Part

3001  I    |             hoznák, oly könnyű a futása.~A kutya ugat.~- Csiba te!~-
3002  I    |                  te!~- Nini - álmélkodik a juhász - hisz ez a mi lovunk.~-
3003  I    |            álmélkodik a juhász - hisz ez a mi lovunk.~- Az a. A Pille -
3004  I    |                hisz ez a mi lovunk.~- Az a. A Pille - toldja az asszony. -
3005  I    |                  ez a mi lovunk.~- Az a. A Pille - toldja az asszony. -
3006  I    |                  Bizonyosan futtatták.~S a juhász elállja az útját.~
3007  I    |                 juhász elállja az útját.~A ló meg lelassul, s béként
3008  I    |                  nemes paripa! Csupa hab a szája. A fején kantár. A
3009  I    |               paripa! Csupa hab a szája. A fején kantár. A hátán kis
3010  I    |                 a szája. A fején kantár. A hátán kis angol nyereg.~-
3011  I    |            nyereg.~- No ez hát levetette a majmát, - mondja a juhász.~-
3012  I    |             levetette a majmát, - mondja a juhász.~- Úgy kell neki -
3013  I    |                    Mindig hajszolják ezt a szegény állatot.~És hozzám
3014  I    |                Futtatnak az idén Pesten.~A juhász tűnődik.~- Be nem
3015  I    |              érte, ha ugyan ki nem törte a nyakát.~A juhász hozzákötötte
3016  I    |             ugyan ki nem törte a nyakát.~A juhász hozzákötötte a paripát
3017  I    |            nyakát.~A juhász hozzákötötte a paripát egy útszéli akácfához.
3018  I    |                   hogy futtassák.~Közben a szamár is hozzánk ballagott,
3019  I    |                  is hozzánk ballagott, s a paripa mellett legelt tovább.~
3020  I    |                  ott állt egymás mellett a két rokon állat. Az egyik
3021  I    |                csupa erő, csupa szépség. A másik alázatos, fakó, bús,
3022  I    |                  nem vihetem - ismételte a juhász. - El se bocsáthatom,
3023  I    |              gyerekek. Fürödnek.~- Merre a kastély, gyerekek?~- Ahun
3024  I    |                kastély, gyerekek?~- Ahun a.~A lombos akácok takarták
3025  I    |             kastély, gyerekek?~- Ahun a.~A lombos akácok takarták előlem.
3026  I    |                az északi sarkán, az vall a mai úrra. Bizony meglepett,
3027  I    |              meglepett, mikor bejutottam a kastélyba, hogy a vastag
3028  I    |             bejutottam a kastélyba, hogy a vastag ódon-ó falak között
3029  I    |          bözendorfer; hamvas kék tapéták a falon. Villamos lámpások.
3030  I    |            reggel az erdejébe.~Beküldtem a névjegyemet az asszonynak.
3031  I    |                 magas lábszárú, aminőket a szobrászok szeretnek. De
3032  I    |     kénszín-sárga, indiai selyemruhát. S a ruha valami finom keleti
3033  I    |               bál lesz, afféle nyári bál a szomszéd faluban. Képzelje,
3034  I    |               vígasztalni, hogy éppen az a legutóbbi divat. Derékben
3035  I    |             feszüljön, hogy bőnek lássék a ruha. Kissé leányos, az
3036  I    |                 Arra is megnyugtattam.~- A Serezád parfümje, nem is
3037  I    |          parfümje, nem is való más ehhez a ruhához.~Ékszeres ládika
3038  I    |                gyémántos arany diadémát. A hajába illesztette.~- Illik
3039  I    |                 mondottam -, igen illik.~A leánykái is mellette voltak,
3040  I    |                 kis angora­macskák. Mind a háromnak újmódi drága bábu
3041  I    |               háromnak újmódi drága bábu a kezében. Ha leültetik, megszólal:
3042  I    |                fektetik: Álmos vagyok. S a bábu behunyja a szemét.~
3043  I    |                vagyok. S a bábu behunyja a szemét.~Beszélgetünk az
3044  I    |                Nem tudok róla. Nekem ezt a ruhát hozta, meg egy japáni
3045  I    |                meg egy japáni napernyőt, a gyerekeknek meg játékszert.
3046  I    |           kérdezőn, hidegen nézett reám.~A legkisebb leány - csak hároméves -,
3047  I    |         futkosott mellettünk, elcsúszott a parketten. Az orra a bábujába
3048  I    |          elcsúszott a parketten. Az orra a bábujába ütődött: vérzett.~
3049  I    |           vérzett.~Az anya megijedt.~Míg a gyermeket mosdatják, körülnézem
3050  I    |          gyermeket mosdatják, körülnézem a belsőgazdaságot.~Drága szép
3051  I    |                   tiszta istállókban. De a cselédség lakása a béresudvaron
3052  I    |       istállókban. De a cselédség lakása a béresudvaron még a jobbágyvilágból
3053  I    |                lakása a béresudvaron még a jobbágyvilágból való, két-három
3054  I    |           gyermek előtt. Énekelnek, mint a búcsúsok.~Egyszercsak gyermekkiáltás
3055  I    |                   Gábor az árokba esett!~A gyermekhad egyszerre abbahagyja
3056  I    |          gyermekhad egyszerre abbahagyja a búcsújárást. Ki az udvarkapun,
3057  I    |                   Ki az udvarkapun, mint a verébraj!~Béresasszony lépked
3058  I    |        tekintetes uram. Mióta megnyerték a nagy lutrit, disznó.~S elmondja,
3059  I    |                falubeli.~- Úgy folyt itt a pálinka, tekintetes uram,
3060  I    |           pálinka, tekintetes uram, mint a víz. Még a kutyák is pecsenyét
3061  I    |         tekintetes uram, mint a víz. Még a kutyák is pecsenyét ettek,
3062  I    |                 csak ketten élnek.~- Hát a másik?~- Gál Máté? Az nem
3063  I    |            legtöbb esze volt köztünk. Az a sakter házát vette meg,
3064  I    |                  sakter házát vette meg, a cserepeset, meg nyócvan
3065  I    |                ünnepeket tölti itthon.~S a ház felé pillantott. Gyereksírás
3066  I    |          onnanfelöl. Köszönt. Elsietett.~A Gábornak nevezett részeges
3067  I    |                 dallikózva haladt tovább a gyerekek kíséretében.~Újra
3068  I    |              kíséretében.~Újra csend van a béresurdvaron. A tyúkok,
3069  I    |               csend van a béresurdvaron. A tyúkok, pulykák némán kaparásznak.~
3070  I    |                 valami trombitás­angyal. A kezében olyan kenyér, mint
3071  I    |               kezében olyan kenyér, mint a föld. Eszik. Legyek az arcán,
3072  I    |                  Eszik. Legyek az arcán, a kezén, a kenyerén. Bánja
3073  I    |                Legyek az arcán, a kezén, a kenyerén. Bánja is ő, eszik,
3074  I    |                is ő, eszik, szinte olvad a szájában minden falat. Egy
3075  I    |                  csorgó szájjal lesi azt a percet, amelyikben a gyermek
3076  I    |                 azt a percet, amelyikben a gyermek el fogja ejteni
3077  I    |                  gyermek el fogja ejteni a kenyerét.~Régi gémes itatókút
3078  I    |                 menyecske dézsát mosogat a vályú mellett. És halkan
3079  I    |             mellett. És halkan dúdolgat. A szavait nem értem, de a
3080  I    |                  A szavait nem értem, de a melódiát ismerem, a vándorló
3081  I    |                   de a melódiát ismerem, a vándorló királyfi, aki feleséget
3082  I    |              Hány ezer éves emléke lehet a népnek?~Tovább sétálok.~
3083  I    |                szérű. Régi kőlábas csűr. A falából ezer éves téglák
3084  I    |                  téglák kandikálnak elő. A födelén is szinte elbarnult
3085  I    |                  is szinte elbarnult már a cserép. Még abból a világból
3086  I    |                  már a cserép. Még abból a világból való, mikor lóval
3087  I    |                mikor lóval nyomtatták ki a szemet a gabonából.~Valaki
3088  I    |             lóval nyomtatták ki a szemet a gabonából.~Valaki furulyál.
3089  I    |                  furulyál. Egy kis leány a csűr árnyékában. Áll, és
3090  I    |                és édes kedvvel fuvogatja a furulyát. Mellette egy ötéves,
3091  I    |            ötéves, mezítlábas leányka ül a csűr előtt a papsajt között,
3092  I    |                  leányka ül a csűr előtt a papsajt között, és rongyból
3093  I    |           gyönyörködő szemmel altatgatja a rongyát.~Mégis kár volt
3094  I    |                megírnom szépen nyugodtan a papomnak való prédikációt.
3095  I    |                  Hogy meg fog lepődni az a derék ember!~De íme, jön
3096  I    |                 derék ember!~De íme, jön a gazda. Zöldkalaposan, sárga
3097  I    |                  múlva már szuszogni fog a kövérségtől.~Csak az arca
3098  I    |          kövérségtől.~Csak az arca színe a régi sápadtas, éppen nem
3099  I    |                És karon fogott, bekísért a kastélyába.~A manó vigye
3100  I    |                   bekísért a kastélyába.~A manó vigye el, hogy szabadulok
3101  I    |                szabadulok én meg azoktól a fene gyöngyöktől! Dehogy
3102  I    |                 odabent, hogy előmutatja a kincseit. De nem is beszélt
3103  I    |                 pedig, hogy beszélni fog a különös kincsekről.~- Te
3104  I    |                 szemmel nézett az urára. A szeme olyan volt, mint a
3105  I    |                 A szeme olyan volt, mint a fűből elnéző kígyóé.~- Kincseket?
3106  I    |             beszélte az úti történeteit.~A leánykák ott vacsoráztak
3107  I    |          leánykák ott vacsoráztak velünk a kisasszonyukkal. Csak elnéztem,
3108  I    |                  Olyan kelletlenül ették a piskótát, mintha posztókalapot
3109  I    |                  S az arca rángatódzott.~A kisasszony elvitte őket.~
3110  I    |          kisasszony elvitte őket.~Balázs a feleségére nézett:~- Zongorázz
3111  I    |               Zongorázz valamit kedvesem a vendégünknek.~S hozzám fordult:~-
3112  I    |                 Tudom, hogy nem kedveled a zongorát. De éppen azért,
3113  I    |                 kellemes zongora­hang is a világon. És a feleségem
3114  I    |            zongora­hang is a világon. És a feleségem játszott már nyilvánosan
3115  I    |                   de csak testben. Aztán a Bözendorfer elé ült. Ideges
3116  I    |                egy Chopin balladába.~Hát a zongora csakugyan kellemes
3117  I    |                 hogy az asszony figyelme a bal kezét kíséri. Gyémántos
3118  I    |                Az asszony azt nézi, hogy a karperecen lógó aranyláncocska
3119  I    |             aranyláncocska hogyan táncol a billentyűk fölött? Mindjárt
3120  I    |              billentyűk fölött? Mindjárt a bevezetésben hibás hang
3121  I    |             percet, aztán bosszúsan csap a billentyűkre.~- Ma nincs
3122  I    |                  fölkel.~- Üljünk ki tán a teraszra.~Kiülünk. Enyhe
3123  I    |           Kiülünk. Enyhe szép nyári est. A hold narancsszín fénnyel
3124  I    |                  narancsszín fénnyel kél a távoli nyárfák mögött.~-
3125  I    |                 az inasnak - hozd ki azt a két borostyánköves új pipácskát
3126  I    |                 barátom, most következik a csuda, amely téged érdekel.~-
3127  I    |              kincsesbánya, amelynek csak a külső színéről hozogattak
3128  I    |             jutottam.~Az inas visszatért a két kis csibuk-pipával és
3129  I    |              Lefekhetsz Józsi - mondotta a gazda. - A vendégszobát
3130  I    |              Józsi - mondotta a gazda. - A vendégszobát elrendezték?~-
3131  I    |               elment. Balázs megnyitotta a szelencét.~- Nézd.~Félliternyi
3132  I    |                 mondotta Balázs. - Ez az a csoda, amellyel meg kell
3133  I    |                elégült arccal kevergette a teáját.~- Ha érdekel a másvilág -
3134  I    |        kevergette a teáját.~- Ha érdekel a másvilág - folytatta -,
3135  I    |                  másvilág - folytatta -, a lelkek világa, és hát hogyne
3136  I    |                 Kivel szeretnél beszélni a másvilágon lakók közül?
3137  I    |                 látni például Napóleont?~A fejemet ráztam.~- Nem lelkesedek
3138  I    |               beszélek velük. Ott állnak a szekrényemben. A másvilágról
3139  I    |                  állnak a szekrényemben. A másvilágról meg különben
3140  I    |               Próbáld meg. Te nem hiszel a lelkekben?~- Túl is vagyok
3141  I    |              tudom, hogy élnek. De zavar a munkámban, ha velük foglalkozok.
3142  I    |               ahogy most velem beszélsz.~A fejemet ráztam.~- Nem, őt
3143  I    |                  reménykét se érzek. Sem a valóságban, sem a te keleti
3144  I    |             érzek. Sem a valóságban, sem a te keleti szered útján.~-
3145  I    |                 meglássuk.~S felnyitotta a bádogszelencét.~Legyintettem:~-
3146  I    |            merítünk látomást, akkor csak a saját fantáziánknak a képeit
3147  I    |               csak a saját fantáziánknak a képeit látjuk. Hagyd azt
3148  I    |                 képeit látjuk. Hagyd azt a szert, meg se próbálom.~-
3149  I    |                se próbálom.~- De mondom, a valóságot látod.~- Valóságot
3150  I    |             látod.~- Valóságot nem lehet a szertől látni.~- Hát a mikroszkóp?
3151  I    |             lehet a szertől látni.~- Hát a mikroszkóp? Hát a teleszkóp?
3152  I    |                    Hát a mikroszkóp? Hát a teleszkóp? Hát a telefon?
3153  I    |         mikroszkóp? Hát a teleszkóp? Hát a telefon? Telegráf? Mind-mind
3154  I    |               vissza, hogy Adjonisten.~- A te szered nem olyan. Vagy
3155  I    |              álomképet idéz elő.~- Hátha a lelkedet szabadítja fel
3156  I    |                  lelkedet szabadítja fel a test kötelékéből?~- Az a
3157  I    |                 a test kötelékéből?~- Az a halál.~- De nem halál, csak
3158  I    |                ötnél.~- De abban nagy ám a különbség! A kutya ötven
3159  I    |               abban nagy ám a különbség! A kutya ötven lépésnyire már
3160  I    |               lépésnyire már megérzi azt a szagot, amit a mi orrunk
3161  I    |               megérzi azt a szagot, amit a mi orrunk egy lépésnyire
3162  I    |                  lépésnyire se érez meg. A halászsas félkilométernyi
3163  I    |              magasságból megkülönbözteti a vízben a halacskát... Ez
3164  I    |                 megkülönbözteti a vízben a halacskát... Ez a szer a
3165  I    |                 vízben a halacskát... Ez a szer a lelkünket bontja
3166  I    |                 a halacskát... Ez a szer a lelkünket bontja elő a testi
3167  I    |              szer a lelkünket bontja elő a testi burokból. Csak egy
3168  I    |             marad meg egybekötőnek, hogy a test ne halljon meg az alatt
3169  I    |             alatt az idő alatt, meg hogy a lélek visszatérhessen, amikor
3170  I    |             ideje lejárt. Mondok példát: A minap este, hogy lefekszek,
3171  I    |                  Beteszek egy golyócskát a pipámba, rá egy csipetnyi
3172  I    |                   Én költöttem Ossziánt. A nevem Mekförszn (Macpherson).
3173  I    |        Macpherson). Nem hiszed? Nézd meg a lexikonban.~Reggel eszembe
3174  I    |              eszembe jut az angol. Nézem a lexikont, hát csakugyan.~-
3175  I    |           elmosolyodva. Megtenném csupán a kedvedért is, hogy megpróbálnám
3176  I    |          kedvedért is, hogy megpróbálnám a szeredet, de látod, minden
3177  I    |                 és én az agyvelőt tartom a legkímélnivalóbb szerszámunknak.
3178  I    |         legkímélnivalóbb szerszámunknak. A Teremtő maga is azt burkolta
3179  I    |                  maga is azt burkolta be a leggondosabban.~Balázs a
3180  I    |                 a leggondosabban.~Balázs a fejét rázta:~- Becsületemre
3181  I    |              nekünk ismeretlen növénynek a főzete vagy zsírja, vagy
3182  I    |              iszod meg, akkor is csak az a hatása. Ám hagyjuk az egészet,
3183  I    |      hozzájutottam.~Kedvtelenül verte le a szivarja hamuját. Aztán
3184  I    |                 az utazásaira fordította a beszédet. Az indiai ősnépekről,
3185  I    |        fakírokról és bűvészekről mesélt. A szert is elmondta, hogyan
3186  I    |                fájlalták, hogy idegennek a kezében látják, azért ajándékozták
3187  I    |                   azért ajándékozták meg a titkos szerükkel.~Egyszer
3188  I    |             Balázs. Pesten majd elmondod a többit.~Fölkelt és megmutatta
3189  I    |            többit.~Fölkelt és megmutatta a szobámat. Odanyílt az ajtaja
3190  I    |             szobámat. Odanyílt az ajtaja a teraszra. Elbúcsúzott.~-
3191  I    |                 Valami nyári mulatságra. A szomszéd faluba.~- A szomszéd
3192  I    |         mulatságra. A szomszéd faluba.~- A szomszéd faluba? Hiszen
3193  I    |              faluba? Hiszen nem is lakik a szomszéd faluban semmiféle
3194  I    |                  utazom.~- Felkeltetlek.~A szobámba léptem. Szép kis
3195  I    |               kanászkürt, álmos maradok. A gondolkodásom olyan lesz,
3196  I    |           gondolkodásom olyan lesz, mint a zavaros víz. Hogy írom meg
3197  I    |               zavaros víz. Hogy írom meg a papomnak a prédikációját?
3198  I    |                 Hogy írom meg a papomnak a prédikációját? Pedig megírom.
3199  I    |         prédikációját? Pedig megírom. Ha a vonaton írom is meg, de
3200  I    |             megírom.~S újra arra fordult a gondolataim kereke, hogy
3201  I    |                vagyok álmos. Szorítottam a szemem pilláit, aludni akartam,
3202  I    |                  oly eleven, tiszta volt a gon­dol­kodásom. Bosszantott
3203  I    |              Bosszantott az ügy. Mármost a prédikáció írásnak fuccs!
3204  I    |                 neki. S újra szorítottam a szememet. Kis idő múlva
3205  I    |            aszpirint. Bevettem volna már a veronált is.~De nini, hiszen
3206  I    |                  De török dohányt tettem a pipácskába, s a borsónyi
3207  I    |           dohányt tettem a pipácskába, s a borsónyi titkos szernek
3208  I    |            szernek csak egy feledarabját a dohány közé.~Szívom. Gondolkodok.~
3209  I    |         Gondolkodok.~Eközben érzem, hogy a füst íze valami ámbraillathoz
3210  I    |                   Mégcsak nem is altató. A hatása semmi arra, aki tudta
3211  I    |                 aki tudta nélkül szívja. A képzelődés ereje persze
3212  I    |               ablakkal. Le kellett volna a kárpitját vonnom. De most
3213  I    |                Milyen szépen tündökölnek a csillagok! Az ablak fája,
3214  I    |                  egy nagy fekete T állna a csillagok között.~A füst
3215  I    |                állna a csillagok között.~A füst valami édes, fűszeres
3216  I    |               bódulást.~De különös, hogy a szobám olyan világos, olyan
3217  I    |                 tejüvegen bocsátkozik át a világosság, nappaliasan
3218  I    |              lámpással világosít?~De hol a lámpás?~Egyáltalán nincs
3219  I    |           különösebb, fala sincsen ennek a szobának! No nézd, hát a
3220  I    |                 a szobának! No nézd, hát a teraszra vetettek nekem
3221  I    |                  vetettek nekem ágyat, - a nyílt teraszra. Bolond ügy!~
3222  I    |              Bolond ügy!~Le akarom tenni a pipát, hogy jobban körülnézhessek,
3223  I    |                körülnézhessek, hát nincs a kezemben pipa. Elégett az
3224  I    |                  pipák azok az indiaiak!~A világosság egyre nyíltabb,
3225  I    |                még bizony rámvirradt itt a szabad ég alatt. De nini,
3226  I    |                 napfény ez!~Megfordult-e a világnak a rendje, hogy
3227  I    |                  Megfordult-e a világnak a rendje, hogy éjjel süt a
3228  I    |                 a rendje, hogy éjjel süt a nap?~Bámulva nézek szét -,
3229  I    |               nem teraszon vagyok, hanem a szérűn az ó-csűr előtt.
3230  I    |                 fekszek én, hanem állok.~A szérűn nincsenek már gyermekek.
3231  I    |                  liba tépegeti csendesen a szennyes papsajt leveleit.~
3232  I    |               szennyes papsajt leveleit.~A szemem egy feketés ruhájú
3233  I    |           láthatók. Fekete poros kámzsa, a nyakukban nagyszemű olvasó,
3234  I    |              nyakukban nagyszemű olvasó, a derekukon szíj, a kezükben
3235  I    |                olvasó, a derekukon szíj, a kezükben keresztes végű
3236  I    |            ingyenélő. Olvasó ugyan nincs a nyakában, de keresztesvégű
3237  I    |               gyermekien tiszta szemmel.~A zsebembe nyúlok. Találok
3238  I    |              szólal meg nyugodtan. - Add a barátodnak, Balázsnak.~S
3239  I    |                 nyugodtan.~Elmosolyodtam a mondásán. Az is tetszett,
3240  I    |                 Csak nézek rá. Hiszen ez a mezítlábas ember okosakat
3241  I    |              csakugyan nem kíván semmit. A ruhája holtáig eltart. Ételben,
3242  I    |                   Mit kérsz?~- Jöjjön el a te országod.~- Jöjjön el
3243  I    |                 te országod.~- Jöjjön el a te országod? Mi az a te
3244  I    |                  el a te országod? Mi az a te országod?~- Az az ország,
3245  I    |              egyik angyal neve Békesség. A másik angyal neve Szeretet.~-
3246  I    |            angyal neve Szeretet.~- Tehát a miatyánk. Nézd, én is imádkozok.
3247  I    |                 imádkozok. De mikor arra a kérésre jutok: Add meg a
3248  I    |                 a kérésre jutok: Add meg a mi mindennapi kenyerünket, -
3249  I    |                ott annyira elkanyarodnak a gondolataim, hogy félbemarad
3250  I    |                 egyik ember bőségben él, a másik szegénykedik. Holott
3251  I    |                 ember ajakán: Mi Atyánk. A jó Isten különböztette-e
3252  I    |                Isten különböztette-e meg a gyermekeit? Vagy hogy maguk
3253  I    |              gyermekeit? Vagy hogy maguk a testvérek különböztek el
3254  I    |                 hogy egyik ember gazdag, a másik szegény?~A zarándok
3255  I    |                 gazdag, a másik szegény?~A zarándok csak állt és nézett
3256  I    |              napfény és csöndesség.~- Ki a szegény - kérdezte - és
3257  I    |               szegény - kérdezte - és ki a gazdag?~Ez a kérdés annyira
3258  I    |            kérdezte - és ki a gazdag?~Ez a kérdés annyira együgyű volt,
3259  I    |            mindenki tudja talán, hogy ki a szegény, ki a gazdag?~A
3260  I    |             talán, hogy ki a szegény, ki a gazdag?~A zarándok a fejét
3261  I    |                  a szegény, ki a gazdag?~A zarándok a fejét rázta.~-
3262  I    |                  ki a gazdag?~A zarándok a fejét rázta.~- Vajon az-e
3263  I    |                fejét rázta.~- Vajon az-e a gazdag, - mondotta nyugodtan, -
3264  I    |           kalácsa vagyon minden napra és a kalács ízetlen a szájának?
3265  I    |                napra és a kalács ízetlen a szájának? Vagy akinek csak
3266  I    |             neked keserű volt, eldobtad. A juhász fölvette. És ugyanaz
3267  I    |              juhász fölvette. És ugyanaz a szivar őneki édes volt.
3268  I    |                  ember folytatta:~- Az-e a gazdag, akinek indiai selyemruhája
3269  I    |                 micsoda értelem sugárzik a szeméből!~Tovább beszélt:~-
3270  I    |              Tovább beszélt:~- Miben van a gazdagság? Az erszényben,
3271  I    |           gazdagság? Az erszényben, vagy a szívben? Ha az erszényben
3272  I    |                  nem mondjátok így. Mert a boldogság nem az erszényben
3273  I    |                 erszényben vagyon, hanem a szívben. Szívet pedig egyformán
3274  I    |                  pedig egyformán osztott a Mi Atyánk minden embernek.~
3275  I    |                  Atyánk minden embernek.~A szeme az arcomon állt és
3276  I    |                 én éreztem, hogy olvassa a homlokom fala mögött a gondolatomat.~-
3277  I    |           olvassa a homlokom fala mögött a gondolatomat.~- A szegény,
3278  I    |                 mögött a gondolatomat.~- A szegény, mondod, mégiscsak
3279  I    |            mondod, mégiscsak szegény, és a gazdag, gazdag. És makacsul
3280  I    |                  rám. S én éreztem, hogy a szeme áthatol rajtam, mintha
3281  I    |            mintha üvegből volnék.~Zavart a nézése. Le kellett vennem
3282  I    |                nézése. Le kellett vennem a szememet a szeméről. S hogy
3283  I    |                kellett vennem a szememet a szeméről. S hogy így újból
3284  I    |               szeméről. S hogy így újból a ruháját néztem, csodálkoztam,
3285  I    |            kávészínű, sőt drappszínű. És a derekát se fekete szíj övezi,
3286  I    |                 előttem. Aztán fölemelte a jobbját:~- Mit látsz amott
3287  I    |               jobbját:~- Mit látsz amott a csűrnek a födelén?~A csűrre
3288  I    |                Mit látsz amott a csűrnek a födelén?~A csűrre néztem.~
3289  I    |               amott a csűrnek a födelén?~A csűrre néztem.~Néztem.~-
3290  I    |            nyugodtan, komolyan ismételte a kérdését.~- Mit látsz amott
3291  I    |              kérdését.~- Mit látsz amott a csűrnek a födelén?~Ismét
3292  I    |                Mit látsz amott a csűrnek a födelén?~Ismét a csűrre
3293  I    |                 csűrnek a födelén?~Ismét a csűrre néztem. Nem láttam
3294  I    |                láttam rajta semmit. Csak a régi elbarnult cserép. De
3295  I    |                  álltam már előtte, mint a gyermek a tanítója előtt.~
3296  I    |               már előtte, mint a gyermek a tanítója előtt.~És ő harmadszor
3297  I    |              kérdezte:~- Mit látsz amott a csűrnek a födelén?~Akkor
3298  I    |                Mit látsz amott a csűrnek a födelén?~Akkor már szinte
3299  I    |                födelén?~Akkor már szinte a szemem erőlködésével szemlélődtem
3300  I    |               végig az ó-födélen. Néztem a gerincét, a négy szögletét,
3301  I    |            ó-födélen. Néztem a gerincét, a négy szögletét, a közepét.
3302  I    |              gerincét, a négy szögletét, a közepét. A közepén mégis
3303  I    |               négy szögletét, a közepét. A közepén mégis van valami
3304  I    |              akkor az ormára tette volna a csűrnek, vagy alább a szélére.
3305  I    |              volna a csűrnek, vagy alább a szélére. De olyan magasba
3306  I    |               került az oda? - ismételte a kérdést. - Honnan jött?~
3307  I    |                kérdést. - Honnan jött?~S a nézése szinte belemélyedt
3308  I    |                nézése szinte belemélyedt a szemembe.~Végre meg mertem
3309  I    |                 mertem szólalni:~- Talán a szelek vitték azt oda, a
3310  I    |                 a szelek vitték azt oda, a szelek... A magvát...~Bólintott:~-
3311  I    |              vitték azt oda, a szelek... A magvát...~Bólintott:~- A
3312  I    |                 A magvát...~Bólintott:~- A szelek. De vajon nem viszik-e
3313  I    |            szelek. De vajon nem viszik-e a szelek a kövirózsa magvát
3314  I    |              vajon nem viszik-e a szelek a kövirózsa magvát a kövér
3315  I    |                szelek a kövirózsa magvát a kövér földekbe is? Porhanyós
3316  I    |                   Árnyékba? Patak mellé, a tópartra? Nem viszik-e oda
3317  I    |            tópartra? Nem viszik-e oda is a szelek?~- Viszik.~- Hát
3318  I    |              akkor mért nem látsz azokon a helyeken is kövirózsát?~-
3319  I    |              tudom.~- Megismered-e, hogy a kövirózsa maga választja
3320  I    |             kövirózsa maga választja meg a helyét, ahol életet kezdjen,
3321  I    |                     Dehát mért választja a kövirózsa mindig a legínségesebb
3322  I    |             választja a kövirózsa mindig a legínségesebb helyet? Mért
3323  I    |     legínségesebb helyet? Mért választja a kősziklát, miért választja
3324  I    |               kősziklát, miért választja a fal ormot, a kőoszlopot?
3325  I    |             miért választja a fal ormot, a kőoszlopot? Mért, és mért?
3326  I    |               mért? Mért nem kezd életet a kövér földben. Vagy nem
3327  I    |             Kezdhetne, de nem kezd. Neki a kő kell. A kő, ahol sovány
3328  I    |                nem kezd. Neki a kő kell. A kő, ahol sovány gyökerei
3329  I    |                találhat táplálékot; ahol a nyári nap égeti, a vihar
3330  I    |                  ahol a nyári nap égeti, a vihar szaggatja, a tél fagya
3331  I    |                égeti, a vihar szaggatja, a tél fagya kétszeres erővel
3332  I    |               Végignézett rajtam, mintha a ruhámat nézné.~- S neki
3333  I    |            ruhámat nézné.~- S neki mégis a kő kell. Szenvedni akar.~
3334  I    |            különböző irányba fújják szét a magasság szelei. Az emberi
3335  I    |           kövirózsa.~S amíg így beszélt, a ruhája színe egyre világosodott,
3336  I    |              utoljára fehérré vált, mint a hónak a színe.~Az arca pedig
3337  I    |               fehérré vált, mint a hónak a színe.~Az arca pedig fényesedett
3338  I    |            szinte elviselhetetlenné vált a fényessége.~S én káprázó
3339  I    |                  káprázó szemmel álltam.~A botjára néztem. S ámulva
3340  I    |                  ácsolt gerenda, s rajta a kereszt is elszélesedik,
3341  I    |               Megrendülő lélekkel néztem a lábára, s íme, seb piroslik
3342  I    |              lábára, s íme, seb piroslik a lábafején. S néztem a kezére,
3343  I    |           piroslik a lábafején. S néztem a kezére, és íme, seb piroslott
3344  I    |            kezére, és íme, seb piroslott a kezefején is.~És akkor megrázkódott
3345  I    |                akkor megrázkódott bennem a lélek. A térdem remegett.
3346  I    |             megrázkódott bennem a lélek. A térdem remegett. Szólni
3347  I    |                akartam: Uram...~De abban a pillanatban, oly rövid idő
3348  I    |            szemet zár és nyit, szememnek a következő megnyílása a holdfényre
3349  I    |         szememnek a következő megnyílása a holdfényre esett. Az erősfényű
3350  I    |             erősfényű telt holdat láttam a szent fej helyén, amint
3351  I    |                 az ablakomon besütött, s a kereszt helyén az ablak +-
3352  I    |                   Másnap korán ébredtem. A gazdasági zajgás ébresztett
3353  I    |               föl. Még hét óra sem volt.~A házbeliek még aludtak akkor.~
3354  I    |           elbámulásomra ott láttam rajta a kövirózsát.~ ~
3355  I    |                  koros asszonyság. De az a lógóbajszú ember... Akármi
3356  I    |                 ha nem Lukács Elemér!... A Párizsban lakó pesti háziúr.
3357  I    |                  ember, szinte fösvény.)~A Prádónak egy kis kávéháza
3358  I    |                kis kávéháza előtt ültem, a terasz hűvösén. Csaknem
3359  I    |                  terasz hűvösén. Csaknem a szomszédságomba telepedtek.
3360  I    |                    Hát jöjjön, bemutatom a társaságomnak.~- Köszönöm,
3361  I    |                   Meg kell még ma néznem a Palacio Real kertjét, mert
3362  I    |                 vagy holnap.~- Hát este. A színház mellett jobbra van
3363  I    |                  médium lakik itt, és az a gyászoló asszony csak azért
3364  I    |                 Miféle?~- Egy főispánnak a felesége. A lánya a múlt
3365  I    |               Egy főispánnak a felesége. A lánya a múlt hónapban halt
3366  I    |           főispánnak a felesége. A lánya a múlt hónapban halt meg.
3367  I    |                  meg fog vele ismerkedni a halála után. Ez a médium
3368  I    |             ismerkedni a halála után. Ez a médium nem csal. Engem ugyan
3369  I    |        Képzelheti, hogy összetörte... Ha a komornája nincs mindig mellette -
3370  I    |               nincs mindig mellette - az a bibircsós állú kis feketeruhás -,
3371  I    |            feketeruhás -, hát utána vesz a leányának.~- És az a másik
3372  I    |                vesz a leányának.~- És az a másik fiatal hölgy?~- Annak
3373  I    |              másik fiatal hölgy?~- Annak a fehérkalapos úrnak a felesége.
3374  I    |               Annak a fehérkalapos úrnak a felesége. Professzor mind
3375  I    |                felesége. Professzor mind a kettő. Mézeshetek, s egyúttal
3376  I    |               egyúttal tanulmányhetek.~- A tanulmány a kenyér; szerelem
3377  I    |            tanulmányhetek.~- A tanulmány a kenyér; szerelem a méz -
3378  I    |             tanulmány a kenyér; szerelem a méz - okosan!~S azzal az
3379  I    |              minden új házaspárt nézünk. A férfi duzzadt, trombitás-képű
3380  I    |                trombitás-képű kis ember. A nő nyúlánk, olasz madonna-arc.
3381  I    |                   olasz madonna-arc. Még a nyaka is olyan hosszúkás.
3382  I    |                    hát még később! Dehát a főispánné szereti őket.
3383  I    |                   Az asszonyka tanította a lányát zongorára. Ők is
3384  I    |           bizonyára nem fogja izgatni ez a kérdés, de a médium érdekelheti.~
3385  I    |                  izgatni ez a kérdés, de a médium érdekelheti.~No nem
3386  I    |                érdekelheti.~No nem igen. A spiritiszta ülések mulatságnak
3387  I    |                 nem érdekesek. Többnyire a saját együgyű fantáziáját
3388  I    |            együgyű fantáziáját játszatja a médium. De ha jelentkeznek
3389  I    |              akárki más köznapi embernek a nevében is.~- Hát este hétkor -
3390  I    |            hétkor - mondta Lukács. - Itt a cím is, felírom. Aztán onnan
3391  I    |                együtt megyünk vacsorára, a kertes vendéglőbe.~Megígértem,
3392  I    |                szalonban ültek, s vártak a médiumra is. A cselédlány
3393  I    |                  s vártak a médiumra is. A cselédlány azt mondta, hogy
3394  I    |         cselédlány azt mondta, hogy csak a templomba ment.~Lukács Elemér
3395  I    |                 Lukács Elemér bemutatott a társaságnak.~A gyászoló
3396  I    |                bemutatott a társaságnak.~A gyászoló anya mindjárt ki
3397  I    |              mindjárt ki is öntötte elém a siralmait. Egyetlen lánya
3398  I    |          siralmait. Egyetlen lánya volt, a legszebb, a legokosabb a
3399  I    |                  lánya volt, a legszebb, a legokosabb a világon. S
3400  I    |                 a legszebb, a legokosabb a világon. S mindig vidám,
3401  I    |            világon. S mindig vidám, mint a madár. Ugye Klotild?~A bibircsós
3402  I    |              mint a madár. Ugye Klotild?~A bibircsós állú komorna bús
3403  I    |                  bús szemmel bólogatott.~A főispánné mély sóhajtással
3404  I    |                és négykézre zongorázott. A bosztont úgy táncolta, mint
3405  I    |               hitvány osztrigától!...~És a szeméhez emelte a gyászszegélyű
3406  I    |                     És a szeméhez emelte a gyászszegélyű zsebkendőt.
3407  I    |                gyászszegélyű zsebkendőt. A szava elfulladt. A feje
3408  I    |           zsebkendőt. A szava elfulladt. A feje lecsüggedt.~Sajnálkozva
3409  I    |          lecsüggedt.~Sajnálkozva néztem. A szeme már oly vörös volt
3410  I    |                 szeme már oly vörös volt a sírástól, hogy a pillái
3411  I    |              vörös volt a sírástól, hogy a pillái is kihullottak. De
3412  I    |                látszott annyira vörösnek a szeme, mert az arcát púderozta.
3413  I    |                az arcát púderozta. Minek a púder ötvenéves asszonynak?
3414  I    |              púder ötvenéves asszonynak? A gyászruháján is látszott
3415  I    |                 gyászruháján is látszott a fehér por hulladéka. Igen
3416  I    |               Igen elegáns volt különben a gyászruhája, a felhőként
3417  I    |                  különben a gyászruhája, a felhőként rajta sötétlő
3418  I    |             rajta sötétlő hosszú fátyol, a mattfekete gyöngy­fülbevaló,
3419  I    |             mattfekete gyöngy­fülbevaló, a széles angolkrepp gallér,
3420  I    |         angolkrepp gallér, mandzsetta és a csuklóján csillogó gyémántos
3421  I    |                szegény Lenkém ott feküdt a ravatalon és akárhogy szólítottam,
3422  I    |               vigasztalást ád az egyház? A pap a templomban azt prédikálja,
3423  I    |         vigasztalást ád az egyház? A pap a templomban azt prédikálja,
3424  I    |                azonnal Istenhez megyünk. A temetőben meg azt mondja:
3425  I    |                  mondja: Nyugodjék békén a feltámadásig. Ez zavar engem,
3426  I    |                 hogyan igazodik el ebben a kétféle beszédben?~- Nekem
3427  I    |            megvan, méltóságos asszonyom, a magam külön véleménye. Én
3428  I    |           véleménye. Én azt hiszem, hogy a testünk csak föld. Ha már
3429  I    |                 föld. Ha már visszaadjuk a földet a földnek, nem érdemes
3430  I    |                 már visszaadjuk a földet a földnek, nem érdemes vele
3431  I    |               többet foglalkoznunk.~- És a lélek?~- A lélek, a mi igazi
3432  I    |           foglalkoznunk.~- És a lélek?~- A lélek, a mi igazi valónk,
3433  I    |                   És a lélek?~- A lélek, a mi igazi valónk, tovább
3434  I    |             vagyunk, mint mikor alszunk. A testünk ott hever az ágyban
3435  I    |               vagy sírunk. Szóval: élünk a földi testünk nélkül is,
3436  I    |                 földi testünk nélkül is, a földi testünknek a tükörképi
3437  I    |            nélkül is, a földi testünknek a tükörképi másában.~A főispánné
3438  I    |          testünknek a tükörképi másában.~A főispánné pillogva gondolkodott.
3439  I    |          amennyit egyszerre megérthet.~- A tükör - mondtam tovább -
3440  I    |        készítmény, s mégis ott van benne a testünk. Mért ne lehetne
3441  I    |                 Így van, így - bólintott a főispánné -, nem lehet másképp.
3442  I    |                  sírok többé.~- Dehát ez a médium megbízható?~- Azt
3443  I    |               Könyvet is írtak már róla.~A társaság unatkozott a beszélgetésünk
3444  I    |              róla.~A társaság unatkozott a beszélgetésünk alatt. A
3445  I    |                  a beszélgetésünk alatt. A tanár fölkelt és a képeket
3446  I    |                alatt. A tanár fölkelt és a képeket nézte. Az alkonyati
3447  I    |     fotográfiával.~- Nini - csodálkozott a tanár a fotográfiákra -,
3448  I    |              Nini - csodálkozott a tanár a fotográfiákra -, osztrák
3449  I    |             jártak volna?~- Nem - mondta a főispánné -, hanem ő volt
3450  I    |                 pesztra - mondta Lukács.~A mellékszoba ajtaja nyílott.~-
3451  I    |            mellékszoba ajtaja nyílott.~- A bizonyosság már hazatért -
3452  I    |                  már hazatért - suttogta a tanárné.~Görnyedt asszonyka
3453  I    |               két mély ránc az arcán. De a szemén látszik, hogy nincs
3454  I    |                  nincs még negyven éves. A fején hollótollas fekete
3455  I    |          hollótollas fekete szalmakalap. A derekán fehér-fekete csíkos
3456  I    |                  blúz. Az öve is fekete. A vállán az elmaradhatatlan
3457  I    |                  Szép bizonyára nem volt a virágzásában sem. A homloka
3458  I    |                 volt a virágzásában sem. A homloka férfiasan magas
3459  I    |                 ahogy az orvosok szokták a pácienseiket. A tekintete
3460  I    |                  szokták a pácienseiket. A tekintete csak a tanárné
3461  I    |           pácienseiket. A tekintete csak a tanárné arcán futott át
3462  I    |               szolgálok - mondta -, csak a kalapomat teszem le.~Franciául
3463  I    |                 mivelhogy Lukács is ezen a nyelven beszélt vele.~S
3464  I    |             Fekete kabátkát is öltött, s a balkezére olvasó volt csavarva.~
3465  I    |              volt csavarva.~Meggyújtotta a háromkörtés villamoslámpást.
3466  I    |                ablaktáblákat becsukta, s a sűrű, zöld nádkárpitokat
3467  I    |            Egyikök olvassa majd hangosan a betűket - mondta ismét franciául -,
3468  I    |                ismét franciául -, azokat a betűket, amelyeket megérintek.~
3469  I    |            keresztet vetettünk. Behúnyta a szemét, s féloldalt fordult.
3470  I    |             szemét, s féloldalt fordult. A kezében fehér pálcika volt.
3471  I    |           pálcika volt. Azzal koppantott a betűkre.~Eleinte csak lassan,
3472  I    |             egyenkint és hangosan mondta a betűket. Mink írtuk:~Üdvözlet
3473  I    |            betűket. Mink írtuk:~Üdvözlet a földieknek!... Dragonyos
3474  I    |                Dragonyos hadnagy vagyok. A nevem Bandi. Itt van velem
3475  I    |      pillantottunk össze. Magyar szavak!~A szoba levegőjében misztikus
3476  I    |                szellőáramlatot éreztünk. A médium pálcájának árnyéka
3477  I    |           emelten tartotta, mintha várná a szellemerőt, amely a kezébe
3478  I    |               várná a szellemerőt, amely a kezébe gyűlik. Az arca halovány
3479  I    |                 arca halovány volt, mint a kórházi betegeké.~De ki
3480  I    |               kórházi betegeké.~De ki az a hadnagy? S ki az az Erzsi?~
3481  I    |               hadnagy? S ki az az Erzsi?~A gyászoló anyára tekintettem.~
3482  I    |                tekintettem.~Sápadt volt. A szeme szinte elmerevült
3483  I    |                  szeme szinte elmerevült a várakozásban, ahogy a misztikus
3484  I    |         elmerevült a várakozásban, ahogy a misztikus igéket leste.
3485  I    |                  misztikus igéket leste. A keze a szíve fölött remegett.~-
3486  I    |           misztikus igéket leste. A keze a szíve fölött remegett.~-
3487  I    |                 Ő az - suttogta -, ő az.~A médium pálcája újra lekoppant.
3488  I    |                Lukács betűnkint diktálta a következőket:~...Ott kezdem,
3489  I    |       átlovagoltam Pestről Budára.~Ahogy a Lánchíd térre értem, valami
3490  I    |            tükröt cipel arra két hordár. A lovam megijed. Bizonyosan
3491  I    |                lovam megijed. Bizonyosan a tükörbe pillantott, s azt
3492  I    |                  s azt vélte, hogy rádől a háromemeletes ház.~A következő
3493  I    |               rádől a háromemeletes ház.~A következő percben fejjel
3494  I    |                  már lefelé. Estem, mint a zsák. Nagy ütés a fejemen -
3495  I    |                   mint a zsák. Nagy ütés a fejemen - de fájdalmatlan
3496  I    |                  egyszerre eltűnt előlem a világ.~Mikor megint eszmélkedek,
3497  I    |                 Egy dragonyostiszt hever a kövezeten. Orrán, száján,
3498  I    |          zsinórzik.~Elámulva látom, hogy a dragonyostiszt én vagyok.~
3499  I    |              könnyű árnyék. Könnyű, mint a pára. A szélnek egy halk
3500  I    |             árnyék. Könnyű, mint a pára. A szélnek egy halk lehelete