Part

1501  I    |                előtt állott meg a kocsi. A gyerek valamivel idősebb
1502  I    |             pitykés lajbiban szállott le a kocsiról. A kalapján fekete
1503  I    |                  szállott le a kocsiról. A kalapján fekete pántlika
1504  I    |                kicsike kis fokos is volt a kezében. Egy fekete bajuszos,
1505  I    |                szomorú ember kézen fogta a gyereket és Baksáné után
1506  I    |                kérdezte pedig, aki éppen a boltból ment hazafelé.~Az
1507  I    |              egyenesen, két szederfa van a ház előtt, meg egy kis méhes
1508  I    |               kérdezte, hogy talán beteg a gyerek:~- Nem beteg - felelte
1509  I    |                járni.~Mink valami hárman a Fodorék kertjéből lestük,
1510  I    |               mert az szólt neki, azután a gyerekre nézett, és rátette
1511  I    |              gyerekre nézett, és rátette a kezét a gyerek fejére, úgy
1512  I    |               nézett, és rátette a kezét a gyerek fejére, úgy nézett
1513  I    |                  letérdelt és megragadta a gyereket. Azt hittük, megeszi.
1514  I    |                ette meg. Csak sírt rajta a vén boszorkány, meg csókolgatta.
1515  I    |          csókolgatta. Aztán meg leborult a porba.~Megnéztük később,
1516  I    |                 hagyott-e valami jeleket a porban. De nem láttunk ott
1517  I    |                láttunk ott egyebet, mint a lábuk nyomát.~ ~
1518  I    |                                          A VIZEN JÁRÓ LÉLEK~Nálunk
1519  I    |                  vagyunk és nagy az adó; a gyer­mekünk is szegény lesz
1520  I    |                  de azért mégiscsak kell a gyerek.~A gyerek az öröm,
1521  I    |                 mégiscsak kell a gyerek.~A gyerek az öröm, a reménység.
1522  I    |                gyerek.~A gyerek az öröm, a reménység. Gyönge testében
1523  I    |                valója olyan nékünk, mint a tavaszi vetés: ígéret és
1524  I    |                mintha föltámadt volna, s a lába előtt játszódik el
1525  I    |            játszódik el újra. Az anya is a saját életét látja új életté
1526  I    |                   Ha nem volna semmi hit a földön, ha az Isten neve
1527  I    |            sugárzott volna soha alá erre a földi világra, az első gyermek
1528  I    |              Bathó Pál is megházasodott. A szomszéd faluból hozott
1529  I    |                volt, mikor elvette, mint a mosolygó alma, csak a dereka
1530  I    |               mint a mosolygó alma, csak a dereka volt kicsit vastag,
1531  I    |                  erős lábú és erős karú. A rékli szinte repedt a karján,
1532  I    |              karú. A rékli szinte repedt a karján, úgy megfeszült.
1533  I    |             megfeszült. Parasztnak ilyen a legszebb. Min­denki örömmel
1534  I    |                 volt és okos. Olyan volt a szava, mint a méz.~Két évig
1535  I    |                 Olyan volt a szava, mint a méz.~Két évig szolgált egy
1536  I    |                   az asszony elvesztette a gödröcskéket az arcáról,
1537  I    |               hogy az asszony parancsolt a háznál.~Csak éppen az volt
1538  I    |               háznál.~Csak éppen az volt a baj, hogy még mindig csak
1539  I    |                 Ekkor kezdett az asszony a javóshoz járni.~A mi javósasszonyunk
1540  I    |                asszony a javóshoz járni.~A mi javósasszonyunk Hosszúné.
1541  I    |                   Az ura csizmadia volt, a gyermekei is csizmadiák.
1542  I    |                  is csizmadiák. Csakhogy a fiai elszármaztak a városba;
1543  I    |             Csakhogy a fiai elszármaztak a városba; az öregasszony
1544  I    |                  vakolatú házban lakik ő a templomsoron. Az udvara
1545  I    |              hogy mikor szél fúj, átveri a szagot a túlsó sorra is.
1546  I    |                szél fúj, átveri a szagot a túlsó sorra is. A kapun
1547  I    |                 szagot a túlsó sorra is. A kapun is vén bodzafa könyököl,
1548  I    |                  azonban soha sincs baja a törvénnyel, mert nagy betegségekbe
1549  I    |            betegségekbe nem ártja magát, a közönséges kis betegségeket
1550  I    |               meg csakugyan jobban elűzi a mezei füvekkel, mint a patikai
1551  I    |             elűzi a mezei füvekkel, mint a patikai orvosságok.~Hát
1552  I    |               oda ilyesmit önteni.~Ehhez a búbánathoz hozzájárult egy
1553  I    |         hozzájárult egy erős meghűlés, s a szép piros nevető Bathóné
1554  I    |                szép piros nevető Bathóné a harmadik évben már elvékonyult,
1555  I    |                 hallani. Még jobban járt a templomba. Csak éppen hogy
1556  I    |                való vasárnapon elmegy ez a Bathóné ismét a javósasszonyhoz.
1557  I    |                elmegy ez a Bathóné ismét a javósasszonyhoz. Az öregasszony
1558  I    |               rozoga kis szalmaszéken és a Szent rózsáskert avagy Keresztény
1559  I    |          imádkozik.~Bathóné leül melléje a küszöbre.~- Lelkem Hosszúné -
1560  I    |             Hosszúné leveszi az okulárét a szeméről. Törülgeti a keszkenőjében.~-
1561  I    |           okulárét a szeméről. Törülgeti a keszkenőjében.~- Csak mondd
1562  I    |               nekem szerezni. Elcserélte a házunkat a Gálék házával.
1563  I    |          szerezni. Elcserélte a házunkat a Gálék házával. Egy hét múlva
1564  I    |                  ott szebb ház, jobb is. A kertje is nagyobb.~- Nagyon
1565  I    |            nagyobb.~- Nagyon szérül van. A harangszó áthallatszik a
1566  I    |                 A harangszó áthallatszik a szomszéd faluból, meg mikor
1567  I    |              szomszéd faluból, meg mikor a kántor temet.~- A szülőfalud
1568  I    |                  mikor a kántor temet.~- A szülőfalud harangja. Hát
1569  I    |               örülsz, ha hallod?~- Aztán a patak is ott folyik a kert
1570  I    |              Aztán a patak is ott folyik a kert alatt.~- Az a jó, lelkem.
1571  I    |                folyik a kert alatt.~- Az a jó, lelkem. Bár az enyim
1572  I    |                  De áradás idején odajár a víz: elönti a kertet.~-
1573  I    |              idején odajár a víz: elönti a kertet.~- A ház dombocskán
1574  I    |                  víz: elönti a kertet.~- A ház dombocskán van. A kertnek
1575  I    |                    A ház dombocskán van. A kertnek meg jó.~- Én nem
1576  I    |                 nem akarok kimenni ebből a házból. De hogyan mondjam
1577  I    |              mondjam meg az uramnak? Már a foglalót is lefizette, s
1578  I    |              lefizette, s úgy örül, mint a gyerek. Lelkem édes Hosszúné,
1579  I    |                 ha meg akarja cselekedni a legnagyobb jót, amit életben
1580  I    |                 az uradat?~- Beszélje el a háztul valahogy. Meghálálom.
1581  I    |               rossz hely, egészségtelen. A patak körül kísértetek járnak.~
1582  I    |               mondta: kísértetek járnak, a homlokát a tenyerébe hajtotta.~
1583  I    |            kísértetek járnak, a homlokát a tenyerébe hajtotta.~Hosszúné
1584  I    |                 hát ki segít énrajtam?~S a szeméből könny csöppent
1585  I    |              könny csöppent át az ujjain a kötényére.~Hosszúné a halántékára
1586  I    |             ujjain a kötényére.~Hosszúné a halántékára csúsztatta az
1587  I    |                  az okuláré szárát.~- Az a ház jobb - mondotta kutató
1588  I    |                  utcája sem olyan sáros. A templomhoz közelebb van.
1589  I    |                 templomhoz közelebb van. A faludtól csak a patak választ
1590  I    |            közelebb van. A faludtól csak a patak választ el. A bót
1591  I    |                 csak a patak választ el. A bót is közelebb van.~- Óh,
1592  I    |                  velem; mutatok valamit. A házat akarta mutatni. De
1593  I    |              hogy én ne tudjam, lekerült a patak felé. Ott pedig, azt
1594  I    |             kísértet járna.~- Jár pedig. A mi falunkban mindenki tudja.~-
1595  I    |               gyermek. Mindig ott lézeng a patak körül, amikor ki van
1596  I    |             annyira!~- Aztán... sír, sír a gyermek és fut az ember
1597  I    |                és fut az ember után. Jár a nyomába. Hol hátul maradoz,
1598  I    |                 hogy félek. Mentem vele. A patakig utána mentem. Mikor
1599  I    |              patakig utána mentem. Mikor a pallóhoz értünk, belekapaszkodtam
1600  I    |                 értünk, belekapaszkodtam a karjába, mert láttam, hogy
1601  I    |               karjába, mert láttam, hogy a rét el van öntve.~- És a
1602  I    |                 a rét el van öntve.~- És a kísértet megjelent?~Bathóné
1603  I    |            sápadtan rebegte:~- Hallottam a távolban...~- És aztán?~-
1604  I    |                  Tisztán hallottam. Jött a nyomomban. A szememet behunytam.
1605  I    |             hallottam. Jött a nyomomban. A szememet behunytam. Hallottam
1606  I    |                 ott csobogott mellettünk a vízben.~- Miért nem imádkoztál?~-
1607  I    |           Imádkoztam, de azért hallottam a sírását.~Az asszony zsebkendőt
1608  I    |            öregasszony elfordította róla a tekintetét és némán nézett
1609  I    |                 és némán nézett maga elé a földre.~Végre így szólt:~-
1610  I    |                  szólt:~- Hát segíthetsz a bajon. Az uradat a háztól
1611  I    |            segíthetsz a bajon. Az uradat a háztól elijeszteni nem lehet.
1612  I    |                Hanem ha csakugyan láttad a kísértetet, el lehet azt
1613  I    |         tekintettel.~- El, ha megfogadod a tanácsomat.~- Óh, hogyne
1614  I    |                   Azért mert érzed, hogy a halál előtt állasz. Erre
1615  I    |          könyörögj neki, hogy teljesítse a kívánságodat. Fölültök az
1616  I    |              odaérkeztek: És bocsásd meg a mi vétkeinket! Ne mondd
1617  I    |                 fog, hogy mért állott el a szavad? Feleld neki: Kezdjük
1618  I    |              neki: Kezdjük újra. És mind a hét miatyánknál ezt cselekedd:
1619  I    |             cselekedd: hagyd abba ott... a mi vétkeinket. Akkor az
1620  I    |              Akkor te így felelj: Gyónom a Mindenható Istennek, a boldogságos
1621  I    |            Gyónom a Mindenható Istennek, a boldogságos Szűz Máriának
1622  I    |                 gyónjál meg neki, mintha a papnak gyónnál. Érted? Gyónjál
1623  I    |             sokáig. Az arca sápadt volt; a szemét kék árnyék környezte.
1624  I    |          felnézett, látta, hogy Hosszúné a könyvbe mélyedve imádkozik.~
1625  I    |                esztendő is eltelt, mikor a két asszony újra találkozott.
1626  I    |                asszony újra találkozott. A templomban kerültek egymás
1627  I    |              Mert Bathóné mindennap járt a templomba; tagja a Rózsafűzérnek;
1628  I    |                  járt a templomba; tagja a Rózsafűzérnek; és most már
1629  I    |               megvárta, míg amaz bezárja a könyvet, aztán odasusogott
1630  I    |                 izéről...~- Óh - felelte a menyecske zavarodottan -,
1631  I    |               képzelődtem.~- Megfogadtad a tanácsomat?~- Hát hogyne.~-
1632  I    |             mindig, mikor szólott. De ez a mosolygás csak olyan volt,
1633  I    |          mosolygás csak olyan volt, mint a felhőn általszűrődő napfény.
1634  I    |                 magára.~Az ura már várta a templom előtt.~S mentek
1635  I    |          osztrákkal. Magyarul nem tudott a kapitány se, pedig a hajó
1636  I    |              tudott a kapitány se, pedig a hajó magyar hajóstársaságé.
1637  I    |        hajóstársaságé. Reggelinél mondja a kapitány, hogy az egyik
1638  I    |             egyik tisztje magyar: Reiter a neve.~Azt gondoltam zsidó,
1639  I    |            embernek találtam. Ott sétált a hajóhídon. Az ilyen sétálás
1640  I    |               hogy magyarul szólítottam. A nevemet nem hallotta sohase,
1641  I    |                   aminek meg én örültem.~A következő órákban megismerkedtem
1642  I    |         következő órákban megismerkedtem a tengerészet összes tudományával,
1643  I    |         tengerészet összes tudományával, a mélységmérővel és a magasságmérővel,
1644  I    |        tudományával, a mélységmérővel és a magasságmérővel, a tengeri
1645  I    |     mélységmérővel és a magasságmérővel, a tengeri térképekkel, zászlóábécével,
1646  I    |             térképekkel, zászlóábécével, a hajó alkotórészeivel, építési
1647  I    |            szardínia-halászat módjaival, a mágnestűvel, a kormánykerék
1648  I    |                módjaival, a mágnestűvel, a kormánykerék keze­lési módjával,
1649  I    |         kormánykerék keze­lési módjával, a delfinekkel, szóval mindennel,
1650  I    |               van.~Viszonzásul elővettem a szivartárcámat, és rámutattam
1651  I    |            szivartárcámat, és rámutattam a belsejében lappangó havannára:~-
1652  I    |           mosolyogva, - nem dohányzom.~S a szivarra mégis érdeklődő
1653  I    |                megkülönbözteti az igazit a brémaitól.~- Dehiszen ön
1654  I    |              abban uram megvolt kicsiben a föld minden dohánycsemegéje.
1655  I    |                  minden dohánycsemegéje. A perzsa sah csibukdohánya
1656  I    |                 csibukdohánya volt benne a legalávalóbb, meg azok a
1657  I    |                 a legalávalóbb, meg azok a szivarok, amelyekből a velszi
1658  I    |              azok a szivarok, amelyekből a velszi hercegnek gyártanak.~-
1659  I    |               gyártanak.~- És abbahagyta a dohányzást?~- Abba. Pedig
1660  I    |                  engedte nargiléztam is. A szivar­csempészetről könyvet
1661  I    |                    Nem. Nekem nem ártott a legerősebb szivar se. Sőt
1662  I    |                 szivargyár van, bementem a gyárba, és ott vettem a
1663  I    |                  a gyárba, és ott vettem a legfinomabbat, leg­erősebbet.~
1664  I    |                 utazó generális: elkérte a tengeri nézelőt, s azzal
1665  I    |                 Reitertől, hogyan került a tengerre?~Mosolyogva vont
1666  I    |                 környezetben, amely erre a pályára irányíthatott volna.
1667  I    |            gyermekkoromtól fogva ez volt a vágyam. Én nem játszottam
1668  I    |             Karácsonykor is hajót kértem a Jézustól. Olykor papirosból
1669  I    |           rajzoltam. Olvasmányokban csak a hajóstörténetek érdekeltek.~
1670  I    |         Tizenötéves koromban arra kértem a szüleimet, hogy adjanak
1671  I    |            darabig, hogy hátha megfordul a gondolkozásuk. A gondolkozásuk
1672  I    |               megfordul a gondolkozásuk. A gondolkozásuk nem fordult
1673  I    |                 pakli purzicsán-dohányom a zsebemben.~Ott persze nem
1674  I    |                zsebemben.~Ott persze nem a tengerészeti iskolába kerültem,
1675  I    |           születnem kellene, arra kérném a jó Istent, hogy mihelyst
1676  I    |              boldog reménykedéssel nézek a jövőm elé, de megszen­vedtem
1677  I    |              éves koromban már megjártam a földnek összes tengereit;
1678  I    |          viharokat, olyanokat, aminőkről a könyvek se beszélnek, s
1679  I    |                  se beszélnek, s éreztem a halál borzongató leheletét
1680  I    |                 tudja, micsoda súlya van a vízen ennek a szónak: vihar.
1681  I    |                  súlya van a vízen ennek a szónak: vihar. A földi ember
1682  I    |             vízen ennek a szónak: vihar. A földi ember elhúzódik a
1683  I    |                  A földi ember elhúzódik a szobája belsejébe, ha vihar
1684  I    |               vihar van, de hova húzódik a tengerész, akinek a szobája
1685  I    |              húzódik a tengerész, akinek a szobája is hányódik a vízen,
1686  I    |             akinek a szobája is hányódik a vízen, mint a falevél. S
1687  I    |                is hányódik a vízen, mint a falevél. S micsoda vízen!
1688  I    |              vízen! Aztán kérem, nagy ám a különbség a földi meg a
1689  I    |               kérem, nagy ám a különbség a földi meg a vízi vihar között!
1690  I    |                  a különbség a földi meg a vízi vihar között! A földön
1691  I    |                 meg a vízi vihar között! A földön a hegyek, az erdők
1692  I    |              vízi vihar között! A földön a hegyek, az erdők folyton
1693  I    |              erdők folyton törik, fogják a szelet, de a tengeren szabadon
1694  I    |               törik, fogják a szelet, de a tengeren szabadon száguld
1695  I    |             tengeren szabadon száguld az a megveszett dühöngő erő,
1696  I    |                 nyomja, emeli, csapkodja a vizet, mintha ki akarná
1697  I    |                   mintha ki akarná verni a tengert a medréből.~A nagy
1698  I    |                ki akarná verni a tengert a medréből.~A nagy tengeri
1699  I    |              verni a tengert a medréből.~A nagy tengeri vihart itt
1700  I    |                itt az Adrián se ismerik. A hegyek itt is sokat elfognak
1701  I    |         hullámzás is semmi ahhoz képest.~A legnagyobb vihar, amit átéltem,
1702  I    |             ilyeneket s átélni más. Mert a képzelet könnyen megfesti
1703  I    |                képzelet könnyen megfesti a nagy hullámzást, de az olvasó
1704  I    |                  sohse képzeli hozzá azt a csontmetsző hidegséget,
1705  I    |              csontmetsző hidegséget, azt a kábító émelygést, ami velejár,
1706  I    |              émelygést, ami velejár, azt a fülkínzó süvöltést, amivel
1707  I    |               fülkínzó süvöltést, amivel a szél az árbocköteleket feszegeti,
1708  I    |          árbocköteleket feszegeti, s azt a gyötrelmes munkát, amire
1709  I    |                 gyötrelmes munkát, amire a tengerész kárhoztatva van,
1710  I    |         tengerész kárhoztatva van, mikor a vihar dühöng.~Mert a tengerész
1711  I    |               mikor a vihar dühöng.~Mert a tengerész nem húzódhatik
1712  I    |              tengerész nem húzódhatik el a vihar elől. A kormányosnak
1713  I    |              húzódhatik el a vihar elől. A kormányosnak csakúgy ott
1714  I    |                 csakúgy ott kell állania a kerék mellett, mint jóidőben;
1715  I    |                csakúgy ott kell őrködnie a hajóhídon s vigyáznia az
1716  I    |         hajóhídon s vigyáznia az irányt; a kapitánynak folyton szaladgálnia
1717  I    |       szaladgálnia és rendelkeznie kell, a matrózoknak olyankor legverejtékesebb
1718  I    |                olyankor legverejtékesebb a homlokuk és leghólyagosabb
1719  I    |               homlokuk és leghólyagosabb a tenyerük.~Hát mondom: ítéletnapi
1720  I    |                  és föld elsötétedett, s a tenger mozgó hegyekké változott.~
1721  I    |          változott.~Eleinte csak dobálta a hajót a magasból a mélybe,
1722  I    |             Eleinte csak dobálta a hajót a magasból a mélybe, a mélyből
1723  I    |               dobálta a hajót a magasból a mélybe, a mélyből a magasba,
1724  I    |               hajót a magasból a mélybe, a mélyből a magasba, a jobb
1725  I    |             magasból a mélybe, a mélyből a magasba, a jobb oldalról
1726  I    |             mélybe, a mélyből a magasba, a jobb oldalról a balra, és
1727  I    |                 magasba, a jobb oldalról a balra, és az orráról a tatjára.
1728  I    |          oldalról a balra, és az orráról a tatjára. Később a hullámok
1729  I    |                orráról a tatjára. Később a hullámok föl-fölhömpölyödtek
1730  I    |             hullámok föl-fölhömpölyödtek a födélzetre, s végig özönlöttek
1731  I    |        hullámcsapás után csurgott rólunk a hideg víz, mint ahogy a
1732  I    |                  a hideg víz, mint ahogy a kút csövéből csurog.~Egy
1733  I    |                  nevű vén tengerész volt a hajón az árbocmester, aki
1734  I    |                aki negyvenhat év óta élt a tengeren, az mindjárt az
1735  I    |                  estére elrekedt és csak a szeme véres forgásából láttuk,
1736  I    |                  forgásából láttuk, hogy a kapitányt fiatalnak tartja
1737  I    |               kapitányt fiatalnak tartja a hajó igazgatására.~Az a
1738  I    |                  a hajó igazgatására.~Az a hatvanéves ősz ember maga
1739  I    |                   szóval dolgozott, mint a hajósinas.~De dolgozott
1740  I    |               kézzel és reszkető lábbal.~A hullámok pedig egyre nagyobb
1741  I    |               nagyobb erővel rohantak át a hajón, s lesöpörtek minden
1742  I    |           mozdíthatót. Mi, akik néhányan a födélzeten dolgoztunk, kétségbeesetten
1743  I    |              kapaszkodtunk ide-oda, hogy a súlyos vízcsapás el ne sodorjon
1744  I    |          gyermeke. Az az asszony ismerte a hajónk járását; tudta, mikor
1745  I    |          odautazott vasúton, mindig abba a kikötőbe, ahova a hajónk
1746  I    |            mindig abba a kikötőbe, ahova a hajónk először érkezett.~
1747  I    |         Valahányszor Európába jutottunk, a parton mindig az ő alakja
1748  I    |               messziről láttuk nézelővel a sovány és egyenes fekete
1749  I    |              asszonyt, s ő is megismerte a hajónkat már távolról. Amint
1750  I    |                 hogyan rohant ki elsőnek a fia a partra, és hogyan
1751  I    |                  rohant ki elsőnek a fia a partra, és hogyan borultak
1752  I    |                 borultak egymás karjába. A másvilágon találkozhatnak
1753  I    |            szeretők.~Mármost mi történt, a hajó fedélzetén hordók is
1754  I    |       iparkodtunk menteni, ami menthető.~A növekedő vihar olyan erővel
1755  I    |               erővel rontott reánk, hogy a hajóhidat letörte a kormánykerékkel
1756  I    |                 hogy a hajóhidat letörte a kormánykerékkel együtt.
1757  I    |           kormánykerékkel együtt. Nekünk a fedélzeten kellett dolgoznunk;
1758  I    |                   szögeznünk, kötöznünk. A kapitány maga is velünk
1759  I    |                 sötét vízhegy felénk. Én a földre vetem magamat, és
1760  I    |                 földre vetem magamat, és a födélzet láncát megragadom
1761  I    |                 megragadom erősen. Arcom a kadét felé van fordulva,
1762  I    |           vigyázz!~Nem tudom, hallotta-e a szavamat. Irdatlan zuhatag
1763  I    |         recsegés-ropogás közt rajtunk, s a következő percben magas
1764  I    |                  hullámhegyre futott föl a hajó.~Mikor kiráztam a kabátomból
1765  I    |               föl a hajó.~Mikor kiráztam a kabátomból és a szememből
1766  I    |                 kiráztam a kabátomból és a szememből a hideg és sós
1767  I    |                kabátomból és a szememből a hideg és sós tengervizet,
1768  I    |             tengervizet, odanéztem, ahol a kadét állott. Nem volt ott.
1769  I    |              kadét állott. Nem volt ott. A hajó korlátját letörte a
1770  I    |                 A hajó korlátját letörte a hullám, és a hordót is elsöpörte.~
1771  I    |           korlátját letörte a hullám, és a hordót is elsöpörte.~A kadét
1772  I    |                és a hordót is elsöpörte.~A kadét eltűnt.~De nem beszélgettünk
1773  I    |             idején valameddig hallatszik a hajón emberi üvöltözés,
1774  I    |                   Egyik-másik kidőlt már a fáradságtól. Aki bírta,
1775  I    |               kimerülten támo­lyogtam le a hajó belsejébe, s az ágyamra
1776  I    |             ágyamra feküdtem; átkötöttem a derekamat kötéllel. De mielőtt
1777  I    |                gondoltam, hogyha elmúlik a vihar, s mink meg­érkezünk
1778  I    |                  fog várni az az asszony a parton, hogyan fog integetni
1779  I    |               hogyan fog integetni elénk a kendőjével, s kinek a nyelve
1780  I    |              elénk a kendőjével, s kinek a nyelve lesz olyan erős,
1781  I    |                 fog azzal az asszonnyal?~A vihar másnap nemhogy megszűnt
1782  I    |                  már nem volt hajókerék. A kisebb árbocok letörtek.
1783  I    |                 kisebb árbocok letörtek. A nagy árboc is megszaggatva
1784  I    |             dolgoztunk. Lehúzódtunk mind a hajó belsejébe. Ott is kötelekbe
1785  I    |          roppanás következik. Azt hittük a hajó szakadt széjjel; leromlott,
1786  I    |               széjjel; leromlott, ledőlt a nagyárboc is.~- Dániel! -
1787  I    |                is.~- Dániel! - kiáltotta a kapitány. - A lyukat be
1788  I    |                  kiáltotta a kapitány. - A lyukat be kell tömnünk!~
1789  I    |               Dániel! - ordított dühösen a kapitány.~- Hát eredj magad! -
1790  I    |                  Már ekkor éreztük, hogy a vihar összetör bennünket.
1791  I    |                  Ki merte volna kiejteni a száján, hogy megszabadulunk?
1792  I    |                nem ettünk, nem aludtunk. A hajónk összetörten, vízzel
1793  I    |                   vízzel félig telten, s a vihar nemhogy csendesülne,
1794  I    |           nemhogy csendesülne, hanem már a lehetetlenség régióiban
1795  I    |              Mire gondol az ember, mikor a halál kezét érzi a mellén?
1796  I    |                 mikor a halál kezét érzi a mellén? Semmire. Meghalt
1797  I    |          gondoltam, hogy vajon leszáll-e a hajónk a vízfenékig, vagy
1798  I    |                 vajon leszáll-e a hajónk a vízfenékig, vagy kóvályogni
1799  I    |              várnak és várnak és várnak. A többi tengerész hallgatott.
1800  I    |               tengerész hallgatott. Csak a vihar hányta-recseg­tette
1801  I    |                vihar hányta-recseg­tette a hajót.~Egyszer csak aztán
1802  I    |             Egyszer csak aztán megszólal a hajóharang. A nyelve le
1803  I    |                  megszólal a hajóharang. A nyelve le volt addig kötve,
1804  I    |                  le volt addig kötve, de a viharban kioldódott. És
1805  I    |               kioldódott. És szólt, mint a lélekharang. Mink hallottuk
1806  I    |                   Mink hallottuk odalent a hajó belsejében, s talán
1807  I    |                 mindnyájan éreztük, hogy a harang nekünk szól.~Ebben
1808  I    |                harang nekünk szól.~Ebben a borzalmas percben nagyot
1809  I    |               Tegyünk fogadást Máriának!~A hajó belsejében mindenki
1810  I    |         keresztény ember vagyok uram, de a vallásosság nem volt mindennapi
1811  I    |                  korában lelki ügyekkel. A vallásról nem lehet tudni,
1812  I    |              igaz benne, mi nem igaz. Ha a papok pakfonórát hordanának
1813  I    |                 mondom, nem foglalkoztam a vallásommal, mióta az utolsó
1814  I    |                  elől eltűntem, de abban a pillanatban megmozdult valami
1815  I    |            pillanatban megmozdult valami a szívemben. Hát van valaki,
1816  I    |           szívből kivetett Mária, akinek a nevét bölcsőnkben tanultuk
1817  I    |            nyúlhat le hozzánk e viharban a megmentésünkre.~Hát mondom,
1818  I    |           csillaga, Boldogasszony Mária! A templomodba megyek, valahányszor
1819  I    |                 ember.~- Minden pénzemet a szegényeknek adom, ha partra
1820  I    |              partra juthatok - kiáltotta a kapitány.~- Szabadíts meg
1821  I    |               meg Szűzanyánk - kiáltotta a kormányos. - Árva gyermekeket
1822  I    |                  gyermekeket nevelek föl a vagyonomon!~És így kiáltottak
1823  I    |                Legtöbben az italukról és a vagyonukról mondottak le.
1824  I    |          vagyonukról mondottak le. Egyik a szeretőjéről mondott le,
1825  I    |              Gondolkoztam, hogy mi nekem a legkedvesebb, amit feláldozhatnék?
1826  I    |               tengeren, de én áldozatnak a pipát választottam.~Nekem
1827  I    |              választottam.~Nekem az volt a legnagyobb gyönyörűségem,
1828  I    |            gyönyörűségem, az volt, amire a legtöbbet költöttem, amiről
1829  I    |                el, hogy távol járt abban a szörnyű órában a nevetésnek
1830  I    |              járt abban a szörnyű órában a nevetésnek csak a gondolata
1831  I    |                 órában a nevetésnek csak a gondolata is az emberektől.~
1832  I    |              gondolata is az emberektől.~A vihar lassankint megenyhült,
1833  I    |    elcsendesedett. Mink is megmaradtunk; a hajót is elvontatta egy
1834  I    |                GIZELLA~Székesfejérvárott a vonat negyedórát állott.
1835  I    |           csaknem mindnyájan leszálltak. A nők a tavaszi díszeiket
1836  I    |             mindnyájan leszálltak. A nők a tavaszi díszeiket mutogatták.
1837  I    |            tavaszi díszeiket mutogatták. A férfiak a vörös asztalhoz
1838  I    |          díszeiket mutogatták. A férfiak a vörös asztalhoz rohantak. (
1839  I    |               vörös asztalhoz rohantak. (A mesebeli szomjas iszik ökörnyomból,
1840  I    |               szomjas iszik ökörnyomból, a vasúton utazó szomjas megissza
1841  I    |                  ilyen kocsit! - dohogta a másik.~- A kísérőt kellene
1842  I    |             kocsit! - dohogta a másik.~- A kísérőt kellene bezárni! -
1843  I    |               angolszakállú fiatalember.~A nők ijedten menekültek fel
1844  I    |               nők ijedten menekültek fel a kocsikba.~Én valami alispánféle
1845  I    |            fiatal, hosszú és sovány. Még a cigarettái is kétszer olyan
1846  I    |                szokott színi. Odamentünk a csoporthoz:~- Valami őrült.
1847  I    |             magyarázta egy szemüveges úr a vállát vonogatva. - A kísérője
1848  I    |                 úr a vállát vonogatva. - A kísérője leszállt sörözni.~
1849  I    |                rajta. Az arca színtelen. A haja mint a megdőlt gabona
1850  I    |              arca színtelen. A haja mint a megdőlt gabona vihar után.
1851  I    |                 s mozdulatlan volt, mint a kőbálvány.~Az alispán is
1852  I    |                is megbotránkozott:~- Hol a kísérő? Melyik az?~S nagy
1853  I    |               gólyalépésekkel sietett át a söröző úriemberhez.~Néhány
1854  I    |       nyugodtabban. Csakhamar visszatért a csoporthoz.~- Ártatlan őrült -
1855  I    |        megnyugtatóan -, csak búskomorság a baja.~Azután tovább sétáltunk:~-
1856  I    |                  vitték. Csak otthon élt a faluban. Olykör ki is járt.
1857  I    |             Olykör ki is járt. Végigment a fasoron. Köszönést nem fogadott;
1858  I    |               beszélt soha senkivel, még a feleségével se. Csak egy
1859  I    |               egy halottal beszélt. Mert a temetőbe járt ki mindennap.
1860  I    |       kihallgatták, hogy mit beszél? Hát a halottal se beszélt egyebet,
1861  I    |               Gizella, miért tetted ezt?~A vonat indulását jelezték.
1862  I    |         indulását jelezték. Visszaültünk a kocsiba. A vonat újból megmozdult
1863  I    |                  Visszaültünk a kocsiba. A vonat újból megmozdult és
1864  I    |                     Dehát mit csinált az a halott? - kérdeztem szivarra
1865  I    |                egy lovászinas. Néha mind a ketten meghalnak, néha csak
1866  I    |             egyik hal meg, de azért csak a régi történet ismétlődik
1867  I    |                  is szivarra gyújtott, s a fejét rázta:~- Azért mégis
1868  I    |              valaki fölcseréli az életet a halállal. Én sokszor gondolok
1869  I    |                 Én sokszor gondolok arra a leányra. És mondja, nem
1870  I    |             mondja, nem különös az, hogy a zsidó temetőben Mindenszentek
1871  I    |                síron gyertya ég? Ott van a zsidó temető a mienk mögött,
1872  I    |                   Ott van a zsidó temető a mienk mögött, hát látom.
1873  I    |                 játszik fekete szerepet. A többi személy közömbös,
1874  I    |             többi személy közömbös, mint a tehén, vagy éppen vidám.
1875  I    |                sok gyászfátyol megfakult a Földön.~A vakációt akkor
1876  I    |          gyászfátyol megfakult a Földön.~A vakációt akkor én az anyám
1877  I    |                lakik benne, meg egy gróf a falu végén. A grófi kastélytól
1878  I    |               meg egy gróf a falu végén. A grófi kastélytól a falu
1879  I    |                végén. A grófi kastélytól a falu közepéig széles fasor
1880  I    |                napon hazafelé bandukolok a fasorban, látom, hogy egy
1881  I    |                kisasszony ül az árnyékon a kertészház előtt. A kisasszony
1882  I    |             árnyékon a kertészház előtt. A kisasszony fehérbabos kékruhában
1883  I    |                 fiatalember állt, vállal a fának támaszkodva -, afféle
1884  I    |                 néptelen volt, mint azon a tájon mindig. Semmi különös
1885  I    |                azon, hogy egy leány kiül a vadgesztenye hűvösére, s
1886  I    |              diák voltam, tizenhat éves. A nyári vakációt az évben
1887  I    |              közelebb jutok, látom, hogy a Doktor Gizella a leány.
1888  I    |             látom, hogy a Doktor Gizella a leány. A fiatalembert nem
1889  I    |                  Doktor Gizella a leány. A fiatalembert nem ismertem.
1890  I    |             Később mondták egyszer, hogy a tanító.~A kisasszonnyal
1891  I    |                  egyszer, hogy a tanító.~A kisasszonnyal se voltam
1892  I    |                  Minden délután elmentem a doktorék háza előtt, s gyakorta
1893  I    |          doktorékat, ahogy kint hűseltek a kis kertben; a kövér doktor
1894  I    |                  hűseltek a kis kertben; a kövér doktor mindig fekete
1895  I    |                 fekete liszter kabátban, a kövér doktorné szélesen,
1896  I    |             olyan csendesen, mintha mind a hárman némák volnának. A
1897  I    |                 a hárman némák volnának. A leány hol kékbe volt öltözve,
1898  I    |                  találom akkor az utcán, a gesztenyefák alatt, furcsa
1899  I    |              furcsa volt nekem, hogy nem a saját házuk előtt ül, hanem
1900  I    |              saját házuk előtt ül, hanem a kertészház előtt. Ők is
1901  I    |                 előtt. Ők is abbahagyták a beszélgetést és hallgattak,
1902  I    |                   míg hozzájuk jutottam. A leány ölében fehér napernyő
1903  I    |               fehér napernyő volt. Annak a két végén nyugodott a keze.
1904  I    |              Annak a két végén nyugodott a keze. Rám nézett, míg mellettük
1905  I    |                hiszen nem ismerőseim, de a leányt most még figyelmesebben
1906  I    |               Tetszett nekem, hogy szőke a haja és fekete a szeme,
1907  I    |              hogy szőke a haja és fekete a szeme, és hogy olyan méltóságosan
1908  I    |             Akkoriban már sűrűn olvastam a regényeket. Éreztem, hogy
1909  I    |              Éreztem, hogy ők ketten nem a gabona áráról beszélgetnek.
1910  I    |              gabona áráról beszélgetnek. A tanító arca mosolygós volt,
1911  I    |              tanító arca mosolygós volt, a ruhája divatos nyári pepita,
1912  I    |                 divatos nyári pepita, és a nyakkendője citromszínű
1913  I    |          nyakkendője citromszínű selyem. A leány szeme ábrándosan tapadt
1914  I    |                különös - gondoltam -, ez a tanító katolikus tanító,
1915  I    |              tanító katolikus tanító, ez a kisasszony meg zsidó kisasszony.
1916  I    |               átvonuló érzés, mint mikor a téli mezőn holló száll át.~
1917  I    |              láttam őket. Visszakerültem a városba. Eszembe se jutottak
1918  I    |         említette őket az öcsém; egyszer a tanítót, egyszer meg a leányt.~
1919  I    |           egyszer a tanítót, egyszer meg a leányt.~A tanítóról mindjárt
1920  I    |           tanítót, egyszer meg a leányt.~A tanítóról mindjárt szeptember
1921  I    |                   Új tanítónk jött, mert a Simándi elköltözött Székesfejérvárra.~
1922  I    |     Székesfejérvárra.~Simándinak hívták.~A leányról meg körülbelül
1923  I    |             semmi újság, csak éppen hogy a Doktor Gizella meghalt,
1924  I    |             tudni, de nem volt több róla a levélben. És sajnálattal
1925  I    |               fehérarcú! És most ott van a földben. Talán azt is akarta,
1926  I    |                Talán azt is akarta, hogy a babos ruhájában temessék
1927  I    |                 ruhájában temessék el és a fehér napernyőt tegyék melléje.
1928  I    |         napernyőt tegyék melléje. De hol a gavallérja?~A következő
1929  I    |            melléje. De hol a gavallérja?~A következő vakáción aztán
1930  I    |                 miért mérgezte meg magát a Doktor Gizella?~Hát kérem,
1931  I    |                  ez így töredékekben is. A tragédiákat én is unom a
1932  I    |                 A tragédiákat én is unom a színpadon, de mikor benne
1933  I    |         színpadon, de mikor benne járunk a levegőjében, rajta járunk
1934  I    |                levegőjében, rajta járunk a földjén, látjuk a házat,
1935  I    |                 járunk a földjén, látjuk a házat, amelyben a szerencsétlen
1936  I    |                 látjuk a házat, amelyben a szerencsétlen lakott, látjuk
1937  I    |             szerencsétlen lakott, látjuk a sírt, amelyre a neve van
1938  I    |                   látjuk a sírt, amelyre a neve van írva, akkor azt
1939  I    |                  nekünk is részünk volna a történetben.~A tanító tehát
1940  I    |             részünk volna a történetben.~A tanító tehát elköltözött.
1941  I    |               senki se kérdezte, hogy mi a véleménye a tanítók változásáról?
1942  I    |            kérdezte, hogy mi a véleménye a tanítók változásáról? Látták
1943  I    |              Gizella egy napon megjelent a katolikus templomban, s
1944  I    |            katolikus templomban, s leült a hátulsó padba. Ott hallgatta
1945  I    |                  Ott hallgatta ájtatosan a misét, meg a prédikációt.
1946  I    |         hallgatta ájtatosan a misét, meg a prédikációt. De hát ezt
1947  I    |              kíváncsiságnak tekintették; a zsidó leány megnézi kíváncsiságból,
1948  I    |        kíváncsiságból, hogyan imádkoznak a másfélék? Hát a keresztény
1949  I    |               imádkoznak a másfélék? Hát a keresztény ember nem megyen-e
1950  I    |               hacsak egyszer is életében a máshitűek templomába?~Később
1951  I    |        templomába?~Később beszélte aztán a sekrestyés, hogy Gizella
1952  I    |               járt, s egyszer, mikor már a nép eltakarodott, megkérte
1953  I    |                 őt, hogy ne zárja be még a templomot, hadd imád­kozzon
1954  I    |              templomot, hadd imád­kozzon a Mária-képe előtt. És gyertyát
1955  I    |              előtt. És gyertyát vont elő a kebeléből, meggyújtotta,
1956  I    |                  meggyújtotta, letérdelt a kép elé és úgy imádkozott,
1957  I    |                otthon nem tudtak semmit. A két-öreg nem járt társaságba,
1958  I    |                 hozzájok nem járt senki. A betegek meg, akikhez a doktor
1959  I    |                   A betegek meg, akikhez a doktor járt, nem beszélgettek,
1960  I    |                   nem beszélgettek, csak a betegségükről. Hát a két
1961  I    |                csak a betegségükről. Hát a két öreg nem is sejtette,
1962  I    |           micsoda lelki válságon megy át a leány. Hogy ide-oda kijár,
1963  I    |                ide-oda kijár, s elmegyen a boltba, vagy jegyzőékhez,
1964  I    |           amelyben nyilatkoznia kellett. A doktornak volt egy ügyvédné
1965  I    |                meghalt. Az ügyvéd eljött a városból és nálok volt ebéden.
1966  I    |           Gizellá­nak nem tűnt föl, hogy a sógor melegebben szorongatja
1967  I    |             sógor melegebben szorongatja a kezét, mint azelőtt szokta.
1968  I    |             régen nem látták egymást, és a sógor talán borlevest reggelizett.~
1969  I    |             talán borlevest reggelizett.~A sógor aztán ebédnél megszólalt:~-
1970  I    |                mindnyájan elszomorodtak.~A sógor folytatta:~- Én elvennélek
1971  I    |                jönnél.~Gizella leejtette a kanalat és sápadtan felelte:~-
1972  I    |            ostoba gondolat!~Azzal átment a másik szobába. Felöltözködött,
1973  I    |               akkor tért haza, mikor már a sógor kocsija elzörgött.~
1974  I    |                 anyja előfogta:~- Hát mi a kifogásod ellene? Mindössze
1975  I    |                   Derék ember, jó ember. A nénéd is boldog volt vele.~
1976  I    |               nénéd is boldog volt vele.~A leány csak hallgatott. A
1977  I    |                 A leány csak hallgatott. A végén aztán ő is kirakodott.~-
1978  I    |             Dehát miért? Mi lehet ellene a kifogásod?~A leány vállat
1979  I    |                lehet ellene a kifogásod?~A leány vállat vont:~- Zsidó!~
1980  I    |              nézett reá: megbolondult ez a leány?~A leány sápadtan
1981  I    |                 megbolondult ez a leány?~A leány sápadtan állt az anyjával
1982  I    |                szemben, mint aki kivonja a kardot, amellyel az életét
1983  I    |               megvédenie.~- Nem szeretem a zsidókat - mondotta elszántan,
1984  I    |                 bámult reá, folytatta:~- A zsidók istene zord, kegyetlen
1985  I    |                rabszolgatartó égi fáraó; a keresztények istene jóságos
1986  I    |                  egyszerre sírva fakadt.~A sírás mindig többet mond,
1987  I    |                 mindig többet mond, mint a szóbeszéd. Az anya megértette:~-
1988  I    |                 Van valaki választottad?~A leány ekkor elmondta. Elmondta,
1989  I    |                elmondta. Elmondta, ahogy a lányok szoktak beszélni,
1990  I    |                   senki mással soha ezen a világon!~Az anya szíve mindig
1991  I    |                szíve mindig együtt rezeg a leánya szívével. Nincs olyan
1992  I    |                  anya el ne fogadjon, ha a leánya sírva mondja el,
1993  I    |                képtelenség, mióta megvan a polgári házasság. De akkor
1994  I    |           kellett térni egyik templomból a másikba, s a templomok ma
1995  I    |                  templomból a másikba, s a templomok ma is farral állanak
1996  I    |                  állanak egymásnak, mint a rúgós lovak. Bocsánatot
1997  I    |                   Bocsánatot kérek ezért a hasonlatért, de nincs különben.~
1998  I    |            megbolondultál, ám járd végig a bolondját, de kijelentem,
1999  I    |                főzted, tálald fel magad!~A doktor ugyanis tüskés ember
2000  I    |                 is magam előtt látom azt a vén fekete-szürke füles­