~-
4558  I    |                   hadd pikulázzsak egyet a tisztelt vendégség eremére!~
4559  I    |              tisztelt vendégség eremére!~A török, akihez szólott, megfordult,
4560  I    |              felelte:~- Ide kukorikolnád a magyart, úgye? Majd pikulázok
4561  I    |               Majd pikulázok én mindjárt a hátadon!~A rabok az éhség
4562  I    |         pikulázok én mindjárt a hátadon!~A rabok az éhség gyönyörével
4563  I    |         terebélyes arcú paraszt. Ez volt a legöregebb köztük. Lehetett
4564  I    |                  valamin, és úgy lógatta a fejét, mintha nehezebb volna,
4565  I    |                  csöndesen beszélgettek.~A szabaduláson kezdték persze,
4566  I    |           kezdték persze, hogyan lehetne a töröktől megszabadulni?~-
4567  I    |                   Sehogy - szólt röviden a nagyfejű.~Aztán, hogy lenyelte
4568  I    |           nagyfejű.~Aztán, hogy lenyelte a kanál húst, azt mondta még
4569  I    |               hárman is.~- Ott - felelte a paraszt. - Tíz esztendeig
4570  I    |               Tíz esztendeig söpörtem én a török földet.~- És hogyan
4571  I    |                 És hogyan szabadult meg?~A paraszt egy cobákon rágódva
4572  I    |           felelte:~- Hogyan? Hát ingyen. A Jézus palástja alatt.~-
4573  I    |                   Gyalog.~- És milyen az a rabság? - kérdezte egy tizenhét
4574  I    |                  Bizony, öcsém - felelte a paraszt, -, nem sok tyúk
4575  I    |                 sok tyúk múlt ki miattam a világból!~- Nagyon keserves?~-
4576  I    |                     Mit? Nektek még jobb a dolgotok! Amelyetek fiatal,
4577  I    |                tudja az utat? - kérdezte a pap fölemelkedve.~- Tudom -
4578  I    |          fölemelkedve.~- Tudom - felelte a paraszt.~A pap föltette
4579  I    |               Tudom - felelte a paraszt.~A pap föltette az egyik lábát
4580  I    |                  föltette az egyik lábát a kerékagyra, és a tűz odasugárzó
4581  I    |             egyik lábát a kerékagyra, és a tűz odasugárzó világosságánál
4582  I    |                odasugárzó világosságánál a szemét hegyezve, nézte a
4583  I    |                 a szemét hegyezve, nézte a lábán levő széles, sima
4584  I    |                 szenvedései húsz szóban.~A pap elolvasta a szavakat:~-
4585  I    |                  szóban.~A pap elolvasta a szavakat:~- Nándorfehérvártól
4586  I    |                Baratina.~- Nem - felelte a paraszt -, öt állomás is
4587  I    |               Aztán következik Alopnica.~A paraszt bólintott.~- Azután
4588  I    |                 Rácország - jegyezte meg a paraszt a térdét átfonva. -
4589  I    |                   jegyezte meg a paraszt a térdét átfonva. - Itt kezdik
4590  I    |              átfonva. - Itt kezdik vetni a rézkását.~- Rézkását? -
4591  I    |              fölcsodálkozva egy asszony.~A paraszt nem felelt.~A pap
4592  I    |           asszony.~A paraszt nem felelt.~A pap tovább olvasta a bilincs
4593  I    |             felelt.~A pap tovább olvasta a bilincs karcolásait.~- Kári-kezme.~-
4594  I    |                    Kári-kezme.~- Itt sok a skorpió-féreg.~- Sárkövi.~-
4595  I    |                hatan is.~- Mert eltörtem a lábam vasát.~- Dragomán -
4596  I    |              vasát.~- Dragomán - olvasta a pap tovább.~- Innen érkezünk
4597  I    |                   Nagy város.~- Iktimán.~A paraszt bólintott.~- Kapidervent.~-
4598  I    |               micsoda.~- Az az, Pozárki, a fene essék belé! Sok a szúnyog.~-
4599  I    |                   a fene essék belé! Sok a szúnyog.~- Filippe.~- Ez
4600  I    |          elefántot.~- Mi az? - kérdezték a rabok.~- Az? Az akkora nagy
4601  I    |               nagy eleven barom, mint ez a rakott szekér, de még ennél
4602  I    |              nagyobb; oszt csupasz, mint a bihal! Az orra meg akkora,
4603  I    |               bánik vele, mint más állat a farkával. Mikor a legyek
4604  I    |                  állat a farkával. Mikor a legyek kínozzák, végiglődörgeti
4605  I    |                 kínozzák, végiglődörgeti a derekán.~- Czorli.~- Innen
4606  I    |                   Innen kezdve meglátjuk a tengört.~A rabok fölsóhajtottak.
4607  I    |              kezdve meglátjuk a tengört.~A rabok fölsóhajtottak. Némelyek
4608  I    |                 fölsóhajtottak. Némelyek a tenyerükbe hajtották az
4609  I    |                                    MIKOR A CSEND BESZÉL~...Már csak
4610  I    |                  testvérek: Árpád és én. A többi öt meghalt.~Árpád
4611  I    |             Módosról, hogy fürdés közben a vízbe veszett.~Az anyám
4612  I    |                hallottam.~És nekem abban a szörnyű órában utaznom kellett.
4613  I    |                  sírt. Sápadt volt, mint a kórházi beteg.~Nem kérdezett
4614  I    |                 Nem mondtam neki semmit.~A kis lakásban csöndesség
4615  I    |                 valami kísértet. Végezte a dolgát. Szegények voltunk.
4616  I    |                nyomasztó csöndesség volt a házban. Még a kisfiam is
4617  I    |            csöndesség volt a házban. Még a kisfiam is hallgatott. Különben
4618  I    |                  is hallgatag volt, mint a társtalan gyermekek szoktak
4619  I    |                  szoktak lenni.~És ebben a szótlanságban éltünk napokig.
4620  I    |              éltünk napokig. Én eljártam a dolgomra. Elmentem hazulról
4621  I    |                beszéltünk.~Szobánknak ez a némasága nehéz volt. Nem
4622  I    |             nehéz volt. Nem is értettem. A nők nem szokták némán viselni
4623  I    |            viselni fájdalmukat.~Egy este a fiam lefeküdt. Ágya szélén
4624  I    |      Megimádkoztattam:~- Mondd el, fiam, a Miatyánkot!~A gyermek imádkozza.
4625  I    |                  el, fiam, a Miatyánkot!~A gyermek imádkozza. Unatkozva,
4626  I    |                naplójából)~Fölállították a szép márványszobrot. Mindenki
4627  I    |                csodálta.~Aztán előbújtak a homályból a békák. Felfújódva,
4628  I    |              Aztán előbújtak a homályból a békák. Felfújódva, ajakbiggyesztve
4629  I    |               béka hallgatva járta körül a szobrot. Föl-fölágaskodott.
4630  I    |                    Mit magasztalnak azon a faragó emberen? - fakadt
4631  I    |              faragó emberen? - fakadt ki a lapu alatt egy-egy kutyorgó,
4632  I    |          alkotására is!~S nekifordította a méregmirigyét a szobornak -
4633  I    |           nekifordította a méregmirigyét a szobornak - lefecskendezte.~-
4634  I    |    lefecskendezte.~- Semmisítsük meg ezt a hitvány csinálmányt?~- Semmisítsük
4635  I    |             Semmisítsük meg! - kiáltotta a többi is. - Mutassuk meg,
4636  I    |               vagyunk!~S befecskendezték a szobrot.~~Idővel hova lettek
4637  I    |             szobrot.~~Idővel hova lettek a békák? - nem tudom. Nyirkuk,
4638  I    |                nyáluk, piszkuk leporladt a márványról.~Az alkotás maradt.~ ~
4639  I    |              volt, de legjobban szerette a kisnyulat.~A nyulacska eleven
4640  I    |          legjobban szerette a kisnyulat.~A nyulacska eleven volt, s
4641  I    |                 nyulacska eleven volt, s a kis udvarból nem szökhetett
4642  I    |             naphosszat.~Egy napon eltűnt a nyulacska. Kutya vitte-e
4643  I    |             bőgött, ordított - követelte a nyulat: - A nyuszit, nyuszit!
4644  I    |                    követelte a nyulat: - A nyuszit, nyuszit! Hozzátok
4645  I    |            kínált Jancsinak.~- Nem kell! A nyuszit hozd ide!~És sírt
4646  I    |          folytonosan.~Hempergett dühében a pajta előtt a papsajton.~
4647  I    |         Hempergett dühében a pajta előtt a papsajton.~Aztán elfáradt
4648  I    |                papsajton.~Aztán elfáradt a sírásban. Aludt kissé. De
4649  I    |           fölébredt, megint sírdogált:~- A nyulamat!~No, vigasztalhatatlan.~
4650  I    |                sírásra figyel fel, Peti, a másik gyerek bőg.~Odanéz.~
4651  I    |              Petinek az eresz alá tették a kávéját, zsámolyra. S a
4652  I    |                  a kávéját, zsámolyra. S a bögre eldőlt; folyik a kávé
4653  I    |                 S a bögre eldőlt; folyik a kávé a földön. Jancsi szeme
4654  I    |              bögre eldőlt; folyik a kávé a földön. Jancsi szeme megvidámult.
4655  I    |              híva egy távoli rokonomhoz. A rokonom bérlőgazda. Arra
4656  I    |              Arra gondoltam, hogy inkább a lakodalom után való napokban
4657  I    |                  napokban látogatom meg. A szülői ház akkor olyan,
4658  I    |             szülői ház akkor olyan, mint a kirabolt ház. A bizalmas
4659  I    |              olyan, mint a kirabolt ház. A bizalmas vendég olyankor
4660  I    |           állomáson. Jó kétóra szánkázás a majorjáig.~Örvendő arccal
4661  I    |                  azé az örvendezőé, akit a farkasveremből húznak ki.
4662  I    |     farkasveremből húznak ki. Gondoltam, a lakodalmi izgalmak és poharak
4663  I    |                  Örömekből se egészséges a sok.~- Köszönjük a telegramodat -
4664  I    |            egészséges a sok.~- Köszönjük a telegramodat - mondotta
4665  I    |                  telegramodat - mondotta a kezemet megrázva. - Sajnáljuk,
4666  I    |                  értesítést.~Aztán, hogy a szánkóba ültünk, s a lovak
4667  I    |                hogy a szánkóba ültünk, s a lovak megindultak, megrázta
4668  I    |               lakodalom! Szerencse, hogy a lányom már akkor elutazott.~-
4669  I    |                     kérdeztem ijedten.~- A nevelőm... meghalt.~- A
4670  I    |                  A nevelőm... meghalt.~- A jó Keszeg!~Bólintott.~-
4671  I    |                szerelmes volt Erzsikébe, a menyasszonyba. De az lehetetlen!
4672  I    |              esztendős, Keszeg meg közel a negyvenhez, s rút, sovány,
4673  I    |       máskülönben Keresztúry László volt a becsületes neve.~- Hát aztán
4674  I    |                 aztán miért? - kérdeztem a barátomra rábámulva.~Vállat
4675  I    |                  hogy megunta az életét. A manó tudja!~- Írást nem
4676  I    |           veszekedtem már életemben, még a feleségemmel is; de ővele,
4677  I    |                  én ismerőseim között is a legjámborabb ember volt.
4678  I    |                  járt, és ha vendég volt a háznál, ijedt arccal iparkodott
4679  I    |                 soha bele nem elegyedett a társalgásba. Ha a gazda
4680  I    |             elegyedett a társalgásba. Ha a gazda ráordított, hogy igyék,
4681  I    |                vele, érintetlenül hagyta a poharat.~Unalmas ember volt
4682  I    |                 volt, az álla meg kicsi. A bajusza három-négy szál,
4683  I    |         három-négy szál, seszínű valami. A termete szabólegénynek való.~
4684  I    |                szabólegénynek való.~Csak a nők foglalkoztak vele. Ha
4685  I    |                női társaság került össze a háznál, minden kívánság
4686  I    |                  Keszeg úr, rendelje elő a teniszlabdákat!~- Keszeg
4687  I    |         bennünket!~És Keszeg úr... vitte a nőket sétára az erdőbe,
4688  I    |             nőket sétára az erdőbe, vagy a tóhoz. És Keszeg úr... elkészítette
4689  I    |                 úr... elkészítette nekik a halászó horgot. És Keszeg
4690  I    |                  olvasott fel novellákat a hetilapból. És ha éppen
4691  I    |              faggatták:~- Milyen volt ez a leány? És hogyan valott
4692  I    |             gondol, az Isten szerelmére! A világon úgyis több a nő,
4693  I    |         szerelmére! A világon úgyis több a nő, mint a férfi. Keszeg
4694  I    |            világon úgyis több a nő, mint a férfi. Keszeg úrnak komoly
4695  I    |            személy volt az asszonyoknak.~A szánkó egyenletes csörgéssel
4696  I    |          egyenletes csörgéssel sikamlott a havas, hideg dombokon át.
4697  I    |                havas, hideg dombokon át. A két ló hatalmas ködtölcséreket
4698  I    |                 De miből gondolod?~- Már a nász előtt való hetekben
4699  I    |                 éjjeleken át fenn sétált a szobájában, utána meg délig
4700  I    |                   utána meg délig aludt. A gazdaságban ugyan nincs
4701  I    |               mégis ki kell nézni olykor a magtárba. Végre is rászóltam,
4702  I    |                  hogy mifenét promenádoz a fejem fölött egész éjszaka.
4703  I    |             verseket írt. Mutassa azokat a verseket! Akkor meg azt
4704  I    |               Akkor meg azt mondta, hogy a kályhájába dobta. Egyszer
4705  I    |                  Egyszer meg is nézettem a kályháját, hát csakugyan
4706  I    |                De milyen szerencse, hogy a lányom már elutazott, amikor
4707  I    |           elutazott, amikor megtaláltuk. A vendégeim úgy mentek szét,
4708  I    |               mintha bomba csapott volna a házba. Még a fiam is elszaladt,
4709  I    |               csapott volna a házba. Még a fiam is elszaladt, pedig
4710  I    |                  annyit adtam neki, hogy a tizenkét esztendő alatt
4711  I    |                 is megmondtam neki, hogy a jövő esztendőtől fogva percentet
4712  I    |                fogva percentet adok neki a jövedelemből. De csak vállat
4713  I    |                 Azt mondta: „Minek nekem a pénz?” Hát nem bolond az
4714  I    |                az ilyen, akinek nem kell a pénz?~- Lehet. De ez még
4715  I    |                     Várj, még nem vagyok a végén. Vannak olyan apró
4716  I    |              Ilyen volt az például, hogy a lakodalom napján a fekete
4717  I    |                  hogy a lakodalom napján a fekete kabáthoz sárga nyakkendőt
4718  I    |            Erzsike kisasszonynak címezte a lányomat. Nevetve korrigáltuk.
4719  I    |                mint, mint... Aztán, hogy a hasonlatot nem találta meg,
4720  I    |              eltűnt. Senki se ügyelt rá. A lányom ebéd után, hogy a
4721  I    |                 A lányom ebéd után, hogy a vasútra indultak, tőle is
4722  I    |          búcsúzni, de hiába kurjongattuk a nevét, nem került elő. Azután,
4723  I    |              Azután, mikor visszatértünk a vasútról, akkor jelentette
4724  I    |                  béresem, hogy aszongya: a nevelő úr ott lóg a kertben
4725  I    |            aszongya: a nevelő úr ott lóg a kertben a diófán. A sárga
4726  I    |              nevelő úr ott lóg a kertben a diófán. A sárga nyakkendőre
4727  I    |                  lóg a kertben a diófán. A sárga nyakkendőre akasztotta
4728  I    |                  akasztotta fel magát...~A szán bekanyarodott a völgybe.
4729  I    |                     A szán bekanyarodott a völgybe. Az esti sötétségben
4730  I    |             völgybe. Az esti sötétségben a major ablakai vörösen csillogtak.~-
4731  I    |                csillogtak.~- Még ott van a csűrben - mondotta Lukács. -
4732  I    |            Lukács. - Holnap délelőtt jön a törvényszéki orvos, meg
4733  I    |                  törvényszéki orvos, meg a járásorvos. Addig nem szabad
4734  I    |            történet. Szinte fáztam belé.~A csendesen meghalt embert
4735  I    |                  mögött tragédiát érzek.~A vacsoránál hosszan elmondták,
4736  I    |               elmondták, hogy kik voltak a vendégek. Az asszony megmutatta
4737  I    |          vendégek. Az asszony megmutatta a fehér selyem menyasszonyi
4738  I    |                 ruhát, amelyből még dőlt a szegfűillat. Erzsikének
4739  I    |        megmutatták. Ábrándos, szőke arc. A vőlegény vidám képű, tömzsi
4740  I    |              képű, tömzsi ember. Kasznár a szomszéd uradalomban.~Elmondták
4741  I    |               házasodott. Három év múlva a férj a maga birtokán gazdálkodik.
4742  I    |        házasodott. Három év múlva a férj a maga birtokán gazdálkodik.
4743  I    |            Örökségeket is várhatnak mind a ketten.~Csak az öngyilkosság
4744  I    |            Másnap délelőtt Lukács megint a vasúthoz szánkázott orvosokért.
4745  I    |        búcsúpillantást vessek reá. Nekem a rútságával is rokonszerű
4746  I    |                   Szenvedőnek éreztem, s a szenvedő ember mindig lelkibb
4747  I    |                az egészségtől duzzadozó.~A szobája nyitva volt. A cselédleány
4748  I    |                   A szobája nyitva volt. A cselédleány akkor porolta.~-
4749  I    |                 porolta.~- Már nincs itt a Keszeg úr - tuszkolt a szavával
4750  I    |               itt a Keszeg úr - tuszkolt a szavával kifelé. - Az imént
4751  I    |                Az imént vitette le az úr a pajtába, mert aszongya,
4752  I    |                  hogy nem szívesen forog a szobában.~Hát leballagtam
4753  I    |                szobában.~Hát leballagtam a pajtába. Ott feküdt a halott
4754  I    |        leballagtam a pajtába. Ott feküdt a halott egy szalmadikón.
4755  I    |                nyugodt, szinte mosolygó. A lábán lakkcipő. A mellére
4756  I    |              mosolygó. A lábán lakkcipő. A mellére oda volt vetve a
4757  I    |                 A mellére oda volt vetve a sárga selyemnyakkendő, amelyre
4758  I    |             amelyre felakasztotta magát.~A pajta ajtajában egy béres
4759  I    |                 egy béres pipázott, hogy a gyerekek be ne szökhessenek.~-
4760  I    |           veszett össze valakivel?~- Még a léggyel se, uram.~- De hát
4761  I    |                Bizonyosan pálinkát ivott a lakodalmon.~- Pálinkától
4762  I    |                hazulról!...~Visszatértem a házba, s fölmentem az asszonnyal
4763  I    |          öngyilkos szobájába. Nézegettük a könyveit, nem találunk-e
4764  I    |              tudományos könyv sorakozott a polcán. Mind nyomtatott
4765  I    |               író mappájában megtaláltam a pohárköszöntőjének a vázlatát.
4766  I    |         megtaláltam a pohárköszöntőjének a vázlatát. Köznapi frázisok.
4767  I    |             Midőn...”, előre tudom, hogy a csattanója: „az emberi kor
4768  I    |          határáig.”~Eszembe jutott aztán a kályha is. Kinyitottam az
4769  I    |                  írt az olyan ember, aki a prózáját azzal kezdi, hogy:
4770  I    |                el? Kétségtelen, hogy itt a magyarázata az öngyilkosságnak!~
4771  I    |            elégett titkát.~Nincs!~Fogtam a kotróvasat, hogy összetörjem
4772  I    |             kotróvasat, hogy összetörjem a papírosszeleteket. A cselédekre
4773  I    |         összetörjem a papírosszeleteket. A cselédekre gondoltam, nehogy
4774  I    |                Mennyit vihognának rajta!~A kályha tömve volt ilyen
4775  I    |               volna, kétfelé szakította. A papírcsomó közepe nem égett
4776  I    |          tűnődtem, hogy elolvassam-e. Ez a naplórész most már bizonyosan
4777  I    |            naplórész most már bizonyosan a rendőrség asztalára kerül.
4778  I    |              Hivatalosan kiderítik, hogy a maga szándékából vált-e
4779  I    |                  Fölvettem az iratrészt. A szeletek sarka is le volt
4780  I    |             egymáshoz. Mégis, milyen más a kettő! Miért más a fiúgyermek,
4781  I    |            milyen más a kettő! Miért más a fiúgyermek, mint a leány?
4782  I    |             Miért más a fiúgyermek, mint a leány? A fiú is ártatlan,
4783  I    |                fiúgyermek, mint a leány? A fiú is ártatlan, de a fiúgyermek
4784  I    |             leány? A fiú is ártatlan, de a fiúgyermek csak szép kis
4785  I    |          fiúgyermek csak szép kis állat. A leánygyermek valami finomabb
4786  I    |                  járó angyal volna! Ezek a vidéki emberek minden vasárnap
4787  I    |                  I betűt. Gyorsan halad. A fiú még ma sem érti, hogyan
4788  I    |                érti, hogyan kapcsolódnak a betűk. Erzsike már olvas.~
4789  I    |                Micsoda tiszta nézés! Kék a szeme, mint az ég. Mintha
4790  I    |                kék lélek szeme nézne rám a szeméből. Nem mondott semmit,
4791  I    |              hála és csupa köszönet volt a nézése. „~---------------~„
4792  I    |                              Kifordultam a szobából egy kottáért. A
4793  I    |                 a szobából egy kottáért. A nők nevetését hallottam.
4794  I    |              Ahogy visszatérek, s leülök a zongorához, Erzsike hozzám
4795  I    |                arcát az arcomhoz nyomja.~A nők zavartan néznek. Az
4796  I    |             Erzsike, azonnal takarodj ki a szobából!~Másnap kifaggattam
4797  I    |                Másnap kifaggattam belőle a kertben:~- Miért ölelt meg,
4798  I    |                szép ember vagyok?~- Mert a Máli néni azt mondta, hogy
4799  I    |                  csúnya ember!~Megfogtam a kicsike kezét, és megcsókoltam.”~---------------~„
4800  I    |             tanulok...”~---------------~„A gyermekeknek a vacsoránál
4801  I    |                           A gyermekeknek a vacsoránál mondták:~- No,
4802  I    |                vacsoránál mondták:~- No, a jövő hónapban elhagy a tantó
4803  I    |                   a jövő hónapban elhagy a tantó bácsitok.~A fiú csodálkozva
4804  I    |                 elhagy a tantó bácsitok.~A fiú csodálkozva pillantott
4805  I    |             nézett rám, és rajtam maradt a tekintete. A szeme megtelt
4806  I    |               rajtam maradt a tekintete. A szeme megtelt könnyel. Aztán
4807  I    |                  könnyel. Aztán leszállt a székről, és hozzám jött.
4808  I    |                  Nem kérdeztek.~- Hát mi a véleménye?~- Ha idegen nőre
4809  I    |         haragszik rám. Tagadja, de látom a szeméből.~- Erzsike - mondom
4810  I    |                  idősebb vagyok. Lehet-e a maga elméjében csak egy
4811  I    |              mondja, hogy én magának nem a javát akarom?~- Bocsásson
4812  I    |                  izgatott vagyok, mintha a magam gyermekét várnám. „~---------------~„
4813  I    |                      Azt gondoltam, hogy a kisleányos bájak elmúlnak,
4814  I    |        kisleányos bájak elmúlnak, miként a naivság is. A fiúk mily
4815  I    |           elmúlnak, miként a naivság is. A fiúk mily éretlen és ostoba
4816  I    |                 éretlen és ostoba arcúak a kamaszkorban!~Erzsike tizennégy
4817  I    |               gyermek.”~---------------~„A kertésszel majdnem összevesztem.
4818  I    |                szegfűt ültetni. Átmentem a szomszéd uradalomba és a
4819  I    |                 a szomszéd uradalomba és a magam pénzén vettem száz
4820  I    |               iskoláit nem folytatja. Ez a születésnap a legszebb ünnep
4821  I    |              folytatja. Ez a születésnap a legszebb ünnep volt, amit
4822  I    |             ilyen hálával, ilyen szépen! A vers nagyon tetszett neki.
4823  I    |               Még ideálisabb, mint volt. A mozdulatai is... Hangtalan
4824  I    |                  fűződve hallgatta, amit a csillagos égről beszéltem.
4825  I    |         mozdulattal karomba is belefűzte a kezét.~Nem tudtam folytatni
4826  I    |              kezét.~Nem tudtam folytatni a csillagos ég magyarázatát... „~---------------~„
4827  I    |                Máli nénihez.~Milyen üres a világ!”~---------------~„
4828  I    |                 világ!”~---------------~„A nevem napjára küldött egy
4829 II    |                                          A TÓTH ANTAL SZAMARA~Bocsánatot
4830 II    |                  írok, amelynek még csak a neve sem szalonképes.~Távol
4831 II    |             Távol volt ő attól; sőt maga a gazdája Tóth Antal sem járt
4832 II    |                  győznék, - lévén ott ez a viselet általános.~De hát
4833 II    |                viselet általános.~De hát a Tóth Antal szamaráról szól
4834 II    |          teljesen közömbös dolog, sőt ha a négylábú nemzetsége császári
4835 II    |                  császári koronát nyomna a fejére, őt az se tenné büszkévé.~
4836 II    |                írták ezt nekem levélben. A faluban különben nincs semmi
4837 II    |                 nincs semmi újság - írta a sógor -, azaz dehogy nincsen:
4838 II    |            dehogy nincsen: Tóth Antalnak a szamara általános részvét
4839 II    |                általános részvét mellett a szellemek honába lengett
4840 II    |             nevetségesnek találják, hogy a sógor ezt megírta, mert
4841 II    |                  az bizonyos, hogy ennek a szamárnak az elhunyta nem
4842 II    |                  Európa békéjét, azonban a mi falunkbeli emberek előtt
4843 II    |                  esemény, amelyre majdan a legöregebb emberek is visszaemlékeznek.~
4844 II    |                  is visszaemlékeznek.~Az a vélemény volt ugyanis eddig
4845 II    |              vélemény volt ugyanis eddig a faluban, hogy borbélyt és
4846 II    |               olyan jó ismerősöm volt ez a derék, komoly és meggondolt
4847 II    |                   bánkódásai, ugyanabból a porból való volt, amelyből
4848 II    |               nem tudom többé elképzelni a falumat.~Ott látom most
4849 II    |               falumat.~Ott látom most is a lakásommal szemben a dombon.
4850 II    |                  is a lakásommal szemben a dombon. A nap a délponton
4851 II    |             lakásommal szemben a dombon. A nap a délponton áll. A kissé
4852 II    |                  szemben a dombon. A nap a délponton áll. A kissé előre
4853 II    |                   A nap a délponton áll. A kissé előre dőlő íves keresztről
4854 II    |              dőlő íves keresztről mintha a saját árnyékát nézné a rozsdás
4855 II    |            mintha a saját árnyékát nézné a rozsdás pléh-Krisztus. A
4856 II    |                 a rozsdás pléh-Krisztus. A vén szamár ott legel alatta.
4857 II    |               Szakértő pillantásokat vet a beléndek és a lapulevelek
4858 II    |          pillantásokat vet a beléndek és a lapulevelek közé, s nyugalmasan,
4859 II    |  kétszer-háromszor meglóbálja maga körül a legyezőjét.~A kereszt mellett
4860 II    |                 maga körül a legyezőjét.~A kereszt mellett lévő úton
4861 II    |               ebédvivő vászoncselédek és a külső munkából a kapát és
4862 II    |       vászoncselédek és a külső munkából a kapát és fáradságot hozó
4863 II    |              fáradságot hozó férfiak. De a Tóth Antal szamara közönyösen
4864 II    |                 csupán akkor bólint néha a fejével, mikor a szent fa
4865 II    |             bólint néha a fejével, mikor a szent fa előtt ájtatosan
4866 II    |                előtt ájtatosan megemelik a kalapjukat.~Egyáltalán nem
4867 II    |         érdeklődik ilyenkor semmi iránt. A kövér papsajtok és tejes
4868 II    |                  akkor emeli föl egészen a fejét, mikor egy-egy gyöngéd
4869 II    |           egy-egy gyöngéd pillantást vet a csikófiára, amelyre valóban
4870 II    |                  büszkén is nézhet, mert a szakértők ítélete szerint
4871 II    |           ugyanis egyszer megházasodott. A szomszéd falubeli rektor
4872 II    |              feleségül. Az igaz, hogy ez a házasság akaratán kívül
4873 II    |             akaratán kívül jött létre, s a körülmények szerint érdek­
4874 II    |                  arról nem nyilatkozott.~A páros élet nem tartott sokáig.
4875 II    |                rút haszonlesésből eladta a rektortól vásárolt szamarat
4876 II    |             felvégi Kis Jánosnak, csupán a csikót tartotta meg, s apja
4877 II    |                 helyesen is cselekedett.~A csikó híven követte apja
4878 II    |            követte apja nyomdokait. Néha a vidámságának kifejezést
4879 II    |      vidámságának kifejezést adott ugyan a lábaival, holmi gyorspolkát
4880 II    |        ötletszerű rövidséggel történt, s a családi komolyság alapvonásait,
4881 II    |                 szemekkel visszatekintek a falusi múltamnak változatos
4882 II    |               tükrébe, ott látom most is a vén Matyit, a borzas szőrű,
4883 II    |              látom most is a vén Matyit, a borzas szőrű, nagyfejű fiával
4884 II    |                   nagyfejű fiával együtt a falu dombján.~A déli rekkenő
4885 II    |            fiával együtt a falu dombján.~A déli rekkenő melegben csupán
4886 II    |                  hegedül ide-oda cikázva a domb zöldsége fölött. A
4887 II    |                  a domb zöldsége fölött. A kereszt árnyéka lassan-lassan
4888 II    |           árnyéka lassan-lassan előbúvik a zöld bozót közül. Tóth Antal
4889 II    |                Antal szamara odaigazítja a hátát ez alá a keskeny árnyék
4890 II    |               odaigazítja a hátát ez alá a keskeny árnyék alá, míg
4891 II    |                  keskeny árnyék alá, míg a saját árnyékát gyöngéden
4892 II    |                 saját árnyékát gyöngéden a fiára teríti és szunyókáló
4893 II    |            mozdulatlanul állnak ott mind a ketten, csupán a szájuk
4894 II    |                ott mind a ketten, csupán a szájuk mozog, mintha imádkoznának.~
4895 II    |                   Sokszor láttam így ezt a két derek állatot, és eltűnődtem
4896 II    |               hitet merne rá tenni, hogy a legbecsületesebb özvegy
4897 II    |   legbecsületesebb özvegy szamarat látja a jól nevelt fiával együtt,
4898 II    |                  csendes, s lelkük, mint a sima tengerszem, csupán
4899 II    |               vissza.~Azonban csalódunk. A vén Matyi egyszercsak mintegy
4900 II    |              mintegy ihletetten fölemeli a fejét és ziháló kebellel
4901 II    |                tőle, s mikor látom, hogy a fia egy oktávval magasabb
4902 II    |         iskolázás után használhatná.~Ami a Tóth Antal szamarának becsületességét
4903 II    |              Antal büszkén nézett rá, és a falusiak is őszintén respektálták.~-
4904 II    |                 nálunk: „Becsületes mint a Tóth Antal szamara”.~Csakhogy
4905 II    |                 szamara”.~Csakhogy ennek a közmondásnak története van.~
4906 II    |              ugyanis, hogyan, hogyansem, a vén Matyi eljátszotta a
4907 II    |                  a vén Matyi eljátszotta a becsületrend nagykeresztjét,
4908 II    |            mélyében fekszik, felköltötte a csikófiát és az udvarból
4909 II    |                és az udvarból megszökve, a kert alján Cimbalom Illés
4910 II    |                másnap mindenfelé kereste a szamarait, s ha Sault ezért
4911 II    |             kente Salamon királlyá, mert a szamárkeresést buzgón végezte,
4912 II    |                kétséges, hogy Tóth Antal a keserűségben, vagy talán
4913 II    |                 keserűségben, vagy talán a szégyen előérzetében pogányul
4914 II    |                 felé, hajtja ám hazafelé a szamarat a sánta Nagy Imre.
4915 II    |            hajtja ám hazafelé a szamarat a sánta Nagy Imre. Hajtja
4916 II    |              önérzettel és komolysággal.~A falu népe fölrebben a vályogfalak
4917 II    |      komolysággal.~A falu népe fölrebben a vályogfalak között a szenzációs
4918 II    |           fölrebben a vályogfalak között a szenzációs hír hallatára,
4919 II    |                  hír hallatára, és kiáll a házak elé, a kapukba. Kárörvendő
4920 II    |         hallatára, és kiáll a házak elé, a kapukba. Kárörvendő üvöltéssel
4921 II    |         Kárörvendő üvöltéssel rajzik elő a csűrökből és a kertekből
4922 II    |                rajzik elő a csűrökből és a kertekből a gyerekhad is.~-
4923 II    |                 csűrökből és a kertekből a gyerekhad is.~- Nini, a
4924 II    |                  a gyerekhad is.~- Nini, a Tóth Antal számara! Behajtják
4925 II    |                 Antal számara! Behajtják a Tóth Antal szamarát!~Ez
4926 II    |                  Tóth Antal szamarát!~Ez a kiáltás futja be forgószél
4927 II    |             házról-házra az egész falut.~A vén Matyi a tettenkapott
4928 II    |                 egész falut.~A vén Matyi a tettenkapott szégyenkezésével
4929 II    |               szégyenkezésével ballagott a csősz előtt, gyönge porfellegeket
4930 II    |            gyönge porfellegeket ütögetve a lábaival maga után. A szemeit
4931 II    |           ütögetve a lábaival maga után. A szemeit lesütötte, a farkával
4932 II    |               után. A szemeit lesütötte, a farkával nem hajtotta a
4933 II    |                  a farkával nem hajtotta a legyeket, szóval röstellte
4934 II    |               legyeket, szóval röstellte a dolgot, s kétségen kívül
4935 II    |                  szembetűnőbb volt, mert a fia, az eddig közkedvelt
4936 II    |             szökkenve, mikor elmaradását a csőszi fütykösnek egy-egy
4937 II    |         ballagtak nagy feltűnést keltve, a gyerekhad kacagása és töklevél
4938 II    |                  harsogása között, végig a falun a község udvarára,
4939 II    |          harsogása között, végig a falun a község udvarára, ahol Tóth
4940 II    |            fikolódások között verte haza a két gonosz fülest a saját
4941 II    |                 haza a két gonosz fülest a saját portájára.~Amint említettem,
4942 II    |               ettől az időtől kezdve úgy a vén Matyi, mint Marci fia
4943 II    |              egyének szerepeltek ezentúl a községnek élő szóban forgó
4944 II    |               szóban forgó naplójában, s a „vén tolvaj” nevet az öreg
4945 II    |                 az öreg Vida megosztotta a Matyival.~De én azért jóindulattal
4946 II    |      jóindulattal tudtam nézni azután is a vén szürke szamárra. Egyszerű,
4947 II    |            csupán saját kedvéért kívánja a vagyonfelosztást, s nem
4948 II    |               óhajtja megdézsmálni annak a kukoricáját, akinek nincsen.~
4949 II    |               hétre látom ám Tóth Antalt a malom felé vezető jegenyés
4950 II    |               felé vezető jegenyés úton. A taligáját húzatta a szamárral.
4951 II    |                úton. A taligáját húzatta a szamárral. Valami őrölnivalót
4952 II    |             őrölnivalót vitt egy zsákban a malomba. A taliga rúdján
4953 II    |              vitt egy zsákban a malomba. A taliga rúdján ült, csaknem
4954 II    |                és kegyetlenül husángolta a szamarat.~Ez ilyenkor neki
4955 II    |                 ütötte, vágtatást rohant a taligával. Azonban mikor
4956 II    |                  keresztbe tette az ölén a husángot, csöndes, lassú
4957 II    |             tovább, majd sétálásra fogta a dolgot, s ezt is hamar megunva,
4958 II    |                az árok szélére vonszolta a taligát. Ott persze megállt,
4959 II    |           taligát. Ott persze megállt, s a bogáncsot kezdette élvezni.~
4960 II    |           élvezni.~Tóth Antal fölrebbent a szunyókálásból és újra elkezdte
4961 II    |          szunyókálásból és újra elkezdte a husángolást, de olyan bősz
4962 II    |                olyan bősz haraggal, hogy a tiszteletes felesége zsebkendőt
4963 II    |                  zsebkendőt szorongatott a szemére, és amint a távolból
4964 II    |         szorongatott a szemére, és amint a távolból gondol­hattam,
4965 II    |                  távolból gondol­hattam, a vérfagyasztó látványosságok
4966 II    |                  bántsa olyan nagyon azt a jámbor állatot.~- Hogy ne
4967 II    |                 felelt amaz megismételve a kérdést, hogy bizonyos legyen
4968 II    |                 Hozzá van ez uram szokva a kezem járásához.~Azzal tovább
4969 II    |                szamárrá változtatná, ezt a szamarat meg Tóth Antallá,
4970 II    |                  kend, ha így hupogatnák a bőrét.~Nevetett a vén paraszt
4971 II    |             hupogatnák a bőrét.~Nevetett a vén paraszt és a lejtőre
4972 II    |                Nevetett a vén paraszt és a lejtőre érve, vígan élvezte
4973 II    |              lejtőre érve, vígan élvezte a gyors futást, amelyet a
4974 II    |                  a gyors futást, amelyet a szamara cselekedett.~Mikor
4975 II    |                 cselekedett.~Mikor aztán a dombtetőről visszanéztem,
4976 II    |               visszanéztem, láttam, hogy a szamár ott áll, leistrángolva,
4977 II    |                  szokott egykedvűségével a malom udvarán; és láttam
4978 II    |             körülnézegetve szénát lopott a szamarának.~ ~
4979 II    |                           ÉTELEK KIRÁLYA~A falu nyáron zöld, ősszel
4980 II    |            ősszel sárga, télen fehér.~Ez a fehérség tiszta és határtalan.
4981 II    |                puha terítő van mindenen. A keresztet is fehér prém
4982 II    |                   nagy fehér kucsma van. A hídon álló Szent János is
4983 II    |                 hermelinpalástot kapott. A patak mérföldekre nyúló
4984 II    |               hódunyhával van betakarva.~A jó Isten takarta be a kis
4985 II    |         betakarva.~A jó Isten takarta be a kis halakat, meg a békákat,
4986 II    |            takarta be a kis halakat, meg a békákat, hogy meg ne fagyjanak.~
4987 II    |                   hogy meg ne fagyjanak.~A falu és a város között ilyenkor
4988 II    |                  ne fagyjanak.~A falu és a város között ilyenkor csak
4989 II    |               között ilyenkor csak annyi a különbség, hogy városon
4990 II    |                  különbség, hogy városon a házmesterek hányják a havat,
4991 II    |            városon a házmesterek hányják a havat, falun pedig a háziurak,
4992 II    |             hányják a havat, falun pedig a háziurak, és hogy a falusi
4993 II    |                pedig a háziurak, és hogy a falusi háziurak örülnek
4994 II    |                  falusi háziurak örülnek a hónak, a városi házmesterek
4995 II    |                háziurak örülnek a hónak, a városi házmesterek pedig
4996 II    |            vadászni - szólott egy reggel a Marci bátyám.~Ez a Marci
4997 II    |                reggel a Marci bátyám.~Ez a Marci bátyám tisztességes
4998 II    |               ellen való kihágást, mikor a harangozó kolbászgyűjteményét
4999 II    |             kolbászgyűjteményét ellopta. A harangozó, éppen újév napja
5000 II    |                 esztendeje, s nem tudván a tettest mindjárt kinyomozni,