Part

3501  I    |                egy halk lehelete fölemel a csoport fölé, Buda fölé.
3502  I    |              Szállok egyre feljebb, mint a tollpehely.~Messze zöldellett
3503  I    |        tollpehely.~Messze zöldellett már a világ alattam, mikor egy
3504  I    |                mikor egy öregurat látok, a magam lengő valójához hasonlóan.
3505  I    |             gyermek leng mellette. Kettő a kezét fogja, harmadik a
3506  I    |                  a kezét fogja, harmadik a két lábát öleli. És mintha
3507  I    |             mondogatja boldogan az öreg.~A gyerekek is vidáman csevegnek.~
3508  I    |               oly könnyen szállnak, mint a cigarettafüst.~Csakhamar
3509  I    |             Micsoda különös változása ez a világnak, hogy egyszerre
3510  I    |                  hogy egyszerre mindenki a levegőbe kerül?~No ilyesmi
3511  I    |                  velem!~Visszapillantok, a Föld már nem látszik, de
3512  I    |                 Föld már nem látszik, de a Hold akkora, mint egy aréna-porond.~
3513  I    |                 hallok benne. Tudom már: A Közelebb hozzád Isten éneke.~-
3514  I    |              kollegiális szívességből:~- A Végtelenségbe. Amerikába
3515  I    |            jeggyel.~- Váltott jeggyel?~- A Titanikról.~Titanik? Mi
3516  I    |                 Hajó?~Míg ezen tűnődtem, a társaság elszállt, mint
3517  I    |                velük. Mint bárányok közt a juhász. De csak távolról
3518  I    |             könnyen szállnak, mint mikor a szél pitypang-pelyheket
3519  I    |                  pitypang-pelyheket visz a magasba.~Gondolkodva szálltam
3520  I    |                  bájos fiatal leány!...~(A főispánné összerázkódott.
3521  I    |                főispánné összerázkódott. A szeme könnyel telt meg:~-
3522  I    |             szeme könnyel telt meg:~- Ő!~A társaság szinte dermedten
3523  I    |                  borzongás sétált végig. A lélegzetünket is visszatartva
3524  I    |     lélegzetünket is visszatartva lestük a további elbeszélést.)~---------------~...
3525  I    |         elbeszélést.)~---------------~...A ruhája fehér. A fején is
3526  I    |                          A ruhája fehér. A fején is fehér rózsakoszorú.
3527  I    |             fején is fehér rózsakoszorú. A haja kibontottan leng. Komoly
3528  I    |                  hogy magányos utas ezen a különös úton. Engedje meg,
3529  I    |                 Nincs kitől kérdezhetném a nevét.~- Erzsébet - felelte
3530  I    |           elmosolyodva.~---------------~(A főispánné megrándult.~-
3531  I    |                  Hiszen Lenkének mondták a lányát.~A médium tovább
3532  I    |               Lenkének mondták a lányát.~A médium tovább kopogott a
3533  I    |                 A médium tovább kopogott a betűkre.)~---------------~-
3534  I    |            honnan?~Erzsike mosolygott:~- A Balatonból. Csónakon indultam,
3535  I    |          indultam, s nem gondoltam, hogy a másvilágra.~A hangja olyan
3536  I    |            gondoltam, hogy a másvilágra.~A hangja olyan volt, mint
3537  I    |                eolhárfa zengő lehellete. A tekintete olyan volt, mint
3538  I    |              alvajáróé.~---------------~(A főispánné a szemére nyomta
3539  I    |                              A főispánné a szemére nyomta a zsebkendőjét.~-
3540  I    |               főispánné a szemére nyomta a zsebkendőjét.~- Ez ő - susogta
3541  I    |        érthetetlenül tekint rája. Hiszen a leány tífuszban halt meg,
3542  I    |               lehet az ő leánya. S pláne a neve is más.~A médium ismét
3543  I    |                   S pláne a neve is más.~A médium ismét felemelte a
3544  I    |                 A médium ismét felemelte a vesszőjét.)~---------------~-
3545  I    |             hallott. Csak ott ájuldozott a víz partján. Végre is elhagytam.
3546  I    |                   feleltem udvariasan -, a Teremtő nem engedhet elveszni
3547  I    |          vaktában megyek. Vaktában. Mint a daru, amelyet zárt udvaron
3548  I    |                egyszercsak itt az ősz, s a daru felrepül, elszáll.
3549  I    |            engedje meg, hogy kísérjem... A mi Afrikánkig.~Rám tekintett
3550  I    |                 Kérem...~---------------~A főispánné annyira zokogott,
3551  I    |         főispánné annyira zokogott, hogy a médiumot is fölébresztette
3552  I    |               médiumot is fölébresztette a révületből. A pálca kiesett
3553  I    |             fölébresztette a révületből. A pálca kiesett a kezéből.
3554  I    |              révületből. A pálca kiesett a kezéből. A szemét dörzsölte,
3555  I    |                 pálca kiesett a kezéből. A szemét dörzsölte, mint aki
3556  I    |                 Köszönöm - rebegte sírva a főispánné -, köszönöm.~S
3557  I    |                megcsókolta az asszonynak a kezét.~- Ezrest adj neki
3558  I    |             pénzt, s hallgatva sétáltunk a vendéglő felé.~Az utca zajos
3559  I    |              teraszáról gitáros bandának a zenéje hangzott bele a lárma
3560  I    |          bandának a zenéje hangzott bele a lárma szüneteibe. Hallgatva
3561  I    |          szüneteibe. Hallgatva haladtunk a vendéglőnk felé a sétálók
3562  I    |              haladtunk a vendéglőnk felé a sétálók között, mint ahogy
3563  I    |               sétálók között, mint ahogy a templomból kilépők hallgatnak
3564  I    |                 hallgatnak percekig, míg a tömjénillat rajta van a
3565  I    |                  a tömjénillat rajta van a ruhájukon.~Én azt a szellemtörténetet
3566  I    |                  van a ruhájukon.~Én azt a szellemtörténetet sehogysem
3567  I    |         sehogysem tudtam összeegyeztetni a logikával. A médium volt
3568  I    |             összeegyeztetni a logikával. A médium volt logikátlan?
3569  I    |             médium volt logikátlan? Vagy a szellemek?~Az bizonyára
3570  I    |                  szellemek?~Az bizonyára a legérdekesebb volt, hogy
3571  I    |                 legérdekesebb volt, hogy a szellem-nyilatkozat magyarul
3572  I    |                 magyarul történt. Ért ez a médium magyarul?~Nevelő
3573  I    |                Magyarországon is jártak?~A nők könnyen megtanulnak
3574  I    |             végigolvasta? S talán nem is a templomban időzött, míg
3575  I    |           várakoztunk rá, hanem ott volt a szomszéd szobában és hallgatódzott?~
3576  I    |               szobában és hallgatódzott?~A vendéglőbe értünk. A főispánné
3577  I    |      hallgatódzott?~A vendéglőbe értünk. A főispánné még mindig könnyezett,
3578  I    |                   Mint vihar után, ahogy a nap kisüt a vízgyöngyös
3579  I    |                  után, ahogy a nap kisüt a vízgyöngyös világra. Ő a
3580  I    |                 a vízgyöngyös világra. Ő a lelkében vihart élt át azon
3581  I    |              lelkében vihart élt át azon a rövid másfél órán.~Az udvar
3582  I    |                 tele volt vacsorázókkal. A teremben senki, de az is
3583  I    |           teríték.~- Gyerünk be - mondta a főispánné.~Lukács megállt
3584  I    |                  Nem értem - szólalt meg a fejét rázva -, én nem voltam
3585  I    |                én nem voltam megelégedve a médiummal.~Nekem mondta,
3586  I    |             Nekem mondta, de meghallotta a főispánné is, és csodálkozón
3587  I    |                 hadnagy? Mi közünk vele?~A főispánné szinte megbotránkozva
3588  I    |                  csak magam voltam volna a médiummal, bizonyára csak
3589  I    |                bennünket, hogy ő leesett a lóról, stb?~- De érdekli
3590  I    |                  stb?~- De érdekli magát a hadnagyot - felelte megbotránkozva
3591  I    |                   felelte megbotránkozva a főispánné. S nem azt beszéli-e
3592  I    |          mindenki, ami őt magát érdekli? A valóság hangja volt az,
3593  I    |                  mert Lenke nem szerette a nevét. Nem egyszer mondta,
3594  I    |                 Igaz-e, Klotild? Egyszer a klastromban valami színművecskét
3595  I    |               mingyárt megértettem, hogy a másvilágon Erzsébet akar
3596  I    |                 Erzsébet akar lenni. Azt a nevet vette fel, amelyik
3597  I    |           elhallgatott. Helyette azonban a professzor szólalt meg:~-
3598  I    |               meg:~- De azt mondta, hogy a Balatonba fúlt.~A főispánné
3599  I    |                   hogy a Balatonba fúlt.~A főispánné mosolyogva vont
3600  I    |            hazudott szegény. Szépítette. A tífusz az oly ordenáré betegség.
3601  I    |              Klotild?~S mosolyogva rázta a fejét, szinte csörgött a
3602  I    |                 a fejét, szinte csörgött a két fülbevalója.~- Mindig
3603  I    |                   Én rögtön megértettem.~A professzor azonban nem azért
3604  I    |                 engedjen. Hiába rángatta a karját a felesége, hiába
3605  I    |                  Hiába rángatta a karját a felesége, hiába hunyorgatott
3606  I    |              Klotild is, nem tágított.~- A hadnagy komolynak mondta
3607  I    |                is lenni - csapott vissza a főispánné. - Hát csak nem
3608  I    |               orra az őrnagynak, az volt a fő oka, hogy nem ment hozzá.~
3609  I    |                oka, hogy nem ment hozzá.~A pincérek már körölöttünk
3610  I    |        körölöttünk álltak s csodálkoztak a nekik idegen beszéden. Letelepedtünk
3611  I    |         asztalhoz. Az ablak nyitva volt. A kertben gitáros banda játszott.
3612  I    |                  gitáros banda játszott. A villamos lámpások nappali
3613  I    |           nappali fénnyel árasztották el a terem fehér asztalait s
3614  I    |                  terem fehér asztalait s a falat takaró babérfákat.~
3615  I    |                 falat takaró babérfákat.~A főispánné már nem könnyezett.
3616  I    |              eszünk, Mariska? - kérdezte a professzornét.~- Amit a
3617  I    |                  a professzornét.~- Amit a férjem óhajt - felelte az
3618  I    |           felelte az asszonyka szelíden.~A főispánné levonta a kesztyűit,
3619  I    |            szelíden.~A főispánné levonta a kesztyűit, s mosolyogva
3620  I    |               fordult hozzám:~- Önnek mi a véleménye?~- Én mindig levessel
3621  I    |                    Nem az ételre kérdem, a médiumra.~- A médiumra?
3622  I    |             ételre kérdem, a médiumra.~- A médiumra? Én teljesen a
3623  I    |                  A médiumra? Én teljesen a méltóságod véleményén vagyok.~-
3624  I    |         véleményén vagyok.~- No ugye? De a férfiak oly kételkedők.~
3625  I    |             étvággyal evett. Vidám volt.~A professzorné a zenére fülelt:~-
3626  I    |               Vidám volt.~A professzorné a zenére fülelt:~- Micsoda
3627  I    |            fülelt:~- Micsoda szépek ezek a spanyol melódiák!~- Ez véletlenül
3628  I    |                 románc - mondta komolyan a tanár. - Paladithe-nek a
3629  I    |                 a tanár. - Paladithe-nek a románca. Paladithe olasz
3630  I    |                     Olasz - makacskodott a férj.~Lukács mosolygott:~-
3631  I    |                  hanem francia. Ismerem.~A főispánné is kifelé hallgatott,
3632  I    |        mosolyogva tekintett Klotildra és a professzornéra.~- Az is
3633  I    |                         ZIVATAR PÉKÉKNÉL~A péknek két leánya van. Mind
3634  I    |              péknek két leánya van. Mind a kettő szőke, és mind a kettőt
3635  I    |              Mind a kettő szőke, és mind a kettőt Sárinak hívják.~Persze,
3636  I    |            Persze, csak az egyikök Sári, a másik Olga. De mivelhogy
3637  I    |         felváltva segítenek az anyjuknak a boltban, a vevők csak Sárikának
3638  I    |                  az anyjuknak a boltban, a vevők csak Sárikának szólítják
3639  I    |                 csak Sárikának szólítják a másikat is.~- Három szép
3640  I    |            megtörténik, mikor együtt van a két leány, megkérdezi egyik-másik
3641  I    |               hogy melyik lánya, melyik?~A kövér nagy pékné ilyenkor
3642  I    |                mindig mosolyogva pillant a leányaira.~- Magam sem tudom,
3643  I    |        bábaasszony zavarodott volt aznap a virrasztástól. No meg, hogy
3644  I    |                    Janicsekné, melyik is a Sári? - hát csakúgy vélekedésképpen
3645  I    |            csakúgy vélekedésképpen felel a buta: - Ez a kék pántlikás
3646  I    |       vélekedésképpen felel a buta: - Ez a kék pántlikás talán. Másnap
3647  I    |              pántlikás talán. Másnap már a piros pántlikásat bizonyozta
3648  I    |                Sárinak, harmadnap megint a kék pántlikásra esküdözött.
3649  I    |           esküdözött. De most már hát ez a Sári, ez meg itt az Olgácska.~
3650  I    |                  ez meg itt az Olgácska.~A két őzike szemérmesen mosolyog
3651  I    |               Gyönyörű két gyermek. Mind a kettő fitoska és kék szemű
3652  I    |              rózsaszín bársonyarcú, mint a pékleányok szoktak lenni.
3653  I    |                 De eleven és pajkos mind a kettő.~Mikor már az iskolába
3654  I    |                 egyszer kieszelték, hogy a tanulást is megosztják:
3655  I    |              megosztják: Sári megtanulja a bibliát, Olga a történelmet.
3656  I    |               megtanulja a bibliát, Olga a történelmet. Ha Olgát szólítják
3657  I    |          történelmet. Ha Olgát szólítják a biblia-órán, Sári kel föl
3658  I    |                Sárit szólítják felelésre a történelmi órán Olga felel.~
3659  I    |              Olga felel.~Úgy is történt.~A biblia-órán a tanító szólott:~-
3660  I    |                is történt.~A biblia-órán a tanító szólott:~- Csetneki
3661  I    |                 Csetneki Olga.~S fölkelt a másik. Pergő nyelvvel kezdte
3662  I    |           felsorolni Absolon királyfinak a szörnyűségeit.~A tanító
3663  I    |             királyfinak a szörnyűségeit.~A tanító elégedett arccal
3664  I    |                ítélet, - és ott térdelsz a kályha mellett!~Hallatlan
3665  I    |              mellett!~Hallatlan büntetés a jó kis Sárinak.~A tanító
3666  I    |               büntetés a jó kis Sárinak.~A tanító maga is megsajnálta.
3667  I    |                 is. Ott sírdogáltak mind a ketten a kályha mellett.~-
3668  I    |                sírdogáltak mind a ketten a kályha mellett.~- Hát te
3669  I    |                 te mért nem mentél haza?~A leány könnyes szemmel pillogott.~
3670  I    |                 udvarukon sétáltak, akár a díványon ültek, mindig ölelkezetten
3671  I    |       ölelkezetten éltek egymás mellett.~A kezük már szinte rájárt,
3672  I    |               közeledtek egymáshoz, mind a kettő fölemelte a fél karját,
3673  I    |                   mind a kettő fölemelte a fél karját, s mikorra egymás
3674  I    |           mikorra egymás mellett voltak, a fél kar ráfonódott a másikra.~
3675  I    |             voltak, a fél kar ráfonódott a másikra.~Ruhát is egyformát,
3676  I    |                mindennap megcserélhetik. A hajukat azonban mindig egyformán
3677  I    |                  pirosas őszibarack. Még a hangjuk is egyezett. Az
3678  I    |          megmondva, nem volt valami szép a hangjuk, kissé rezes volt.
3679  I    |            beszélt az anyjuk, olyan volt a hangja, mint a varjúkárogás.~
3680  I    |                olyan volt a hangja, mint a varjúkárogás.~De hát kisvárosban
3681  I    |              minden leány rózsa. Csak az a fő a mai drága világban,
3682  I    |                leány rózsa. Csak az a fő a mai drága világban, hogy
3683  I    |                  jókora levelei legyenek a rózsának, körmöcbányai levelei.~
3684  I    |                ahogy Olga az ebédhez tér a boltból, gondolkodóbb a
3685  I    |                  a boltból, gondolkodóbb a szokottnál.~Sári kérdőn
3686  I    |                  rá. Olga azonban kerüli a tekintetét. Evegél, gondolkodik.
3687  I    |        Mindazonáltal nem feledi el, hogy a csirke máját elfelezi, és
3688  I    |                csirke máját elfelezi, és a Sári tányérjára teszi. Minden
3689  I    |           egyformán, és ne cserél­gessük a ruhánkat. Mégis komikus,
3690  I    |         bölényfejjel, és szó helyet csak a két lisztes szemöldökét
3691  I    |                 hát akkor holnap majd én a nefelejcsszín ruhát veszem
3692  I    |                 ruhát veszem fel, te meg a fahéjszínűt.~- Nem, én ebben
3693  I    |             fahéjszínűt.~- Nem, én ebben a babosban maradok holnap
3694  I    |           babosban maradok holnap is.~Ez a nem megint furcsa volt Sárinak.~
3695  I    |                 minden gondolatát. Abban a percben csak annyit tudott,
3696  I    |             tudott, hogy valami történt. A boltban történt, mert másutt
3697  I    |        történhetett. És az, ami történt, a szülők előtt nem lehet elmondani.~
3698  I    |               pipára gyújtott, és kiment a boltba. Vagy elment vadászni.
3699  I    |             évvel idősebb volt, mint ők; a negyedikbe járt, amikor
3700  I    |               bújt, és hátba buffantotta a belépőt. Egyszer őket is,
3701  I    |           belépőt. Egyszer őket is, mind a kettőjüket. Aztán nagy,
3702  I    |                  üvegesboltba. Ott érett a palackok, poharak, tükrök,
3703  I    |                találkozott persze olykor a péklányokkal, de rájuk se
3704  I    |              történt, ősszel, hogy amint a szombat délutáni inasiskolából
3705  I    |              hazafelé nyargalt, meglátta a két csitrit az ablakban.
3706  I    |               csitrit az ablakban. Nézte a két kislány, hogyan viháncolnak
3707  I    |             sújtaná az ablaktáblákon át. A két csirke persze rémülten
3708  I    |             csakugyan besújtotta volna-e a követ? Aztán egyszer csak
3709  I    |                Aztán egyszer csak eltűnt a fiú a városból. Pestre küldték,
3710  I    |                egyszer csak eltűnt a fiú a városból. Pestre küldték,
3711  I    |                 érdeklődéssel szemlélték a fiatalembereket. Ahogy ott
3712  I    |                  De ha legény ment arra, a kipillantó megszólalt:~-
3713  I    |                 kipillantó megszólalt:~- A patikussegéd. Új nyakkendője
3714  I    |              írnok. Szép fiú.~S olyankor a másik is kitekintett. És
3715  I    |           kitekintett. És elmosolyodott, a tükörbe pillantott.~Olga
3716  I    |                hogyan szólíthatott téged a neveden?~- Én is kérdeztem
3717  I    |           Hazudott.~- Nem, nem hazudott. A hazudó ember nem beszél
3718  I    |                  csevegett. Mondta, hogy a katonaságnál megszokta a
3719  I    |                 a katonaságnál megszokta a tízórait, és hogy most már
3720  I    |                  hogy most már rászakadt a boltnak a gondja, az apja
3721  I    |                  már rászakadt a boltnak a gondja, az apja nekiadja.~-
3722  I    |                  korábban kelt, fölvette a székről a felsőruhát. Termetre
3723  I    |                 kelt, fölvette a székről a felsőruhát. Termetre is
3724  I    |                  tízkor megint én leszek a boltban.~- Jó. De szólj
3725  I    |              csakugyan megjelent megint. A bajuszkája pomádéval volt
3726  I    |            érezni.~És még tovább időzött a pékboltban, mint az előbbi
3727  I    |                  hogy beszóljon Sárinak.~A mama szemét se kerülte el,
3728  I    |               szemét se kerülte el, hogy a fiatal Antalfi igen tapadozó
3729  I    |                   S aznap este már, hogy a leányok lefeküdtek, az öregek
3730  I    |                  harmincezerig, - mondta a pékné.~- Hát hatvanezerig?! -
3731  I    |          hatvanezerig?! - csapta feljebb a hangot a pék. - A háza maga
3732  I    |                  csapta feljebb a hangot a pék. - A háza maga megér
3733  I    |                feljebb a hangot a pék. - A háza maga megér tízezret.
3734  I    |                 maga megér tízezret. Hát a boltja? És igazgatósági
3735  I    |              boltja? És igazgatósági tag a takarékpénztárban.~- De
3736  I    |                 lehet tántorogni. És hát a fia nem részeges. Igen életrevaló
3737  I    |               nem bánom - felelte ásítva a pékné. - Ugyan, jobban szerettem
3738  I    |              úrnak...~- Ah, ménkűt! Azok a téntanyalók!... Az iparos
3739  I    |                  ma különb úr, mint azok a cilinderes koldusok.~A pékné
3740  I    |              azok a cilinderes koldusok.~A pékné sóhajtott:~- Mégis
3741  I    |                úriasszonyok mégiscsak...~A leányok a beszélgetésnek
3742  I    |      úriasszonyok mégiscsak...~A leányok a beszélgetésnek a szokatlan
3743  I    |                 leányok a beszélgetésnek a szokatlan hangjára mindjárt
3744  I    |               kikelt az ágyból és fülelt a kulcslyukon.~- Rólad van
3745  I    |                beszélgetnek.~Másnap mind a két leány ott volt már tíz
3746  I    |                  ott volt már tíz órakor a boltban. Olga az előbbi
3747  I    |           lilaszín-babos ruhájában. Sári a fahéjszínűben, mikor Üveges
3748  I    |              Olga. Mosolyogva pödörgette a bajuszát és nézett Olgára
3749  I    |                 nézett Olgára selymesen.~A mama kiment a boltból és
3750  I    |                 selymesen.~A mama kiment a boltból és Sári is kiillant.
3751  I    |              elment, Olga azonnal rohant a szobába és elmondott mindent
3752  I    |            Mindig nekem kellett kivennem a kezemet a kezéből.~Sári
3753  I    |               kellett kivennem a kezemet a kezéből.~Sári csillogó szemmel
3754  I    |              vidáman - holnap én öltözök a babosba. Próbáljuk meg...~
3755  I    |           babosba. Próbáljuk meg...~Olga a fejét rázta.~- Nem, az nem
3756  I    |                Ugye, nagy változás?~Sári a vállát vonogatta, orrát
3757  I    |           mondani. Annyira nem barna. És a szeme se cigányos. Igen
3758  I    |             cigányos. Igen illik neki az a barnaság.~És álmodozó szemmel
3759  I    |                  álmodozó szemmel nézett a tükörbe.~Másnap tízkor persze
3760  I    |             persze megint csak ő ment ki a zsemlyés kosarak közé.~Akkor
3761  I    |                  óra hosszat ott időzött a fiatal üveges, úgy, hogy
3762  I    |                   hogy már érte küldtek.~A következő napon Olga ismét
3763  I    |            ebédnél. Szórakozottan nézett a tányérjába. A csibegomba-leves
3764  I    |       Szórakozottan nézett a tányérjába. A csibegomba-leves kedves
3765  I    |                 volt, mégsem igen evett. A kérdésekre hibásan felelt.~
3766  I    |              Sári már akkor megint tudta a gondolatát.~- Nem jött el
3767  I    |                    kérdezte halkan.~Olga a fejének egy bágyadt mozdulatával
3768  I    |             délben már szomorú volt. Még a palacsintát is unottan metélte,
3769  I    |               metélte, pedig hát azt még a gombalevesnél is jobban
3770  I    |                Reggel gépiesen vette fel a Sári ruháját, a fahéjszínűt.~
3771  I    |                vette fel a Sári ruháját, a fahéjszínűt.~Sárinak a babos
3772  I    |                   a fahéjszínűt.~Sárinak a babos maradt.~A boltban
3773  I    |                  Sárinak a babos maradt.~A boltban aztán mi történik?
3774  I    |            történik? Ahogy ott válogatja a zsemlyét az orvos szakácsasszonya,
3775  I    |            egyszer csak elbámul:~- Eppen a semlépen cerna fan! Fégete
3776  I    |                 Lehetetlen! - hebben meg a pékné s Olga is.~Már mondani
3777  I    |              mondani akarják, hogy talán a fényező pamacsból ragadt
3778  I    |               oda egy sertésszál, amikor a szakácsné húzza, húzza a
3779  I    |                 a szakácsné húzza, húzza a cérnát, s kihúz egy kétaraszos
3780  I    |                 kétaraszos fekete cérnát a zsemlyéből.~- No, ez szörnyűség! -
3781  I    |                  szörnyűség! - képedezik a pékné. Bizonyosan valamelyik
3782  I    |          valamelyik legény...~- Az inas, a Matyi! - szól haragosan
3783  I    |                 olyan rendetlen!~S kapja a zsemlyét, ellobban vele
3784  I    |                  zsemlyét, ellobban vele a hátsó ajtón.~- Mi az? Mi
3785  I    |               történt mama? - kérdi Sári a szobaajtóból.~- Képzeld -
3786  I    |         szobaajtóból.~- Képzeld - mondja a pékné -, ezek a legények...~
3787  I    |                   mondja a pékné -, ezek a legények...~S nagy haragosan
3788  I    |               haragosan ő is elgőzöl, ki a hátsóajtón az udvarra, a
3789  I    |                 a hátsóajtón az udvarra, a műhelybe.~Abban a percben
3790  I    |               udvarra, a műhelybe.~Abban a percben csendül a boltajtó,
3791  I    |                  Abban a percben csendül a boltajtó, s lép be Gyuri.~
3792  I    |              piros az arca, piros selyem a nyakkendője, a bajusza ki
3793  I    |              piros selyem a nyakkendője, a bajusza ki van hegyezve
3794  I    |                kedvesen.~- Egyelőre csak a kezét, a kezét Olga. Oly
3795  I    |                   Egyelőre csak a kezét, a kezét Olga. Oly boldog vagyok,
3796  I    |              Olga. Oly boldog vagyok, ha a kezemben érzem a kezét.~
3797  I    |              vagyok, ha a kezemben érzem a kezét.~És nézett selymesen.~
3798  I    |           habozott, de csak benne hagyta a kezét a legény kezében.
3799  I    |                csak benne hagyta a kezét a legény kezében. Gondolta,
3800  I    |                  tegnap, - mondta forrón a legény. - Tudja, hetivásár
3801  I    |                 volt, és délig nyüzsgött a boltunkban a sok vevő. Tegnap
3802  I    |             délig nyüzsgött a boltunkban a sok vevő. Tegnap meg búcsúsokat
3803  I    |               éppen tíz órakor lepték el a boltot. Olga, kedves Olga...~
3804  I    |                 kedves Olga...~Fölemelte a leány kezét, s megcsókolta.~
3805  I    |                  más vásárló is volt már a boltban: a Lukács orvosék
3806  I    |           vásárló is volt már a boltban: a Lukács orvosék cselédje
3807  I    |              Lukács orvosék cselédje meg a bábosné. Látszott az Olga
3808  I    |       megpillantotta, egyszerre kisütött a nap a felhők közül.~- Én
3809  I    |                 egyszerre kisütött a nap a felhők közül.~- Én válasszak?~
3810  I    |             válasszak?~Sári visszavonult a szobába.~Napestig fúrta
3811  I    |                   hogy megmondja Olgának a kézcsókot. De hát Olga nem
3812  I    |                az első titok, amit egyik a másikkal nem közölt.~Majd
3813  I    |                     Képzeld, megcsókolta a kezemet.~Aznap káposzta
3814  I    |             kétszer is szedett belőle...~A közlenivalók aztán napról-napra
3815  I    |             órára. Persze Olga akkor már a szobában fogadta, mindig
3816  I    |                 s nyújtotta barátságosan a kezét. Sári csakúgy röviden,
3817  I    |                 is. Mosolyogva hallgatta a csevegésüket. Mulatott Gyurinak
3818  I    |          csevegésüket. Mulatott Gyurinak a selymes pillantásain, Olgának
3819  I    |                 érdeklődéssel leste Sári a fejleményeket. A leányregényekből
3820  I    |              leste Sári a fejleményeket. A leányregényekből is akkor
3821  I    |                  is akkor szabadultak rá a kaszinói könyvtár regényeire.
3822  I    |                Álmodozó arccal járt-kelt a házban. Matyi inassal se
3823  I    |      patvarkodott. Nyájas volt és vidám. A koldusnak is friss zsemlyét
3824  I    |              aznap, és minden öt percben a tükörbe nézett.~Az ágyban
3825  I    |                is apróra, hogyan történt a vallomás, és hogy ő nem
3826  I    |                   rózsaillatot érez...~- A bajusza.~- Az. És... hát
3827  I    |                  hát megcsókolt. Jaj, az a csók... Végigbizsergett
3828  I    |              Végigbizsergett az édessége a sarkamig.~Sári szinte itta
3829  I    |               sarkamig.~Sári szinte itta a szavait, s utána az ő arca
3830  I    |               mindig sétálni mentek, hol a vasúti állomásig, hol a
3831  I    |                  a vasúti állomásig, hol a Széchenyi-kertbe. Gyuri
3832  I    |          elöljárt Olgával, Sári mögöttük a mamával. Más fiatalember
3833  I    |             szegények voltak. Gondolták: a pék nem adja a lányait iparosfélének.
3834  I    |                Gondolták: a pék nem adja a lányait iparosfélének. Az
3835  I    |                csak messziről szemlélték a két péklányt. Gondolták:
3836  I    |                 két péklányt. Gondolták: a pék bolti lányoknak nevelte
3837  I    |               nem közeledhetik hozzájuk.~A Széchenyi-kertben mindig
3838  I    |         Széchenyi-kertben mindig leültek a vendéglőben. A hölgyek fagylaltot
3839  I    |            mindig leültek a vendéglőben. A hölgyek fagylaltot szopogattak,
3840  I    |               kis cingár fiatalembernek. A fiatalemberen divatos kék
3841  I    |              volt, és öblös mandzsetták. A nyakkendője mint egy nagy
3842  I    |                 dobás után:~- Banzáj!~És a levegőbe lökött az öklével.~
3843  I    |                  s Olga megértette, hogy a húga mit akar.~- Ki az -
3844  I    |                 csak három hetet töltött a kaszárnyában.~Sári hosszan
3845  I    |         kaszárnyában.~Sári hosszan nézte a fiatalembert.~Az öreg üveges
3846  I    |             üveges másnap délután bement a pék-boltba és barátságos
3847  I    |              sorolta el, hogy mennyit ad a fiának. Pénzt nem ád neki,
3848  I    |               Pénzt nem ád neki, de elég a bolt. Ötezer koronát akkor
3849  I    |                  jövedelmez, ha szünetel a városban az építkezés.~Erre
3850  I    |              városban az építkezés.~Erre a pék elmondta, hogy pénzt
3851  I    |                 hogy pénzt ő sem igen ád a leányainak, de azért három
3852  I    |              tízezer koronában, meg hogy a pék még életében átíratja
3853  I    |                pék még életében átíratja a fele ingatlanát Olgára,
3854  I    |                  fele ingatlanát Olgára, a haszon fenntartásával persze.~
3855  I    |    fenntartásával persze.~Másnap délután a pék látogatta meg az üvegest,
3856  I    |                pálinka volt az, tízéves. A pék, amikor magára maradt,
3857  I    |                  üvegese: Tudja, hogy mi a jó!~Föltette a pintest a
3858  I    |                   hogy mi a jó!~Föltette a pintest a bolti állványnak
3859  I    |                 a jó!~Föltette a pintest a bolti állványnak a sarkára.~
3860  I    |               pintest a bolti állványnak a sarkára.~Gyuri persze másnaptól
3861  I    |            másnaptól már családtag volt. A helyi újságba is belekerült
3862  I    |              Ajjj! Végigbizsergett egész a sarkamig...~S behunyta a
3863  I    |                 a sarkamig...~S behunyta a szemét, mosolygott, megvonaglott.
3864  I    |           megvonaglott. Sári is behunyta a szemét, és ő is megvonaglott.
3865  I    |              amit egyikük érzett, érezte a másik is.~Attól fogva egyre-másra
3866  I    |               egyre-másra vándoroltak át a legszebb poharak, sótartók
3867  I    |           kávés-ibrikek az üvegesboltból a pékházba. Gyuri vőlegény
3868  I    |                 pékházba. Gyuri vőlegény a karikagyűrűkkel egy selyem
3869  I    |        vállkendőcskét is vett, csak mert a kirakatban látta. Ibolyák
3870  I    |               apró rózsák. Igen tetszett a lányoknak is.~Egy borult
3871  I    |         lányoknak is.~Egy borult délután a két lány az udvari folyosón
3872  I    |                udvari folyosón vasalgat. A finomabb fajta fehérneműt,
3873  I    |          vasalták. De hat új ing is volt a fehérneműk között, nyári
3874  I    |               Délután négy óra lehetett. A pék vadászatra indult, rókára,
3875  I    |            indult, rókára, amint mondta, a benetei dűlőre. De csakhamar
3876  I    |                  eső. Akaszd be csak ezt a puskát Sári! Vigyázz! A
3877  I    |                  a puskát Sári! Vigyázz! A patronok benne vannak.~Sári
3878  I    |          patronok benne vannak.~Sári fut a puskáért, de egyelőre csak
3879  I    |               akasztja. Majd beviszi, ha a vas kihűlt.~S vasalgatnak
3880  I    |                valamivel viszonozzuk ezt a kendőt - mondja Olga. -
3881  I    |               kendőt - mondja Olga. - De a szobai hímzéseket mind ismeri.
3882  I    |           cérnával. De hogyan mérjük meg a lábát?~- A suszternek meg
3883  I    |             hogyan mérjük meg a lábát?~- A suszternek meg kellett volna
3884  I    |                 meg kellett volna hoznia a cipőnket.~Sárga cipőt rendeltek
3885  I    |                 hogy miért nem hozta meg a cipőnket? Mondd neki, hogy
3886  I    |                hogy várjuk.~Sári leteszi a vasat. Fordít az ingen.~-
3887  I    |                az ingen.~- Ő talán tudja a Gyuri mértékét?~- Megkérdezzük.~
3888  I    |                mértékét?~- Megkérdezzük.~A padlásról macskasírás hallatszik.~-
3889  I    |              Olga. - Feljött velem, hogy a ruhát szedtük.~Sári hallgatódzik.~-
3890  I    |              Sári hallgatódzik.~- Ez nem a mi macskánk.~- Csakugyan
3891  I    |               tud kimenni, mert bezártam a padlásablakot.~És Olga kapja
3892  I    |             padlásablakot.~És Olga kapja a kulcsot. A vállkendőjét,
3893  I    |                 És Olga kapja a kulcsot. A vállkendőjét, a havas-ibolyásat,
3894  I    |                 kulcsot. A vállkendőjét, a havas-ibolyásat, leveti
3895  I    |                  havas-ibolyásat, leveti a vasalódeszka végére. Siet
3896  I    |                vasalódeszka végére. Siet a padlásra.~Sári éppen végez
3897  I    |                egy inggel. Ahogy leteszi a vasalót, a pillantása a
3898  I    |                 Ahogy leteszi a vasalót, a pillantása a kendőre esik.
3899  I    |                  a vasalót, a pillantása a kendőre esik. Magára teríti.
3900  I    |            Magára teríti. Illegeti magát a sötét kamaraablaknak a tükrében.~
3901  I    |             magát a sötét kamaraablaknak a tükrében.~Akkor lép a folyosóra
3902  I    |     kamaraablaknak a tükrében.~Akkor lép a folyosóra Gyuri.~Sári oda
3903  I    |               Sári oda se pillant. Fogja a vasalót, vasal tovább. Csak
3904  I    |                  feléje tart. Sári, hogy a jobbjában a vasaló ég, mosolyogva
3905  I    |                   Sári, hogy a jobbjában a vasaló ég, mosolyogva szótlanul
3906  I    |             mosolyogva szótlanul nyújtja a bal kezét.~Mármost a mosolygás
3907  I    |             nyújtja a bal kezét.~Mármost a mosolygás tévesztette-e
3908  I    |            tévesztette-e meg Gyurit vagy a vállkendő, csak átkapta
3909  I    |                 bágyadtan bontakozott ki a karjából.~- Menjen - rebegte -,
3910  I    |          karjából.~- Menjen - rebegte -, a szobába. A szobába.~Gyuri
3911  I    |                    rebegte -, a szobába. A szobába.~Gyuri bizonyára
3912  I    |                   andalgott engedelmesen a szobába. Még röstellkedett
3913  I    |                volt.~Olga sokáig időzött a padláson, kereste a macskát.
3914  I    |              időzött a padláson, kereste a macskát. A gonosz pára a
3915  I    |             padláson, kereste a macskát. A gonosz pára a gerendák közé
3916  I    |                 a macskát. A gonosz pára a gerendák közé bújt. Hívta,
3917  I    |                Hívta, siccelte, - hiába: a macska nem jelentkezett.~
3918  I    |        jelentkezett.~Végre is kinyitotta a padlásablakot s visszatért.~
3919  I    |              padlásablakot s visszatért.~A kendő már akkor nem volt
3920  I    |                 kendő már akkor nem volt a Sári vállán. Csak vasalt,
3921  I    |           feltekintene:~- Gyuri bent vár a szobában.~Olga besiet. A
3922  I    |                 a szobában.~Olga besiet. A nyakába omlik a vőlegényének.~-
3923  I    |                  besiet. A nyakába omlik a vőlegényének.~- Isten hozott
3924  I    |                  mondtad, hogy idejöjjek a szobába.~- Hogy idejöjj
3925  I    |                  szobába.~- Hogy idejöjj a szobába? Nem értelek.~-
3926  I    |                 mondtad, hogy jöjjek ide a szobába.~Olga csak nézett.
3927  I    |                  Legyintett. Nevetett.~- A manó vigyen el benneteket,
3928  I    |          meredezett, mint akinek tőr áll a mellében.~- No, és te nem
3929  I    |             volna! Az ibolyás kendő volt a vállán.~- A vállán volt?~-
3930  I    |           ibolyás kendő volt a vállán.~- A vállán volt?~- Hát persze.~
3931  I    |            egészséges fogát rántották ki a bajos helyett.~Gyuri a vállát
3932  I    |                ki a bajos helyett.~Gyuri a vállát vonogatta.~- Hát
3933  I    |                 már megtörtént... Baj is a.~Már akkor a mama is ott
3934  I    |        megtörtént... Baj is a.~Már akkor a mama is ott állt. Hüledezve
3935  I    |               ott állt. Hüledezve nézett a leányára.~- Mi bajod?~Olga
3936  I    |                szemében megeredt az eső. A torkán mintha megakadt falatok
3937  I    |             volnának, nyelt, fuldoklott. A szeme csupa víz.~Gyuri kényszeredetten
3938  I    |              kényszeredetten nevetett.~- A folyosó olyan homályos.
3939  I    |                   És hát oly egyforma ez a kettő...~Olga fellobbant:~-
3940  I    |                 is meg kellene ismerned! A szívednek kellene megkülönböztetni!...
3941  I    |                  megkülönböztetni!... Ha a szemed vak.~Már állva vágta
3942  I    |     mentegetődzött.~Aztán egyszerre ő is a sarkára állt.~- Hát jó,
3943  I    |                 nyakhúzódással hunyta be a szemét. Megtántorult, aztán
3944  I    |        tekingetett jobbra-balra: kereste a kancsót.~- Vizet! - károgta
3945  I    |                   Vizet! - károgta ismét a mama. Odabent a másik szobában!~
3946  I    |            károgta ismét a mama. Odabent a másik szobában!~A kiáltásra
3947  I    |                Odabent a másik szobában!~A kiáltásra Sári is benn termett.
3948  I    |                termett. Vörös volt, mint a pipacs, aztán egyszerre
3949  I    |             egyszerre olyanná vált, mint a fehér pipacs.~- Olga! Olga! -
3950  I    |            meglocsolta.~Olga megnyitotta a szemét. A semmibe bámult.
3951  I    |               Olga megnyitotta a szemét. A semmibe bámult. Aztán hogy
3952  I    |              gurultak viaszszín arcán le a blúzára.~Az anya elkerekült
3953  I    |              olyan arccal állt ott, mint a kárt tevő gyerek, aki várja
3954  I    |              kárt tevő gyerek, aki várja a következményeket. Mégis
3955  I    |                  Én? Mért vetted magadra a kendőmet? Mért vetted magadra,
3956  I    |           kimosni magad?!~És Olga megint a szemére tapasztotta a tenyerét.~
3957  I    |             megint a szemére tapasztotta a tenyerét.~Gyuri eléje térdelt.~-
3958  I    |             Nekem ön nem volt mindegy.~S a hangja olyan károgóra vált,
3959  I    |           károgóra vált, mint az anyjáé. A kezét úgy rázta, mint aki
3960  I    |                rázta, mint aki megszúrta a tenyerét.~Az anya intett
3961  I    |               állt ott, és sápadtságában a haja, bajusza feketébb­nek
3962  I    |            bajusza feketébb­nek látszott a szokottnál. Csakugyan olyan
3963  I    |            cigányprímás, akinek eltörték a hegedűjét. Az anya intésére
3964  I    |                   Az anya intésére fogta a kalapját, s nekiment az
3965  I    |                 nekiment az ajtó helyett a sifonérnak. Alig bírt kitámolyogni
3966  I    |                   Alig bírt kitámolyogni a szobából.~A pék is belépett.
3967  I    |                 kitámolyogni a szobából.~A pék is belépett. Lisztes
3968  I    |              Sári is könnyezve állt ott. A tenyerét a szemére szorította.~-
3969  I    |           könnyezve állt ott. A tenyerét a szemére szorította.~- Nem,
3970  I    |                  Ártatlan vagyok...~- És a kendő? - rikoltott Olga.~-
3971  I    |                  újból Sári. Haljak meg! A patkányméreg... Hová tette
3972  I    |           patkányméreg... Hová tette azt a mérget apa?!~Az apja azonban
3973  I    |                 rá mennydörgés rázta meg a ház falát.~- Szamárság -
3974  I    |                     Szamárság - mondotta a pék. - Gyere velem a boltba.~
3975  I    |            mondotta a pék. - Gyere velem a boltba.~S kézen fogta Sárit.
3976  I    |             boltba.~S kézen fogta Sárit. A másik szobában megállt vele.
3977  I    |             másik szobában megállt vele. A szemébe nézett:~- Bűnös
3978  I    |                Én ott vasalok, ráhajolok a vasra. Valaki jön: gondolom
3979  I    |              vasra. Valaki jön: gondolom a cseléd, vagy Matyi. Egyszer
3980  I    |                      Mért vetted magadra a kendőt?~- Hideg volt. A
3981  I    |                  a kendőt?~- Hideg volt. A vasat nem hagyhattam ott.
3982  I    |           kendőért...~- Ostobaság! Gyere a boltba.~A bolt mindig jó
3983  I    |               Ostobaság! Gyere a boltba.~A bolt mindig jó hely, minden
3984  I    |               Minden percben váltakoznak a vevők. És némelyik ott is
3985  I    |                   szórakozottan adogatta a vevőknek.~Az eső már akkor
3986  I    |                esernyők fordultak már be a boltba, és fejre vont vizes
3987  I    |           Felhőszakadás ez - mondogatták a vevők.~Egyszercsak megjelent
3988  I    |             Egyszercsak megjelent köztük a fiatal új tanító is. Az,
3989  I    |              tanító is. Az, valóságosan, a kék zakós, nagy­mandzsettás,
3990  I    |               nyakkendőjű Karikás Marci. A kalapja csupa víz. A kabátja
3991  I    |              Marci. A kalapja csupa víz. A kabátja gallérja felgyűrve.
3992  I    |                gallérja felgyűrve. Rázta a kezéről a vizet.~- Perecet
3993  I    |               felgyűrve. Rázta a kezéről a vizet.~- Perecet kérek -
3994  I    |                 Perecet kérek - mondotta a kalapjáról a vizet lesuhintva.~
3995  I    |                    mondotta a kalapjáról a vizet lesuhintva.~Egy göngyöleg
3996  I    |         hosszúkás bolti portéka. Letette a pult belső sarkára, és a
3997  I    |                 a pult belső sarkára, és a ruháját törölgette zsebkendőjével.
3998  I    |                   Közben körültekintett. A szeme Sárin állt meg.~-
3999  I    |            ilyenkor - felelte egykedvűen a pék. - Csak télen sütünk.
4000  I    |              hagytam.~- Tessék - felelte a pék.~Sári széket hozott