1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2343
Part
1 Gardon| után már nem tiltakozhatott az életmű csorbítása vagy „
2 Gardon| hogy önkényesen változtat az édesapja szerkesztette novellacikluson,
3 Gardon| Tárcák”), s fittyet hány az időrendiségnek. Sokkal kellemetlenebb,
4 Gardon| Sokkal kellemetlenebb, hogy az alapvető filológiai pontosságot
5 Gardon| legteljesebbnek hirdetett sorozatát. Az ugyanis még menthető, hogy
6 Gardon| kötetekbe, így például kimaradt az „Egy csodálatos történet,”
7 Gardon| Tévedni orvosi dolog”. Az azonban meglepő és nehezen
8 Gardon| írások is hiányoznak, mint „Az ételek királya”, „A Tóth
9 Gardon| A Tóth Antal szamara”, „Az utolsó boszorkány”, „A
10 Gardon| lélek”, „A múlt velünk él”, az „Ali rózsáskertje”. Ezek
11 Gardon| Ali rózsáskertje”. Ezek az írások Gárdonyi életében
12 Gardon| könyvünkbe egyrészt azokat az írásokat gyűjtöttük össze,
13 Gardon| Kötetünk hiányt pótló ciklusa az a hat írás, mely Gárdonyi
14 Gardon| A szózat meg a himnusz”, az „Egy ember”. Igaz, hogy
15 Gardon| ember”. Igaz, hogy nem ezek az életmű legértékesebb darabjai,
16 Gardon| Vázolt filológiai elveimet az „Ünnep” című lap 1935. évi
17 Gardon| hiteles írásokról van szó.~Ha az irodalomtörténész nézőpontjából
18 Gardon| a „Mária eljegyzése”, az „Andorás körösztje”, írónk
19 Gardon| írónk vallási meggyőződése, az „Amiket az útleíró elhallgat”
20 Gardon| meggyőződése, az „Amiket az útleíró elhallgat” a „szomszéd
21 Gardon| hibát talált a válogató az „Ő az” c. szellemes karcolatban,
22 Gardon| talált a válogató az „Ő az” c. szellemes karcolatban,
23 Gardon| spiritiszta szemfényvesztésről. S az is meglehetősen homályos,
24 Gardon| írásai, a „Doktor Gizella”, az „Ali rózsáskertje”. Az előbbi
25 Gardon| az „Ali rózsáskertje”. Az előbbi gyönyörű és örök
26 Gardon| lényegében ugyanúgy írja meg az első idilli gyermekszerelem
27 Gardon| magyar írók egyike, aki az idegen tulajdonneveket következetesen
28 I | bőrrel aznap nem éri meg az estét.~Mert ha szántóföldet
29 I | szántóföldet fest:~- Valahol tán az adóját keveslik annak a
30 I | földnek?~Ha legelőt fest:~- Az urak talán el akarják venni
31 I | házat fest:~- Valakinek az útjában van talán az a ház?~
32 I | Valakinek az útjában van talán az a ház?~Ha hidat fest:~-
33 I | Elhanyagolta a község a hídépítést, az utat, az árkot. Bezzeg az
34 I | község a hídépítést, az utat, az árkot. Bezzeg az adó!...~
35 I | az utat, az árkot. Bezzeg az adó!...~Hátha még elevent
36 I | Akárki meglássa: meghal az a gyermek!~Aki becsületes
37 I | képet.~- Miért fösti ezt az úr?~Hát persze, ha valami
38 I | sétáljon kend vele. Festő ez az úr. Okos embert kér vezetőjének.
39 I | Micsoda? Hát... a cigányság.~- Az is, vagyis hát a zene. De
40 I | farag vagy képet fest. Ez az úr képet fest.~S elmondja
41 I | megindulunk.~A falu olyan, mint az Alföldnek más ezer faluja;
42 I | Milliószor megfestették már. Az ég is borongós. Ha nincs
43 I | lenne a festésre, különösen az a dőlt kerítés, az a megbarnult
44 I | különösen az a dőlt kerítés, az a megbarnult szalmakazal.
45 I | mögöttem:~- Tekintetes uram, az a vöröskapus ház... Azt
46 I | elégedetlenkedett Lukács -, az a vöröskapus ház. Annál
47 I | Így távolról érdekes az a hamvaskék facsoport -
48 I | rá:~- Azt lehetne, dehát az is semmi.~- Nem érdemes,
49 I | Beon nem, tekintetes uram. Az a vöröskapus ház, az valami.~-
50 I | uram. Az a vöröskapus ház, az valami.~- Nem, azt nem festem.~-
51 I | megint a nyárfák felé, s az égre is, hogy kitisztul-e
52 I | Enyim-e? Má hogy vóna az enyim, tekintetes uram?
53 I | hát csak azér, hogy... az a kutya törte el a jobbkaromat...~---------------~
54 I | mint faluhelyen szokás. Az már értette, hogy a kép:
55 I | adóhivatali megbízás. De azért még az az ember is csak nehezítette
56 I | megbízás. De azért még az az ember is csak nehezítette
57 I | nehezítette a munkámat.~Abban az évben történt ez, mikor
58 I | vázoltam, de a havas erdőnek az éjjel színeit nem bírtam
59 I | megfesteni.~Azért mentem abba az erdősvidéki falucskába.
60 I | világosságnál, s megvárom ott az estét, a havas estét, s
61 I | szalma, mint a láb. Megállt az ajtó mellett, totyósan,
62 I | mellett, totyósan, mint az öregek szoktak, akik többet
63 I | gyakorta szed hangyatojást az erdőn...~Andorás bácsi csak
64 I | nyakon körülnyírt haja volt az öregnek. Valahányszor lefelé
65 I | csillant reám.~- Csakhogy az nincs közel, tekintetes
66 I | ládika, ez a tábori szék, ez az állvány. Nem lesz nehéz?~
67 I | állvány. Nem lesz nehéz?~Az öreg megbecsülte egy tekintettel
68 I | Megnyugvással láttam, hogy az öreg nyugodt erővel mozog.
69 I | dombokon, völgyeken át, az araszos hóval borított szántóföldeken
70 I | Megálltam, szemlélődtem.~Az erdőt is láttam már a távolban,
71 I | vezetett. S mintha nem is az erdőnek tartana...~Mégiscsak
72 I | kezében a tábori székecske meg az összehajtott állványka,
73 I | cafrangja játszott balfelől, s az egyik szálon sárgaréz pipaszurkáló.
74 I | eszem, hogy mögötte jártam, az ő széles nyomdokaiban. A
75 I | sokáig fog élni.~- Ameddig az Isten akarja, tekintetes
76 I | lejtőn ő szólalt meg:~- Az erdőt festené, tekintetes
77 I | bátyám, mert képnek csak az a szép, ami vén. Egy összeroskadt
78 I | szép új kútnál.~- Mégis az erdő... Tanálkozna annál
79 I | minden.~- Mégis...~- Mer az erdő csak fa. Itt is fa,
80 I | erre egy szent köröszt, az ölég vén.~- Hát aztán mi
81 I | köröszt. Mer a Krisztus, az sokba kerül. Volt rajta.
82 I | előreleffent, s eltakarta az arcát.~Szőlőhegy látszott
83 I | minek?~- Minek? Hát minek az erdőt?~- Az erdő más. Az
84 I | Minek? Hát minek az erdőt?~- Az erdő más. Az erdő mindig
85 I | az erdőt?~- Az erdő más. Az erdő mindig szép, festeni
86 I | inkább, kiváltságosképpen az a szent körösit, tekintetes
87 I | körösit, tekintetes uram, az igen megérdemölné. Vén
88 I | bosszantott már a keresztjével. Az efféle emberek csak érzelmileg
89 I | keresztet. Sziklák alatt állt az a kereszt, s néhány vén
90 I | öltek meg azon a helyen. De az a kereszt ott a sziklák
91 I | kivetette őt a vizek világából. Az a tájkép... No mindig bántam,
92 I | Szédültem. Megálltam.~A nap az ég fehér dunyhái közül sugárzott
93 I | domboldalakon is előbarnultak az őszi mélyszántás felső rögei.~
94 I | egy sor leveletlen akác, az se vén. Kocsiút lehet arra.~
95 I | betűt.~- Talán csak nem az a köröszt, Andorás bátyám...~
96 I | bátyám...~Andorás előemelte az arcát a haja két szárnya
97 I | sokat ér. Jobb szeretnék már az erdőben lenni.~Andorásnak
98 I | mond semmit.~- Fekete té?~- Az, az, fekete té. Semmi.~-
99 I | semmit.~- Fekete té?~- Az, az, fekete té. Semmi.~- Semmi?
100 I | Semmi? A szent köröszt az semmi?~- Semmi. Képnek semmi.~-
101 I | legelőn fölemeli a fejét az automobilra vagy a piros
102 I | rám?~Csak nem fogok tán az ő kedvéért zsebkendőt festeni?~-
103 I | hivatkozás hatott-e, vagy hogy az út könnyebbsége volt nyilvánvaló,
104 I | a holmimat.~- Hát... ha az Isten is úgy akarja - mormogta
105 I | megjámborultan.~Szótlanul ballagott az útra, amelyen a kereszt
106 I | és korhadt kereszt volt az közelről is, mint amilyennek
107 I | hómaradvány olvadozott. Az alján is körülolvadt a hó,
108 I | vetett.~A manó vigye el ezt az ájtatos aggot, bizony még
109 I | senkit.~- Hát akkor minek az emléke?~Andorás megállt,
110 I | megütötték volna.~- Minek az emléke?~- Valaminek csak
111 I | mintha igen különös volna az a véleményem, hogy valaminek
112 I | véleményem, hogy valaminek az emléke az a kereszt.~- Hát -
113 I | hogy valaminek az emléke az a kereszt.~- Hát - mondotta
114 I | lehet, hogy valaminek az emléke. Ámbátor...~- Valami
115 I | verem volt itt.~- Verem?~- Az. Farkasverem.~- Farkasverem?
116 I | farkast, hogy nyoma se maradt. Az uraság meg a fia.~S a haját
117 I | félórába telt, míg eljutottunk az erdőbe. Fiatal rész volt,
118 I | épphogy átléptünk rajta. Az öreg csak olyan nyugodtan
119 I | ökörlábnyomok.~Andorás megállt és az útra nézett.~- Hm, hm.~Megint
120 I | megindult, nézett a fák között az erdő belsejébe. Morgott,
121 I | min tűnődik? Megnéztem az órámat, tizenegyen járt.
122 I | Alighanem kivágták.~- Az erdőt?~- A vén fákat. Mer
123 I | Találhatunk - felelte nyugodtan az öreg -, ha az Isten is akarja,
124 I | nyugodtan az öreg -, ha az Isten is akarja, találhatunk.~-
125 I | találhatunk.~- Hát nem bizonyos?~Az öreg gondolkodott:~- Tán
126 I | a Vörös ökörbe...~- Hol az a Vörös ökör?~- Túl ezen
127 I | völgyön, tekintetes uram, az országút mellett.~- A szőlőhegy
128 I | Ott megebédelhetünk, ha az Isten is úgy akarja.~Fél
129 I | alatt. Dézsmaház lehetett az valamikor, ott tizedelték
130 I | akkor kedvem, hogy ezen az elnevezésen tréfálkodjak.~-
131 I | bátyám.~Más vendég nem volt az ivóban, csak mi ketten.~
132 I | jóízűen lefetyelte. Még az ibriket is félrefordította,
133 I | vesszen kárba.~- Megeszi-e az enyémet is?~Andorás némi
134 I | elfogadta. Ette jóízűen. Törülte az öklével a bajuszát.~Eközben
135 I | öklével a bajuszát.~Eközben az asszony tüzet gyújtott a
136 I | kérdezem.~- Van - felelte az asszony. - Ha tetszik, rántottát
137 I | volna, hogy azt a rántottát az utolsó falatig betakarítsa.~
138 I | utolsó falatig betakarítsa.~Az asszony megjelenik. Néz
139 I | bizony rég elfeledhette az a szalámi, hogy ki volt
140 I | megfintorgatta volna rá az orrát, foghagymás volt,
141 I | Ezt ezen mód visszaviheti az asszony.~S nézek Andorásra.~-
142 I | küldjük.~Megette azt is az utolsó szeletig.~Én mégiscsak
143 I | nyeletekben, hosszasan.~Az arca már akkor piros volt,
144 I | szólaltam meg -, kend találta el az igazságot, Andorás bátyám;
145 I | Andorás bátyám; hogy ha az Isten akarja, ebédelünk
146 I | iskola nincs.~- Hát nincs, az igaz. De volt, akkor volt.
147 I | igaz. De volt, akkor volt. Az igaz, hogy csak egy éccakán
148 I | Mégishát micsoda iskola volt az?~- Csak egy farkasverem,
149 I | tekintetes uram.~- Farkasverem?~- Az, tekintetes uram. Av vót
150 I | tekintetes uram. Av vót az én iskolám. Írni-olvasni
151 I | szabad akarattya megvan ugyan az embernek, de a jó Isten
152 I | Nono - felelte megütődve az öreg -, hát nem is úgy gondolom.
153 I | minden csekélységben?~- Az csak szójárás, tekintetes
154 I | Hát csak szójárás?~- Az. De azért van akarat rajtunk
155 I | parancsolatából. Van. Mert az őrzőangyal miért volna kirendelve?
156 I | angyal. De gonosz eb ám az ember, tekintetes uram.~-
157 I | nagyokat ránt olyankor az angyal rajta.~S a fejét
158 I | indultam egyszer igenyösen az akasztófának.~- Kend? Az
159 I | az akasztófának.~- Kend? Az akasztófának?~- Annak, tekintetes
160 I | tetszik tudni, úgy volt az, hogy egyszer nyár vége
161 I | a mostani papunk, hanem az öreg Tombátz Alajos tisztelendő
162 I | forintot köllene átküldenem az öspörös úrnak még máma.
163 I | el - aszongya -, mer nem az én pénzem e; beleszámítódik
164 I | sovány vót a termés abba az évbe. A fiamon is hideglölés
165 I | harmadfél forintba került csak az orvossága. Oszt nem is használt
166 I | orvossága. Oszt nem is használt az orvosság, hanem úgy múlt
167 I | afféle szóbeszéd volt a. Az is meghalt mán régen, Isten
168 I | túlsó végén, meghallottuk az innensőn, akárcsak a kokas
169 I | tekintetes uram. Nem ügyel az angyal rángatására, belekeveredik.~
170 I | harangszóra, létánia előtt. Az őspörös úr megadja az írást,
171 I | előtt. Az őspörös úr megadja az írást, a pohár bort is kiadatja.
172 I | volna, hogy a komám mellett az ördög is.~Pedig hát mondom,
173 I | mint én. Mert mi dolog is az: egyszer-kétszer megkerülni
174 I | ült ott; oda volt kötve az ajtóhoz, mivelhogy vasárnap
175 I | hát ott hever a sarjún. Az övé volt az a sarjú. A kápolna
176 I | hever a sarjún. Az övé volt az a sarjú. A kápolna körül
177 I | Mondom, hogy pénzt vittem az öspörösnek.~- Mennyit?~Mondom.~-
178 I | ha a gőzös tudja (Odamék az ablakho: kérek bilétát Lurdesbe.
179 I | nem csuda - feleli -, mer az mind csak csinálmány.~-
180 I | fiamból.~- No, aszongya, hát az se rossz. Még okosabb is,
181 I | megjárhatja Lurdest, meg még tán az apját is elviheti. De ha
182 I | karcsú nyakú kis üveget. Az üveg tele van valami orvosság
183 I | a tetején kék pöcséttel. Az oldalán aranyos cédula.~-
184 I | kocsis -, mert ilyet csak az urak isznak: az öspörös
185 I | ilyet csak az urak isznak: az öspörös úr, a kasznár úr,
186 I | lekoccantja a kése fokával az üvegnek a nyakát. Még ki
187 I | nyaláb széna hevert ott az udvaron, valamelyik leejtette.
188 I | látom, hogy közte van ez az üvegecske. Tuggya fene,
189 I | tudta. Mutattam nekik ezt az üveget is, hogy mondok,
190 I | láthatja kend, ide van írva az ódalára.~A koma csóválja
191 I | koma csóválja a fejét. Adja az üveget nekem is.~Mondok,
192 I | kocsis fölvette a fűből az üvegnek a letörött nyakát.
193 I | de semmi se volt benne. Az Örzse szolgáló látta, mikor
194 I | kutya ugassa meg! Olyan vót az a vasláda. De nem is láda
195 I | vasláda. De nem is láda az, hanem inkább fisonyér,
196 I | zsidót nem állhatta.~- Hogy az Isten is olyannak aggya
197 I | pénzt - aszongya -, aki az ő szent fiát fölfeszítette.
198 I | aszongya - legyen meg az ő szent akarattya.~- Hát
199 I | Bandi erányába vétetődött az a vasfisonyér. Hallották
200 I | pisztollyal, puskával rettegtette az urakat. Így járta a hír.
201 I | fala van annak araszos. Az ajtaja meg csupa merő egy
202 I | vasfisonyérnak a falába. De az a vasajtó is araszos. Gyöhet
203 I | nagy mesterséges alkotás az olyan.~A kocsis még apróbbra
204 I | mutatta:~- Ekkora kis lapos. Az Örzse mondta ezt nekem először,
205 I | vállat von:~- Mit csinál az egér az éléskamrában.~-
206 I | von:~- Mit csinál az egér az éléskamrában.~- Mit csinál?
207 I | Egy jó cimborámnak meghalt az apja, aztán örökölt. Hatan
208 I | Utána feketekávét, mint az urak. Aztán bornyú pecsönyét.
209 I | elszédültünk, hogy nem találtunk ki az ajtón. De aztán mögint virslit
210 I | Egyszerre helyreigazodott az erőnk.~- Gyerünk vissza -
211 I | valami trombitás-regruta az én pofámmal tanulta volna
212 I | jamajka hogyan megfordítja az embert.~Karácsony előtt
213 I | nálunk nem okozott kárt, csak az uraság aklába tört be.~-
214 I | aszongya -, lehet. Mer amit az ember állhatatosan akar,
215 I | úgy benned marad, hogy még az a sárga föld se tudja meg
216 I | Vájsz zsidó szolgálója, az Örzse kileste, hova teszi
217 I | mikorra a zsidó kilép. Az az ember akkor a harmadikkal
218 I | mikorra a zsidó kilép. Az az ember akkor a harmadikkal
219 I | szolgálónak is színleg. A kulcs az órája láncán lóg a zsidónak.
220 I | zsidónak. Kétágú aranylánc az. Egyiken az óra van, a másikon
221 I | Kétágú aranylánc az. Egyiken az óra van, a másikon a kulcs.
222 I | Oda szokta akasztani este az ágya fölé.~Csak futkosott
223 I | hörcsök. Éppenséges-éppen az a böcsület, hogy visszavesszük
224 I | pénzed marad, szétosztod az első szentmiséje után a
225 I | a pénzből, hogy elmegyek az őszi szent zarándoklással
226 I | beleteszem a templom pörsölyébe az utolsó fillérig. A kocsisnak
227 I | A kocsisnak is megfordul az élete; egyenes útra. Már
228 I | koma. Meggondolni való az efféle.~- Hát - aszongya -,
229 I | ötlövetű, de bele van zárva az is a vasfisonyérba. Ne félj
230 I | senki. Mink meg bekormozzuk az orcánkat, oszt hátulról
231 I | lurdesi csudáknál is. Nem jár az erre.~- Hát mondjuk, hogy
232 I | meghánytunk-vetettünk. A te dógod lesz az, hogy kimégy a kapu elejbe,
233 I | megértjük: a kocsis visszatér az istállóba, én meg elosonok
234 I | elosonok a kerten át, mint az árnyék.~No, egy héten által
235 I | körösztény ember ne szolgáljon az ő szent Fiának ellenségénél.~
236 I | Zavargott a fejem; hiába, az eleje mégis csak lopás,
237 I | a komának, hogy vesse ki az eszébül ezt a szándékot.~
238 I | elvetjük a kendert, amelyiknek az unokájából megszövik a reverendádat.~-
239 I | volna más? - bosszankodik az asszony. - Aki kompérnak
240 I | e!~- Jó minekünk így is. Az apja se volt pap, öregapja
241 I | alól. Csak maradjon, ami az apja. Szántóvető embernek
242 I | böjtjén született a fiam.~Az éjféli misén is, ahogy a
243 I | mondok magamba: mikorra az első fehér hajszálat látom
244 I | hajszálat látom a fejemen, az én fiam misézik itt majd.
245 I | majd. Énnekem mán akkor az első padba lesz a helyem.
246 I | első padba lesz a helyem. Az anyjuknak is. Onnan nézzük
247 I | elváltunk -, szerdán...~Az új évnek az első szerdáját
248 I | szerdán...~Az új évnek az első szerdáját értette.
249 I | Éjfélkor ott találkozunk az istállóban. Azután én az
250 I | az istállóban. Azután én az utcai kapunak kerülök. Csöngetek.
251 I | csöngő a konyhába szolgál. Az Örzse kigyön.~- Ki az?~-
252 I | szolgál. Az Örzse kigyön.~- Ki az?~- Levélhozó. Sürgetős levél.~
253 I | mondja a zsidó.~- Nem aggya az ember - feleli a leány -,
254 I | szép tajtékpélpával is, az igazat megvallva. Mert ha
255 I | beleszámítottam. De még az a pélpa se volt gonosz kívánság
256 I | cseréppélpával üljek ott az ünnepi asztalnál, mikor
257 I | asztalnál, mikor majd a fiamnak az örömebédje lesz az első
258 I | fiamnak az örömebédje lesz az első miséje után. Láttam
259 I | akkorra. Aztánhogy még csak az a pélpa se legyen bűneim
260 I | Nohát annyira kifordult az eszem a sarkából, hogy mán
261 I | rettentő furcsa nap volt!~Mán az ébredésem is olyan volt,
262 I | alulról megtaszították volna az ágyamat:~- Fel! A százasok
263 I | egye meg, nem jó jel!~Aztán az álmom is olyan vót... Mintha
264 I | hordom, antul több marad az udvaron. Mán a padlásom
265 I | Estefele kolbászt sütött az asszony. Mer tetszik tudni:
266 I | a kóbászt. Rá haragszik az anyja:~- Több nap, mint
267 I | Gyertyavilágnál előveszi a gyerek az irkáját, kalamusát. Ott
268 I | hogy mondok, közeledik az óra. Tízkor köll indulnom,
269 I | Egyszercsak ezt olvassa:~- Ahol az Isten őriz, pókháló is kő-vár.~
270 I | este ájtatosan mondtam el az Úrangyalát, - hát megsegít
271 I | Úrangyalát, - hát megsegít ma az Isten. Mert iszen vagy a
272 I | kalap helyett mindig csak az a láthatatlan malomkő nehezlett
273 I | Végre elalszik ő is, csak az óra ketyeg.~Egyszercsak
274 I | Fülelek. Odalopakodok mezítláb az asszonynak az ágyához, fogom
275 I | Odalopakodok mezítláb az asszonynak az ágyához, fogom a csizmáját.
276 I | maga-védelmére üthet-vághat ki-ki, az nem bűn. Mert ha bűn vóna,
277 I | katonának, mert ha meg nem öli az ellenséget, az ellenség
278 I | meg nem öli az ellenséget, az ellenség öli meg őt, aztán
279 I | nem élesítettem én azt.~Az ajtó-závárt ahogy megfogtam,
280 I | Félretoltam a závárt. De az ajtót mán nem bírta a kezem,
281 I | Pedig olyan könnyen járt az ajtó, hogy kisgyermek is
282 I | akkor mán meg bírtam nyitni az ajtót.~Hallgatódzok. Egy
283 I | Egy kis szél lebbedez. Az akácfáról halkan huppadozik
284 I | hó. Egyéb semmi.~Bementem az istállóba, hogy mondok,
285 I | istállóba, hogy mondok, ha az asszony mégis megébredt
286 I | volna, hadd hallja, hogy az istállóba mentem.~Meggyújtottam
287 I | istállóba mentem.~Meggyújtottam az istálló-lámpást: igazítottam
288 I | igazítottam a lovam alatt az almon.~A ló állt és evett
289 I | tekintett, de nem nézett úgy az orcámra soha.~Viszolgott
290 I | lélek. Kutya se ugat. Megyek az út közepin. Egyszercsak
291 I | elcserélte volna valaki a lábát az enyémmel.~De megint csakhamar
292 I | elém vetődik keresztül-át az úton egy nagy, hosszú árnyék,
293 I | rúdjával rekesztették volna el az utat.~Megint eldöbbenek.
294 I | megmozdította a belsőmet az a néma árnyék, hogy nem
295 I | mertem átlépni. Letértem az útról a házsorra. Csibekovács
296 I | Csibekovács Antinak a házáig ért az árnyék. Ahogy odaérek, akkor
297 I | elbújt megint a felhők mögé: az árnyékköröszt elmúlott előlem.~
298 I | havat kellett mán lábalnom, az volt bajos. De eljutottam
299 I | eljutottam egy óra alatt mégis az erdei útra.~Ott a fák alatt
300 I | halommal hevert.~De mondok:~- Az én Jancsim nehezebb halmokon
301 I | falusi oskolátul kezdve az oltárig, haj sok tudományon
302 I | meg csak egy éccaka bajos az utam.~Megtapogatom a zsebemet,
303 I | bajomra fordulna.~- Csak az apraját nekem, koma! Ha
304 I | csudálják, ha majd rágyújtok! Az asszonynak is illene valamit
305 I | valót: ideszögezem egy fára, az erdei útra.~Megállok, hallgatódzok.~
306 I | vidéken, nem mekegne ott az az állat.~Fülelem: kecske
307 I | vidéken, nem mekegne ott az az állat.~Fülelem: kecske mégis.
308 I | elszabadult, elbódorgott szegény az erdőbe.~Mán olyan közel
309 I | No mondok, ha gazdátlan az a kecske, megfogom, agyonütöm.
310 I | világoslott, de azért világos vót az erdő a hótól.~A mekegés
311 I | nekem, hogy farkasverem az, nem kút, ahová estem.~Tapogatom
312 I | mekkentem vóna többet. Dehát az őrző szent angyal úgy intézte,
313 I | hogy ne a fejemet érje az ütés. Hanem akkor nem tudtam
314 I | gondoltam én akkor arra. Csak az ütést nyögtem. Éreztem,
315 I | délfele húztak ki a verembül. Az uraság emberei. Igen nevették,
316 I | baloskával. A csizmát azér húztam az asszonyét, mert jobb a patkója,
317 I | hozzám Nagy Elek sógor. Ül az ágyam mellé.~- Hallottad-e -
318 I | Másnap délelőtt gyön be az asszony.~- Megvan mán, aszongya,
319 I | Hát kicsoda?~- A kocsisa, az istentelen! A kocsisa! Hát
320 I | irtózat!~Benne vót ez akkor az újságba is.~---------------~
321 I | mán igaz-e, hogy lefösti az úr azt a szent körösztöt?~ ~
322 I | bútorok és leszögezett ládák. Az ablak közelében egy útrakész
323 I | de hajadonfővel rakogatja az ennivalót. Közben a szemét
324 I | erdő lombja, virágos mező:~az életed és dalod a magadé!”~
325 I | magadé!”~JUDIT:~Nem eszel-e az útra valamit?~Tojás és sör...~
326 I | Dzsonzn barátommal~ittunk az imént búcsúpoharat.~Ő tőlem
327 I | Sztretfördért!~Ahol lassabban jár az óra is,~Ahol az is látvány,
328 I | lassabban jár az óra is,~Ahol az is látvány, ha valaki~két
329 I | SEKSZPÍR:~A város címere~az egyfogatú bérkocsi lehetne:~
330 I | Itt bezzeg gyorsan jár az óra is:~alig kelt föl a
331 I | a nap, megint leszáll.~S az évszakok... csak két évszak
332 I | A zuzmarának édesanyja az.~Itt Londonban soh’ sincs
333 I | mert tagadod, Judit.~JUDIT:~Az a toklyó!...~SEKSZPÍR:~Van
334 I | Sohase vén leány,~kinek az apja olyan vagyonos,~mint
335 I | SEKSZPÍR:~Anyád is igazgatta~az enyémet sűdőlegény koromban,~
336 I | Fitymáldy Jakabot,~ki úgy óvott az elkevélyedéstől.~JUDIT:~
337 I | ponyváról szedtem fel Hamletet.~Az én nevem csak tolvajszíj
338 I | ők is engem?~Hol ez, hol az, egyszercsak eltűnik,~miként
339 I | egyszercsak eltűnik,~miként az éjbe-oszló esti árnyék.~
340 I | kísérne mindhalálig.~JUDIT:~Ki az a derék barátod, atyám?~
341 I | nem a szent művészetet.~Az angol szó úgy hangzik nyelvükön,~
342 I | is helytállanak.~És hát az új írók? Új tollak! Új~erők!
343 I | MAGA ELÉ):~„Új írók”, akik az én csillagomnál~gyújtották
344 I | áll.~SEKSZPÍR (MAGA ELÉ):~Az üstökös, ha átvonult az
345 I | Az üstökös, ha átvonult az égen,~s fényes palástja
346 I | homályba száll,~előtűnnek az apró és erőtlen~csillagocskák.
347 I | hogy melyikök~viselheti az „óriás” nevet.~Ki nagy?
348 I | Kerékküllőre tapadt porszemek~az Idő elgördülő szekerén,~
349 I | Töltsük otthon a nyarat és az őszt.~Mikorra visszatérünk,
350 I | leírta: Vége,~felocsúdik. Az álma szertefoszlott,~a színes
351 I | De újra látja színpadon az álmát.~SEKSZPÍR:~Nem az
352 I | az álmát.~SEKSZPÍR:~Nem az többé. Csak hitvány kópia.~
353 I | feje gombócként gőzölög.~Az ilyen kell, és bársony és
354 I | hányódott bennök a világ elé.~Az érdemest, az igazit Judit,~
355 I | világ elé.~Az érdemest, az igazit Judit,~a mélységben
356 I | otthon tárom fel, otthon, az opálokat,~amelyekben lelkem
357 I | temető a kert,~s virág csupán az ablaküvegen van,~méhek helyett
358 I | fák, kéklő ég alatt,~mikor az Évn a hegyek havát,~új vizeit
359 I | Nyugat felé,~nem újul-e meg az én lelkem is,~miként az
360 I | az én lelkem is,~miként az Évn, a parti fák s a rét?~
361 I | MAGÁBAN):~Jársz ám sörözni az Arany Sólyomba.~SEKSZPÍR~(
362 I | szemüknek első megnyílása~az alsó sort olvassa a kövön:~
363 I | viszontlátásunk!~Csak a cserép, az van ott eltemetve,~a kis
364 I | vette fel,~s ültette át az Égben más cserépbe.~Mégis
365 I | Mégis a sír, a sírocska az övé.~Leülök majd ott, s
366 I | olyan helyen,~ahol a virágok az Égre néznek,~s a csillagok
367 I | ha majd írótentám mellett az Óra~éjfélre többé intőn
368 I | tyúkketrecbe zárt a Sors,~s az apró baromfiak közé szoktatott.~
369 I | Csupán a múzsa...~JUDIT:~Az is ittmarad.~A hajad ősz:
370 I | fürj epedő pitypalattyja,~az őszibogár méla pírregése,~
371 I | néhány ezer év,~csak áramlat az Idő tengerében,~amelyben
372 I | Aztán elfakul, elmúlik az is.~Az Idő óráján a billegőt~
373 I | elfakul, elmúlik az is.~Az Idő óráján a billegőt~nem
374 I | reánk a nap.~Tündöklőbbek az égi csillagok.~Jobb ízű
375 I | lássam,~Mennyivel szebb az ő játszadozása,~mint itt
376 I | ölembe mászik és átölel,~az ő kis karja lesz a koszorúm.~
377 I | mindent múlásba hordó Időn~az Élet áll csak diadalmasan.~
378 I | formáit váltogatja el,~mint az avult ruhát hogy váltja
379 I | Kopogtatás. Ajtónyílás.~Az ajtóban megjelenik a fuvaros
380 I | szoktak fűzni. Hogy került az oda? A manó tudja. A szél
381 I | tudja. A szél vitte oda még az ősszel.~Ennek a virágnak
382 I | voltaképpen semmi dolga nincsen az itt vázolt rajzban, csak
383 I | mindenféle eszébe ötlik az embernek anélkül, hogy tudná,
384 I | juttatta eszembe, mert ennek az alapszíne ilyen sárga; -
385 I | meg mikor temetkeznek.~Az öreg grófasszonyhoz egy
386 I | ment Párizsba, hogy a fia, az István gróf, olyan, mint
387 I | István gróf, olyan, mint az árnyék. Nem kell megijedni,
388 I | a család orvosa írta, s az öreg grófasszony még aznap
389 I | aznap elhagyta a lányát, meg az unokáit.~István grófot a
390 I | találta volna minden időben. Az anyja arra kéri, hogy várja
391 I | kéri, hogy várja őt reggel az állomáson, és kísérje el
392 I | kéthalmi kastélyba.~Mi jutott az eszébe a mamának? - kérdezte
393 I | virrasztás unalma sárgállott az orcáin. Hazament aludni.~
394 I | gyékényszínű úti köpönyegben az állomás tornácán; mert séta
395 I | állomás tornácán; mert séta az is, ha az ember kaucsukvéges
396 I | tornácán; mert séta az is, ha az ember kaucsukvéges botra
397 I | szétkefélt bajszú úr volt az, akiről gyerekkorunkban
398 I | szemekkel nézett rajta végig, és az volt az első kérdése, hogy
399 I | rajta végig, és az volt az első kérdése, hogy nem szokott-e
400 I | inkább máknak hangzott, de az mindegy, mák is van egészséges
401 I | öltve, vidáman bicegett be az ebédlőbe.~A vonat fél óra
402 I | vonat fél óra múlva már az ősi birtok felé robogott
403 I | gróf elmélázva nézett ki az ablakon... Gyerekkora óta
404 I | Gyerekkora óta nem látta ezt az utat, s most, hogy ím hazafelé
405 I | tüskön-bokron át. Ott van-e még az öreg juhász, aki egyszer,
406 I | képtár gyanánt hevernek az emlékezetében mindenféle
407 I | leány is eszébe jutott. Az ugyan Budapesten volt náluk
408 I | és csak egy hétig, abban az időben, amikor ő önkéntes
409 I | önkéntes volt, de ennek az arcára legjobban emlékezik.
410 I | legyen kivel beszélgetni az otthonvalók dolgairól -
411 I | énekesnőnek a neve kitörlődött az emlékezetéből. Persze, a
412 I | maradt meg a fejében, mert az ügyetlen leány egy gipsz
413 I | leány egy gipsz Bakhust az előcsarnokban lenyakazott
414 I | megfogyott, gondolta, de az arc így is a nemes hollóarc;
415 I | is barna volt, csakhogy az ő szeme nagy, és az arca
416 I | csakhogy az ő szeme nagy, és az arca nem hollószerű, csak
417 I | öregasszony-arc, aminőt gyakran lát az ember mindenfelé.~Hogy a
418 I | kérdezte meg, mi jutott az eszébe.~- Minden - felelte
419 I | és kedvetlenül nézett ki az ablakon.~Az állomáson csakugyan
420 I | kedvetlenül nézett ki az ablakon.~Az állomáson csakugyan várta
421 I | rózsatermésből egy bokréta.~Az ég tiszta volt. A széles
422 I | gyönge-zöld lombokkal tele. Az út mellett mindenfelől gazdag
423 I | akácfasor, amelynek illata az egész környéket elárasztotta.
424 I | mindig ott lakom Budapesten.~Az arcán gyönge pirosság terjengett.
425 I | röpködött előttük. Egyszer az arcához emelte a botját,
426 I | mintha erőt lehelne be az üde levegőből. A botját
427 I | gilicés némelyik helyen, mint az ő gyerekkorában volt. Itt-ott
428 I | rálépnek. Mindez mulatság az olyan embernek, aki tíz
429 I | embernek, aki tíz évet töltött az emeletes házak világában.~
430 I | kezetcsókolni. Bizony nem szalad az, meg nem is köszön, hanem
431 I | ne bántson, bácsi!~És az arcát eltakarva, behúzza
432 I | vont.~- Nem tudom.~- Hát az apádat hogy hívják?~- Azt?
433 I | Nem tudom.~- Hol van az apád?~A gyerek a kastély
434 I | lűnek ma mozsárral.~- Hát az anyád kicsoda?~- Az én anyám? -
435 I | Hát az anyád kicsoda?~- Az én anyám? - kérdezte szórakozottan,
436 I | kamásliját nézegetve.~- Az.~- Az öreg Dózsának a leánya.~-
437 I | kamásliját nézegetve.~- Az.~- Az öreg Dózsának a leánya.~-
438 I | kalapja meg a botja mellette. Az ezüst tallért nézte a tenyerében.~ ~
439 I | KASTÉLY A FÖLD ALATT~Az erdőszélen üldögéltem, egy
440 I | a jó Domokos egész napra az én szolgálatomba szegődött,
441 I | Milyen kastély lehet az, amelyikről senki se tudja,
442 I | tudja, hogy milyen?~- Mert az a föld alatt van.~- Föld
443 I | Elsüllyedt?~- Nem süllyedt az el, oda építették.~- Aztán
444 I | építették.~- Aztán ki volt az a bolond?~- A tündérek.~
445 I | mintha azt mondta volna: az oláhok.~De kilométernyi
446 I | kilométernyi hosszúságúra nyúlna az én leírásom, ha minden kérdésemet
447 I | Sófalván a csurgóra. A csurgó az erdőszélén van a temető
448 I | erről, ha beszél, halál fia.~Az asszony elcsudálkozva nézett
449 I | Ne csudálkozzál - mondta az egyik nő -, a kastélyról
450 I | látott egy nagy kőajtót. Az ajtó nyitva volt. Az asszony
451 I | kőajtót. Az ajtó nyitva volt. Az asszony szólni se tudott
452 I | hogy a nagy ajtó megmozdul. Az asszony megrémül és vissza-kiugrik.
453 I | Szerencséje volt, hogy idején, az ajtó csak a csizmája sarkát
454 I | de úgy, hogy leszakadt.~Az asszony hazáig futott. Az
455 I | Az asszony hazáig futott. Az udvarra már úgy esett be.~
456 I | nyugalmát fölfordította ez az esemény. A bíró gyűlést
457 I | a dolgot, el kell menni az enlakai tudósasszonyhoz,
458 I | azután kell beszélni, ha az beszélt.~A falu megválasztotta
459 I | másképpen megy a székely paraszt az ő tudósasszonyához, mint
460 I | kendő földet vitt magával. Az egyik kendőbe a kincses
461 I | tudósasszonyhoz és kibontották az asztalán a két kendő földet.
462 I | meg, hogy micsoda két föld az?~A tudósasszony belenézett
463 I | tudósasszony belenézett az egyik kendőbe is, meg a
464 I | szakállas ember. Állják el az útját. Akkor azon a helyen,
465 I | Akkor azon a helyen, ahol az öreg áll, megnyílik az ajtó,
466 I | ahol az öreg áll, megnyílik az ajtó, és belészáll az Öreg.
467 I | megnyílik az ajtó, és belészáll az Öreg. Ott ássanak. Legelsőbben
468 I | egy kéményt találnak, és az be fog szakadni, és egy
469 I | megtalálják a szobákat, ahol az arany meg az ezüst kádakban
470 I | szobákat, ahol az arany meg az ezüst kádakban fekszik.~
471 I | csörgés csöngetés. Jött az öreg, fehérszakállas ember.
472 I | De nem mert ám egy se. Az öreg meg nem várakozott,
473 I | munkához. Hanem mindjárt az első ásónyomásnál eltört
474 I | első ásónyomásnál eltört az ásó, olyan kemény kőből
475 I | olyan kemény kőből van az a hegy ottan.~Hegyes vasrudakkal
476 I | De hátha nem kémény volt az?~- Vagy igen, instálom,
477 I | szakadhat be senki.~- És mi lett az eredmény?~- Mikor én eljöttem,
478 I | jártam, eszembe jutott ez az elbeszélés. Átmentem Sófalvára.~
479 I | elbeszélés. Átmentem Sófalvára.~Az öreg Györke János tiszteletes
480 I | És csakugyan ott találtam az oldalában a körülbelül tizenöt
481 I | méternyire mély üreget, amit az acélkemény tömör sziklába,
482 I | hiszékenység.~Mert mintha az egész hegy egyetlen kődarab
483 I | barlangban.~Bementem a pappal az üregbe. A kő szinte kongott
484 I | papnak.~- Üres - felelte az -, olyan, mint egy nagy
485 I | essenek.~- És mekkora volt az a lyuk?~- Akkora, hogy egy
486 I | a mi hegymászó embereink az Alpesek közé; íme itt ki
487 I | AZ UTOLSÓ BOSZORKÁNY~Ma már
488 I | ma már mindent eltagadnak az emberek.~Emlékszem rá, hogy
489 I | szép betegség! Egyszer este az ágyam mellé ülve mondta
490 I | nem jutott eszébe, hogy az elátkozott pirinc hogyan
491 I | cseléd felfigyelve.~- Mi az, Tera?~- Itt jár a Baksáné.~
492 I | már akkor tudtam, hogy ki az a Baksáné. Boszorkány. A
493 I | csak egy özvegy leánya. Az sincs vele. Túl a hegyeken
494 I | fogott, én meg betakartam az én kis hatéves fejemet,
495 I | majd elmondom én ezt holnap az András bácsinak, aki okos
496 I | hiszem, a csizmájában van az ereje. Sohasem láttam ahhoz
497 I | Mindig azt hittem, hogy az a két csizma lábbal van
498 I | képzeltem Kinizsi Pált. Az ilyen ember aztán, ha megveti
499 I | egyszer, ahogy ittasan feküdt az András bácsi a kocsma kocsiszínje
500 I | ezekben a csizmákban jön az iskolába, mindnyájan irigyeljük.
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2343 |