Part
1 Gardon| láttak kötetbe rendezve, s mégis kimaradtak a Szépirodalmi
2 I | beleolvad a levegőbe. De magában mégis semmi.~- Beon semmi a, tekintetes
3 I | akármi szép új kútnál.~- Mégis az erdő... Tanálkozna annál
4 I | Micsoda?~- Sok minden.~- Mégis...~- Mer az erdő csak fa.
5 I | adnának oda a milói Vénuszért.~Mégis, hogy tovább ballagtunk
6 I | hogy ki volt a gyárosa? Mégis megízlelem. Hát kutya is
7 I | éccakán tartott a tanulás, de mégis iskola volt.~- Mégishát
8 I | voltam-e csakugyan? Vagy tán mégis mással történt, aztán magamra
9 I | csak csóválta a fejét. De mégis elgondolkodtunk rajta,
10 I | mindig a fejemet csóváltam:~- Mégis... aludjunk egyet-kettőt
11 I | hogy istenes cselekedet. Mégis hát nagy sor: aludjunk rája
12 I | a fejem; hiába, az eleje mégis csak lopás, rablás. Csuka
13 I | húsvéti szent gyertyát.~De mégis többet gondoltam én a pélpára
14 I | a padlásom tele is van, mégis, mintha semmise fogyott
15 I | hogy mondok, ha az asszony mégis megébredt volna, hadd hallja,
16 I | Mer most, vagy soha!...~Mégis annyira megmozdította a
17 I | eljutottam egy óra alatt mégis az erdei útra.~Ott a fák
18 I | az állat.~Fülelem: kecske mégis. Vajon honnan tévedt erre
19 I | Megfoghattam volna anélkül is, de mégis úgy sújtottam meg, mintha
20 I | feküdtem a vízbe, elgyalúdott mégis valamennyire a fájdalom.
21 I | át az Égben más cserépbe.~Mégis a sír, a sírocska az övé.~
22 I | nem lehet elmondani!~- De mégis!~Addig faggatták, hogy elmondta.
23 I | András beszédéből kitűnt, mégis hitt a papnak. No nem vakon.
24 I | jelenet, amit én láttam, mégis az volt, mikor egyszer egy
25 I | emiatt húzódoztak tőle.~De ő mégis pápista leányt vett el,
26 I | szerencsétlen vagyok én ebben mégis!~És síró szemmel folytatta:~-
27 I | dohányzom.~S a szivarra mégis érdeklődő pillantást vetve
28 I | Önként mondottam le.~- Mégis, egészségi okokból.~- Nem.
29 I | irányíthatott volna. És mégis nekem gyermekkoromtól fogva
30 I | bosszankodás kifejezése.~- Ez már mégis sok! - dörmögött egy haragvó
31 I | s a fejét rázta:~- Azért mégis mindig megható az, mikor
32 I | szeme ábrándosan tapadt reá.~Mégis különös - gondoltam -, ez
33 I | szólítsák meg. A bolt előtt mégis rákiált egy asszony:~- Mi
34 I | Aztán az utolsó pillanatban mégis meggondolta az asszony,
35 I | hullámocska.~- Jó gondolat mégis - mondta fénylő szemmel -,
36 I | ég.~Szokatlan volt nekem mégis, hogy a feleségem helyén
37 I | Ő maga vált meg tőle.~De mégis öltem. Akárhogy történt,
38 I | vallatások ideje alatt egy rendőr mégis átment a kézilámpással a
39 I | gondolatom, hogy egy napot mégis rászánok a Balázs meglátogatására
40 I | szemmel altatgatja a rongyát.~Mégis kár volt eljönnöm. Itt vesztegetem
41 I | keleti különösségekről.~Mégis furcsáltam.~Az asszony is
42 I | Egész nap etetem őket, mégis olyan nyápicok...~- Mars,
43 I | szögletét, a közepét. A közepén mégis van valami hamvas, zöldes
44 I | ruhámat nézné.~- S neki mégis a kő kell. Szenvedni akar.~
45 I | csak emberi készítmény, s mégis ott van benne a testünk.
46 I | lehet másképp. És lássa, mégis szeretnék valami bizonyosságot.
47 I | dorbézolásnak volnék másnaposa. Mégis odanézek, hogy mit bámulnak?~
48 I | különös, hogy meghalunk, s mégis élünk?~- Óh - feleltem udvariasan -,
49 I | se tudja, hová megyen, s mégis egyenesen Afrikának tart.~-
50 I | ugyan rájuk pántlikát, de mégis összekevertük őket. Mert
51 I | cserélgessük a ruhánkat. Mégis komikus, hogy olyan egyformák
52 I | koldusok.~A pékné sóhajtott:~- Mégis más. Egyik tekintetes, másik
53 I | várja a következményeket. Mégis hamarosan összeszedte magát
54 I | tehetek róla, hogy...~- Mégis, hát hogy engedhetted magad?~-
55 I | Hát nem papiros.~- Mégis vastag. Harminchetes?~Leoldotta
56 I | magamban üldögélek itt, de mégis, mintha ez a három szó meleg
57 I | történik az a kellemetlenség!~Mégis bemegy. Talán már elsírta
58 I | egy eltévedt csókban. S mégis kell, kell!... Az ő élete
59 I | elnehezült és behunyódott. S mégis olyan volt, mintha látna.
60 I | Tudja, hogy álmodik, s mégis ébren van.~S lát egy nagy
61 I | kocsisnak a szemöldöke, de aztán mégis felel.~- Csak este. Nappal
62 I | ugyan nincs most dolog, de mégis ki kell nézni olykor a magtárba.
63 I | hogy ahhoz nem ért. És mégis írta. Mi okból írta? Kinek
64 I | Hasonlítanak is egymáshoz. Mégis, milyen más a kettő! Miért
65 I | nevelőnő-kisasszonyt hozassanak.~- De ez mégis borzasztó - mondja az asszony -,
66 II | fel. (Habár ez annyiban, mégis kétséges, hogy Tóth Antal
67 II | mindenféle. De a legtöbbjébe mégis eke.~Hát az a nagy gyertya
68 II | a tenyerem.~És én téged mégis hat esztendeig tudtalak
69 II | összefolyt előttem minden, mégis kivehettem, hogy az ágy
|