1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2343
Part
1501 I | cipőkre. A kezébe vette az egyiket és megnézte.~- Micsoda
1502 I | Leoldotta a cipőjét és felhúzta az újat.~Nézegette, mozgatta
1503 I | lába.~S rajtahagyta a lábán az új cipőt. Visszatért a boltba.~
1504 I | mellette két üvegkupicát. Az apja nagy vigyázattal csöpögtetett
1505 I | Karikás Márton - javította az ifjú.~Sári szótlanul nyújtott
1506 I | kezet, s a pult mögé állt az apja mellé.~- Mostanában
1507 I | kerültem ide - csevegett az ifjú. - Szép ez a városka.
1508 I | városka. Csupa élet. És épp az imént mondtam a kedves atyjának,
1509 I | egyet. Eszébe jutott, hogy az apja rábízta a puskáját
1510 I | őt félszemmel, mint a lúd az eget, s végre is illőnek
1511 I | mozgatta lisztes szemöldökét.~Az ifjú tovább csevegett:~-
1512 I | ifjú tovább csevegett:~- Az igen kellemes lehet. Mondják,
1513 I | kellemes lehet. Mondják, hogy az ikrek két testben egy lélek.
1514 I | Mink is - rebegte Sári.~És az ajkába harapott, hogy visszatartsa
1515 I | élete egyáltalán boldog. Az életnek a legkellemesebb
1516 I | életnek a legkellemesebb része az övék. Mi kell a lányoknak
1517 I | övék. Mi kell a lányoknak az életből? Regény és tejeskávé.~
1518 I | Más semmi?~- Hát micsoda? Az a más micsoda benne van
1519 I | Kettő, meg egy néném. De az már férjnél van. Látná a
1520 I | lehelettel lebbent volna el az ajakáról.~A tanító szeme
1521 I | nevét én nem nézem, - csak az a fő, hogy...~- Szerelem
1522 I | feljebb. Mi fizetése lehet az ilyen tanítófélének? Nem
1523 I | lesz, legalább teljesedik az asszonynak is a kedve.~-
1524 I | volt - felelte a tanító.~És az órájára nézett.~Már homályosodott
1525 I | A tanító azonban, hogy az óráját megnézte, lámpagyújtás
1526 I | Tedd azt a pálinkát fel oda az állvány sarkára.~Sári nem
1527 I | Olgához, ha nem történik az a kellemetlenség!~Mégis
1528 I | megkérleli.~Lábujjhegyen osont át az ebédlőn, s megállt a hálószobájuk
1529 I | arccal a zsebkendőjében. Az anyja akkor gyújtotta meg
1530 I | lámpást.~Sári állt és nézett.~Az anyja fogta a lámpást és
1531 I | ismerlek, nem! Soha többé!~Az anya benyitott. Hívón intett
1532 I | volt, amit cselekedtél.~És az ő szemében is könnyek jelentek
1533 I | mondta volna.~A pék bedörgött az ajtón:~- Lámpást! A teremtésit,
1534 I | ide is!~Szomorú est volt az. Olga nem ült az asztalhoz.
1535 I | est volt az. Olga nem ült az asztalhoz. Csak hárman beszélgettek.
1536 I | beszélgetést. De csak víz volt az a keserves malmára. Sírt
1537 I | károgott rosszallóan az anya.~Az apa felfortyant:~-
1538 I | károgott rosszallóan az anya.~Az apa felfortyant:~- Micsoda
1539 I | S olyat toppantott, mint az elefánt.~- Nem bírom! -
1540 I | átvonszolta nagy nehezen az ebédlőbe.~Sári is eltámolygott.
1541 I | múlva tért vissza, mikor az anyja szólt neki, hogy lefekszenek.~
1542 I | Ő tehát maga fog hálni az ágyban.~Olga még mindig
1543 I | mély sóhajtással fordult az ágyába.~De nem tudott aludni.
1544 I | elcsendesült. Sári felkönyökölt az ágyában.~A ház már csendes
1545 I | halkan. A hold besütött az ablakon át. Sári csak akkor
1546 I | kárpitokat.~De mégse mozdult. Az elméje sokkal inkább meg
1547 I | inkább meg volt terhelve az átélt keservekkel, hogysem
1548 I | ha csakugyan kiűzte volna az apja Olgát, vele ment volna.
1549 I | S a maga mellében érezte az Olga mellében égő méregnyilat,
1550 I | mellében égő méregnyilat, az olthatatlan gyűlöletet.
1551 I | Gyurit. Gyalázatosság volt!~S az arcát a tenyerébe temette.
1552 I | világossága elterült a szobában az asztalkán át a díványra,
1553 I | díványra, és a díványon Olgának az arcára is.~Olyan volt Olga,
1554 I | Mert mi jó várhat ránk az életben? Holnap ha fel is
1555 I | gyalázat bélyegét viselem az arcomon.~A gyászos csendben
1556 I | könnyezett.~Jobb a halál az életnél! Ha már egyszer
1557 I | a halál!~A méreg ötlött az eszébe. Milyen jó, hogy
1558 I | Künn van még most is az eperfán...~Azt be lehet
1559 I | könyökölt.~Így megválni az élettől, ilyen fiatalon!
1560 I | Hiszen nem is ízlelte még az élet mézét, csak egy eltévedt
1561 I | S mégis kell, kell!... Az ő élete most már csak egy
1562 I | csak azt nem bírja el, hogy az ikertestvére a vele egylélek-testvér
1563 I | volt, mintha látna. Látná az eget sötétkék bársonynak,
1564 I | fekete olló jelenik meg az égen, nem is olló, hanem
1565 I | víz tompán fénylik, mint az olvasztott ólom. Tutaj jelenik
1566 I | kormányozza a tutajt. S mintha az ő ágya vízparton volna a
1567 I | igaz. Nincs helyem többé az élők világában. Olga gyűlöl.~
1568 I | leereszkedett, de küzdött az álom ellen:~- Nem, nem alszom
1569 I | Nem, nem alszom el, nekem az éjjel meg kell halnom.~S
1570 I | elvesztette valahol a szárnyát.~Az óra halk zengéssel vert
1571 I | Már két óra! Tehát már az apja a műhelyben dolgozik.~
1572 I | magára terítette a paplant.~Az anyja szobáján kellett átmennie.
1573 I | Tudta, hogy ott nyitva van az ajtó, a konyhaajtó is. De
1574 I | Ismét levetette a papucsot. Az ajtót lassú nyomással nyitotta
1575 I | a konyha hideg tégláin. Az anyja nem ébredt fel. A
1576 I | ébredt fel. A cseléd horkolt.~Az udvaron hűvösség borzongott
1577 I | halk csoszogással lopódzott az eperfához.~A műhelybeli
1578 I | Sári megrezdült. Tudná az a legény? Gúnyolódik? Tehát
1579 I | mindenki tudja? És talán már az este pletykáztak is itt-ott
1580 I | szokott lenni.~A műhelyből az apja dörmögése hallatszott.
1581 I | kis árnyék is, a kisinas. Az is meg fogja őt siratni.
1582 I | Odabenn letámasztotta a puskát az ágyhoz. Állt mellette, bámult
1583 I | vállán, s lebocsátotta. Az újat vette magára.~Aztán
1584 I | két égő gyertyát odatette az éjjeli asztalra.~Olgára
1585 I | szenvedőn, s mintha rajta volna az arcán még altában is az
1586 I | az arcán még altában is az a jeges gyűlölet, amellyel
1587 I | ellökte.~Leült a tiszta ingben az ágy szélére és felhúzta
1588 I | ravaszért. Nem érte el.~Fölvette az egyik cipőjét, az újat;
1589 I | Fölvette az egyik cipőjét, az újat; próbálta, hogy azzal
1590 I | sikoltott, és Sárihoz ugrott. Az ing eleje lángolt a Sári
1591 I | puskaporbűz. Olga rákapdosott az ing tüzére, elverte, elnyomta,
1592 I | annyi lélekjelenlét, hogy az egyik gyertyát fölvette
1593 I | Tenyérnyi feketés mocsok az ingmellen, de semmi vér.
1594 I | Csak élénk pirosság, ahol az ing égése megpörkölte a
1595 I | lobbant fel benne. De persze az is nagyot durrant. S talán
1596 I | talán lökött is. Lehet, hogy az lökte mellbe szegény Sárit.
1597 I | szegény Sárink. Én vagyok az oka. Az én ostoba féltékenységem...
1598 I | Sárink. Én vagyok az oka. Az én ostoba féltékenységem...
1599 I | sápadtam és aggodalmas szemmel, az ágy szélén. Őmaga fehéren,
1600 I | beteg galamb feküdt hanyatt az ágyban.~De ahogy Gyurit
1601 I | keveset - felelte a pék, - de az égés...~Gyuri közelebb lépett:~-
1602 I | Tévedtem, hát tévedtem... Az idő borult volt, és az a
1603 I | Az idő borult volt, és az a fene kendő...~Idegesen
1604 I | héten belül meg kell lennie az esküvőnek! Azt hiszem, maguknak
1605 I | véleményük. Megleszünk addig az én kis legénylakásomban.~
1606 I | gyógyul, addig nincs vigalom. Az orvos azt mondta, legalább
1607 I | Vadászkalapos úr ült benne, az ispán úr. A vonat még el
1608 I | de maga a bakter is, hogy az ispán úr ne várakozzon.~-
1609 I | szólt le a bricskáról az ispán -, acatolunk. Az erdő
1610 I | bricskáról az ispán -, acatolunk. Az erdő alatt.~- Igenis, kéremalássan.~-
1611 I | virágok szalmakalapos fiúk.~Az ötvenholdas vetésben sok
1612 I | ötvenholdas vetésben sok az acat. Vasnyelű botokkal
1613 I | Körös-körül üres a világ. Az akácfasorban a vizes lajt
1614 I | kendőcsomolékokkal van teleaggatva. Az acatolók ebédje van abban.~
1615 I | bricska is. Csak lépést halad. Az ispán úr az újságot olvassa.~
1616 I | lépést halad. Az ispán úr az újságot olvassa.~Az acatolóknál
1617 I | ispán úr az újságot olvassa.~Az acatolóknál kitekint az
1618 I | Az acatolóknál kitekint az újságból, és rájok kiált:~-
1619 I | Széjjelebb, széjjelebb!~Mert az acatolók, különösen a lányok,
1620 I | nevetgélve böködik tovább az acatot.~A kisbéres visszhangként
1621 I | kisbéres visszhangként ismétli az ispán úr haragos szavát:~-
1622 I | sapka is látható szélről. Az egyetlen mezei kismunkás,
1623 I | mert idegen ő köztük. Csak az ősszel költöztek oda a bakterházba.
1624 I | bakterházba. Kedvetlenül bökdösi az acatot.~Az acat azonban
1625 I | Kedvetlenül bökdösi az acatot.~Az acat azonban rendetlen összevisszaságban
1626 I | máshol minden lépésre is. Az acatolók hol összesűrűdnek,
1627 I | tizenkétéves-forma leánykára. Az is szélső a lányok sorában.
1628 I | Kék a szeme, szépen kék. Az arcát még nem barnította
1629 I | ketten feléje fordítják az arcukat. A pillangó közeledik.
1630 I | elvitorláz.~- Visszajön az még - vélekedik a fiú.~És
1631 I | mosolyognak.~Bökdösik tovább az acatot.~Az erdőben kakukk
1632 I | Bökdösik tovább az acatot.~Az erdőben kakukk szólal meg.~-
1633 I | kérdésre a fiú is abbahagyja az acatolást, és várakozón
1634 I | acatolást, és várakozón fordul az erdőnek.~A kakukk hármat
1635 I | majdnem abban a rendben ültek az útszél gyepén a lajtnál
1636 I | útszél gyepén a lajtnál az akácsorban, mint ahogy acatoltak;
1637 I | kérdezte mosolyogva.~- Az - felelte komolyan a fiú -,
1638 I | elkomolyodott.~- Akkor mostohád.~- Az.~- Nekem is mostoha az anyám.~-
1639 I | Az.~- Nekem is mostoha az anyám.~- Rossz?~A leány
1640 I | falogatta a kenyerét.~- Az enyém nem rossz - szólalt
1641 I | megyek. Vasutasok fiainak az intézetében fogok lakni.~
1642 I | vetted? - kérdezte a fiú.~- Az úton találtam. Csak fél.~-
1643 I | Hogyne.~- Te lány vagy, minek az neked?~- Hazaviszem az öcsémnek.
1644 I | minek az neked?~- Hazaviszem az öcsémnek. Játszani jó. A
1645 I | Lehet.~- Előbb öspörös.~- Az öspörös is nagy úr.~- Nagy.
1646 I | prédikált.~- De a püspök az nagyobb.~A leánynak elnyílik
1647 I | felejtem én.~- Nem, nem. Az öcsikémnek adom én ezt.
1648 I | leszállt a nagy fadugó mellé.~Az ebédlők egyenként keltek
1649 I | ivott a sapkája horpaszából.~Az ispán akkor tért vissza
1650 I | baktergyerek! - szólt le az ispán az ülésről. - Láttalak,
1651 I | baktergyerek! - szólt le az ispán az ülésről. - Láttalak, hogy
1652 I | hogy mindig elmaradoztál. Az ilyen naplopó maradjon otthon!
1653 I | évig élek? - rikkantotta az egyik lány.~A kakukk csak
1654 I | többiek közé. Vállára kapja az acatoló botot. Indulnak
1655 I | török a zsákmányt hazafelé.~Az egyik kocsi előtt valami
1656 I | szpáhiról húzta le valahol az útfélen. A másik pár egy
1657 I | lemászott a kocsiról, és az inge széléből rongyot hasított.
1658 I | legény lábát.~- Áldjon meg az Isten, Margit! - mondotta
1659 I | mondva, fölemelte a lábát az ülésből. Vastag lánc csördült
1660 I | a sájamat!~A janicsárok az imádság végeztével tanakodtak.
1661 I | hegytetőről már látszott az esti szürkületbe befátyolozott
1662 I | szürkületbe befátyolozott város. Az magyar fészek! Olyan darazsak
1663 I | kocsisnak:~- Utánam! Be az erdőbe!~És bevitték a kocsikat,
1664 I | tíz percig tartó menéssel az erdőbe.~A nap eközben elsüllyedt
1665 I | és a tiszta égen feltűnt az első csillag.~A törökök
1666 I | rakjak én tüzset, nekem az a mesterségem!~- Hallgass! -
1667 I | segítsenek a tűzkészítésben. Az asszonyok aztán a pappal
1668 I | kocsist is felszabadították az ülésről.~- Olyat, mint tegnap! -
1669 I | cigánnyal hamarosan megnyúzta az ürüt, értő kézzel aprózta
1670 I | burgonyája. Tudták is abban az időben, mi a burgonya! Az
1671 I | az időben, mi a burgonya! Az urak ugyan már nagy ritkaságképpen
1672 I | A rabok buzgón dolgoztak az étel elkészítésén, s alig
1673 I | múlva már javában rotyogott az üstökben és kondérokban
1674 I | pirultak a combok a nyárson. Az erdei levegőbe étvágyindító
1675 I | Egy óra nem telt belé, s az András kocsis olyan pofont
1676 I | Mennyi paprikát tettél ebbe az ételbe!!~A paprikás a raboknak
1677 I | mindjárt a hátadon!~A rabok az éhség gyönyörével ettek.
1678 I | volna, mint más emberfiáé. Az igaz, hogy nagy feje volt.~
1679 I | meg?~- Gyalog.~- És milyen az a rabság? - kérdezte egy
1680 I | keserves?~- Kinek milyen.~- Hát az asszonyokkal mit csinálnak? -
1681 I | simogatják!~- Eszerint kend tudja az utat? - kérdezte a pap fölemelkedve.~-
1682 I | paraszt.~A pap föltette az egyik lábát a kerékagyra,
1683 I | is van addig.~- Eszerint az öt kereszt öt állomást jelent.
1684 I | Poz... vagy micsoda.~- Az az, Pozárki, a fene essék
1685 I | Poz... vagy micsoda.~- Az az, Pozárki, a fene essék belé!
1686 I | láttam egy elefántot.~- Mi az? - kérdezték a rabok.~-
1687 I | kérdezték a rabok.~- Az? Az akkora nagy eleven barom,
1688 I | kérdezték a rabok.~- Az? Az akkora nagy eleven barom,
1689 I | oszt csupasz, mint a bihal! Az orra meg akkora, hogy úgy
1690 I | Némelyek a tenyerükbe hajtották az arcukat; mások könnyes szemmel
1691 I | kezdte, hogy megismerje az életet.~Egy nyári estén
1692 I | közben a vízbe veszett.~Az anyám kétségbeesése leírhatatlan
1693 I | Budapestről Torontálba. Az idegen budapesti házban
1694 I | Unatkozva, ásítozva. Aztán eldől az ágyban, s egy perc múltán,
1695 I | MŰALKOTÁS~(Az író naplójából)~Fölállították
1696 I | Hát ezt bámulják úgy az emberek?~- Akinek szeme
1697 I | valami benne? De mennyi az, ami nincsen benne!~- Mit
1698 I | sárga szemű. - Voltaképpen az is csak olyan béka, mint
1699 I | leporladt a márványról.~Az alkotás maradt.~ ~
1700 I | nyuszit! Hozzátok ide!~Az anyja cukrot kínált Jancsinak.~-
1701 I | Odanéz.~Látja, hogy Petinek az eresz alá tették a kávéját,
1702 I | szánkával és bundával várt az állomáson. Jó kétóra szánkázás
1703 I | arccal fogadott. Olyan volt az örvendezése, mint azé az
1704 I | az örvendezése, mint azé az örvendezőé, akit a farkasveremből
1705 I | hogy nem jöhettél el.~- Az új pár persze már az Adrián
1706 I | Az új pár persze már az Adrián vitorlázik!~- Már
1707 I | Már Fiuméban vannak. Az imént kaptam értesítést.~
1708 I | Felakasztotta magát...~Megdöbbenten.~Az első pillanatban arra gondoltam,
1709 I | Erzsikébe, a menyasszonyba. De az lehetetlen! Erzsike mindössze
1710 I | volt. Lehet, hogy megunta az életét. A manó tudja!~-
1711 I | összeveszni!~Valóban, Keszeg az én ismerőseim között is
1712 I | valaki hozzá, elpirult. Az asztalnál soha bele nem
1713 I | ember volt szegény.~És hozzá az arca is szerencsétlen. Apró
1714 I | hosszú, lapos orra volt, az álla meg kicsi. A bajusza
1715 I | vitte a nőket sétára az erdőbe, vagy a tóhoz. És
1716 I | estek reá:~- Mit gondol, az Isten szerelmére! A világon
1717 I | legalább egy nőt megszabadítani az aggleányságtól!~Szóval Keszeg
1718 I | mulatságos személy volt az asszonyoknak.~A szánkó egyenletes
1719 I | ködtölcséreket fújogatott az orrán. Lukács megszólalt
1720 I | elszaladt, pedig már katona!~- Az még nem sokat bizonyít,
1721 I | a pénz?” Hát nem bolond az ilyen, akinek nem kell a
1722 I | amik utólagosan jutnak az ember eszébe. Ilyen volt
1723 I | ember eszébe. Ilyen volt az például, hogy a lakodalom
1724 I | Csak elképedtem, mikor az oltárnál megláttam. Hogy
1725 I | ennyire szamár! Pedig hát az apja főispán volt, ő maga
1726 I | iskolába, jogász volt! Ámbátor az is igaz, hogy nyomorgott...~-
1727 I | határozottan megbolondult. Mikor az ebédnél ültünk, ő is felállt,
1728 I | hebegett, hebegett. Mindjárt az első megszólalásnál hibázott.
1729 I | vasútról, akkor jelentette az egyik béresem, hogy aszongya:
1730 I | bekanyarodott a völgybe. Az esti sötétségben a major
1731 I | meghalt embert irigylem, de az öngyilkostól borzadok. Minden
1732 I | hogy kik voltak a vendégek. Az asszony megmutatta a fehér
1733 I | várhatnak mind a ketten.~Csak az öngyilkosság borított árnyékot
1734 I | öngyilkosság borított árnyékot az örömükre. Másnap délelőtt
1735 I | orvosokért. Én magam fölmentem az öngyilkos szobájába, hogy
1736 I | mindig lelkibb ember, mint az egészségtől duzzadozó.~A
1737 I | tuszkolt a szavával kifelé. - Az imént vitette le az úr a
1738 I | kifelé. - Az imént vitette le az úr a pajtába, mert aszongya,
1739 I | pajtába, mert aszongya, hogy az orvos felbontja.~Sietve
1740 I | ruhába volt öltözködve. Az arca szederjes kék, de nyugodt,
1741 I | jócskán. Nem röndös eszű embör az uram, aki még ilyenkor is
1742 I | Pálinkától nem akasztja fel magát az ember.~- De megzavarodik,
1743 I | pálinkát bévül eresztek, az asszony már előre elszalad
1744 I | Visszatértem a házba, s fölmentem az asszonnyal az öngyilkos
1745 I | fölmentem az asszonnyal az öngyilkos szobájába. Nézegettük
1746 I | könyv. Írott könyv egy se.~Az asszony aztán magamra hagyott.
1747 I | tetszik, kutassak tovább.~Az író mappájában megtaláltam
1748 I | sem olvastam végig, csak az elejét. Ha valami írás azzal
1749 I | tudom, hogy a csattanója: „az emberi kor legvégső határáig.”~
1750 I | a kályha is. Kinyitottam az ajtaját.~Most is tele volt
1751 I | Vajon milyen verseket írt az olyan ember, aki a prózáját
1752 I | egy elszenesedett lapot. Az írás mintha fekete drótszálakból
1753 I | volna, tisztán olvasható:~„Az egyetemi hirdetőtáblán Mikey
1754 I | hogy itt a magyarázata az öngyilkosságnak!~Egy percig
1755 I | asztalára kerül. Elolvassák az elolvasható szeleteket.
1756 I | akasztotta fel.~Fölvettem az iratrészt. A szeletek sarka
1757 I | alkotás. Nem érzem benne az emberi állatot. Mintha egy
1758 I | Ma tanultuk az I betűt. Gyorsan halad.
1759 I | nézés! Kék a szeme, mint az ég. Mintha egy kék lélek
1760 I | bácsi szép ember.~És arcát az arcomhoz nyomja.~A nők zavartan
1761 I | A nők zavartan néznek. Az anyja ráparancsol:~- Erzsike,
1762 I | hogy beadják-e Erzsikét az apácaiskolába, vagy inkább
1763 I | mégis borzasztó - mondja az asszony -, hogy Keszeg úr
1764 I | tudják, kire bízzák; de ha az apácákra bízzák Erzsikét,
1765 I | Tizenhat éves. Az iskoláit nem folytatja.
1766 I | Mennyi meghatottság volt az arcán! Hogy nézett rám,
1767 I | Hangtalan zene!~Este sétáltunk. Az egész család. Erzsike az
1768 I | Az egész család. Erzsike az anyja karjára fűződve hallgatta,
1769 II | falusi, aki annyira hátravan az illemtudományok fejlődésétől,
1770 II | amelynek neve hallatára az angol misszek felsikoltanak,
1771 II | talán el is ájulnak, azonban az egyszerű magyar asszonyok
1772 II | Tóth Antal szamaráról szól az ének.~Nem volt az valami
1773 II | szamaráról szól az ének.~Nem volt az valami különös állat, hogy
1774 II | koronát nyomna a fejére, őt az se tenné büszkévé.~Az egyetlen
1775 II | őt az se tenné büszkévé.~Az egyetlen följegyzésre méltó
1776 II | dolog, amit tudok róla, csak az, hogy jobblétre szenderült.~
1777 II | sógor ezt megírta, mert az bizonyos, hogy ennek a szamárnak
1778 II | hogy ennek a szamárnak az elhunyta nem rendítette
1779 II | emberek is visszaemlékeznek.~Az a vélemény volt ugyanis
1780 II | szamarunk azonban volt, s így az emberek méltán megdöbbenéssel
1781 II | kérdezhetik: mit higgyen hát már az ember?~Nekem különben olyan
1782 II | Mikor jó falatot talál, az élvezetek kéjes lassúságával
1783 II | lévő úton jönnek-mennek az ebédvivő vászoncselédek
1784 II | szamarát vette feleségül. Az igaz, hogy ez a házasság
1785 II | holmi gyorspolkát rögtönözve az apja körül, de ez csak ötletszerű
1786 II | sima tengerszem, csupán az ég kékjét tükrözi vissza.~
1787 II | koloratúr-éneket kezd, hogy az ablakaim rezegnek tőle,
1788 II | hangon hirtelen belevág az apja énekébe, s így duettot
1789 II | tartó dallamos ordításban az érzelmek minden skáláján
1790 II | konstatálni, hogy baritonjukat az operában Zichy Géza csakis
1791 II | őszintén respektálták.~- Az én szamaram becsületes -
1792 II | azt hitte, hogy mindenki az álmok mélyében fekszik,
1793 II | felköltötte a csikófiát és az udvarból megszökve, a kert
1794 II | akkor Tóth Antalt abban az időben nem tudom micsoda
1795 II | sánta Nagy Imre. Hajtja az alvégről befelé csőszi önérzettel
1796 II | forgószél gyanánt házról-házra az egész falut.~A vén Matyi
1797 II | szembetűnőbb volt, mert a fia, az eddig közkedvelt szamárcsikó
1798 II | eddig közkedvelt szamárcsikó az ártatlanságnak könnyelműségével
1799 II | fölött, ott helyben lefizette az egész bírságot, - és bosszús,
1800 II | Amint említettem, ettől az időtől kezdve úgy a vén
1801 II | s a „vén tolvaj” nevet az öreg Vida megosztotta a
1802 II | Tóth Antal keresztbe tette az ölén a husángot, csöndes,
1803 II | s ezt is hamar megunva, az árok szélére vonszolta a
1804 II | látványosságok közé sorozta ezt az esetet.~- Antal bácsi -
1805 II | szóltam:~- Hátha kendet most az Isten szamárrá változtatná,
1806 II | malom udvarán; és láttam az ól mögött Tóth Antalt is,
1807 II | is fehér prém díszíti, s az Úr Jézusnak töviskoszorús
1808 II | érte, hogy meghalt, meg az is kár, hogy csupán csak
1809 II | hogy ilyen rosszul kezdődik az esztendeje, s nem tudván
1810 II | tettest mindjárt kinyomozni, az összes falusi kutyákat pofonverte
1811 II | a nyúl, rá ne lőjj, míg az én irányomban jár, azután
1812 II | Les a nyulakra.~Megnéztem az órám. Délutáni hármat mutatott.~-
1813 II | láttuk a nyúlnak.~- Baj is az - felelte -, én nem szeretem
1814 II | érzem. Nem magyarnak való az. Többet ér annál a szalonna
1815 II | egy gondolat játszott át az arcán.~- Tudod mit? Gyerünk
1816 II | Megindultunk a ropogós hóban az erdőszél felé. Marci bátyám
1817 II | fánkszínű vadászpipa volt az.~Csuda, hogy a Tiszta azt
1818 II | megfázik.~- Te - szólott az úton kis idő múlván hozzám -,
1819 II | szereted?~Tudtam, hogy az emlékezetemet negyedórával
1820 II | áll benne. Körülötte forog az esze, mint a ringlispil.~-
1821 II | őszintén.~- Pedig a szalonna az ételek királya, - szólott
1822 II | liliom. Aztán a zamatja, az a sajátosságos íz, amelyben
1823 II | minden fehér ételnek a lelke. Az ember, ha beleharap, nyelvén
1824 II | szalonnát.~Ráhagytam, hogy az szép látvány.~Azonban az
1825 II | az szép látvány.~Azonban az öreg fantáziája tovább dolgozott.~-
1826 II | és hogyan illeszti össze az illatos, puha rozskenyérrel.~-
1827 II | sugárzik a boldogság és az elégedettség. A szalonna
1828 II | Szalonnakéjmámornak lehet nevezni azt az érzést, amely a fantáziámat
1829 II | úton ringatta.~A vén bacsó az ajtóban állott. Levette
1830 II | Éppen most készítette el az anyjukom.~- Helyes - felelt
1831 II | felelt elégült arccal az öreg, és kigombolkozott
1832 II | Olykor egy lomha mozdulattal az arcára szálló légy felé
1833 II | törvényszolga ácsorgott. Az udvaron kalodák hevertek,
1834 II | le törvénytétel nélkül. Az udvaron ugatott a kutya.~
1835 II | szürkülő szakállú arab volt az is. A fején fehér burnusz.
1836 II | vádolód? - kérdezte nyugodtan.~Az ember a mellére emelte a
1837 II | hónapban a Zaharán jöttem át. Az úton egy arabust találtam.
1838 II | kérdeztem melléje térdelve.~Az ember már alig lélegzett.
1839 II | ember már alig lélegzett. Az ajka száraz volt, kicserepesedett;
1840 II | tovább beszéltem:~- Én vagyok az a bolond, aki Kairóban megvettem
1841 II | tudtam tőle aludni, és ha az ember álmatlan, az üzlet
1842 II | és ha az ember álmatlan, az üzlet károsodik. A kígyóbot
1843 II | aludni.~Miért elevenült meg az a bot? Megkerestelek, és
1844 II | egy kígyót, öt piaszteren, az is megelevenült; meg is
1845 II | olyan merevvé lett, mint az előbbiek. Azt is el akartad
1846 II | hogy nem távoztam azonnal. Az a kígyó is föléledt.~A bűvész
1847 II | foglalkozzon vele tovább az elmém!~A bűvészben már alig
1848 II | a méregfogát, nyomd meg az ujjaddal a tarkóját, és
1849 II | Belebetegszem. Ha beteg az ember, nincs üzlet.~Tanácsot
1850 II | A bölcs kádi elnyomkodta az ujjával a nargilé parazsát.
1851 II | parazsát. Beleforgatott az előtte levő zsíros könyvbe,
1852 II | kisegíthetné, de nem segíti ki, az annak gyilkosául tekintessék.~
1853 II | Megálljunk? - üvöltette az udvar közepén. - Valamit
1854 II | hallgass meg! Nehogy téged meg az én halálom terheljen!~A
1855 II | pecéreknek, hogy vigyék vissza az elítéltet.~- Kádi, bölcs
1856 II | Kádi, bölcs kádi! - lihegte az elítélt. - Ne légy igazságtalan!
1857 II | Hogyan is szól a Koránnak az a mondata?~- Aki felebarátját
1858 II | veszedelemben? Nem te vagy-e az, aki kisegíthetne?~A kádi
1859 II | Tehet, de nem szokta.~- Az a fő, hogy tehet. Nem tagadod,
1860 II | szállanak...~Csillagos estéken az égboltozaton is látunk olykor
1861 II | kékesen sötét magasságokból az égi szikrák, s kerengve,
1862 II | visszatér oda, ahonnan jött.~Az a láng a lélek.~Túl a csillagokon,
1863 II | nagy, fehér fényű gyertya az Isten széke mellett.~Az
1864 II | az Isten széke mellett.~Az angyalok apró és vékonyka
1865 II | rájok pillantott és intett, az angyalok egyszerre alávetették
1866 II | legtöbbjébe mégis eke.~Hát az a nagy gyertya az élet gyertyája
1867 II | eke.~Hát az a nagy gyertya az élet gyertyája volt. A picike
1868 II | volt. A picike gyertyák meg az útnak induló emberi lelkek.
1869 II | a legtöbb, mert a kenyér az, amiből legtöbb kell idelenn.~
1870 II | felülről irányozták. Selyembe az egyik, vászonba a másik;
1871 II | nini, majd el is felejtem, az utolsó gyertyácskába írótoll
1872 II | írótoll volt belenyomva. Az ám, írótoll, arany-írótoll.~
1873 II | írótoll, arany-írótoll.~Az angyal az Úrhoz fordult:~-
1874 II | arany-írótoll.~Az angyal az Úrhoz fordult:~- Palotába?~-
1875 II | Palotába?~- Kunyhóba - felelte az Úr.~S ahogy az angyal azt
1876 II | felelte az Úr.~S ahogy az angyal azt az írótollasat
1877 II | Úr.~S ahogy az angyal azt az írótollasat is meg akarta
1878 II | is meg akarta gyújtani, az Úr intett neki:~- Add ide.~
1879 II | intett neki:~- Add ide.~És az Úr a szívéhez érintette
1880 II | szépfényű lángra lobbant. És az Úr a maga kezéből bocsátotta
1881 II | A fejedelem haldoklott.~Az ágyánál ott állt egyetlen
1882 II | lángja lobog szomorún. Hárman az ágynál. Egy az ágylábnál,
1883 II | szomorún. Hárman az ágynál. Egy az ágylábnál, a pap kezében,
1884 II | sírását a folyosóról. Hogy épp az ő szigetén hal meg a fejedelem!
1885 II | fejedelem! Már hát csak annyiban az övé, hogy ő járta körül
1886 II | behallani, hogyan doborognak az érkező lovasok százával,
1887 II | gyújtovány-hideg döntötte ágyba. Az orvospapok nem merik a családnak
1888 II | fejedelem, - hozassa el a család az agg Imecset, a főtáltost,
1889 II | Káma unokáját; mondja meg az, hogy mi van a csillagokban?
1890 II | fejedelmet? Vagy hogy eltelt az ideje földi életének?~A
1891 II | bizony kuvik szólt a fákon az előbbi éjen a palota mellett.
1892 II | különösképpen ijedeztek éjféltájt az istállóban. Jósok nélkül
1893 II | még Imecset várjuk. Talán az ő könyörgése megtartja a
1894 II | fejedelemmé is ott térdeltében az ő kezét ragadja meg:~- Mondd,
1895 II | valamikor, hétnapos korában, az áldó-kő szent tüze füstje
1896 II | fejedelemségét. Ő áldotta meg az etelközi áldozati vérrel
1897 II | torán a fehér paripát, mikor az utolsó harcot is megvívták.~
1898 II | Lábujjhegyen halad át rajta az őz is. A tor után mondta
1899 II | fejedelem:~- Itt legyen majd az én öröknyugvó sírom, a te
1900 II | a fejedelemné -, jósolj! Az orvosok jó szóval bíztatnak,
1901 II | szemük gyászt mond. Jósolj!~Az agg visszahanyatlott a székébe.~-
1902 II | legigazabbat: életet neki!~Az agg bólogatott:~- Könnyű
1903 II | A fejedelemmé megragadta az agg pap karját:~- Megmarad-e!
1904 II | megmarad! Meggyógyul! Megmarad!~Az agg Árpádra nézett:~- Uram,
1905 II | ajka mozdul. Felel, mint az álmodó ahogy szól:~- Meg.~
1906 II | álmodó ahogy szól:~- Meg.~Az agg táltos áhítatos arccal
1907 II | néked nemzetünk Istene! Az életnek szülhet immáron
1908 II | lesz-e itt a magyarnak!~S az agg táltos a széken előre
1909 II | szikrája.~De ajka nem mozdul.~Az agg táltos szava szinte
1910 II | búgott a Duna túlján által az éjjeli csenden, mintha az
1911 II | az éjjeli csenden, mintha az is kérdezné a táltossal,
1912 II | Szent Péternek. Szemléli az is. Fejét csóválja rá.~-
1913 II | Mars innen! - mondja az angyalkának, Sátán az, aki
1914 II | mondja az angyalkának, Sátán az, aki jő.~Az angyalkák ijedten
1915 II | angyalkának, Sátán az, aki jő.~Az angyalkák ijedten rebbentek
1916 II | Csak Szent Péter maradt ott az egek ablakában.~A varjú
1917 II | hallgatja.~Végre is kinyitja az ablakot, kiszól:~- Mit üvöltözöl
1918 II | üvöltözöl itt, ebadta ördöge! Az én Uram bizony nem áll veled
1919 II | Mi a hazugság? Nekem az a hazugság, ami nektek az
1920 II | az a hazugság, ami nektek az igazság. Nektek az a hazugság,
1921 II | nektek az igazság. Nektek az a hazugság, ami nekem igazság.~-
1922 II | láthatod: mennyi a templom.~Az ördög lekandít a magasból.~-
1923 II | szokták ezeket énekelni?~Az ördög lefelé fülel:~- Nem
1924 II | jutni.~- Hát - mondotta az ördög -, fogadjunk. Hozz
1925 II | csak egyet írsz is, legyen az annyi, mint nálam ezer.
1926 II | meglátjuk, hogy hazug-e az én nevem?~Szent Péter igen
1927 II | Vezess, ahová akarsz. De az én Uram elé akkor se juthatsz,
1928 II | szempillantásban porrá változol, amint az én jegyzésemben több lesz
1929 II | Legyen úgy - felelte vígan, az ördög. - Állom az egyet
1930 II | vígan, az ördög. - Állom az egyet ezer ellenében.~Hát
1931 II | noteszkönyvecskét is. Persze, az ő noteszkönyvecskéje fehér
1932 II | noteszkönyvecskéje fehér volt, az ördögé meg fekete. És az
1933 II | az ördögé meg fekete. És az ő noteszának a tábláján
1934 II | keresztecske volt a dísz, az ördögének a tábláján meg
1935 II | Lebocsátkoznak Mennyországból. De az ám olyan hamar megtörtént,
1936 II | csillag lefut. Csakhogy az ő futásukat nem lehetett
1937 II | voltak még akkor.~Persze az ördög először is Szerecsenországba
1938 II | No - mondja Sátán -, az én híveim-e? Vagy a ti híveitek?~-
1939 II | ahol templomokat látunk.~Az ördög beír egy százast.
1940 II | szárnyalnak. Irányítja az ördög a szállást Ázsiába,
1941 II | De csupa vicsorgó bálvány az isten azokban is. És hát
1942 II | térdepelnek, imádkoznak az emberek.~- A ti híveitek? -
1943 II | megint százat, mert kell az majd neked.~A Sátán befirkantja
1944 II | és megvilágosította már az elméket.~Persze az ördög
1945 II | megvilágosította már az elméket.~Persze az ördög kapott a szón, s vitte
1946 II | torkuk szakadtából: A tűz az isten.~- Akasztófáravaló -
1947 II | kövecsesnek ismét más. De az idő múltával a legrosszabb
1948 II | is megérik. S akkor aztán az apostolok felszánthatják
1949 II | felszánthatják és bevethetik az Úrnak tiszta búzájával.~-
1950 II | át is a tengeren. Persze, az ő szárnyoknak a tenger is
1951 II | udvarából a harangozónak az udvarába, ők annyi idő alatt
1952 II | átszálltak a tengeren Amerikába.~Az ördög egy nagy városnak
1953 II | abban a városban. Csakhogy az ördög fiatalúrnak a képét
1954 II | Csodálkozik a Szent, hogy mi az? Sátán se szól semmit. Csak
1955 II | Millió szegény - szólal meg az ördög.~- Nono, - mondja
1956 II | Nem szegény, aki dolgozik. Az se mind szegény, akinek
1957 II | gyönyörű palotasorba jutnak. Az utcák olyan világosak, akárcsak
1958 II | világosak, akárcsak nappal. Az ablakokon át be lehet látni
1959 II | Száz gazdag - mondja az ördög.~- Nono - mondja a
1960 II | sok a pénze.~- De - feleli az ördög - ezek is, azok is
1961 II | testvérek. Nézz szét csak ezen az utcán...~- Gyerünk máshová -
1962 II | Szent Péter kedvetlenül.~Az ördög legott beírja a negyedik
1963 II | ő is lélekké, s eltűnik az esti homályban.~Felszállnak.
1964 II | alattuk.~- Ide - mondja az ördög.~S lebocsátkoznak
1965 II | beszélnek.~Hej, de ott is az utcákon vegyest a selyem
1966 II | házban jaj, másikban tyuhaj. Az utcán különben nagy a nyüzsgés.
1967 II | posztótakaró és arany ebgallér. Az asszony is csupa selyem,
1968 II | Didereg. Szomorún bámulja az is a kutyát.~Az asszony
1969 II | bámulja az is a kutyát.~Az asszony rátekint a gyermekre.
1970 II | ahogy hozzájuk érkezik az asszony, megemeli a kalapját:~-
1971 II | tisztelt asszonyság, de evvel az agg barátommal fogadást
1972 II | nagyságod valóban keresztény-e?~Az asszony félvállról feleli:~-
1973 II | volna, de meglátta, hogy az ördög már jegyez a noteszába.~-
1974 II | Ez csak egy - mondja az ördög diadalmasan -, de
1975 II | vegyest a nagygazdagok és az ínséges szegények.~Szent
1976 II | lássa őket, se azt, hogy az ördög írja már be az ötödik
1977 II | hogy az ördög írja már be az ötödik százast is. Hát ahogy
1978 II | fordul, egyszerre földerül az arca. Mert lám, a kirakatban
1979 II | boltos épp ott szivarozik az ajtajában. Elibe lép és
1980 II | fogadást kötöttem evvel az agg barátommal, hogy melyik
1981 II | barátommal, hogy melyik az a szentség, amelyet a többi
1982 II | megint változnak lélekké. Az ördög háttal fordulással
1983 II | hajléktalanok menedékházába.~Az ördög sunyítva nevetett,
1984 II | püspökhöz! Lehetetlen, hogy az ne tudjon erről.~Sátán a
1985 II | Vezess hát engem ennek az országnak a királyához.
1986 II | országnak a királyához. Az az egy bizonyára a tökéletesség
1987 II | országnak a királyához. Az az egy bizonyára a tökéletesség
1988 II | közé. Azok jámborok. Ha az én Uram is, in illo tempore,
1989 II | alkotástok.~- Jó - felelte az ördög -, gyerünk a mezőkre.~
1990 II | faluból harangszó hallatszik. Az ember leveszi a kalapját,
1991 II | örömében. De mivelhogy első az imádság, ő is leveszi a
1992 II | mondja magában szép ájtatosan az Úrangyalát.~Csak azután,
1993 II | oly furfangosan vezetgette az ördög mindenfelé.~Azonban
1994 II | megnyálazta a plajbászát, az ördög felszólt:~- Várj csak,
1995 II | kanyarog meg szalad, le az útról, oldalt a mezőre.
1996 II | mostanában kérték legtöbbször az Isten áldását. Ötféle nép
1997 II | Egyenesen - felelte vígan az ördög.~S változnak ismét
1998 II | Szent Péter megörül, hogy az is hajléktalanok menedékháza
1999 II | díszű kések, pisztolyok. S az úton ágyús szekereknek hosszú
2000 II | attól tartott, hogy majd az ördög szólal meg megint,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2343 |