Part
1 Gardon| emlékeztető megdicsőítése, hiszen a szedett-vedett csavargók
2 I | értette, hogy a kép: kép. Mert hiszen a papja maga is festegetett.
3 I | máskülönben is becsületes. Mert hiszen este csak megbízható emberrel
4 I | kissé abba a pléhkályhába, hiszen itt hidegebb, mint kint.~
5 I | Lurdesbe.)~- Hát aztán minek a? Hiszen nem beteg kend.~- Hát csak.
6 I | tornya, rétje, kertje,~hiszen mind, mind barátul üdvözöl:~
7 I | Vagy igen, instálom, hiszen le is nyúltak.~- Mivel nyúltak
8 I | nem akarok elmenni.~- De hiszen amaz ott szebb ház, jobb
9 I | iskolába kerültem, mert hiszen csavargót nem vesznek föl
10 I | veressen meg erősen az apámmal.~Hiszen most már belenyugszom, sőt,
11 I | nem köszöntem nekik, mert hiszen nem ismerőseim, de a leányt
12 I | édesanyám! Könyörülj rajtam! Hiszen te is zsidóleány voltál!
13 I | Hogyan? Hol?~- A hazádban. Hiszen félig én is magyar vagyok,
14 I | be a hold. Hogy lehet ez? Hiszen magam zártam be. Kétszer
15 I | tulipánom - békítgettem. - Hiszen én nem is sejtettem, hogy
16 I | nem csodálkoztam én, hiszen orvos vagyok.~S megígérte,
17 I | séget: hogy történhetett? Hiszen egy percig se volt szándékomban,
18 I | gyötrelme ránehezült a szívemre. Hiszen nem volt akkor egy ép gondolatom,
19 I | eszi a bolond a jó füvet? Hiszen beljebb a legelőn, a gilicebokrok
20 I | Ópium? Mire gondolsz. Hiszen az méreg. Ez barátom, merőben
21 I | faluba.~- A szomszéd faluba? Hiszen nem is lakik a szomszéd
22 I | a veronált is.~De nini, hiszen ottmaradt az asztalon az
23 I | szabad ég alatt. De nini, hiszen napfény ez!~Megfordult-e
24 I | Hogyan nem láttam eddig, hiszen előttem áll! Afféle mezítlábas,
25 I | mindene van.~Csak nézek rá. Hiszen ez a mezítlábas ember okosakat
26 I | előbb feketének láttam. Hiszen nem fekete, inkább barna,
27 I | ültette oda, az bizonyos. Mert hiszen akkor az ormára tette volna
28 I | nem mozdult... Jó, jó, hiszen nem mozdulhatott. De micsoda
29 I | könnybelábadó szemmel.~Csodálkoztam. Hiszen Lenkének mondták a lányát.~
30 I | érthetetlenül tekint rája. Hiszen a leány tífuszban halt meg,
31 I | Lukácsra:~- Hát Lenke kérte rá, hiszen ez igen érthető. Ha csak
32 I | Szent Erzsébet. Emlékszem. Hiszen ő mindig játszott, amíg
33 I | komolynak mondta Lenkét. Hiszen olyan vidám leány volt...~-
34 I | tudom.~De néha azt mondja:~- Hiszen meg lehet őket különböztetni:
35 I | igen gyengécskék voltak. Hiszen most is olyanok, mint az
36 I | könnyes szemmel pillogott.~Hiszen az nem is lehet másképp,
37 I | Miért hazudott volna? Hiszen tudod, hogy sokan megkülönböztetnek
38 I | ő is megvonaglott. Mert hiszen amit egyikük érzett, érezte
39 I | apja azonban megfogta:~- De hiszen az én patkánymérgemet nem
40 I | visszaadta volna a cipőt, mert hiszen valóban keményes talpat
41 I | ártatlan. Csapodárnak gondolja. Hiszen Gyuri maga is mondta, hogy
42 I | Legalább te légy okos. Hiszen megüt a guta, ha így mérgelődöl.~
43 I | Komédiás - gondolná -, hiszen nemrég tisztították a kutat,
44 I | gyöngyvirágot... Ily fiatalon! Hiszen nem is ízlelte még az élet
45 I | Mit nyomorogjak...”~De hiszen ez napló! Miért égette el?
46 I | hogy ne térjek vissza. Hiszen elvégre is mindegy, akár
47 I | szólt elérzékenyülten -, hiszen csak attól fázom, hogy idegenek
48 II | keblére hajtsa fejét.~- Nem, hiszen még nincs annyira! És nem
49 II | levél.~- Jósolj életet neki! Hiszen még, ha ősz is, nincs a
50 II | elmérnek. De hallgass alá! Hiszen idehallatszanak a szép szent
51 II | egy ördöghitű ellen, mert hiszen el kellett fogadnia, hogy
52 II | ellene semmi szava, mert hiszen ott már csupa keresztény
53 II | rongyon illatot (megszagolja), hiszen nem illat van ezen, hanem
54 II | szomszéd lisztkereskedésben. No hiszen a forgalom különböző szokott
55 II | dobom el! Miért is tenném, hiszen úgy szeretett engem, hogy
56 II | szívemre, és ezt a fürtöt is. Hiszen olyan édes, olyan boldog
57 II | hallgatag szerelemmel.~Óh, hiszen akkor csak abban láttuk
58 II | azt - mondja az asszony -, hiszen ezt se bírjuk haza!~Azzal
59 III | Nem engednek el semmit, hiszen oly édes annak a föllebbvalói
60 III | kell elöljárni.~- Kérem, hiszen én azt igen jól tudom, három
|