1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2343
Part
501 I | iskolába, s a csizmát állandóan az apja hordja. De nemcsak
502 I | méltóságosak őnála, hanem az arca is. Akkora bajsza van,
503 I | mind a két ágát.~Hát ez az András csordás beszélte
504 I | előtt, hogy mennyi baja volt az öreg Baksánéval. Egyszer
505 I | gyorsabb volt; kantárt vágott az András fejéhez, és ím ezzel
506 I | idő.~- De nem álom volt az; olyan fáradt voltam reggel,
507 I | boszorkánnyal?~- Egész nap aludtam az eset után. Ki kellett pihennem
508 I | kertjébe, hogy megszedjem az almafáját. Meg is szedtem.
509 I | reggelig. Akkor bújt elő az átkozott, és úgy tett, mintha
510 I | pályinkának.~- Görcs volt az, hallja kend.~- Jó, jó;
511 I | nem boszorkány, és hogy az éretlen almától esett belém
512 I | tenni semmit.~Azonban amint az András beszédéből kitűnt,
513 I | hogy egyenesen viszi-e be az ajtón Baksáné a fejét, vagy
514 I | van a boszorkánynak, mint az ökörnek, ha nem is lehet
515 I | féloldalt vitte be a fejét az ajtón.~Most már csak azt
516 I | visszafelé mondja-e odabent az imádságot, vagy egyenesen,
517 I | azt már nem lehetett, mert az asszonyok közé férfiember
518 I | kertje alatt pillantotta meg az András a boszorkányt. Bizonyos,
519 I | leselkedik. Mert mikorra az András hazaért, a hízója
520 I | hazaért, a hízója úgy állt az ól közepén, mintha testamentumot
521 I | Andrásnak is helyén volt az esze. Azonnal szétverte
522 I | esze. Azonnal szétverte az ólat és megkereste, hogy
523 I | törtek le, és szóródtak az utakra. A kútágasok úgy
524 I | kocsmában verekedés van. Az ebek tutultak az egész faluban.~
525 I | verekedés van. Az ebek tutultak az egész faluban.~Akkor lecsördült
526 I | baloska. Ma is sánta.~Ettől az időtől fogva az András csordás
527 I | sánta.~Ettől az időtől fogva az András csordás sokat viaskodott
528 I | Hol macska képében járt az őhozzá, hol kutyaképében.
529 I | Egyszer ló képében ment át az udvaron. András azt hitte,
530 I | mert szerettem hallgatni az ő okos és csodás beszédeiket.~
531 I | valamit a boszorkány ellen, de az András csordás hiába tűzködte
532 I | Félelmetes is volt látni az ő lassú, libegő járását,
533 I | jelenet, amit én láttam, mégis az volt, mikor egyszer egy
534 I | kérdezősködött, hogy melyik ház az övé.~Tápainét kérdezte pedig,
535 I | a boltból ment hazafelé.~Az elmagyarázta, hogy csak
536 I | előtt, meg egy kis méhes az udvaron. Aztán azt kérdezte,
537 I | gyerek:~- Nem beteg - felelte az ember -, nem beteg ez.~-
538 I | ha nem beteg?~- Meghalt az édesanyja ennek - felelte
539 I | édesanyja ennek - felelte az ember -, meghalt.~Akkor
540 I | ember -, meghalt.~Akkor jött az úton Baksáné. Előrehajló
541 I | keresne. De nem keresett az semmit, csak úgy szokott
542 I | mentek, megállott. Először az emberre nézett, mert az
543 I | az emberre nézett, mert az szólt neki, azután a gyerekre
544 I | JÁRÓ LÉLEK~Nálunk ritka az olyan ház, ahol gyermek
545 I | Szegények vagyunk és nagy az adó; a gyermekünk is szegény
546 I | mekünk is szegény lesz és az adó még nagyobbodik, mikorra
547 I | kell a gyerek.~A gyerek az öröm, a reménység. Gyönge
548 I | ígéret és gyönyörűség.~Az apa maga-magát látja újra
549 I | előtt játszódik el újra. Az anya is a saját életét látja
550 I | volna semmi hit a földön, ha az Isten neve és fogalma nem
551 I | alá erre a földi világra, az első gyermek magával hozná
552 I | azt születésében és átadná az anya lelkének.~Hitetlen
553 I | mert kálvinista volt, és az itteni leányok emiatt húzódoztak
554 I | kicsit vastag, de úgy jó az, ha testes az asszony, erős
555 I | de úgy jó az, ha testes az asszony, erős lábú és erős
556 I | mondják, ott művelődött ki. Ha az ispán meg nem halt volna,
557 I | akkor kérte meg Bathó.~Hát az ember szép derék asszonyt
558 I | kapott. Pénzecskéje is volt az asszonynak, vagy kétszáz
559 I | kétesztendős házasok voltak, az asszony elvesztette a gödröcskéket
560 I | elvesztette a gödröcskéket az arcáról, megkomolyodott,
561 I | inkább annyira szerette, hogy az asszony parancsolt a háznál.~
562 I | parancsolt a háznál.~Csak éppen az volt a baj, hogy még mindig
563 I | ketten voltak.~Ekkor kezdett az asszony a javóshoz járni.~
564 I | öreg, magányos asszony. Az ura csizmadia volt, a gyermekei
565 I | elszármaztak a városba; az öregasszony maga maradt
566 I | lakik ő a templomsoron. Az udvara tele van mályvával,
567 I | egészséges illattal leheli be az utcát. Szóval ott orvosasszony
568 I | Hát ahhoz járt Bathóné. Az ilyen öregasszonyok bizonyára
569 I | bizonyára sokat értenek az asszonyi bajok orvoslásához.
570 I | Dehát ahol gyermek nincsen, az orvosságos üvegből se lehet
571 I | ismét a javósasszonyhoz. Az öregasszony az ajtó mellett
572 I | javósasszonyhoz. Az öregasszony az ajtó mellett ül egy rozoga
573 I | tehetne róla.~Hosszúné leveszi az okulárét a szeméről. Törülgeti
574 I | mondd lelkem, mondd.~- Hát az én uram nagy örömet akart
575 I | ott folyik a kert alatt.~- Az a jó, lelkem. Bár az enyim
576 I | Az a jó, lelkem. Bár az enyim alatt folyna.~- De
577 I | házból. De hogyan mondjam meg az uramnak? Már a foglalót
578 I | Hogy én beszéljem el az uradat?~- Beszélje el a
579 I | csend után. - Öreg vagyok. Az órám mutatója tizenkettő
580 I | hazudok.~- Istenem - sóhajtja az asszony -, hát ki segít
581 I | szeméből könny csöppent át az ujjain a kötényére.~Hosszúné
582 I | a halántékára csúsztatta az okuláré szárát.~- Az a ház
583 I | csúsztatta az okuláré szárát.~- Az a ház jobb - mondotta kutató
584 I | mondotta kutató pillantással. - Az utcája sem olyan sáros.
585 I | néném - fakadt újabb sóhajra az asszony -, szerencsétlen
586 I | síró szemmel folytatta:~- Az uram tegnapelőtt azt mondta:
587 I | kísértet jár. Már estefelé volt az idő és én reszkettem. Nem
588 I | sír, sír a gyermek és fut az ember után. Jár a nyomába.
589 I | Mondd csak tovább!~- Az uramnak nem mertem mondani,
590 I | azért hallottam a sírását.~Az asszony zsebkendőt takart
591 I | asszony zsebkendőt takart az arcára és csendesen sírt.~
592 I | arcára és csendesen sírt.~Az öregasszony elfordította
593 I | Hát segíthetsz a bajon. Az uradat a háztól elijeszteni
594 I | elijeszteni nem lehet. Katona volt az, nem ijed meg semmiféle
595 I | űzni.~Bathóné megtörülte az arcát és szemét.~- El? -
596 I | hogyne fogadnám!~- Költsd föl az uradat az éjjel éjfélkor,
597 I | Költsd föl az uradat az éjjel éjfélkor, hogy imádkozzék
598 I | egyebet, csak hét miatyánkot. Az urad azt fogja kérdezni,
599 I | a kívánságodat. Fölültök az ágyban és hangosan imádkoztok.
600 I | tovább, csak hagyd abba. Az urad kérdezni fog, hogy
601 I | a mi vétkeinket. Akkor az urad gondolkodni fog s kérdezni
602 I | mért hagytad mindig félbe az imádságot. Feleld neki:
603 I | miképpen mi is megbocsátunk. Az urad erre ismét elgondolkodik,
604 I | meredve ült ottan sokáig. Az arca sápadt volt; a szemét
605 I | már rendesen gyónik is.~Az öregasszony megvárta, míg
606 I | jössz felém? Nem is szólsz az izéről...~- Óh - felelte
607 I | tanácsomat?~- Hát hogyne.~- És az urad?~- Semmi bajom sincs
608 I | keresztet vetett magára.~Az ura már várta a templom
609 I | mondja a kapitány, hogy az egyik tisztje magyar: Reiter
610 I | Ott sétált a hajóhídon. Az ilyen sétálás négyórai köteles
611 I | alkotórészeivel, építési titkaival, az útközben látott szardínia-halászat
612 I | ami csak addig érdekli az embert, ameddig vízen van.~
613 I | igazi?~- Valami zománca van az igazinak, valami fakó-zöldes
614 I | szempillantással megkülönbözteti az igazit a brémaitól.~- Dehiszen
615 I | szivar se. Sőt epekedtem az erős szivarért. Az olyan
616 I | epekedtem az erős szivarért. Az olyan kikötőben, ahol szivargyár
617 I | Mikor meg rajzolni tanultam, az volt az első, hogy hajót
618 I | rajzolni tanultam, az volt az első, hogy hajót rajzoltam.
619 I | játszani, veressen meg erősen az apámmal.~Hiszen most már
620 I | borzongató leheletét százszor az arcomon.~Ön bizonyára nem
621 I | között! A földön a hegyek, az erdők folyton törik, fogják
622 I | tengeren szabadon száguld az a megveszett dühöngő erő,
623 I | nagy tengeri vihart itt az Adrián se ismerik. A hegyek
624 I | hegyek itt is sokat elfognak az erejéből, s az itteni hullámzás
625 I | elfognak az erejéből, s az itteni hullámzás is semmi
626 I | Afrika között dobált meg. Az útleírásokban olvashat ön
627 I | de meleg szobában olvasni az ilyeneket s átélni más.
628 I | megfesti a nagy hullámzást, de az olvasó sohse képzeli hozzá
629 I | süvöltést, amivel a szél az árbocköteleket feszegeti,
630 I | mellett, mint jóidőben; az őrálló tisztnek csakúgy
631 I | a hajóhídon s vigyáznia az irányt; a kapitánynak folyton
632 I | jobb oldalról a balra, és az orráról a tatjára. Később
633 I | vén tengerész volt a hajón az árbocmester, aki negyvenhat
634 I | negyvenhat év óta élt a tengeren, az mindjárt az első napon azt
635 I | a tengeren, az mindjárt az első napon azt mondta, hogy
636 I | tartja a hajó igazgatására.~Az a hatvanéves ősz ember maga
637 I | maga futkosott akkor föl az árbocokra, és oldott, kötözött,
638 I | özvegyasszonynak egyetlen gyermeke. Az az asszony ismerte a hajónk
639 I | özvegyasszonynak egyetlen gyermeke. Az az asszony ismerte a hajónk
640 I | jutottunk, a parton mindig az ő alakja volt az első, amelyet
641 I | mindig az ő alakja volt az első, amelyet megpillan
642 I | távolról. Amint kiemelkedtünk az éghatáron, az ő fehér kendője
643 I | kiemelkedtünk az éghatáron, az ő fehér kendője megmozdult
644 I | integetett nekünk, integetett.~Az meg aztán látványosságszámba
645 I | egymás szívére rohanással az egymást szeretők.~Mármost
646 I | is velünk dolgozott, mint az utolsó matróz.~Ekkor hömpölygött
647 I | mindenki elnémul és hallgat; az emberek rekedtek és komorak.
648 I | lyogtam le a hajó belsejébe, s az ágyamra feküdtem; átkötöttem
649 I | mielőtt elnyomhatott volna az álom, arra gondoltam, hogyha
650 I | Európába, hogyan fog várni az az asszony a parton, hogyan
651 I | Európába, hogyan fog várni az az asszony a parton, hogyan
652 I | hogy beszélni fog azzal az asszonnyal?~A vihar másnap
653 I | eredj magad! - rekedezte az öreg. - Ebnek parancsolsz!~
654 I | labdáz velünk.~Mire gondol az ember, mikor a halál kezét
655 I | vízfenékig, vagy kóvályogni fog az alsó áramlatokban évszázadokig,
656 I | áramlatokban évszázadokig, míg az állatok szét nem rágják.
657 I | nagyot ordít egy zugban az öreg Dániel:~- Emberek!
658 I | volt mindennapi kenyerem. Az ember nem foglalkozik fiatal
659 I | rézláncot, talán többet hinne az ember. Hát mondom, nem foglalkoztam
660 I | foglalkoztam a vallásommal, mióta az utolsó katakétám szeme elől
661 I | Hát van valaki, aki ebben az emberirtó veszedelemben
662 I | segíthet? Van, van! Mária! Az elfelejtett, szívből kivetett
663 I | nevét bölcsőnkben tanultuk az anyánktól. Mária! Mária!
664 I | anyánktól. Mária! Mária! Csak az ő égi keze nyúlhat le hozzánk
665 I | többé kocsmába! - kiáltotta az öreg égnek emelt arccal. -
666 I | részeges és káromkodós volt az ember.~- Minden pénzemet
667 I | valami tizennégyen. Legtöbben az italukról és a vagyonukról
668 I | pipát választottam.~Nekem az volt a legnagyobb gyönyörűségem,
669 I | legnagyobb gyönyörűségem, az volt, amire a legtöbbet
670 I | nevetésnek csak a gondolata is az emberektől.~A vihar lassankint
671 I | Valamennyien törődöttek voltunk már az utazástól, hát leszálltunk
672 I | leszálltunk egyet sétálni.~Az utasok különben csaknem
673 I | vasúton utazó szomjas megissza az állomások sörét. Dehát meleg
674 I | sörét. Dehát meleg is volt az idő, noha még csak májusi
675 I | még csak májusi nap sütött az égen.)~Egy II. osztályú
676 I | kocsinál csoportosulás támadt. Az arcokon bámulás és bosszankodás
677 I | utas.~- Be kellene zárni az ilyen kocsit! - dohogta
678 I | alispánféle emberrel sétáltam. Az úton ismerkedtünk össze.
679 I | kísérője leszállt sörözni.~Az ablaknál csakugyan egy elmélyedt
680 I | Fekete ruha volt rajta. Az arca színtelen. A haja mint
681 I | volt, mint a kőbálvány.~Az alispán is megbotránkozott:~-
682 I | Hol a kísérő? Melyik az?~S nagy gólyalépésekkel
683 I | Egy öreg zsidó orvos volt az. De azt be se vitték. Csak
684 I | eredt:~- Dehát mit csinált az a halott? - kérdeztem szivarra
685 I | Semmi különöset - felelte az alispán. - Rómeó és Júlia
686 I | ketten meghalnak, néha csak az egyik hal meg, de azért
687 I | Azért mégis mindig megható az, mikor valaki fölcseréli
688 I | mikor valaki fölcseréli az életet a halállal. Én sokszor
689 I | És mondja, nem különös az, hogy a zsidó temetőben
690 I | valami borzalmas történetet.~Az alispán elmosolyodott:~-
691 I | alispán elmosolyodott:~- Nem. Az élet nem úgy szerkeszt,
692 I | szerkeszt, mint Kotzebue. Az élet tragédiáiban csak egy
693 I | is régen történt ez, még az én diákkoromban. Azóta sok
694 I | Földön.~A vakációt akkor én az anyám falujában töltöttem.
695 I | falujában töltöttem. Nagy falu az. Paraszt és úr vegyesen
696 I | vonul. Arra jártam én néha az epreskertbe.~Ahogy egy napon
697 I | hogy egy kisasszony ül az árnyékon a kertészház előtt.
698 I | délutánján volt ez estefelé. Az utca néptelen volt, mint
699 I | tizenhat éves. A nyári vakációt az évben először töltöttem
700 I | először töltöttem ottan az anyám szülőföldjén.~Ahogy
701 I | Hogy ím ott találom akkor az utcán, a gesztenyefák alatt,
702 I | levélben említette őket az öcsém; egyszer a tanítót,
703 I | nincsenek együtt?~Mindössze az tűnt föl, hogy Gizella egy
704 I | leány.~Később tudódott ki az is, hogy mise után eljárt
705 I | is, hogy mise után eljárt az öreg papunkhoz és tanult
706 I | tekintették.~Végre egy napon ütött az óra, amelyben nyilatkoznia
707 I | néhány hónapja meghalt. Az ügyvéd eljött a városból
708 I | kocsija elzörgött.~Este aztán az anyja előfogta:~- Hát mi
709 I | Nekem nem kell! Nem kell!~Az anya kérdőjelekké változott:~-
710 I | leány vállat vont:~- Zsidó!~Az anya elképedve nézett reá:
711 I | leány?~A leány sápadtan állt az anyjával szemben, mint aki
712 I | kivonja a kardot, amellyel az életét kell megvédenie.~-
713 I | elszántan, hidegen.~S hogy az anyja ijedtében csak némán
714 I | mond, mint a szóbeszéd. Az anya megértette:~- Dehát
715 I | meg-megjajdulva, hogy mit szól az apa reá; gyorsan cáfolva
716 I | mással soha ezen a világon!~Az anya szíve mindig együtt
717 I | sírva mondja el, hát még az ilyet, ami manapság már
718 I | de nincs különben.~Hát az anya végre is azt mondta:~-
719 I | kijelentem, hogy én apáddal ebben az ügyben nem beszélek. Ha
720 I | is kurtán-furcsán beszélt az. Minden betegre haragudott.
721 I | többet énhozzám be ne tolja az orrát, ebatta!~Felfirkantott
722 I | Gizella, csináld meg neki ezt az orvosságot.~A doktor volt
723 I | állvány foglalta el. Tele volt az mindenféle feliratos üvegekkel:
724 I | szagok.~A receptet átadta az öreg a leányának, aki gyors
725 I | szemét amellyel úgy nézett az az emberre, hogy nem is
726 I | szemét amellyel úgy nézett az az emberre, hogy nem is pillantott.~
727 I | volt, eldicsérte otthon az orvost:~- Ez osztán az ember:
728 I | otthon az orvost:~- Ez osztán az ember: ugyan a lelkemre
729 I | vártam, hogy kívül kerüljek az ajtón! De adott is aztán
730 I | náluk. Egyébiránt nem volt az arcuk Laudon-utcai.~Nálunk
731 I | napokig, hetekig halogatta az ügyet.~Néha már annyira
732 I | a torkán akadt, mihelyt az apja szeme ráfordult. Az
733 I | az apja szeme ráfordult. Az az összenőtt szemöldökű
734 I | apja szeme ráfordult. Az az összenőtt szemöldökű ember
735 I | valakivel.~Egy ebéd után az történt, hogy a szakácsnénak
736 I | mondja? De mikor? Mikor lesz az?~A cigányasszony újra meghányta
737 I | lesz? Ezt még mindig csak az álmai ígérték. Hátha az
738 I | az álmai ígérték. Hátha az a cigányasszony eltalálta?!
739 I | szobába, hogy nyilatkozik az apjának. De a küszöbnél
740 I | meg!~A szobában ott volt az anyja is, meg a szakácsné
741 I | valamit, jelentést vagy mit az őszi járványról. Feltűnt
742 I | hangja. Fölkel és kinyitja az ajtót. Rábámul a leányára
743 I | a leányára meg a képre. Az arca haragtól torzul el:~-
744 I | haragtól torzul el:~- Mi az?~A leány holtra sápadt arccal
745 I | emelkedett föl, de megállt az apja előtt elszántan, azzal
746 I | amellyel a bajvívó néz az ellenfelére.~A doktor egy
747 I | foglak eltemettetni!~- Ez az utolsó szavad apám?~- Ez!
748 I | felrúglak!~Úgy ordítozott, hogy az ablaküveg is rezgett belé.~
749 I | el is hagyta a sírását, s az arca látszólag nyugodt volt.~
750 I | postára. Egyebet nem beszélt.~Az anyja persze nagyon sajnálta.
751 I | Iparkodott ráokosítani, hogy az ilyen fiatalkori ábrándozást
752 I | később bolondságnak ítéli az ember.~- Az a tanító lásd
753 I | bolondságnak ítéli az ember.~- Az a tanító lásd kisfizetésű,
754 I | nem felelt semmit.~Este az anya aggódva figyelte, hogy
755 I | folytatta a vigasztalást:~- Az éjjel jól alszol leányom
756 I | meghalok - felelte a leány.~Az anyja persze ezt csak mondásnak
757 I | kelteni, halva találták az ágyában.~A többit aztán
758 I | milyen festői lehetett az a fehér arcú leány, amint
759 I | nyakig betakartan; mellette az égő gyertya, szőke haja
760 I | posztón.~Azt mondják, hogy az anyja beletette a koporsóba
761 I | koporsóba a leány kebelére azt az eltépett Mária-képet.~A
762 I | Simándi is. Mert a lány az utolsó levélben ezt az öt
763 I | lány az utolsó levélben ezt az öt szót írta neki: „Jöjjön
764 I | Szép muzsikás temetés volt. Az utat a fákról hulladozó
765 I | játszották, amit a lány az utolsó kívánságául megjelölt.
766 I | szabónál volt megszállva. Annak az ablakából nézte a temetést;
767 I | csak elfordult. Leborult az asztalra, a két kezére és
768 I | SZERETEM AZ IGAZSÁGOT!~Egy leány lépeget
769 I | házakból átkíváncsiskodnak az asszonyok. A leány csak
770 I | A leány csak sír odabent az ágyfejre borultan. Sem az
771 I | az ágyfejre borultan. Sem az anyjának nem felel, se másnak.
772 I | mostan!~S be is támasztja az ajtót.~Az asszonyok ijedt
773 I | be is támasztja az ajtót.~Az asszonyok ijedt tyúkokként
774 I | kastélyban szolgált a nyár óta. Az új uraságnál.~Az új nagyságos
775 I | nyár óta. Az új uraságnál.~Az új nagyságos asszony német.
776 I | Bécsből való. Egyszer, hogy az urával sétált a mezőn, Etel
777 I | mezőn, Etel arrafelé vitte az ebédet az apjának.~- Milyen
778 I | arrafelé vitte az ebédet az apjának.~- Milyen csinos
779 I | a zöld réten! - mondotta az asszony.~S valóban, azon
780 I | száznegyven holdas zöld szőnyegen az a rózsaszínruhás leány...
781 I | képrámába illő látvány volt.~Az uraság akkor kezdte tanítani
782 I | szólításra megrebbent a szíve. Az asszonyra emelte szemét,
783 I | lelke szavával felelhetett.~Az asszony nem értette a választ.
784 I | hangjának melegsége is. Aztán az ételre fordult az érdeklődése.
785 I | Aztán az ételre fordult az érdeklődése. Az ura tolmácsolta
786 I | fordult az érdeklődése. Az ura tolmácsolta a szavát.
787 I | haladt, akkor kérdezte meg az urát, hogy mit jelent gyönyörűm?~
788 I | No beütött az áldás a házba! - szólt vígan
789 I | szerencsének fészke.~Csak még az a kérdés volt hátra, mit
790 I | vőlegénye. Újborra lenne az esküvőjük.~Lukács csakhamar
791 I | Dehát úgy áll a ködmen az első télen és úgy szép.
792 I | ővele efféle, s nem került az ügy törvényszék elé.~Mindenki
793 I | rendetlenkedett.~- Szeretem az igazságot! - mondta olyankor.~
794 I | olyankor.~És felgyűrte a karján az ingét. Fogta a botját vagy
795 I | csizmaszárába.~És a falu az ő pártján volt mindig. Rendetlenség
796 I | föllebezett.~- Tudom én, hogy ez az igazság - mondta megnyugvással.~
797 I | nélkül.~Lukács tehát benyitja az ajtót. Jóestét köszön, és
798 I | tatársüvegben, harang-ködmenben az asztal mellé. Pipázik. Pócsi
799 I | nagyságos uraságnak a kocsisa. Az ám. Hát azért hivattalak,
800 I | dolgoznia semmit. Csak mit az asszony kívánt, tedd ide,
801 I | élnek a kastélyban? Hogy az asszonynak mennyi gyűrűje,
802 I | körmöcskéjét fényesíti, hol az „ongorát” veri. És minden
803 I | És minden este fürdik. Az ura reggel fürdik hidegben,
804 I | lovon. Néha még vadászik is az urával és úgy elsüti a puskát,
805 I | leeresztgeti sarkig, hogy az a kopasz feje csaknem a
806 I | lefeküdne, átsétál vacsora után az ó-toronyba. Ott nézegeti
807 I | a hó, bajos benne járni.~Az úr egyébiránt olyan ember,
808 I | alvó. Délig is hogy néha. Az igaz, hogy későn is fekszik
809 I | asszonytól, piros köveset. Az úrtól meg egy húszkoronás
810 I | leány.~A legény már jön is. Az utcán találkoznak, Lukács
811 I | semmit se tudunk - feleli az apa.~A legény megkocogtatja
812 I | pofon ütöttek.~- Kicsoda?~- Az úr.~- A teremtésit néki!
813 I | egy percre.~- Feleseltél az asszonnyal?~- Nem.~És újra
814 I | elmondani, hogy mi történt?~Hát az történt, hogy a báró a feleségével
815 I | a korcsma udvarán. Aztán az utolsó pillanatban mégis
816 I | pillanatban mégis meggondolta az asszony, hogy jobb lesz,
817 I | órára kellett megteríteni az asztalt és odakészítenie
818 I | főzőt meg a sonkát, tojást az asztalra. És akkorára melegnek
819 I | el is végezte gondosan. Az ágyakat is megbontotta.~
820 I | bőven.~Aztán megbontotta az ágyakat. Ahogy az asszony
821 I | megbontotta az ágyakat. Ahogy az asszony ágyát bontja, kellemes
822 I | érezte azt. Tudta is, hogy az asszony be szokta locsolni
823 I | aznap este erősebb volt az illat és édesebb.~- Milyen
824 I | elandalodva.~S leült a székre az ágy mellé. Odahajtotta a
825 I | Hallgatta negyedóránkint az óra verését.~Szép nagy falióra
826 I | És halk zengéssel verte az időt.~Elverte már a tizenkettőt
827 I | nehezült a szeme-pillája. Az óra az egyet is elütötte.
828 I | a szeme-pillája. Az óra az egyet is elütötte. Az uraságok
829 I | óra az egyet is elütötte. Az uraságok még mindig odavannak.
830 I | maradtak, ott is hálnak.~S az álmosságtól, kályha-melegtől,
831 I | szoknyáját. Beljebb feküdt az ágyba, a saját ágyának érzett
832 I | hallotta többé mennyit ver az óra.~Egyszer csak az óra
833 I | ver az óra.~Egyszer csak az óra leereszkedik a falról.
834 I | hosszú lába nő neki. Odalép az ágyhoz, s kiált nagy mérgesen:~-
835 I | szemtelen!~S Etelt kirántja az ágyból. Csattantja pofon
836 I | Csattantja pofon úgy, hogy Etel az ajtónak hanyatlik.~Az óra
837 I | Etel az ajtónak hanyatlik.~Az óra már akkor átváltozott
838 I | mondja szinte lángot fújva az orrán. - Megfogadhattak,
839 I | pofon ütöttek...~S megrázta az öklét. Elment.~~A földesúr
840 I | De hogy igen tiszta volt az ég, nem hagyta abba. Csak
841 I | dértől. Délelőtt borult volt az idő és olvadós. Este felé
842 I | olvadós. Este felé kitisztult az ég. A fák vizesek voltak,
843 I | benne is mélyen ragyognak az ég csillagai. A híd is fehér
844 I | csillagai. A híd is fehér az ablak alatt, mintha alabástrommá
845 I | lassan besüllyed, beleolvad az ember a híd alatt sötétlő
846 I | teleszkóphoz és ráirányította az Uránuszra. Nézte vagy tíz
847 I | Fölvette a bundáját. Kilépett az obszervatóriumból.~Csak
848 I | zúgópartjának árnyékából előjelenik az ember. Fölhág a sziklára.
849 I | levegőben s visszatűnik az árnyékba. Nagy toccsanás...~
850 I | Soódy elhőköl, elbámul. Az ember üvölt odalenn:~- Á-á-á-áó!~
851 I | odanyújtja a botját... De már az ember nem látszik. Csak
852 I | tatársüveg. S újra hangzik az üvöltés:~- Á-á-á-áó!~Soódy
853 I | úszik, mint a cápa. Elkapja az embernek a jobb kezét. A
854 I | jobb kezét. A ballal már az ember maga fógodzana Soódyba,
855 I | Csak a két fej látszik ki. Az egyik süveges, a másik a
856 I | mintha valcert táncolnának. Az arcukhoz olykor jéglemez
857 I | lába alatt. Rálép. Kivonja az embert.~Az ember hákog,
858 I | Rálép. Kivonja az embert.~Az ember hákog, krákog, liheg.
859 I | egy fényes vasú kés is.~Az ember fölveszi a kést. Morog
860 I | hogy leveszi a süvegét az ember és köszönetet mond.~
861 I | ember és köszönetet mond.~De az csak nézett mint a kitömött
862 I | inakkal botorkál a hóesésben, az útrejtő éji világban.~De
863 I | mozdulatlan nagy csillagkereszt. Az égen? A levegőben?~Szinte
864 I | Mi ez?~A kereszt mégsem az égen tündököl, hanem valami
865 I | fölött is betűk feketélnek.~Az ember egész testében reszket
866 I | hidegtől. A foga vacog. Az arca lilaszín vörös. Táguldozó
867 I | Bámul. Pislog.~A szeme aztán az alsó apróbb betűkre fordul.
868 I | kenyér befogadására elég.~Az ember bámul.~---------------~
869 I | Mi volt az a Jézus háza?~Valamikor,
870 I | meghálnia. Zord őszi est volt az, szeles és fagyos. Sok házba
871 I | Kivilágított temetőt látott. Az orgona a temetői kápolnában
872 I | énekelték a halottak litániáját:~Az örök haláltól ments meg
873 I | jöttem... Hadd háljak itt az éjjel.~- Éppen az kellene!
874 I | háljak itt az éjjel.~- Éppen az kellene! Isten háza ez...~-
875 I | Isten háza ez...~- Minek az Istennek ház?~A lármára
876 I | lármára egy pap is megjelent. Az is ráhurrogott. Kiűzték
877 I | annyi bizonyos, hogy később az élete folyamán kocsigyáros
878 I | tetején meg meg is hálhatott az, akinek ágy már éppen nem
879 I | melegítették.~Zár nem volt az ajtókon, sem a kapun. Beléphetett
880 I | Telenkint mindig nyüzsgött ott az ember. Olykor annyian voltak,
881 I | annyian voltak, hogy még az asztalon is háltak. Nyáron
882 I | akit valamelyik háziúr az utcára rakatott ki. De persze
883 I | lakói könnyen ellopogatták az apró holmit.~Maradós lakója
884 I | mészáros, hogy segített az igazi mészárosoknak a vágóhídon,
885 I | márványasztal főhelyén, az ő saját külön székén, egy
886 I | mikor a ferslógján ült az asztalnál.~Egyetlen jó cimborája
887 I | szabó volt, Bogár Miska. Az is hatvan éven fölül való
888 I | ágyneműje. A sarokágy volt az övé, a kályha mellett. Mindig
889 I | a mészáros, a szabó, és az öreg cigányasszony.~Gyertya
890 I | Még akkor került be, mikor az urát, Pondró Jancsi bőgőst
891 I | hogy aki ébren éri meg az újévet, nem hal meg abban.~
892 I | kártyáiba.~Akkor lépett be az ajtón az éj vándora.~Belépett.
893 I | Akkor lépett be az ajtón az éj vándora.~Belépett. Megállt.
894 I | kőkályha. Vörös fény terjeng ki az ajtaja lyukain. A jövevény
895 I | kártyázó feléje fordul. Az ágyakon is megmozdul két
896 I | volt. Két cipőt kapott fel az ágya szögletéből, és két
897 I | hogy kifitogott belőle az újságrongy, amellyel a meztelen
898 I | látszott, hogy pék.~A jövevény az asztalhoz lépett, és egy
899 I | koporsóból kikelt halott.~Az ezüst-csendülésre hat ágyban
900 I | póklábakként jelentek meg az ötkoronás fölött.~- Üljön
901 I | fölött.~- Üljön le - mondta az öreg mészáros. - Egyen,
902 I | ha éhes.~És eléje tolta az újságpapirosban a kalácsot.~
903 I | pipájából.~A jövevény csak állt az asztalnál, és zavaros szemmel
904 I | és zavaros szemmel nézett az asszonyra.~- Zsidó ez! -
905 I | rikoltotta egy hang. - Zsidó!~Az arcok elképedtek. A mészáros
906 I | szólani akart. A dobbantás az elnöki csengetést helyettesítette:~-
907 I | rámereszkedő fagyos szemeket látta.~Az agg szabónak szinte kétakkorára
908 I | át tőle. Fölugrott vele az asztalra, és a menyezetről
909 I | Farkasétvággyal ette a kalácsot.~Az emberek ott álltak még.
910 I | a jövevényt.~- Véres ez az ember! - kiáltotta egy elszörnyülködő
911 I | a péklegény. - Gyilkos!~Az ember megrettenve állt föl.~
912 I | megrettenve állt föl.~S mintha az az embercsoport megfagyott
913 I | megrettenve állt föl.~S mintha az az embercsoport megfagyott
914 I | csak nem is pillantottak.~Az ember sápadt volt, mint
915 I | karjára borult és zokogott.~Az emberek szinte megkövülten
916 I | fejét ingatta.~- Álljátok el az ajtót - mondotta szigorún -,
917 I | megnyúlt arccal pislogott az emberre.~- Öltem! - kiáltotta
918 I | emberre.~- Öltem! - kiáltotta az. - De ki nem ölt volna?
919 I | falat megállt a torkán. Az arcán kíngörcs vonaglott
920 I | Percekig tartó csöndesség volt az asztal körül.~Végre a szabó
921 I | toldotta a szót a mészáros.~Az ember remegő kézzel fogta
922 I | Tik jó emberek vagytok. Ez az öreg... (És a szabóra mutatott.)
923 I | éves koromban vettem fel az, üdvözítő keresztvizet.
924 I | tiszteltem.~Mert nekem csak az anyám volt magyar és keresztény.
925 I | volt magyar és keresztény. Az apám török, páratlanul becsületes,
926 I | nyolcvanötben, akkor ismerkedett meg az anyámmal, aki galamb. Szegény,
927 I | megismerkedtem egy nővel... Óh az átkozott!... Az is magyar,
928 I | nővel... Óh az átkozott!... Az is magyar, de akkor egy
929 I | a felesége. Kunduradsi, az varga.~Az én apám kókuszt
930 I | felesége. Kunduradsi, az varga.~Az én apám kókuszt és egyiptomi
931 I | fűszert árul a bazárban. Az asszonnyal ott ismerkedtem
932 I | magyarul feleltem:~- Szabd meg az árát magad ökörszemű szép
933 I | komoly.~- Mit nevettek? Az ökörnek szép a szeme, minden
934 I | állaté közt a legszebb.~- Az úgy van - bólintott rá a
935 I | bólintott rá a török. - Mert az arca fehér volt, mint a
936 I | fekete, és a termete, mint az agave virágáé. Olyan volt
937 I | szavamra rózsaszín jelent meg az arcán, és valami csodálatos
938 I | egy átfutó hullámvonal az arca közepén.~Akkor ismerkedtünk
939 I | csakhamar, egybeédesedtünk. Óh az átkozott!~Attól fogva hurikkal
940 I | és a legszebbik mindig az ő arcát viselte. Huri, az
941 I | az ő arcát viselte. Huri, az tündér.~Egyszer rózsát adtam
942 I | szállottak volna meg.~Dsin, az ördög.~Akkor olyan asszony
943 I | senki.~A dsinek napja volt az. Az én jámbor fejemben nem
944 I | A dsinek napja volt az. Az én jámbor fejemben nem termett
945 I | én mindig átváltoztam. Az a mosolygás az arcán...
946 I | átváltoztam. Az a mosolygás az arcán... Ő nem úgy mosolygott,
947 I | rózsaszínű hullám futna át az arca fehérén...~Egy hónapra
948 I | hajó datolyát bízott rám az apám, hogy vigyem Odesszába.
949 I | fel. A hajón velem szökött az asszony is.~Óh, de soha
950 I | de soha nem véltem, hogy az én jóatyámat meglopom, az
951 I | az én jóatyámat meglopom, az én jó anyámat megbúsítom.
952 I | Partra vittem a portékát és az asszonyt. És csináltunk
953 I | Hogy rothadt volna ki mind az ezer!...~Már hét éve élünk
954 I | múlt tavaszon megbetegszik az asszony. Én becsukom a boltot
955 I | mi van rajta.~- Ne menjen az öreghez - mondja. - Az új
956 I | menjen az öreghez - mondja. - Az új orvos az új tudományokat
957 I | mondja. - Az új orvos az új tudományokat is ismeri.
958 I | tudományokat is ismeri. És igen tud az asszonynéppel bánni.~Így
959 I | asszonynéppel bánni.~Így mentem az új orvoshoz.~Fiatalember,
960 I | hét alatt. A melun! Melun, az átkozott.~De az asszony
961 I | Melun, az átkozott.~De az asszony azontúl is gyöngélkedett.
962 I | és regényt olvasott, meg az Újidőket, Életet, más efféle
963 I | foglalták, hát megbukott. És az állatokat eladták. Így került
964 I | Hamar megtanulta mindennek az árát.~Egyszer az orvossal
965 I | mindennek az árát.~Egyszer az orvossal találkozok. Rózsa
966 I | Megismerem a rózsát, hogy az én kertemből való. De nem
967 I | piroslik. Megismertem, hogy az is tőlünk való. Tudtam,
968 I | Azokban a napokban betörtek az adópénztárba, s az utána
969 I | betörtek az adópénztárba, s az utána következő éjszakán
970 I | következő éjszakán betörtek az ékszerészhez is.~Az ébresztőórát
971 I | betörtek az ékszerészhez is.~Az ébresztőórát már akkor megvettem.
972 I | megvettem. Este ráigazítottam az egyre. Gondoltam, fölkelek
973 I | hátha oda is próbálkoznak?~Az órát aztán betakartam szőnyeggel,
974 I | fölzavarja.~Hát éjfél után berreg az óra. Fölkelek óvatosan.
975 I | fel?~Ámulva látom, hogy az ágy üres.~De nem gondoltam
976 I | másik a konyhára, harmadik az udvarra.~Ahogy kilépek a
977 I | a folyosóra, látom, hogy az udvari ajtó szélén négyujjnyi
978 I | nem ólálkodnak-e rablók az udvaron? De hogy megijesztettél!~
979 I | dühössé változva.~Köpek, az kutya.~És még az arcomba
980 I | Köpek, az kutya.~És még az arcomba is csapott.~- De
981 I | akár a házfödelet is.~És az ágya szélére ült. Szinte
982 I | nyáron volt, most-nyáron. Az orvos már akkor nem járt
983 I | hogy ide-oda sétál. Mert az utóbbi évben ideges-haragos
984 I | így szokás.~Kit hívjak?~Az orvosán kezdtem.~Az orvos
985 I | hívjak?~Az orvosán kezdtem.~Az orvos volt már egyszer nálunk
986 I | s nem is régen. De akkor az a csúfság történt velem,
987 I | velem, hogy elaludtam, ott az asztalnál elaludtam. Sokat
988 I | gondoltam legelőször is az orvosra, hogy azt a hibámat
989 I | ismerősünket: Vargháékat - írnok az -, a patikust, és Illésfyéket,
990 I | mikor értesítettem, hogy az orvos nálunk fog vacsorázni.
991 I | percben elsimult a homloka, az arcán a rég nem látott rózsaszín
992 I | percenttel minden portékámnak az árát. Még a spongyát is
993 I | adtam. Hadd örüljön annak is az asszony, hogy este sok pénzt
994 I | hogy este sok pénzt öntök az asztalra.~Az asszony egy
995 I | pénzt öntök az asztalra.~Az asszony egy óra múlva beszólt
996 I | mind ma történt, ma. Megáll az eszem, ha elgondolom, hogy
997 I | fel van öltözve kimenőre, az ő lábán is lakkcipő. Én
998 I | vevővel. Hát csak így ültem az asztalhoz, ahogy vagyok.
999 I | kis kerek ebédlőasztalnál.~Az én helyemen a doktor ül.
1000 I | feleségem helyén ülök, szemben az udvari ablakkal, s hogy
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2343 |