Part
1 I| emberem: Hegedüs Lukács. Rá is ér. A pénz is jólesik
2 I| facsoportnak a vonala.~Bólint rá:~- Azt lehetne, dehát az
3 I| Eleinte nem is ügyeltem rá, de már mikor órája lépegettem
4 I| néhány vén fenyőfa terített rá árnyékot. Valami postást
5 I| is megfintorgatta volna rá az orrát, foghagymás volt,
6 I| tojást ebédeltem. Ittam is rá, - hogy a fagy egye ki a
7 I| Elverheti ősszel is - mondja rá a koma.~Tűz mellett ültünk
8 I| iszunk vizet, hanem iszunk rá úri italt.~Avval benyúl
9 I| tíz pár virslit. Ittunk rá sört. Egyszerre helyreigazodott
10 I| ámbátor a jegyző úr kiment rá tegnap puskával. A papunk,
11 I| ezt a gyereket - mondja rá a feleségem -, még elbizakodik.
12 I| viaszgyertyát veszek esztendőre rá a templomnak, szép nagy
13 I| megehült, keveselte a kóbászt. Rá haragszik az anyja:~- Több
14 I| vót a víz.~No, idő kellett rá, míg megint tudtam, hogy
15 I| téve, gondolkozva nézett rá. Azután a zsebébe nyúlt.~-
16 I| bontották tovább a hegyet. Végre rá is akadtak a kéményre.~-
17 I| eltagadnak az emberek.~Emlékszem rá, hogy gyermekkoromban mindig
18 I| gyerek fejére, úgy nézett rá. Egyszer csak letérdelt
19 I| meg körülbelül hat hétre rá írta: Nálunk nincs semmi
20 I| kérdés volt hátra, mit szól rá Lukács?~Lukács a leánynak
21 I| előtte. A bécsi inasnak nincs rá kedve. Csak aszongya hogy:~-
22 I| elfelejtem, hogy karfát kell rá csináltatnom. Ilyen deres
23 I| hogy mért mereszti úgy rá a szemét? Várta is, hogy
24 I| szabóval, s kártyázzanak rá; aki nyer, egy pohárral
25 I| ismerkedtem meg. Ma is emlékszem rá, hogy négy piasztert kértem
26 I| Az úgy van - bólintott rá a török. - Mert az arca
27 I| arca fehérén...~Egy hónapra rá egy hajó datolyát bízott
28 I| lakkcipő. Én magam nem értem rá, hogy átöltözzek. Gambának
29 I| tudja a bambusz, mikor tapod rá az elefánt.~- Van annál
30 I| szegeződött. De úgy szegeződött rá... Szinte éreztem, hogy
31 I| Az asszony is mosolyog rá. Látszik rajtuk, hogy öröm
32 I| egy golyócskát a pipámba, rá egy csipetnyi török dohányt.~-
33 I| mindene van.~Csak nézek rá. Hiszen ez a mezítlábas
34 I| volt, hogy nem is feleltem rá. Azt csak mindenki tudja
35 I| szivarral?~Bámulva néztem rá. Honnan tudja? Nem láttam
36 I| időzött, míg mink várakoztunk rá, hanem ott volt a szomszéd
37 I| és csodálkozón fordította rá könnyező két szemét.~- Hogy-hogy?~-
38 I| Lukácsra:~- Hát Lenke kérte rá, hiszen ez igen érthető.
39 I| szokottnál.~Sári kérdőn néz rá. Olga azonban kerüli a tekintetét.
40 I| vadásznak, kutyája se volt rá, de az orvos rendelte, hogy
41 I| pomádéval.~Sári mosolyogva néz rá. Örül, hogy Olga örülni
42 I| leányregényekből is akkor szabadultak rá a kaszinói könyvtár regényeire.
43 I| Szebb lenne bordó.~- És rá sárga virágok, selyem cérnával.
44 I| fény villant át, s nyomban rá mennydörgés rázta meg a
45 I| keményes talpat szabott rá a suszter. De fásult volt,
46 I| majd...~- És mikor nem érek rá, szívesen átengedem. A kutyának
47 I| sodort.~Sári csak nézett rá. Nem is hallotta jóformán,
48 I| elment vele Sári mellett. Rá se pillantott.~Vajon ő is
49 I| Nehéz kábulat ereszkedett rá. A szeme elnehezült és behunyódott.
50 I| egyik-másik, hatan is felelnek rá egyszerre vissza. S nevetgélve
51 I| alá!...~De a janicsárok rá se hederítenek. Törökül
52 I| janicsár, és így kiáltott rá:~- Tüzet rakni!~- Én ahozs
53 I| emésszen el! - ordított rá a janicsár. - Mennyi paprikát
54 I| Föl-fölágaskodott. Fintorgott rá elöl-hátul.~- S még azt
55 I| béka, mint mi. Fütyülök rá, és alkotására is!~S nekifordította
56 I| jövedelemből. De csak vállat vont rá. Azt mondta: „Minek nekem
57 I| eltűnt. Senki se ügyelt rá. A lányom ebéd után, hogy
58 II| keresztény ember hitet merne rá tenni, hogy a legbecsületesebb
59 II| Tóth Antal büszkén nézett rá, és a falusiak is őszintén
60 II| köztünk szalad el a nyúl, rá ne lőjj, míg az én irányomban
61 II| lehet, mert azt felelnék rá, hogy minden lapot nem érdemes
62 II| Szemléli az is. Fejét csóválja rá.~- Mars innen! - mondja
63 II| Ejnye, a tagadóját! - durran rá Szent Péter. - Hát nézz
64 II| Ha útfélen látnak testet, rá se néznek már.~Hanem egy
65 II| élőnek látta.~- Él - mondta rá a másik asszony is.~- Aj,
66 II| emberek, mert nem tudtak rá táncolni. És mindezt átszenvedtem,
67 II| Óh, te szamár! - morgott rá az ember. - Nem látod, mennyi
68 II| Holnapra? - hördült rá az ember. - Holnapra mindent
69 II| férfi másikat is akasztott rá. A két zsák többet nyomott
70 II| te gazember! - ripakodott rá a tanár. - Lássuk a leckét!
|