Part

 1  I |   aranyozta a havas táblákat. Nagy fehér táblák. Helyenkint mozgó
 2  I |             Megálltam.~A nap az ég fehér dunyhái közül sugárzott
 3  I |            fa a hegyekkel határolt fehér síkon, csak egy sor leveletlen
 4  I |         mintha egy kiterített nagy fehér zsebkendőnek a sarkán látnék
 5  I |           Andorás bátyám. Egy üres fehér sík, s rajta egy fekete
 6  I |           magamba: mikorra az első fehér hajszálat látom a fejemen,
 7  I |         visszaadja~gyermekkoromnak fehér ingecskéjét!~Szememnek fényét!
 8  I |            ballagdál István gróf a fehér kamáslis lakkcipőben a legelőn.~
 9  I |            barna juhnyáj, sok apró fehér bárány közte, meg egy vén
10  I |   valamivel idősebb volt, mint én. Fehér, bőujjú ingben, rojtos kis
11  I |          bőujjú ingben, rojtos kis fehér gatyában, pitykés lajbiban
12  I |   kiemelkedtünk az éghatáron, az ő fehér kendője megmozdult és integetett
13  I |           jutottam. A leány ölében fehér napernyő volt. Annak a két
14  I |         ruhájában temessék el és a fehér napernyőt tegyék melléje.
15  I |    kisasszony, csókolom azt a szép fehér kezit. Tessék idetenni egy
16  I |        milyen festői lehetett az a fehér arcú leány, amint ott feküdt
17  I |         Milyen jó lehet ilyen szép fehér párnán aludni! - gondolta
18  I |   keresztbe fonta a karját.~A park fehér volt a dértől. Délelőtt
19  I |           íme, este a holdfény egy fehér parkot világít meg. Minden
20  I |      parkot világít meg. Minden fa fehér, mint a virágzó szilváskert.
21  I |          az ég csillagai. A híd is fehér az ablak alatt, mintha alabástrommá
22  I |           körülnézett. Nagy terem. Fehér kőágyak, negyven is, párosával
23  I |          ruhájáról, kezének széles fehér körmeiről látszott, hogy
24  I |   jövevényt szemlélte. S rendelten fehér haja szinte fölborzolódott.~
25  I |            a török. - Mert az arca fehér volt, mint a kairói gyolcs,
26  I |         ment el, és akkor meg nagy fehér rózsa volt a kabátján, noha
27  I |            hátára.~- Óh te szegény fehér nyulacskám! - mondtam kedveskedőn -,
28  I |     csapott.~- De kedves angyalom, fehér tulipánom - békítgettem. -
29  I |        elejű szmokingban és vasalt fehér elejű ingben, a lábán lakkcipő.
30  I |         Bor is jó régi, badacsonyi fehér és egri vörös.~Beszélgetünk,
31  I |          őrült.~Az orvos mellén, a fehér plasztronon piros folt terjedezett
32  I |         gyászruháján is látszott a fehér por hulladéka. Igen elegáns
33  I |       féloldalt fordult. A kezében fehér pálcika volt. Azzal koppantott
34  I |     tekintek, látom, hogy egy szép fehér árnyék vonul el mellettem.
35  I |                           A ruhája fehér. A fején is fehér rózsakoszorú.
36  I |           ruhája fehér. A fején is fehér rózsakoszorú. A haja kibontottan
37  I |     fénnyel árasztották el a terem fehér asztalait s a falat takaró
38  I |          nyakkendője mint egy nagy fehér pillangó. Vígan kurjantott
39  I |          kirakatban látta. Ibolyák fehér selyemkendőn, mintha hóra
40  I |     egyszerre olyanná vált, mint a fehér pipacs.~- Olga! Olga! -
41  I |   esztendeje.~A májusi hold széles fehér világossága elterült a szobában
42  I |            Az asszony megmutatta a fehér selyem menyasszonyi ruhát,
43  I |          összevesztem. Elfelejtett fehér szegfűt ültetni. Átmentem
44 II |          zöld, ősszel sárga, télen fehér.~Ez a fehérség tiszta és
45 II |           mindenen. A keresztet is fehér prém díszíti, s az Úr Jézusnak
46 II | töviskoszorús fején magyaros, nagy fehér kucsma van. A hídon álló
47 II |          hídon álló Szent János is fehér hermelinpalástot kapott.
48 II |     különösen pompás a szalonnája. Fehér, mint a liliom. Rózsával
49 II |     keverve a diótól kezdve minden fehér ételnek a lelke. Az ember,
50 II |      gusztusos, hogyan metéli apró fehér kockákra a szalonnát, hogyan
51 II |           arab volt az is. A fején fehér burnusz. A derekán szíjjal
52 II |          szikrák, hanem apró, szép fehér lángok. Isten égi országának
53 II |          Minden emberben van olyan fehér láng. Csakhogy belül van
54 II |           este ott égett egy nagy, fehér fényű gyertya az Isten széke
55 II |         immáron tíz éve tanyázik - fehér bőrsátorban, rudakon fehérlő
56 II |        mintha a tél királya volna, fehér szakálla a melléig ér; vastag
57 II |            a nagy bálünnep torán a fehér paripát, mikor az utolsó
58 II |          haja és szakálla. S most, fehér árnyéka csupán önmagának.~-
59 II |            az ő noteszkönyvecskéje fehér volt, az ördögé meg fekete.
60 II |          selyemtenger, lehullámzik fehér vállain egészen a bokájáig;
61 II |            remek, gömbölyű, hosszú fehér nyaka van Helenának; oh,
62 II |    nevetséges! Aztán azért, hogy a fehér nadrágom térdébe beletörött
63 II |       befuttatva, és török szegfű, fehér liliom virágzik körülötte.
64 II |         meggondolom, olyan gyengéd fehér arca nincs Helénának, mint
65 II |      aranyfürtök árnyékot vetettek fehér homlokára -, óh, ilyenkor
66 II |          így egymást, mikor havas, fehér tisztaságukban összehajladoznak,
67 II |            az a bájos, selyemarcú, fehér arcú icipici kisasszony
68 II |      egyszer látni véltük a hosszú fehér, lengedező szakállát.~-
69 II |            inge kilátszik. Szörnyű fehér alak.~Szédültem.~Sápadtam.~
70 III|            ül egy másik juhász is: Fehér István. Ez a szomszéd uradalomból
71 III|           A következő negyedórában Fehér szólal meg:~- Hát nálatok?~