Part
1 I| annyinak.~- Pedig annyi vagyok, tekintetes uram.~- Nohát
2 I| a hó, hiába no. Öreg is vagyok. Vissza tetszik-e jönni?
3 I| majd eldőlök. Szomjas is vagyok, éhes is vagyok.~- Van-e
4 I| Szomjas is vagyok, éhes is vagyok.~- Van-e itt forrás valahol,
5 I| mán csak becsületes ember vagyok. Igaz-e, hogy a papunk is
6 I| mikor csak vagy két lépésre vagyok mán, megreccsenik alattam
7 I| míg megint tudtam, hogy ki vagyok? Mert ha valaki a nevemet
8 I| kérges kezű paraszt, mint én vagyok. A gólyanyakú tajtékpipát
9 I| Igen nevették, hogy én vagyok a farkas. Faágakbúl csináltak
10 I| KIMELEGÜLT ARCCAL):~Estig szabad vagyok!~SEKSZPÍR:~Derék!~TAMÁS (
11 I| gróf nevetve -, egészséges vagyok én, mint a makk.~A makk
12 I| fonva -, és milyen bolond vagyok én, hogy mindig ott lakom
13 I| Jó, jó, hát ne félj. Ki vagyok én? Mi?~A gyerek fölnéz.
14 I| kérdem egyszer tőle.~- Nem vagyok én szomorú.~- Hát mire gondol?~-
15 I| felugrottam, éreztem, hogy ló vagyok. Egy porcikám sem volt
16 I| percnyi csend után. - Öreg vagyok. Az órám mutatója tizenkettő
17 I| asszony -, szerencsétlen vagyok én ebben mégis!~És síró
18 I| ereszkedett.~Én keresztény ember vagyok uram, de a vallásosság nem
19 I| a kamraajtót:~- Etel! Én vagyok itt.~A kamraajtó kinyílik.
20 I| ijedten a jövevény -, nem vagyok zsidó.~De ahogy így a két
21 I| ha akartok, már fáradt vagyok.~S a szeméből könnyek törtek
22 I| Hiszen félig én is magyar vagyok, és ott bennünket nem ismer
23 I| csodálkoztam én, hiszen orvos vagyok.~S megígérte, hogy eljön.~
24 I| ültem az asztalhoz, ahogy vagyok. Csak épp annyi időm volt,
25 I| hogy a vasúti állomáson vagyok. A harmadik osztályú terembe
26 I| újra meg újra.~Ha bűnös vagyok, csak annyi lehet a bűnöm,
27 I| mondanom:~- Csendőr: én gyilkos vagyok.~De ahogy a kőszobor meg
28 I| és mondhatnám, hogy török vagyok, megrészegedtem, elvitték
29 I| összevissza, nem tudva hol vagyok? Hova megyek? Csak a havazás,
30 I| Ha ölbe fektetik: Álmos vagyok. S a bábu behunyja a szemét.~
31 I| Nem lelkesedek érte. Nem vagyok francia.~- Hát Dantét, Sekszpírt,
32 I| hiszel a lelkekben?~- Túl is vagyok már rajta, tudom, hogy élnek.
33 I| rám.~- Ossziánt hívod? Én vagyok.~- Ugyan ne bolondozz!~-
34 I| még ember fia nem írt. Én vagyok az első európai, aki hozzájutottam.~
35 I| aggodalommal éreztem, hogy nem vagyok álmos. Szorítottam a szemem
36 I| hogy végül is nem teraszon vagyok, hanem a szérűn az ó-csűr
37 I| földieknek!... Dragonyos hadnagy vagyok. A nevem Bandi. Itt van
38 I| eszmélkedek, nagy csoportosulásban vagyok.~- Meghalt - mondogatják.~-
39 I| Csak elájult talán?~Kábult vagyok, mintha dorbézolásnak volnék
40 I| hogy a dragonyostiszt én vagyok.~Hogy lehet? Egy ember két
41 I| példányban hogy lehet? Részeg vagyok én, vagy mi, hogy itt állok,
42 I| irodákban vannak. Árnyék vagyok. Fehéres, könnyű árnyék.
43 I| a méltóságod véleményén vagyok.~- No ugye? De a férfiak
44 I| a kezét Olga. Oly boldog vagyok, ha a kezemben érzem a kezét.~
45 I| megtéveszthetted Gyurit.~- Ártatlan vagyok...~- És a kendő? - rikoltott
46 I| kiáltana a távolból:~- A Nap én vagyok.~És ő nehéz mellel felelné
47 I| felelné halkan:~- A Hold én vagyok.~S íme nagy fekete olló
48 I| sírta -, szegény Sárink. Én vagyok az oka. Az én ostoba féltékenységem...
49 I| Pap leszek, mert jó tanuló vagyok. Ősszel már gimnáziumba
50 I| sóhajtására.~- Magam is éhes vagyok, cigánypajtás - szólt lenéző
51 I| magunkat.~- Várj, még nem vagyok a végén. Vannak olyan apró
52 I| én is milyen józan embör vagyok, de ha egy-két pohár pálinkát
53 I| mondta azt, hogy szép ember vagyok?~- Mert a Máli néni azt
54 I| Csak nem vagyok tán szerelmes egy gyermekbe? „~---------------~„
55 I| hogy én még sokkal idősebb vagyok. Lehet-e a maga elméjében
56 I| ma tér haza. Oly izgatott vagyok, mintha a magam gyermekét
57 II| átviharoztatják hangjukat, kénytelen vagyok konstatálni, hogy baritonjukat
58 II| következőket:~- Én szőnyegárus vagyok. Magam szövetem a szőnyegeket.
59 II| csak tovább beszéltem:~- Én vagyok az a bolond, aki Kairóban
60 II| jöttem ide, egyedül. Jogosult vagyok arra, hogy egyedül is távozzak.~
61 II| mondja is odalent: Keresztény vagyok! - hazudik.~- Ejnye, a tagadóját! -
62 II| félvállról feleli:~- Keresztény vagyok.~Szent Péter fellobban:~-
63 II| Ici-pici lábacskák! Szerelmes vagyok, megbolondulok! (Leül, és
64 II| szívemen.~Milyen ostoba vagyok: itt takargatom már hat
65 II| rám! Óh, milyen boldog is vagyok!~De nini, mi ez itt az ujjamon!~(
66 II| Ilyenkor ismét nyolcéves fiú vagyok. Ő a szeretőm. Ott andalgunk
|