1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6367
Part
5001 II | pofonverte egy falapáttal. A kutyák azóta tutulva futnak
5002 II | kutyák azóta tutulva futnak a kertek alá, mikor a harangozót
5003 II | futnak a kertek alá, mikor a harangozót megpillantják.~
5004 II | megpillantják.~Hát mondom, ez a Tisza jött velünk.~Ritkán
5005 II | tettünk beléjük, nem vitték a sörétet, ha pedig sok volt
5006 II | sörétet, ha pedig sok volt a töltés, akárcsak egy eleven
5007 II | zsinegre kellett fogni, hogy a nyulakat el ne kergesse
5008 II | nyulakat el ne kergesse a puskánk elől. Marci bátyám
5009 II | puskánk elől. Marci bátyám a bal lábához kötötte a jeles
5010 II | bátyám a bal lábához kötötte a jeles állatot.~- Én leülök
5011 II | állatot.~- Én leülök ide a fűzfához - szólott. - Te
5012 II | szólott. - Te pedig eredj a rét túlsó végére. De vigyázz,
5013 II | hogy ha köztünk szalad el a nyúl, rá ne lőjj, míg az
5014 II | érdeklődéssel lestem, vártam a nyulakat. Nem jöttek. Lehet,
5015 II | bennünket.~Belehúzódtam a bundám mélyébe, és jóízűt
5016 II | láttam, hogy Marci bátyám a rét túlsó végén még mindig
5017 II | még mindig áll, és tartja a puskát. Les a nyulakra.~
5018 II | és tartja a puskát. Les a nyulakra.~Megnéztem az órám.
5019 II | Éhes vagy?~- Éhes.~- A kutya kiette a sonkát a
5020 II | Éhes.~- A kutya kiette a sonkát a tarisznyából.~Megvető
5021 II | A kutya kiette a sonkát a tarisznyából.~Megvető pillantást
5022 II | Megvető pillantást vetett a Tiszára.~Ez lesütötte a
5023 II | a Tiszára.~Ez lesütötte a szemét, és a bátyám háta
5024 II | Ez lesütötte a szemét, és a bátyám háta mögé somolygott,
5025 II | somolygott, mintha bánná a lopást.~Pedig dehogy bánta!
5026 II | bánta! Egész úton vigyorgott a beste, és polkázva futkosott
5027 II | beste, és polkázva futkosott a varjak árnyéka után.~- Szépen
5028 II | szóltam -, fiát se láttuk a nyúlnak.~- Baj is az - felelte -,
5029 II | felelte -, én nem szeretem a nyúlpecsenyét.~- Persze
5030 II | való az. Többet ér annál a szalonna is.~Megállt. A
5031 II | a szalonna is.~Megállt. A puffadt vadászkesztyűt beleakasztotta
5032 II | vadászkesztyűt beleakasztotta a szíjba, és egy gondolat
5033 II | arcán.~- Tudod mit? Gyerünk a bacsóhoz szalonnázni!~Ezt
5034 II | bacsóhoz szalonnázni!~Ezt a szót, szalonnázni, jelentős
5035 II | Én sohasem lelkesedtem a szalonnáért.~Ha más nincs -
5036 II | ez is jó lesz. Elvégre is a juhászok nem étkeznek, hanem
5037 II | érdemes járatni.~Megindultunk a ropogós hóban az erdőszél
5038 II | felé. Marci bátyám elővette a tarisznyájából a pipáját.
5039 II | elővette a tarisznyájából a pipáját. Szép, fánkszínű
5040 II | vadászpipa volt az.~Csuda, hogy a Tiszta azt is meg nem ette.~
5041 II | ette.~Kicsiholt. Beletette a taplót. Violaszínű füstrongyokat
5042 II | vissza kell ugrasztani, hogy a kérdésére feleljek. Mert
5043 II | kérdésére feleljek. Mert a falusi ember eszejárása
5044 II | nem olyan szökdelő, mint a városié. A falusi emberben,
5045 II | szökdelő, mint a városié. A falusi emberben, ha egyszer
5046 II | Körülötte forog az esze, mint a ringlispil.~- Szereted? -
5047 II | feleltem őszintén.~- Pedig a szalonna az ételek királya, -
5048 II | ehhez. Finom, szép, jóízű. A bacsónak különösen pompás
5049 II | bacsónak különösen pompás a szalonnája. Fehér, mint
5050 II | szalonnája. Fehér, mint a liliom. Rózsával takart
5051 II | Rózsával takart liliom. Aztán a zamatja, az a sajátosságos
5052 II | liliom. Aztán a zamatja, az a sajátosságos íz, amelyben
5053 II | amelyben össze van keverve a diótól kezdve minden fehér
5054 II | kezdve minden fehér ételnek a lelke. Az ember, ha beleharap,
5055 II | beleharap, nyelvén érzi a sertéspecsenyének minden
5056 II | hiszed, nem érdemelné meg a szalonna, hogy ódát írjanak
5057 II | látványt elképzelni, mint mikor a magyar nyugalmasan, sőt
5058 II | kimért méltósággal falatozza a paprikás szalonnát.~Ráhagytam,
5059 II | metéli apró fehér kockákra a szalonnát, hogyan tűzi fel
5060 II | szalonnát, hogyan tűzi fel a fehérvári bicska hegyére,
5061 II | illatos, puha rozskenyérrel.~- A domóját meg ropogtatja.~-
5062 II | domóját meg ropogtatja.~- A szeméből sugárzik a boldogság
5063 II | ropogtatja.~- A szeméből sugárzik a boldogság és az elégedettség.
5064 II | boldogság és az elégedettség. A szalonna zamatja egybeolvad
5065 II | szalonna zamatja egybeolvad a friss kenyér illatával,
5066 II | friss kenyér illatával, a só élénkké teszi, a paprika
5067 II | illatával, a só élénkké teszi, a paprika pikánssá.~- Igaza
5068 II | nevezni azt az érzést, amely a fantáziámat a havas, csöndes
5069 II | érzést, amely a fantáziámat a havas, csöndes úton ringatta.~
5070 II | csöndes úton ringatta.~A vén bacsó az ajtóban állott.
5071 II | ajtóban állott. Levette a süvegét már messziről, és
5072 II | jött.~- No bacsó - szólt a bátyám -, megeszünk.~A vén
5073 II | szólt a bátyám -, megeszünk.~A vén juhász, úgy látszik,
5074 II | megtisztelőnek találta ezt a bejelentést, mert mosolyogva
5075 II | mert mosolyogva vonogatta a vállát, s valamit dünnyögött.~-
5076 II | dünnyögött.~- Hát elő azt a paprikás szalonnát!~A bacsó,
5077 II | azt a paprikás szalonnát!~A bacsó, mintha valami fontos
5078 II | gyüttek!~- No? - kérdezte a bátyám megállva, várakozó
5079 II | öreg, és kigombolkozott a báránybundás kabátjából.~
5080 II | báránybundás kabátjából.~A konyhából babérillat és
5081 II | szólott Marci bátyám lerugva a botosokat is -, a nyúlpecsenye,
5082 II | lerugva a botosokat is -, a nyúlpecsenye, parasztosan
5083 II | királyi eledel!~Csettentett a nyelvével és a karos szalmaszékben
5084 II | Csettentett a nyelvével és a karos szalmaszékben kényelmesen
5085 II | Királyi eledel!~- Hát a szalonna? - kérdeztem csudálkozva.~
5086 II | kérdeztem csudálkozva.~A kezével megvetően legyintve
5087 II | legyintve felelt:~- Kell a kutyának!~ ~
5088 II | IGAZSÁG~Ott ült Ali Hasszán, a bölcs kádi a vörös selyempárnán
5089 II | Ali Hasszán, a bölcs kádi a vörös selyempárnán keresztbevetett
5090 II | keresztbevetett lábbal. Szeme a nagy sárgarezes nargilénak
5091 II | intett. S várta nyugalmasan a panaszosokat.~A terem nyitott
5092 II | nyugalmasan a panaszosokat.~A terem nyitott ajtajánál
5093 II | egy elvénhedt fügefa állt. A teremből, a bíró párnájáról
5094 II | fügefa állt. A teremből, a bíró párnájáról oda lehetett
5095 II | nem jelentkezett panaszos. A meleg terem csendjét csak
5096 II | egyszer zavarta meg Juszuf, a főpecér, midőn naptól barnult
5097 II | szétcsapott egy szunyogot.~Azonban a nap mégse nyugodhatott le
5098 II | nélkül. Az udvaron ugatott a kutya.~A kádi elé poros,
5099 II | udvaron ugatott a kutya.~A kádi elé poros, fáradt muzulmán
5100 II | szakállú arab volt az is. A fején fehér burnusz. A derekán
5101 II | A fején fehér burnusz. A derekán szíjjal átkötött
5102 II | átkötött teveszőr-köntös. A lábán sárga szattyánsaru.
5103 II | lábán sárga szattyánsaru. A szeme álmos, vörös. A kezében
5104 II | saru. A szeme álmos, vörös. A kezében bottá meredt kígyót
5105 II | szomorúan -, bűnös áll előtted.~A bölcs kádi egyet pöffentett
5106 II | bölcs kádi egyet pöffentett a nargilé piros bőrszárából,
5107 II | bőrszárából, s megnézte a vastag borostyánszopókát,
5108 II | kitisztítani?~- Hol van a vádolód? - kérdezte nyugodtan.~
5109 II | kérdezte nyugodtan.~Az ember a mellére emelte a tenyerét:~-
5110 II | Az ember a mellére emelte a tenyerét:~- Itt.~És beteg
5111 II | egyet-egyet nyelve beszélte a következőket:~- Én szőnyegárus
5112 II | szőnyegárus vagyok. Magam szövetem a szőnyegeket. Negyven munkás
5113 II | munkás dolgozik nyaranként a szövőgyáramban. Sok gond.
5114 II | szövőgyáramban. Sok gond. A legnagyobbik fiam még csak
5115 II | tizenöt éves. Nem bízhatom reá a vezetést.~A múlt hónapban
5116 II | bízhatom reá a vezetést.~A múlt hónapban a Zaharán
5117 II | vezetést.~A múlt hónapban a Zaharán jöttem át. Az úton
5118 II | arabust találtam. Ott feküdt a homokban, egy döglött teve
5119 II | kicserepesedett; arca, mint a sárga viasz. Alig hallhatóan
5120 II | Három hónappal előbb láttam a piacon, nagy sokaságnak
5121 II | szóltam:~- Emlékszel-e reám?~A bűvész rám nézett. Láttam
5122 II | beszéltem:~- Én vagyok az a bolond, aki Kairóban megvettem
5123 II | Kairóban megvettem tőled a kígyóbotot tíz piaszteren.
5124 II | kígyóbotot tíz piaszteren. Nekem a kígyóbot voltaképp nem kellett.
5125 II | álmatlan, az üzlet károsodik. A kígyóbot azonban, nem tudom
5126 II | Miért elevenült meg az a bot? Megkerestelek, és megint
5127 II | Szerencse, hogy nem volt meg a méregfoga.~Ismét megkerestelek.
5128 II | nem távoztam azonnal. Az a kígyó is föléledt.~A bűvész
5129 II | Az a kígyó is föléledt.~A bűvész nyöszörögve kért:~-
5130 II | adj!~- Adok, de mondd meg a titkodat, a Mózes titkát;
5131 II | de mondd meg a titkodat, a Mózes titkát; hogyan merevíted
5132 II | titkát; hogyan merevíted meg a kígyót? Engem ez a titok
5133 II | merevíted meg a kígyót? Engem ez a titok zavar a gondolkodásomban!
5134 II | Engem ez a titok zavar a gondolkodásomban! Én nem
5135 II | gondolkodni. Nekem üzletem van, és a fiam csak tizenöt éves.
5136 II | tizenöt éves. Mondd meg a titkodat, hogy ne foglalkozzon
5137 II | foglalkozzon vele tovább az elmém!~A bűvészben már alig volt
5138 II | hozzá, hogy megérthessem a szavait:~- A titok ez: fogj
5139 II | megérthessem a szavait:~- A titok ez: fogj naja-haje
5140 II | naja-haje kígyót; vedd ki a méregfogát, nyomd meg az
5141 II | méregfogát, nyomd meg az ujjaddal a tarkóját, és azonnal megmerevedik;
5142 II | változtathatod. Vizet adj! Vizet!~A kosarához léptem. Benne
5143 II | kosarához léptem. Benne voltak a kígyók. Mind naja-haje.
5144 II | kígyók. Mind naja-haje. A kíváncsiság erősebb volt
5145 II | erősebb volt bennem, mint a könyörület. Felkaptam egy
5146 II | Csapkolódott, gyűrűket dobált a karom körül. De azért el
5147 II | De azért el tudtam kapni a fejét. Megnyomtam a tarkóját...
5148 II | kapni a fejét. Megnyomtam a tarkóját... Abban a pillanatban
5149 II | Megnyomtam a tarkóját... Abban a pillanatban olyanná vált,
5150 II | pillanatban olyanná vált, mint a bot. Suhogtattam anélkül,
5151 II | meghajlott volna, megcsaptam vele a tevémet. A kígyó ketté törött.
5152 II | megcsaptam vele a tevémet. A kígyó ketté törött. A teve
5153 II | tevémet. A kígyó ketté törött. A teve elfutott.~Csak akkor
5154 II | elfutott.~Csak akkor gondoltam a vízre. A vizes tömlő a tevém
5155 II | akkor gondoltam a vízre. A vizes tömlő a tevém árnyékos
5156 II | gondoltam a vízre. A vizes tömlő a tevém árnyékos oldalán csüggött.
5157 II | került, míg el tudtam fogni a megvadult tevét. Lekaptam
5158 II | megvadult tevét. Lekaptam róla a tömlőt. Vittem a bűvészhez:~-
5159 II | Lekaptam róla a tömlőt. Vittem a bűvészhez:~- Igyál.~A bűvész
5160 II | Vittem a bűvészhez:~- Igyál.~A bűvész azonban már nem mozgott.
5161 II | nem mozgott. Hiába ráztam a vállát. Hiába öntöttem a
5162 II | a vállát. Hiába öntöttem a vizet a szájába. Nem éledt
5163 II | Hiába öntöttem a vizet a szájába. Nem éledt fel többé.
5164 II | nyugalmam, bölcs kádi. Folyton a bűvészre gondolok. Belebetegszem.
5165 II | cselekedjem, hogy megszabaduljak?~A bölcs dervis így felelt:~-
5166 II | dervis így felelt:~- Eredj a kádihoz. Kérj büntetést.
5167 II | Kérj büntetést. Ha kiálltad a büntetést, eloszlik a bűn
5168 II | kiálltad a büntetést, eloszlik a bűn is.~Hát most itt állok
5169 II | előtted, bölcs kádi. Veress a hátamra vagy tizenkét bambuszt...
5170 II | büntetlen ne bocsáss el, uram...~A bölcs kádi elnyomkodta az
5171 II | kádi elnyomkodta az ujjával a nargilé parazsát. Beleforgatott
5172 II | és szólott nyugodtan:~- A Korán mondja: Aki felebarátját
5173 II | mondja: Aki felebarátját a halálos veszedelemből kisegíthetné,
5174 II | tekintessék.~Hümmögve nézett a kereskedőre:~- Eszerint
5175 II | Eszerint te gyilkos vagy!~S a pecérhez fordult:~- Juszuf!
5176 II | fordult:~- Juszuf! Akaszd fel!~A következő percben a két
5177 II | fel!~A következő percben a két pecér izmos karjai között
5178 II | karjai között kapálódzott a jámbor muzulmán.~- Megálljunk? -
5179 II | az én halálom terheljen!~A kádi nyugodtan intett a
5180 II | A kádi nyugodtan intett a pecéreknek, hogy vigyék
5181 II | igazságtalan! Hogyan is szól a Koránnak az a mondata?~-
5182 II | Hogyan is szól a Koránnak az a mondata?~- Aki felebarátját
5183 II | mondata?~- Aki felebarátját a halálos veszedelemből kisegíthetné,
5184 II | vagy-e az, aki kisegíthetne?~A kádi pislogott, s felvonta
5185 II | kádi pislogott, s felvonta a vállát:~- A Korán nem téved,
5186 II | s felvonta a vállát:~- A Korán nem téved, barátom.
5187 II | ha rám visszafordítod azt a mondatot. Mert én ugyan
5188 II | Mert én ugyan kisegíthetlek a halálos veszedelemből de
5189 II | akkor, ha te is kisegíted a bűvészt. Hozd elém ama bűvészt
5190 II | Jó - felelte verejtékezve a kereskedő. - Elmegyek érte.
5191 II | nem tehet Allah csodákat?~A bíró vállat vont:~- Tehet,
5192 II | Tehet, de nem szokta.~- Az a fő, hogy tehet. Nem tagadod,
5193 II | hogy egyedül is távozzak.~A bölcs kádi helyeslően intett.~
5194 II | S mélázva nézte tovább a nargilé füstjének lomha
5195 II | MESE A LÁNGRÓL~(Rövid kis mese,
5196 II | csak befejezése sincs.)~A Kisfaludy-társaság Lévay-ünnepére~
5197 II | Lévay-ünnepére~Sötétben, ahogy a lokomotív szikrái szállanak...~
5198 II | ezüstfényű rajban csillannak elő a kékesen sötét magasságokból
5199 II | lángok. Isten égi országának a lángjai.~Minden emberben
5200 II | láng. Csakhogy belül van a testében. Azért nem lehet
5201 II | látni.~Mikor meghalunk, a láng megint visszatér oda,
5202 II | visszatér oda, ahonnan jött.~Az a láng a lélek.~Túl a csillagokon,
5203 II | ahonnan jött.~Az a láng a lélek.~Túl a csillagokon,
5204 II | Az a láng a lélek.~Túl a csillagokon, egy este ott
5205 II | gyertyácskákat gyújtogattak meg a nagy gyertya lángjánál.
5206 II | Tíz-húsz is égett egynek-egynek a kezében. És mikor Isten
5207 II | angyalok egyszerre alávetették a gyertyácskákat a magasból,
5208 II | alávetették a gyertyácskákat a magasból, mint ahogy a magvető
5209 II | gyertyácskákat a magasból, mint ahogy a magvető ellódítja egy széles
5210 II | ellódítja egy széles mozdulattal a markába vett magot.~És minden
5211 II | harang. Szóval mindenféle. De a legtöbbjébe mégis eke.~Hát
5212 II | legtöbbjébe mégis eke.~Hát az a nagy gyertya az élet gyertyája
5213 II | az élet gyertyája volt. A picike gyertyák meg az útnak
5214 II | lelkek. Minden lélek hozta a maga szerszámát. Amelyik
5215 II | De persze földműves lett a legtöbb, mert a kenyér az,
5216 II | földműves lett a legtöbb, mert a kenyér az, amiből legtöbb
5217 II | legtöbb kell idelenn.~Hát a gyertyácskák, amint lebocsátották
5218 II | amint lebocsátották őket a magasból, kerengve, libegve
5219 II | szállongtak. Mint ahogy a hópelyhek szoktak. Mikorra
5220 II | hópelyhek szoktak. Mikorra a földre érkeztek, csak a
5221 II | a földre érkeztek, csak a láng maradt meg belőlük
5222 II | láng maradt meg belőlük és a láng alján a szerszám.~És
5223 II | belőlük és a láng alján a szerszám.~És némelyik lángocska
5224 II | elbocsátva, hogy éppen abba a házba szállt be, ahova felülről
5225 II | Selyembe az egyik, vászonba a másik; ki hova küldődött.~
5226 II | küldődött.~S beköltözött a láng mindenütt egy-egy épp
5227 II | szülemlő kis gyermeki testnek a fejecskéjébe. A szerszámocska
5228 II | testnek a fejecskéjébe. A szerszámocska a szívecskéjébe.~
5229 II | fejecskéjébe. A szerszámocska a szívecskéjébe.~És a kis
5230 II | szerszámocska a szívecskéjébe.~És a kis gyermeki test mindjárt
5231 II | kezdve. És mikor megnőtt, azt a munkát szerette legjobban,
5232 II | szerette legjobban, amelyiknek a szerszámát a szívében hordozta.~
5233 II | amelyiknek a szerszámát a szívében hordozta.~De nini,
5234 II | neki:~- Add ide.~És az Úr a szívéhez érintette azt a
5235 II | a szívéhez érintette azt a gyertyát.~A gyertyácska
5236 II | érintette azt a gyertyát.~A gyertyácska legott szépfényű
5237 II | lángra lobbant. És az Úr a maga kezéből bocsátotta
5238 II | kezéből bocsátotta le azt a szép lángot a magasságból.~
5239 II | bocsátotta le azt a szép lángot a magasságból.~És szállt a
5240 II | a magasságból.~És szállt a láng és szállt. És végre
5241 II | Sajó-Szentpéteren.~Mármost a mesének azért nincs befejezése,
5242 II | azért nincs befejezése, mert a láng még idelent ég. Ég
5243 II | is kívánja senki, hogy ez a mesécske be legyen fejezve.~ ~
5244 II | MAGYAR SORS~A fejedelem haldoklott.~Az
5245 II | állt egyetlen fiacskája, a tízéves Zoltán. Ott térdelt,
5246 II | Zoltán. Ott térdelt, zokogott a felesége. S ott állt a három
5247 II | zokogott a felesége. S ott állt a három vezér a hét közül, -
5248 II | S ott állt a három vezér a hét közül, - Lél, Bölcs
5249 II | Bizony húsz éve már, hogy a nagy Álmossal egymásnak
5250 II | elköltözött e földi világból. A vezérek is egyenkint költöznek
5251 II | egyenkint költöznek utána.~S ím, a fejedelem is készülődik.~
5252 II | fejedelem is készülődik.~Szegen a kard. Őmaga alatta medvebőrös
5253 II | alatta medvebőrös ágyon. Künn a tavasz hideg holdja világol,
5254 II | ágynál. Egy az ágylábnál, a pap kezében, aki a térdelő
5255 II | ágylábnál, a pap kezében, aki a térdelő másik táltospapnak
5256 II | térdelő másik táltospapnak a könyvére világít.~A csöndességben
5257 II | táltospapnak a könyvére világít.~A csöndességben behallani
5258 II | nagymellű Csepel sírását a folyosóról. Hogy épp az
5259 II | épp az ő szigetén hal meg a fejedelem! Már hát csak
5260 II | körül elsőben, s ő ajánlotta a fejedelemnek, hogy odaépíttesse
5261 II | odaépíttesse palotáját. A honnmaradó népnek is alkalmas
5262 II | háború idején.~Behallani a sírását:~- Ki tart meg minket,
5263 II | lovasok százával, ezrével, a Dunán által a hídon.~Csak
5264 II | ezrével, a Dunán által a hídon.~Csak alig egy hete,
5265 II | alig egy hete, hogy fekszik a fejedelem. De halálos gyújtovány-hideg
5266 II | Az orvospapok nem merik a családnak megmondani, hogy
5267 II | családnak megmondani, hogy a hajnali kürtszót alig hallja
5268 II | kürtszót alig hallja már a fejedelem, - hozassa el
5269 II | fejedelem, - hozassa el a család az agg Imecset, a
5270 II | a család az agg Imecset, a főtáltost, főjóst, a nagy
5271 II | Imecset, a főtáltost, főjóst, a nagy Káma unokáját; mondja
5272 II | mondja meg az, hogy mi van a csillagokban? Meghagyja-e
5273 II | csillagokban? Meghagyja-e Isten még a fejedelmet? Vagy hogy eltelt
5274 II | az ideje földi életének?~A fáklya serceg. Asszony sír
5275 II | fáklya serceg. Asszony sír a haldokló kezén. Künn a nép,
5276 II | sír a haldokló kezén. Künn a nép, mint tenger morajlása:~-
5277 II | bennünket! Árpád apánk!~És a folyosóról behallatszik
5278 II | behallatszik nagymellű Csepelnek a zokogása:~- Vége a magyarnak!~
5279 II | Csepelnek a zokogása:~- Vége a magyarnak!~Mert bizony kuvik
5280 II | Mert bizony kuvik szólt a fákon az előbbi éjen a palota
5281 II | szólt a fákon az előbbi éjen a palota mellett. A paripák
5282 II | előbbi éjen a palota mellett. A paripák is különösképpen
5283 II | nélkül is tudható, hogy a fejedelemnek a Halál bontott
5284 II | tudható, hogy a fejedelemnek a Halál bontott ágyat.~Rekedt,
5285 II | Rekedt, bús hang kérdi a folyosón:~- A földön van
5286 II | hang kérdi a folyosón:~- A földön van már?~- Nem -
5287 II | az ő könyörgése megtartja a csillagát.~A fejedelem fekszik
5288 II | könyörgése megtartja a csillagát.~A fejedelem fekszik párnák
5289 II | selyemcserge mellig betakarja. A fejedelemmé nem engedi még,
5290 II | fejedelemmé nem engedi még, hogy a földre tegyék, hogy a földanya
5291 II | hogy a földre tegyék, hogy a földanya keblére hajtsa
5292 II | Félig lehunyt szeme már a másvilágra réved.~Nyolclovas
5293 II | délután Imecsért, Buda alá, a szent áldozó helyre, hogy
5294 II | áldozó helyre, hogy elhozza a szent patak mellől, szent
5295 II | között. Őmaga is mintha a tél királya volna, fehér
5296 II | királya volna, fehér szakálla a melléig ér; vastag szemöldöke,
5297 II | vastag szemöldöke, mint a zúzmarás moh.~Karosszéken
5298 II | fiatal bonc. Leeresztik a széket a haldokló ágya elé.~-
5299 II | bonc. Leeresztik a széket a haldokló ágya elé.~- Megmarad-e? -
5300 II | Megmarad-e? - kérdezik a könnyező szemek.~S a fejedelemmé
5301 II | kérdezik a könnyező szemek.~S a fejedelemmé is ott térdeltében
5302 II | megmarad! Megmarad! Vagy a szívem itt mindjárt meghasad!~
5303 II | szívem itt mindjárt meghasad!~A jóspap zúzmarás szemöldöke
5304 II | vízgyöngy csillan elő, s lefut a szakállán.~- Árpád! - rebegi -,
5305 II | jósolta meg még Lebedia előtt a fejedelemségét. Ő áldotta
5306 II | dicsőséges kardját. S ő áldozta a nagy bálünnep torán a fehér
5307 II | áldozta a nagy bálünnep torán a fehér paripát, mikor az
5308 II | lézengő halott.~S maradt a sátrában, a budai völgyben,
5309 II | halott.~S maradt a sátrában, a budai völgyben, a szent
5310 II | sátrában, a budai völgyben, a szent liget mellett, amelynek
5311 II | halad át rajta az őz is. A tor után mondta ki a fejedelem:~-
5312 II | is. A tor után mondta ki a fejedelem:~- Itt legyen
5313 II | az én öröknyugvó sírom, a te nyírfáid alatt, ebben
5314 II | te nyírfáid alatt, ebben a szent csöndben.~Csupa erő
5315 II | akkor-időn, noha már deres a haja és szakálla. S most,
5316 II | kérdi reszkető szavával a fejedelemné -, jósolj! Az
5317 II | jó szóval bíztatnak, de a szemük gyászt mond. Jósolj!~
5318 II | Az agg visszahanyatlott a székébe.~- Én jósoljak-e? -
5319 II | mormogta szomorúan maga elé.~S a feje rezgett, mint téli
5320 II | rezgett, mint téli szellőben a fán maradt levél.~- Jósolj
5321 II | Hiszen még, ha ősz is, nincs a vénség végén. Jósolj! Te
5322 II | mindig igazat jósoltál! Most a legigazabbat: életet neki!~
5323 II | győzelem van annak írva a kardjára.~S a falon függő
5324 II | annak írva a kardjára.~S a falon függő fegyverekre
5325 II | fegyverekre pillantott. A fáklyák fénye vörös ragyogással
5326 II | vörös ragyogással rezgett a kardok gyémántján, rubintján,
5327 II | rubintján, aranyos bodáin.~A fejedelemmé megragadta az
5328 II | Árpád nem is pillant a szólító szóra, feküszik,
5329 II | szólító szóra, feküszik, mint a kő.~- Fejedelem, Árpád...
5330 II | kő.~- Fejedelem, Árpád... A te ágyad mellett Átilla
5331 II | lelke. Te már őket nézed. A te szemed előtt oszladozik
5332 II | szemed előtt oszladozik már a messze-jövendő idők ködtengere
5333 II | ködtengere is. Húsz év óta a harmadik országunk ez. Te
5334 II | összecsukta-e már szárnyát a szent Túrul? Megáll-e már
5335 II | Megáll-e már valahára ez a vándor nemzet? Megmarad-e
5336 II | vándor nemzet? Megmarad-e ez a Tisza Duna földje örök országunknak,
5337 II | országunknak, örökös hazánknak?~Még a fejedelemné sírása is elnémul
5338 II | elnémul e szóra. Minden szem a fejedelem viasz-szín arcára
5339 II | táltos áhítatos arccal tekint a magasban s boldog lélegzettel
5340 II | életnek szülhet immáron a magyar anya. Eke fénylik,
5341 II | mezein. Sátoraink körül a békesség virágai nyílnak.
5342 II | boldog élete lesz-e itt a magyarnak!~S az agg táltos
5343 II | magyarnak!~S az agg táltos a széken előre hajolva várja
5344 II | széken előre hajolva várja a szót a fejedelem ajkán.~
5345 II | előre hajolva várja a szót a fejedelem ajkán.~Árpád fekszik
5346 II | márványosult arccal. Csak a szeme pillája rezeg még,
5347 II | Hacsak egy igét is!... A te ajkadon immár a sorsunkat
5348 II | is!... A te ajkadon immár a sorsunkat látó Szent Egek
5349 II | Szent Egek szólanak. Mi a sorsunk itt a jövendők folyásán?
5350 II | szólanak. Mi a sorsunk itt a jövendők folyásán? Mi tarthat
5351 II | Szólj Isten szavával! Mi a magyar sorsa itt ezen a
5352 II | a magyar sorsa itt ezen a földön?~S még a fáklyák
5353 II | itt ezen a földön?~S még a fáklyák sercegése is elhallgatott.
5354 II | sercegése is elhallgatott. Még a gyermek Zoltán szeme is
5355 II | várakozásra nyíltan bámult a halál fagyába sápadó arcra.
5356 II | Távoli bús kürtszó búgott a Duna túlján által az éjjeli
5357 II | csenden, mintha az is kérdezné a táltossal, a vezérekkel,
5358 II | is kérdezné a táltossal, a vezérekkel, a nemzettel,
5359 II | táltossal, a vezérekkel, a nemzettel, a szellemek karjában
5360 II | vezérekkel, a nemzettel, a szellemek karjában másvilágra
5361 II | induló nagyfejedelmet:~- Mi a magyar sorsa a jövendő idők
5362 II | nagyfejedelmet:~- Mi a magyar sorsa a jövendő idők messzevégeiglen,
5363 II | idők messzevégeiglen, mi a magyar sorsa itt ezen a
5364 II | a magyar sorsa itt ezen a földön?~Árpád szeme mégegyszer
5365 II | megmozdult, bágyadtan mutatott a falra. S kékülő ajka alig
5366 II | alig hallhatóan rebegte:~- A kard.~ ~
5367 II | KÉT NOTESZ~- A huszadik század meséiből -~
5368 II | angyalka, ahogy lepillant a Mennyország ablakán, elbámul:~-
5369 II | Hogy lehet ez?~Jelentik a varjút Szent Péternek. Szemléli
5370 II | maradt ott az egek ablakában.~A varjú eközben nagyobbodik.
5371 II | nagyobbodik. Már akkora, mint a sas. Már akkora, mint a
5372 II | a sas. Már akkora, mint a gólya. Már akkora, mint
5373 II | gólya. Már akkora, mint a sárkány.~Felcsaptat egészen
5374 II | sárkány.~Felcsaptat egészen a Mennyország ablakáig. Ott
5375 II | ablakáig. Ott aztán összerántja a szárnyát, letoppan egy felhő-buckán.~
5376 II | újra megkísértheted őt? A te időd elmúlt. A te árnyékodnak
5377 II | megkísértheted őt? A te időd elmúlt. A te árnyékodnak nincs itten
5378 II | árnyékodnak nincs itten helye, sem a Földön többé.~- De a Földön
5379 II | sem a Földön többé.~- De a Földön van - feleli Sátán. -
5380 II | megmondjam ezt. Mert eljártam a Földet széltében, eljártam
5381 II | eljártam hosszában, de a ti híveiteket nem találtam
5382 II | Sátán vállat rántott.~- Mi a hazugság? Nekem az a hazugság,
5383 II | Mi a hazugság? Nekem az a hazugság, ami nektek az
5384 II | nektek az igazság. Nektek az a hazugság, ami nekem igazság.~-
5385 II | igazság.~- Éppen nem kérünk a te igazságaidból. Azt mered-e
5386 II | állítani, hagy nincsenek már a Földön keresztények?~- Azt.
5387 II | vagyok! - hazudik.~- Ejnye, a tagadóját! - durran rá Szent
5388 II | Innen is láthatod: mennyi a templom.~Az ördög lekandít
5389 II | templom.~Az ördög lekandít a magasból.~- Templom, templom.
5390 II | alá te is, mennyivel több a kocsma!~- Kocsmát könnyű
5391 II | akármelyik ház is kocsma. És hát a kocsmákban sok vizet is
5392 II | Hiszen idehallatszanak a szép szent énekek. Tán biz
5393 II | szép szent énekek. Tán biz a kocsmában szokták ezeket
5394 II | csak kakasszót.~No evvel a mondással egyenesen a szívébe
5395 II | evvel a mondással egyenesen a szívébe hasított Szent Péternek.
5396 II | Láthatod, hogy becsülöm a híveiteket. A végén összeadjuk,
5397 II | hogy becsülöm a híveiteket. A végén összeadjuk, és beterjesztjük
5398 II | összeadjuk, és beterjesztjük a számadást a te Urad elé,
5399 II | beterjesztjük a számadást a te Urad elé, akit Krisztusnak
5400 II | megharagudott. De nem térhetett ki a fogadás elől. Még csak azt
5401 II | mondhatta, hogy fordítsuk meg a vállalkozást; én állítok
5402 II | se juthatsz, mert abban a szempillantásban porrá változol,
5403 II | én jegyzésemben több lesz a keresztény, mint a te számítottad.~-
5404 II | lesz a keresztény, mint a te számítottad.~- Legyen
5405 II | Szent Péter beballagott a vándorbotjáért, s hozott
5406 II | fekete. És az ő noteszának a tábláján egy keresztecske
5407 II | tábláján egy keresztecske volt a dísz, az ördögének a tábláján
5408 II | volt a dísz, az ördögének a tábláján meg egy pálinkás-butykos.~
5409 II | földi szemmel, mert mind a ketten lelki valójokban
5410 II | Szerecsenországba vitte a Szentet, fából faragott
5411 II | közé. És éppen ott járták a szent kalamajkát a pogány
5412 II | járták a szent kalamajkát a pogány papok, nagy sípszó
5413 II | az én híveim-e? Vagy a ti híveitek?~- Sem a tieid,
5414 II | Vagy a ti híveitek?~- Sem a tieid, sem a mieink - feleli
5415 II | híveitek?~- Sem a tieid, sem a mieink - feleli Szent Péter. -
5416 II | még éretlenek arra, hogy a láthatatlan Istent megértsék.
5417 II | félhetsz, hogy nem lesz elég a számod. Hanem most már oda
5418 II | szárnyalnak. Irányítja az ördög a szállást Ázsiába, sziklából
5419 II | imádkoznak az emberek.~- A ti híveitek? - kérdezi Sátán.~-
5420 II | mert kell az majd neked.~A Sátán befirkantja nagy vígan
5421 II | Sátán befirkantja nagy vígan a százast.~- Hova kívánod,
5422 II | Oda, ahol már leszállt a magasság tüze, - feleli
5423 II | Persze az ördög kapott a szón, s vitte Szent Pétert
5424 II | egy másik részébe, ahol a papok tűz körül táncoltak
5425 II | papok tűz körül táncoltak a híveik előtt és énekeltek
5426 II | énekeltek torkuk szakadtából: A tűz az isten.~- Akasztófáravaló -
5427 II | hogy minden mezőnek megvan a maga virága, amelyet legjobban
5428 II | amelyet legjobban elfogad. A meszes földnek más a virága,
5429 II | elfogad. A meszes földnek más a virága, s más a homokosnak.
5430 II | földnek más a virága, s más a homokosnak. A kövecsesnek
5431 II | virága, s más a homokosnak. A kövecsesnek ismét más. De
5432 II | más. De az idő múltával a legrosszabb föld is megérik.
5433 II | hát szálljunk el azokra a földekre, amelyeket már
5434 II | beírt megint egy százast a könyvébe.~S megint útra
5435 II | Péter egyre-másra látta a keresztes, csillagos, kakasos
5436 II | szállt és szállt vele, át is a tengeren. Persze, az ő szárnyoknak
5437 II | Persze, az ő szárnyoknak a tenger is semmi volt. Amennyi
5438 II | alatt egy veréb átszálla a piacon, a kántor udvarából
5439 II | veréb átszálla a piacon, a kántor udvarából a harangozónak
5440 II | piacon, a kántor udvarából a harangozónak az udvarába,
5441 II | annyi idő alatt átszálltak a tengeren Amerikába.~Az ördög
5442 II | ördög egy nagy városnak a szélén állt meg a levegőben,
5443 II | városnak a szélén állt meg a levegőben, mint ahogy a
5444 II | a levegőben, mint ahogy a táncos légy szokott megállani.~
5445 II | keresztény templom tornyollott ki a házak közül.~Leereszkednek
5446 II | házak közül.~Leereszkednek a havas háztetők közt, a város
5447 II | Leereszkednek a havas háztetők közt, a város végén, s amint földet
5448 II | végén, s amint földet ér a lábuk hegye, abban a pillanatban
5449 II | ér a lábuk hegye, abban a pillanatban átváltoznak
5450 II | aminő legtöbb él abban a városban. Csakhogy az ördög
5451 II | Csakhogy az ördög fiatalúrnak a képét ölti fel, Szent Péter
5452 II | Szent Péter meg öregnek a képét.~Hát sok embert látnak,
5453 II | lyukon, fáradt testtel, a föld mélyéből. A vállukon
5454 II | testtel, a föld mélyéből. A vállukon csákány vagy lapát.
5455 II | ültön többülve, mint mikor a hangya megindul a bolyból,
5456 II | mikor a hangya megindul a bolyból, s hosszú fekete
5457 II | sávban nyüzsög.~Csodálkozik a Szent, hogy mi az? Sátán
5458 II | amerre azok. Látják, hogy a sok ember szegényes utcákba
5459 II | ördög.~- Nono, - mondja a Szent. - Nem szegény, aki
5460 II | szegény, akinek szakadt a ruhája.~Beérnek a városba.
5461 II | szakadt a ruhája.~Beérnek a városba. Ott már gyönyörű
5462 II | ablakokon át be lehet látni a szobákba. Csupa selyem,
5463 II | az ördög.~- Nono - mondja a Szent. - Nem mind gazdag,
5464 II | mind gazdag, akinek sok a pénze.~- De - feleli az
5465 II | Az ördög legott beírja a negyedik százast is. S egyet
5466 II | Szent Péter csak behunyja a személt, csak ennyit mond:
5467 II | ennyit mond: Jézus. Abban a minutában változik ő is
5468 II | ördög.~S lebocsátkoznak a város közepén. Mihelyt a
5469 II | a város közepén. Mihelyt a lábuk hegye földet ér, változnak
5470 II | emberré. S értik legott azt a nyelvet is, amelyen ott
5471 II | ott is az utcákon vegyest a selyem a ronggyal. Egyik
5472 II | utcákon vegyest a selyem a ronggyal. Egyik testvér
5473 II | ronggyal. Egyik testvér benn a fiákerben, másik a bakon.
5474 II | benn a fiákerben, másik a bakon. Egyik házban jaj,
5475 II | Az utcán különben nagy a nyüzsgés. Villamoskocsik
5476 II | gyönyörűséggel szippogatja a szagát.~Egy úri asszonyság
5477 II | sétáltat egy nagy kövér kutyát. A kutyán finom posztótakaró
5478 II | csupa selyem, csupa arany. A fülében akkora két gyémánt,
5479 II | akkora két gyémánt, mint a két legszebb csillag a Göncölszekerében.~
5480 II | mint a két legszebb csillag a Göncölszekerében.~Egy kis
5481 II | mellett. Sovány és fakó. A nyakát behúzza. A keze is
5482 II | fakó. A nyakát behúzza. A keze is majdnem könyékig
5483 II | keze is majdnem könyékig a zsebében. Didereg. Szomorún
5484 II | Szomorún bámulja az is a kutyát.~Az asszony rátekint
5485 II | kutyát.~Az asszony rátekint a gyermekre. Tovább sétál.~
5486 II | Tovább sétál.~Szent Péter a fejét csóválja. De nem tehet
5487 II | mivelhogy már őneki nincs dolga a földiekkel.~Sátán azonban,
5488 II | érkezik az asszony, megemeli a kalapját:~- Bocsásson meg
5489 II | hogy az ördög már jegyez a noteszába.~- Ez csak egy -
5490 II | más városba mennek. Ott is a főutcán szállnak le. Ott
5491 II | szállnak le. Ott is vegyest a nagygazdagok és az ínséges
5492 II | ötödik százast is. Hát ahogy a kirakatnak fordul, egyszerre
5493 II | földerül az arca. Mert lám, a kirakatban a másvilágra
5494 II | Mert lám, a kirakatban a másvilágra utazók hajócskái
5495 II | egyszer már én is kezdhetem a jegyzést.~Azonban Sátán
5496 II | Azonban Sátán is megügyiti a találmányt. A boltos épp
5497 II | megügyiti a találmányt. A boltos épp ott szivarozik
5498 II | Elibe lép és megemelinti a kalapját:~- Bocsánat, uram,
5499 II | barátommal, hogy melyik az a szentség, amelyet a többi
5500 II | melyik az a szentség, amelyet a többi között, a többi fölött,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6367 |