1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2343
Part
1001 I | udvari ablakkal, s hogy az udvar sötét, az ablak tükörré
1002 I | s hogy az udvar sötét, az ablak tükörré változott.
1003 I | ott vagyunk hárman, ott az asztal is, étel is, a villamos
1004 I | tükörben.~Hát beszélgetünk.~Az orvos újságolja, hogy egy
1005 I | bambusz, mikor tapod rá az elefánt.~- Van annál szebb
1006 I | példabeszéd is - mondja az asszony. - A halál fekete
1007 I | fekete teve igen tetszett az orvosnak. Fogta a poharát
1008 I | Török földön úgy szokás.~Az orvos leteszi a poharát.
1009 I | fölemelkedek, hogy lássam, mi az?~Lecsúszott a szalvétája.
1010 I | egyúttal, ahogy lehajolt, hogy az egyik cipője fényes, a másik
1011 I | lába fején. Pedig mielőtt az asztalhoz ültünk volna,
1012 I | Nem gondoltam vele. Inkább az foglalkoztatta az elmémet,
1013 I | Inkább az foglalkoztatta az elmémet, hogy nem aluszok-e
1014 I | álmosodjak.~A kappan után int az asszony:~- Egy üveg aszu
1015 I | Készséggel mozdulok. No lám, az asszony még aszut is szerzett.~
1016 I | áll. Karácsonykor vettem az asszonynak egy tucat ezüst
1017 I | De szépművű cukortartó. Az is olyan, mint az ezüst.
1018 I | cukortartó. Az is olyan, mint az ezüst. Ahogy a kenyeret
1019 I | szárazát, vékonyan a puháját, az ezüstként csillogó cukortartóra
1020 I | cukortartótükörben, hogy a doktor keze az én poharam fölé nyullad,
1021 I | rendesen, cseveg, mint előbb.~Az asszony hallgatja mosolyogva.~
1022 I | hallgatja mosolyogva.~De az a négy lépésnyi idő, amely
1023 I | amely eltelt addig, amíg az aszut meg a kenyeret az
1024 I | az aszut meg a kenyeret az asztalra tettem, az négyszáz
1025 I | kenyeret az asztalra tettem, az négyszáz év volt nekem.
1026 I | pillanatra megvilágítja az egész mindenséget. Mindent
1027 I | Megértettem a nappali járatait is! Az elalvásomat az előbbi vacsorán!
1028 I | járatait is! Az elalvásomat az előbbi vacsorán! A dühös
1029 I | S mintha a ködben ülne az asszony meg az orvos. Csak
1030 I | ködben ülne az asszony meg az orvos. Csak a plasztron
1031 I | mellén.~- Nyisd meg hát az aszút! - toppantott türelmetlenül
1032 I | toppantott türelmetlenül az asszony.~Fogtam a dugóhúzót,
1033 I | és erőlködök vele, hogy az arcomba visszatérjen a szín,
1034 I | gondolat maradt eleven, az, hogy valami történik velünk
1035 I | visszaigazodtam a helyemre, hogy az arcom eltorzulását leplezzem,
1036 I | eltorzulását leplezzem, az ajtóra néztem:~- Mi az? -
1037 I | az ajtóra néztem:~- Mi az? - rebegtem -, mi az?~A
1038 I | Mi az? - rebegtem -, mi az?~A hangomra, arcom elváltozására,
1039 I | arcom elváltozására, ők is az ajtónak fordultak. A doktor
1040 I | A doktor föl is kelt, és az ajtóhoz lépkedett. A feleségem
1041 I | átcsúsztattam a magam poharát az orvosé helyére, az orvosét
1042 I | poharát az orvosé helyére, az orvosét a magam pohara helyébe.
1043 I | Semmi - szólt visszatérve az orvos. - Mit hallott?~-
1044 I | kiáltást.~Legyintett:~- Az utcán rikoltoznak. Az Estet
1045 I | Az utcán rikoltoznak. Az Estet árulják a kölykek.~
1046 I | a nyolc órai harangszó. Az orvos nyugodtan evegette
1047 I | poharat is adj! - szólt rám az asszony. Mondtam, hogy poharat
1048 I | nézek persze. Látom, hogy az asszony pajkos-hízelgőn
1049 I | maga vörösboros poharát az orvoséval. Szerelmesen huny
1050 I | mondaná: A szívedet iszom!~Az orvos is bizalmasan hunyorog.~
1051 I | azonban én megfordulok, az arca mind a kettőnek egykedvű
1052 I | egykedvű és illedelmes.~Az asszony poharában nincs
1053 I | asszony poharában nincs ital, az orvoséban még van. Előbb
1054 I | orvoséban még van. Előbb az orvos poharában éppen annyi
1055 I | poharában éppen annyi volt az ital, mint az enyémben.
1056 I | annyi volt az ital, mint az enyémben. Most két ujjnyival
1057 I | De olyannyira nem volt az eszem a cselekvésen, hogy
1058 I | kenyérszelő kést tettem az asszonynak a tányéra mellé.~
1059 I | gyümölcskanalakat rakott az asztalra.~- Tölts hát! -
1060 I | Tölts hát! - szólt rám az asszony. - Nem értem! Milyen
1061 I | kiisszuk - mondta vidáman az orvos. - Ezt nem hagyjuk,
1062 I | rámnézett vidáman:~- Hát éljen az üzlet a jövő évben is, és
1063 I | a borát.~Én is kiittam.~Az asszony mosolygott és félig
1064 I | tükörre nézek. Látom, hogy az asszony cipője az orvos
1065 I | hogy az asszony cipője az orvos lábát nyomkodja. Az
1066 I | az orvos lábát nyomkodja. Az orvos mosolyog.~Bennem a
1067 I | Nyíljon a rózsáskert - ismétli az orvos szórakozottan.~Az
1068 I | az orvos szórakozottan.~Az asszony megrázza a fejét.~-
1069 I | néztek rám mind a ketten.~Az én szemem az orvosra szegeződött.
1070 I | mind a ketten.~Az én szemem az orvosra szegeződött. De
1071 I | Mit mondtam? - hüledezett az orvos. - Semmit. Azt mondtam:
1072 I | Felkaptam a kenyérszelő kést. Az asztal fordult. Üvegek,
1073 I | száján vér buggyant ki.~Az asszony sikoltozva menekült
1074 I | dobbannak.~- A mosdót! - sikítja az asszony -, a mosdót az ajtóhoz.~
1075 I | sikítja az asszony -, a mosdót az ajtóhoz.~S hallom, hogy
1076 I | hallom, hogy torlaszolják el az ajtót.~Én csak álltam. Valóban
1077 I | ott, mint valami őrült.~Az orvos mellén, a fehér plasztronon
1078 I | terjedezett a kés markolata körül, az orrából is vér buzgott.
1079 I | Lassankint átvilágosodott az elmémen, hogy öltem, embert
1080 I | tenni. Mentem, bódorogtam. Az utcán megállított valaki.
1081 I | kivették volna a fejemből az agyvelőt.~Egyszer, hogy
1082 I | Hova? Hát... izére: Pestre.~Az egyik ember kinézett, hogy
1083 I | ziláltságát. Átgondoltam az egész szörnyűséget: hogy
1084 I | abban a pillanatban, mikor az orvos azt mondta: Nyíljon
1085 I | cselekedtem volna, hanem az a tigris ragadta volna át
1086 I | tigris ragadta volna át az uralmat a testem izmain,
1087 I | kellett cselekednem, ahogy az rándított.~Bűnös vagyok-e?~
1088 I | házasság nem lelki kötelék. Az asszonyt nem én szakítottam
1089 I | asszonyt nem én szakítottam el az urától. Ő maga vált meg
1090 I | többé ki nem szállhatnék.~Az egyik állomáson kakastollas
1091 I | Mért ölt?~Mért?~Hát ki az, aki nem öl, ha elveszik
1092 I | feleségem, kincsem volt az az asszony, és az az ember
1093 I | feleségem, kincsem volt az az asszony, és az az ember
1094 I | kincsem volt az az asszony, és az az ember ott ült a barátságom
1095 I | volt az az asszony, és az az ember ott ült a barátságom
1096 I | táskámat... Ki keresne? Az asszony alszik az álomitaltól.
1097 I | keresne? Az asszony alszik az álomitaltól. A szerecsen
1098 I | szapora lépések hallatszottak az ablak alatt, és különös
1099 I | rebegte -, a rendőrség...~És az ágyába szökött.~Valamennyien
1100 I | cigányasszony felugrott az asztalra, és lejjebb csavarta
1101 I | talált ébren. Valamennyien az ágyban voltak. Csak a mészáros
1102 I | homályosan égő lámpás alatt az asztalnál, a ládáján. De
1103 I | kiáltotta keményen.~S az ágyak megelevenültek. Kedvetlen
1104 I | szava. - Te Gazsi, kiálts be az asszonyokhoz, hogy öltözköd
1105 I | belevilágított a kézilámpásával az arcukba.~Valami öt gyanús
1106 I | rakják a békókat.~Aztán az asszonynép szállingózott
1107 I | férfiak termében nézte sorra az ágyakat, az ágyak alját.~
1108 I | nézte sorra az ágyakat, az ágyak alját.~Csak az öreg
1109 I | ágyakat, az ágyak alját.~Csak az öreg szabó maga maradt fekten
1110 I | szabó maga maradt fekten az egyik sarokágyban. Csak
1111 I | mészárost se háborgatták az alvásában. Máskor is találták
1112 I | már ültön, részeg fővel az asztalnál.~Végeztek. A tiszt
1113 I | Krisztus palástja alól?~Az ajtóban a tiszt mégegyszer
1114 I | mintha ő itta volna meg az Aliék orvosának minden álomitalát.~ ~
1115 I | hogy Indiában járt.~Nézzük az Elek pap levelét:~D. a.
1116 I | külföldre utazok, s nem lehet az utazást elhalasztanom.~Már
1117 I | korona? - nem érdekelnek az ékszerész-kirakatok.) De
1118 I | Nála töltöm a délutánt és az estét. Jól fog esni neki,
1119 I | héten valami járvány volt az efféle milliomos családokban,
1120 I | Becsüljük meg a jóbarátokat! Az élet javai közé tartozik
1121 I | élet javai közé tartozik az az öt-hat velünk érző lélek,
1122 I | élet javai közé tartozik az az öt-hat velünk érző lélek,
1123 I | telegrafálnom.~S nem is értesítettem az utazásomról. Csak vonatra
1124 I | lehetett, szárazon hagyta az utat. Csak a gabonán és
1125 I | utat. Csak a gabonán és az útszéli fákon csillog még
1126 I | sok vízgyöngy.~Bizonyára az övé minden, amerre ellátok.
1127 I | szivar a cár asztaláról való.~Az akácfasorban egy lélek se
1128 I | elhagytam, látok egy szamarat.~Az árokparton legel, a poros
1129 I | után faárnyékok következnek az úton. Aztán halk kolompszó.~
1130 I | tudom micsoda bolond kapcsán az én szegény jó pap barátom
1131 I | szegény jó pap barátom fordul az eszembe. Hátha azzal lepném
1132 I | meg, hogy megírnám neki az egész prédikációját? No,
1133 I | megnyugtatására?~Méla kolompszó ver ki az álmodozásomból.~---------------~
1134 I | álmodozásomból.~---------------~Az út mellett az árokparton
1135 I | Az út mellett az árokparton egy idős parasztasszony
1136 I | tiszták még a nyírástól.~Az asszony tekintget rám. Közeledtemre
1137 I | Puli kutyácska ugat felém. Az asszony rászól:~- Csiba
1138 I | asszony rászól:~- Csiba te!~Az ember fölserken. Néz. Ásít.
1139 I | igenyössen tessék, - toldja meg az asszony.~- A Balázs úré
1140 I | Balázs úré ez a nyáj?~- Az övé nemzetes uram - feleli
1141 I | nagyságos úré - toldja meg az asszony.~A szivarom harmadára
1142 I | legott megmozdul és átszökken az árkon, noha csak a féllábán
1143 I | pipába, nemzetes uram.~És az asszonyra is mosolyog. Az
1144 I | az asszonyra is mosolyog. Az asszony is mosolyog rá.
1145 I | öröm nekik a szivarcsutka.~Az asszony odaveti a bocskort
1146 I | asszony odaveti a bocskort az embernek.~- Öltse már fel
1147 I | veréb?~Mosolyognak egymásra.~Az ember leül, hogy fölszíjazza
1148 I | bocskorát.~Lórobogás hangzik az úton. Egy szép sárga ló
1149 I | fellegbe verve maga mögött az út porát. S mintha csak
1150 I | hisz ez a mi lovunk.~- Az a. A Pille - toldja az asszony. -
1151 I | Az a. A Pille - toldja az asszony. - Bizonyosan futtatták.~
1152 I | futtatták.~S a juhász elállja az útját.~A ló meg lelassul,
1153 I | Úgy kell neki - mondja az asszony. - Mindig hajszolják
1154 I | állatot.~És hozzám fordul.~- Az úr egy kis ángol lovászt
1155 I | lovászt hozott. Futtatnak az idén Pesten.~A juhász tűnődik.~-
1156 I | erre valaki? - vélekedik az asszony. - Vagy az ángol
1157 I | vélekedik az asszony. - Vagy az ángol jön érte, ha ugyan
1158 I | nézte nagy tetszéssel.~- Az Isten is arra teremtette,
1159 I | mellett a két rokon állat. Az egyik délceg, büszke, fényes,
1160 I | templom. Cserepes parókia.~Az utca vizes árkában kacsák,
1161 I | Mindössze egy vadszőlős terasz az északi sarkán, az vall a
1162 I | terasz az északi sarkán, az vall a mai úrra. Bizony
1163 I | vadászni ment ki még reggel az erdejébe.~Beküldtem a névjegyemet
1164 I | Beküldtem a névjegyemet az asszonynak. Második asszony,
1165 I | bizonyára emlegetett neki az ura. Az első feleségével
1166 I | emlegetett neki az ura. Az első feleségével nem volt
1167 I | rikácsoló asszony volt. Még az udvari kutya is félrehúzódott
1168 I | is félrehúzódott előle.~Az inas bevezet, harmadik szoba
1169 I | Sovány és ideges, mint az agár.~Éppen ruhát próbált,
1170 I | vígasztalni, hogy éppen az a legutóbbi divat. Derékben
1171 I | lássék a ruha. Kissé leányos, az igaz...~Valamennyire föl
1172 I | Valamennyire föl is derült az arca.~- Hát jó, fölveszem.
1173 I | jó, fölveszem. Csak ezt az ordenáré rózsaolaj szagot
1174 I | lehetne belőle kivenni. De az uram még hozott is belőle
1175 I | Ékszeres ládika állt mellette az asztalon. Belenyúlt. Kivett
1176 I | behunyja a szemét.~Beszélgetünk az asszonnyal. Elmondja, hogy
1177 I | asszonnyal. Elmondja, hogy az ura fél évig odajárt, s
1178 I | elcsúszott a parketten. Az orra a bábujába ütődött:
1179 I | bábujába ütődött: vérzett.~Az anya megijedt.~Míg a gyermeket
1180 I | Egyszercsak gyermekkiáltás hangzik az utca felől.~- Gábor az árokba
1181 I | hangzik az utca felől.~- Gábor az árokba esett!~A gyermekhad
1182 I | abbahagyja a búcsújárást. Ki az udvarkapun, mint a verébraj!~
1183 I | lépked át szapora lépésekkel az udvaron. Naptól barna, harmincéves
1184 I | Dicsértessék...~- Valaki az árokba esett - mondom neki.~-
1185 I | elmosolyodva.~- Gábor? Ember talán az is?~Az asszony megáll. Mosolyog:~-
1186 I | Gábor? Ember talán az is?~Az asszony megáll. Mosolyog:~-
1187 I | Dehogy ember, disznó az, tekintetes uram. Mióta
1188 I | ezelőtt valami négy évvel az osztálysorsjáték főnyereményét
1189 I | volt, - mondta sóhajtva az asszony. - De már csak ketten
1190 I | Hát a másik?~- Gál Máté? Az nem ivott, csak egyszer.
1191 I | legtöbb esze volt köztünk. Az a sakter házát vette meg,
1192 I | Pestre jár kódulni. Csak az ünnepeket tölti itthon.~
1193 I | részeges fráter kimászott az árokból, s dallikózva haladt
1194 I | pulykák némán kaparásznak.~Az egyik ajtó előtt kétéves
1195 I | mint a föld. Eszik. Legyek az arcán, a kezén, a kenyerén.
1196 I | kenyerét.~Régi gémes itatókút az udvar közepén. Egy foltos
1197 I | eljönnöm. Itt vesztegetem az időt. Bizony jobb lett volna
1198 I | is. Hogy meg fog lepődni az a derék ember!~De íme, jön
1199 I | fog a kövérségtől.~Csak az arca színe a régi sápadtas,
1200 I | hogy szinte rángatódzik az arca.~Vidáman üdvözöl.~-
1201 I | Teljes életemben gyűlöltem az aranyat, ezüstöt. Vadnépeknek
1202 I | De nem is beszélt róluk. Az elefántnak értelméről beszélt,
1203 I | értelméről beszélt, meg az indiai népről, és egyéb
1204 I | különösségekről.~Mégis furcsáltam.~Az asszony is várta pedig,
1205 I | gyanakvó éles szemmel nézett az urára. A szeme olyan volt,
1206 I | megvető árnyék vonult át az arcán.~Tovább beszélte az
1207 I | az arcán.~Tovább beszélte az úti történeteit.~A leánykák
1208 I | Nem ettek. Unatkoztak. Az anyjok pedig külön parfét
1209 I | tudom, mi fából vannak ezek az én gyerekeim? - panaszkodott
1210 I | gyerekeim? - panaszkodott az asszony. - Egész nap etetem
1211 I | takarodjatok ágyba! - dördült rájuk az apjuk.~S az arca rángatódzott.~
1212 I | dördült rájuk az apjuk.~S az arca rángatódzott.~A kisasszony
1213 I | játszott már nyilvánosan is.~Az asszony kissé vonakodott,
1214 I | szólanának benne. De láttam, hogy az asszony figyelme a bal kezét
1215 I | Gyémántos karperec csillog azon. Az asszony azt nézi, hogy a
1216 I | éktelenkedik egy akkordban. Az asszonyka megrándul tőle.
1217 I | tőle. Megint hibás hang... Az asszony unalmat kifejező
1218 I | Józsi - mondja Balázs az inasnak - hozd ki azt a
1219 I | borostyánköves új pipácskát az íróasztalomról. Meg egy
1220 I | Ópium? Mire gondolsz. Hiszen az méreg. Ez barátom, merőben
1221 I | színéről hozogattak egyet-mást az angolok. De az igazi kincsek
1222 I | egyet-mást az angolok. De az igazi kincsek még rejtve
1223 I | ilyen kincshez jutottam.~Az inas visszatért a két kis
1224 I | nagyságos uram.~- Lefekhetsz.~Az inas elment. Balázs megnyitotta
1225 I | valami kékes porban.~- Ez az, - mondotta Balázs. - Ez
1226 I | mondotta Balázs. - Ez az a csoda, amellyel meg kell
1227 I | másvilágon lakók közül? Ki az, aki igen érdekelne? Szeretnéd-e
1228 I | De ha én mondom.~- Hiába. Az olyan magasságos világból
1229 I | háromszáz évvel hátrább vagyunk az időben, s én azt mondom
1230 I | nem olyan. Vagy megissza az ember, vagy megeszi, vagy
1231 I | fel a test kötelékéből?~- Az a halál.~- De nem halál,
1232 I | mintha új érzékeket kapnál.~- Az meg lehetetlenség. Az emberi
1233 I | Az meg lehetetlenség. Az emberi testnek nincs több
1234 I | hogy a test ne halljon meg az alatt az idő alatt, meg
1235 I | ne halljon meg az alatt az idő alatt, meg hogy a lélek
1236 I | visszatérhessen, amikor az ideje lejárt. Mondok példát:
1237 I | lexikonban.~Reggel eszembe jut az angol. Nézem a lexikont,
1238 I | gyötrelmes fejfájást, és én az agyvelőt tartom a legkímélnivalóbb
1239 I | úgy szokás szívni, mint az ópiumot. De ha teában iszod
1240 I | iszod meg, akkor is csak az a hatása. Ám hagyjuk az
1241 I | az a hatása. Ám hagyjuk az egészet, ha tartasz tőle.
1242 I | ember fia nem írt. Én vagyok az első európai, aki hozzájutottam.~
1243 I | szivarja hamuját. Aztán ismét az utazásaira fordította a
1244 I | utazásaira fordította a beszédet. Az indiai ősnépekről, papokról,
1245 I | szerükkel.~Egyszer csak az órámra nézek. Éjfél van.
1246 I | megmutatta a szobámat. Odanyílt az ajtaja a teraszra. Elbúcsúzott.~-
1247 I | dolkodásom. Bosszantott az ügy. Mármost a prédikáció
1248 I | De nini, hiszen ottmaradt az asztalon az indiai méreg.
1249 I | hiszen ottmaradt az asztalon az indiai méreg. Becsületszóra
1250 I | telt belé, már pipáztam az ágyban. De török dohányt
1251 I | ereje persze csodákat művel. Az indiai papok rászedték Balázst.~
1252 I | hogy épp szemben fekszem az ablakkal. Le kellett volna
1253 I | tündökölnek a csillagok! Az ablak fája, mint egy nagy
1254 I | a kezemben pipa. Elégett az egész pipa? Szárastól, szopókástól?
1255 I | szopókástól? De furcsa pipák azok az indiaiak!~A világosság egyre
1256 I | teraszon vagyok, hanem a szérűn az ó-csűr előtt. S nem is fekszek
1257 I | Elmosolyodtam a mondásán. Az is tetszett, hogy tegez.~-
1258 I | imádkozással foglalkozol-e? Téged az megelégít? Mi imádság az,
1259 I | az megelégít? Mi imádság az, amelyik megelégít? Elvégre
1260 I | csak kérsz valamit magadnak az Istentől. Mit kérsz?~- Jöjjön
1261 I | Jöjjön el a te országod? Mi az a te országod?~- Az az ország,
1262 I | Mi az a te országod?~- Az az ország, amelyikben két
1263 I | Mi az a te országod?~- Az az ország, amelyikben két angyal
1264 I | ország, amelyikben két angyal az uralkodó. Az egyik angyal
1265 I | két angyal az uralkodó. Az egyik angyal neve Békesség.
1266 I | hogy félbemarad miattuk az imádságom.~- Miért?~- Azon
1267 I | másik szegénykedik. Holott az imádság első szava minden
1268 I | egyik nagyobb részt foglal az élet javaiból, másiknak
1269 I | jut... Szóval: miért van az, hogy egyik ember gazdag,
1270 I | havannaszivar volt tárcádban és az neked keserű volt, eldobtad.
1271 I | tudja? Nem láttam őt akkor az úton.~Az ember folytatta:~-
1272 I | láttam őt akkor az úton.~Az ember folytatta:~- Az-e
1273 I | bosszankodik benne? Vagy az, akin foltos szoknya van,
1274 I | Miben van a gazdagság? Az erszényben, vagy a szívben?
1275 I | erszényben, vagy a szívben? Ha az erszényben volna, akkor
1276 I | erszényben volna, akkor az emberiség nyelve nem pénznek
1277 I | így. Mert a boldogság nem az erszényben vagyon, hanem
1278 I | minden embernek.~A szeme az arcomon állt és én éreztem,
1279 I | makacsul kérdezed, mért, hogy az emberiség egy része gazdag,
1280 I | valami vékony fehéres kendő.~Az ismeretlen hallgatva állt
1281 I | erőlködésével szemlélődtem végig az ó-födélen. Néztem a gerincét,
1282 I | Mit gondolsz, hogy került az oda?~Néztem. Nem ember ültette
1283 I | Nem ember ültette oda, az bizonyos. Mert hiszen akkor
1284 I | bizonyos. Mert hiszen akkor az ormára tette volna a csűrnek,
1285 I | kövirózsát.~- Hogy került az oda? - ismételte a kérdést. -
1286 I | Bizony mondom neked, az emberi lelkeket is különböző
1287 I | szét a magasság szelei. Az emberi lelkek közt is van
1288 I | vált, mint a hónak a színe.~Az arca pedig fényesedett és
1289 I | néztem. S ámulva láttam, hogy az előbb oly vékony bot növekszik,
1290 I | szögletessé válik, mint az ácsolt gerenda, s rajta
1291 I | megnyílása a holdfényre esett. Az erősfényű telt holdat láttam
1292 I | szent fej helyén, amint az ablakomon besütött, s a
1293 I | besütött, s a kereszt helyén az ablak +-alakú fáját.~---------------~
1294 I | aludtak akkor.~Kisétáltam. És az ó-csűr előtt szinte akaratlanul
1295 I | Ő AZ!~Magyar szó Madridban!~Nézem,
1296 I | gyászruhás, koros asszonyság. De az a lógóbajszú ember... Akármi
1297 I | Párizsban lakó pesti háziúr. Az, valósággal! (Azért lakik
1298 I | Palacio Real kertjét, mert az időm szinte órákra van beosztva.
1299 I | Tartson velünk. Ön érti az efféle mesterségeket. Valami
1300 I | híres médium lakik itt, és az a gyászoló asszony csak
1301 I | nincs mindig mellette - az a bibircsós állú kis feketeruhás -,
1302 I | utána vesz a leányának.~- És az a másik fiatal hölgy?~-
1303 I | a méz - okosan!~S azzal az érdeklődéssel tekintettem
1304 I | főispánné szereti őket. Az asszonyka tanította a lányát
1305 I | annyira vörösnek a szeme, mert az arcát púderozta. Minek a
1306 I | micsoda vigasztalást ád az egyház? A pap a templomban
1307 I | alszunk. A testünk ott hever az ágyban és csak lélegző gép.
1308 I | csak egy hajszálnyit is, de az bizonyosság legyen! Bizo
1309 I | fölkelt és a képeket nézte. Az alkonyati világosság bíborfényével
1310 I | még, s máris két mély ránc az arcán. De a szemén látszik,
1311 I | fehér-fekete csíkos blúz. Az öve is fekete. A vállán
1312 I | öve is fekete. A vállán az elmaradhatatlan rojtos spanyolkendőcske.
1313 I | homloka férfiasan magas és az orra gyermekien rövid,
1314 I | orra gyermekien rövid, az ajka meg vénesen keskeny.~
1315 I | nyugodt-szívesen fogadott, ahogy az orvosok szokták a pácienseiket.
1316 I | háromkörtés villamoslámpást. Az ablaktáblákat becsukta,
1317 I | Papirost, ceruzát tett elénk az asztalra. Középre viaszosvászon
1318 I | pálcájának árnyéka remegett az asztalon, ahogy emelten
1319 I | amely a kezébe gyűlik. Az arca halovány volt, mint
1320 I | kórházi betegeké.~De ki az a hadnagy? S ki az az Erzsi?~
1321 I | De ki az a hadnagy? S ki az az Erzsi?~A gyászoló anyára
1322 I | ki az a hadnagy? S ki az az Erzsi?~A gyászoló anyára
1323 I | szíve fölött remegett.~- Ő az - suttogta -, ő az.~A médium
1324 I | Ő az - suttogta -, ő az.~A médium pálcája újra lekoppant.
1325 I | Ferikém - mondogatja boldogan az öreg.~A gyerekek is vidáman
1326 I | és gyermekek is köztük. Az ének zsoltári. Ismerős.
1327 I | Titanikról.~Titanik? Mi az? Hajó?~Míg ezen tűnődtem,
1328 I | hangja olyan volt, mint az eolhárfa zengő lehellete.
1329 I | tekintete olyan volt, mint az alvajáróé.~---------------~(
1330 I | meg, tehát ez nem lehet az ő leánya. S pláne a neve
1331 I | fel, aztán egyszercsak itt az ősz, s a daru felrepül,
1332 I | köszönöm.~S megcsókolta az asszonynak a kezét.~- Ezrest
1333 I | százpezetás aranyat tett az asztalra. Mink is hagytunk
1334 I | sétáltunk a vendéglő felé.~Az utca zajos volt. Villamoskocsik
1335 I | logikátlan? Vagy a szellemek?~Az bizonyára a legérdekesebb
1336 I | azon a rövid másfél órán.~Az udvar tele volt vacsorázókkal.
1337 I | vacsorázókkal. A teremben senki, de az is ki van világítva, s minden
1338 I | főispánné.~Lukács megállt az ajtó előtt:~- Nem értem -
1339 I | érdekli? A valóság hangja volt az, Elemér. Itt nincs semmi
1340 I | szegény. Szépítette. A tífusz az oly ordenáré betegség. Csak
1341 I | azért volt professzor, hogy az igazából engedjen. Hiába
1342 I | úgy félvállról beszélt. Az igaz, hogy veres volt az
1343 I | Az igaz, hogy veres volt az orra az őrnagynak, az volt
1344 I | hogy veres volt az orra az őrnagynak, az volt a fő
1345 I | volt az orra az őrnagynak, az volt a fő oka, hogy nem
1346 I | egy nagy kerek asztalhoz. Az ablak nyitva volt. A kertben
1347 I | főispánné már nem könnyezett. Az arca boldog volt. Fölvette
1348 I | arca boldog volt. Fölvette az étlapot és érdeklődéssel
1349 I | a férjem óhajt - felelte az asszonyka szelíden.~A főispánné
1350 I | legfeljebb halat.~- Nem az ételre kérdem, a médiumra.~-
1351 I | Spanyol - makacskodott az asszony.~- Olasz - makacskodott
1352 I | Klotildra és a professzornéra.~- Az is mennyire rávallott az
1353 I | Az is mennyire rávallott az én Lenkémre, hogy mindjárt
1354 I | Lenkémre, hogy mindjárt az első órában fogott magának
1355 I | Sárinak hívják.~Persze, csak az egyikök Sári, a másik Olga.
1356 I | reggel felváltva segítenek az anyjuknak a boltban, a vevők
1357 I | megkérdezi egyik-másik vevő az anyjukat:~- Ugyan, ténsasszony,
1358 I | ujjnyival is magasabb és az arca keskenyebb. Aztán hát
1359 I | róluk, így beszél:~- Hát az igazat megvallva, magunk
1360 I | tetszik tudni, úgy volt az, hogy mindjárt ahogy megszülettek,
1361 I | Hiszen most is olyanok, mint az őzikék. Nem is reméltük,
1362 I | reméltük, hogy megmaradnak. Az az ostoba bábaasszony zavarodott
1363 I | reméltük, hogy megmaradnak. Az az ostoba bábaasszony zavarodott
1364 I | hát ez a Sári, ez meg itt az Olgácska.~A két őzike szemérmesen
1365 I | mind a kettő.~Mikor már az iskolába jártak, egyszer
1366 I | elégedett arccal néz reá.~Az iskolások azonban elképedve
1367 I | hallgatják.~Egyszer aztán az egyik megszólal:~- Tanító
1368 I | Egy óra bezárás! - dörgött az ítélet, - és ott térdelsz
1369 I | szemmel pillogott.~Hiszen az nem is lehet másképp, csak
1370 I | lehetett őket látni. Akár az ablakon néztek ki, akár
1371 I | ablakon néztek ki, akár az udvarukon sétáltak, akár
1372 I | Még a hangjuk is egyezett. Az igazat megmondva, nem volt
1373 I | hangjuk, kissé rezes volt. De az anyjuknak hangját se metszették
1374 I | bizony ha hangosan beszélt az anyjuk, olyan volt a hangja,
1375 I | varjúkárogás.~De hát kisvárosban az ilyesmi nem ötlik fel, minden
1376 I | minden leány rózsa. Csak az a fő a mai drága világban,
1377 I | márciusi napon, ahogy Olga az ebédhez tér a boltból, gondolkodóbb
1378 I | nekik.~- No ugye - károgott az anyjuk -, most már magatok
1379 I | dörmögött álmos szemmel az apjuk.~Mert az apjuk mindig
1380 I | álmos szemmel az apjuk.~Mert az apjuk mindig délig aludt,
1381 I | másutt nem történhetett. És az, ami történt, a szülők előtt
1382 I | magukra maradjanak. Ebéd után az anyjuk le szokott feküdni,
1383 I | anyjuk le szokott feküdni, az apjuk meg pipára gyújtott,
1384 I | kutyája se volt rá, de az orvos rendelte, hogy túlságosan
1385 I | nagy sebtében letakarította az asztalt, - azt is felváltva
1386 I | És fontoskodva emelgette az orrocskáját.) - Hát úgy
1387 I | Gyuri.~Sári csak nézett.~Az üveges legidősebb fiáról
1388 I | negyedikbe járt, amikor ők az elsőbe. Cigányosan barna
1389 I | Ha egyebet nem tehetett, az iskolafolyosónak az ajtaja
1390 I | tehetett, az iskolafolyosónak az ajtaja mögé bújt, és hátba
1391 I | rikoltozó kamasszá nőtt. Az apja befogta inasnak az
1392 I | Az apja befogta inasnak az üvegesboltba. Ott érett
1393 I | meglátta a két csitrit az ablakban. Nézte a két kislány,
1394 I | kislány, hogyan viháncolnak az inasok. Hát akkor, ahogy
1395 I | nekilendül, mintha rájuk sújtaná az ablaktáblákon át. A két
1396 I | fiatalembereket. Ahogy ott varrtak az alacsony muskátlis ablaknál,
1397 I | pillantott.~Olga tovább-beszélte az újságot:~- Mama meg se ismerte,
1398 I | Kezdte már őt is érdekelni az üveges ifjú.~- De hogyan
1399 I | rászakadt a boltnak a gondja, az apja nekiadja.~- Nekiadja?~-
1400 I | azonosak voltak.~És még az ágyban is Gyuriról susogtak.~-
1401 I | aztán, ha jön.~- Szólok.~Az üveges másnap csakugyan
1402 I | időzött a pékboltban, mint az előbbi napon. Olga bizony
1403 I | hogy a leányok lefeküdtek, az öregek hosszan maradtak
1404 I | öregek hosszan maradtak az asztalnál.~- Az üveges állhat
1405 I | maradtak az asztalnál.~- Az üveges állhat harmincezerig, -
1406 I | Azok a téntanyalók!... Az iparos ma különb úr, mint
1407 I | tekintetes, másik nagyságos. És az úriasszonyok mégiscsak...~
1408 I | figyelmeztek. Sári kikelt az ágyból és fülelt a kulcslyukon.~-
1409 I | Olgának.~Erre Olga ugrott ki az ágyból és ő fülelt.~Mikor
1410 I | tíz órakor a boltban. Olga az előbbi napi lilaszín-babos
1411 I | azért tudta, hogy melyikük az Olga. Mosolyogva pödörgette
1412 I | Olga a fejét rázta.~- Nem, az nem lenne becsületes eljárás -
1413 I | cigányos. Igen illik neki az a barnaság.~És álmodozó
1414 I | Olga ismét gondolkodva ült az ebédnél. Szórakozottan nézett
1415 I | ott válogatja a zsemlyét az orvos szakácsasszonya, egyszer
1416 I | Bizonyosan valamelyik legény...~- Az inas, a Matyi! - szól haragosan
1417 I | szól haragosan Olga. - Az olyan rendetlen!~S kapja
1418 I | vele a hátsó ajtón.~- Mi az? Mi történt mama? - kérdi
1419 I | elgőzöl, ki a hátsóajtón az udvarra, a műhelybe.~Abban
1420 I | Gyuri.~Beretvától piros az arca, piros selyem a nyakkendője,
1421 I | meg búcsúsokat hozott ide az ördög, s éppen tíz órakor
1422 I | meg a bábosné. Látszott az Olga arcán, hogy patvarkodott.
1423 I | szobába.~Napestig fúrta az oldalát, hogy megmondja
1424 I | Hallgatott.~Életükben ez volt az első titok, amit egyik a
1425 I | mosolyogva hallgatta, mikor az ebédnél Olga boldog pirulások
1426 I | kezemet.~Aznap káposzta volt az ebéd, amit Olga csak egy
1427 I | selymes pillantásain, Olgának az angyalkodásán. De gyakorta
1428 I | hogy lehetetlen elképzelnie az üvegipar felvirágzását Olga
1429 I | persze nem akarta gátolni az üvegipart, némi szemérmes
1430 I | éjjel is olvastak.~Aztán az első csók is megtörtént.
1431 I | percben a tükörbe nézett.~Az ágyban sokáig fenn suttogtak
1432 I | sokáig fenn suttogtak azon az estén.~- Apróra mondd el,
1433 I | rózsaillatot érez...~- A bajusza.~- Az. És... hát megcsókolt. Jaj,
1434 I | hát megcsókolt. Jaj, az a csók... Végigbizsergett
1435 I | csók... Végigbizsergett az édessége a sarkamig.~Sári
1436 I | itta a szavait, s utána az ő arca is-kigyulladt. Azon
1437 I | arca is-kigyulladt. Azon az éjszakán ő aludt nyugtalanul,
1438 I | szólj még róla senkinek, még az apjával nem beszélt.~Már
1439 I | csatlakozott hozzájuk sose. Az iparosfélék mind szegények
1440 I | a lányait iparosfélének. Az úrfélék is csak messziről
1441 I | Gyuri üdvözlést intett az egyiknek, egy teljesen ismeretlen
1442 I | Banzáj!~És a levegőbe lökött az öklével.~Sári rápillantott
1443 I | hogy a húga mit akar.~- Ki az - kérdezte Gyuritól -, akinek
1444 I | hosszan nézte a fiatalembert.~Az öreg üveges másnap délután
1445 I | ha szünetel a városban az építkezés.~Erre a pék elmondta,
1446 I | délután a pék látogatta meg az üvegest, és egy zöld pintesüveg
1447 I | Finom narancspálinka volt az, tízéves. A pék, amikor
1448 I | helyi újságba is belekerült az eljegyzés. És hát esténkint
1449 I | sótartók és kávés-ibrikek az üvegesboltból a pékházba.
1450 I | borult délután a két lány az udvari folyosón vasalgat.
1451 I | megyek ki, mindjárt esik az eső. Akaszd be csak ezt
1452 I | puskáért, de egyelőre csak az eperfára akasztja. Majd
1453 I | vasalgatnak szerényen.~Olga vállán az ibolyáskendőcske van, Sári
1454 I | Matyi! - kiáltott Olga az udvar hátuljába.~Az ölfák
1455 I | Olga az udvar hátuljába.~Az ölfák mögül egy álmos, borzas
1456 I | leteszi a vasat. Fordít az ingen.~- Ő talán tudja a
1457 I | macskánk.~- Csakugyan nem az, valami idegen macska. Nem
1458 I | Sárit. Forró csókot nyomott az arcára, s onnan az ajkára.~
1459 I | nyomott az arcára, s onnan az ajkára.~Sári tolta kissé,
1460 I | értelek.~- Nem értesz? Hát az imént, alig hogy megcsókoltalak,
1461 I | megcsókoltalak, sohase volt édesebb az ajkad, azt mondtad, hogy
1462 I | szobába.~Olga csak nézett. Az arca elfehérült.~- Megcsókoltál? -
1463 I | hogy is gondolhattam volna! Az ibolyás kendő volt a vállán.~-
1464 I | kókadozott, mint akinek az egészséges fogát rántották
1465 I | Olga szemében megeredt az eső. A torkán mintha megakadt
1466 I | vak.~Már állva vágta ki az utolsó szót: vak. Gyuri
1467 I | Megtántorult, aztán csak dőlt...~Az anyja kapta el.~- Jézus,
1468 I | rémülten. - Mi lelte?~S átvette az anyjától. Az anyja meglocsolta.~
1469 I | S átvette az anyjától. Az anyja meglocsolta.~Olga
1470 I | hogy Sárit megpillantotta, az arca eltorzult.~- Kígyó!
1471 I | viaszszín arcán le a blúzára.~Az anya elkerekült szemmel
1472 I | olyan károgóra vált, mint az anyjáé. A kezét úgy rázta,
1473 I | aki megszúrta a tenyerét.~Az anya intett Gyurinak. Gyuri
1474 I | akinek eltörték a hegedűjét. Az anya intésére fogta a kalapját,
1475 I | fogta a kalapját, s nekiment az ajtó helyett a sifonérnak.
1476 I | gyűlöljön.~S ki akart menni, de az anyja visszatartotta.~-
1477 I | tette azt a mérget apa?!~Az apja azonban megfogta:~-
1478 I | azonban megfogta:~- De hiszen az én patkánymérgemet nem iszod
1479 I | csókolta meg Olga helyett.~Az ablakon vakító fény villant
1480 I | mond, újságokat hallgat.~Az uzsonnakifliket akkor vitték
1481 I | szórakozottan adogatta a vevőknek.~Az eső már akkor zuborgott.
1482 I | vont vizes felsőszoknyák. Az ég sűrűn villámlott és dörgött.~-
1483 I | köztük a fiatal új tanító is. Az, valóságosan, a kék zakós,
1484 I | sóskiflivel szolgálhatok.~- Hát az is jó lesz. Megengedik,
1485 I | Megengedik, hogy itt egyem meg? Az esernyőmet otthon hagytam.~-
1486 I | alatt vörösséget. De azért az arca csinos volt. Sári legalább
1487 I | és meglocsolta a szemét. Az arcát meg úgy megdörzsölte
1488 I | tanító még ott ült. Nézte az ablakon át az időt. Csak
1489 I | ült. Nézte az ablakon át az időt. Csak akkor, hogy Sári
1490 I | nem is beszéltek többet. Az eső elszűnt. Karikás köszönt,
1491 I | Karikás köszönt, elment. Mikor az üvegtáblás ajtót bevonta
1492 I | pillantott.~Ha nem történt volna az a kis háborúság, Sári bizonyára
1493 I | Olga a díványon feküdt. Az arca zsebkendőbe volt temetve.
1494 I | zsebkendőbe volt temetve. Az anyjuk ott ült az ablaknál
1495 I | temetve. Az anyjuk ott ült az ablaknál és szomorú arccal
1496 I | és szomorú arccal varrt. Az urának a nadrágjára varrt
1497 I | fordult vissza. Megállt az ebédlőben, mert nagyot villámlott,
1498 I | következett utána, hogy az ablakok is rezegtek. Sári
1499 I | A cselédlány benyitotta az ajtót.~- A suszter van itt.
1500 I | S hogy újra villámlott, az is Jézust mondott, s keresztet
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2343 |