Part

2001 II    |            jártunk még itt, hát hogy mi az a nagy ház?~- Hát mi volna?
2002 II    |              volna? Kaszárnya - felelte az ember.~Az is olyan illatú
2003 II    |           Kaszárnya - felelte az ember.~Az is olyan illatú volt, mint
2004 II    |             Péter -, micsoda intézet is az?~- Micsoda? Ejnye, hát te
2005 II    |                  Micsoda? Ejnye, hát te az egész életedet a hegyekben
2006 II    |                tanítanak benne?~- Ölni, az istenfáját! Embert ölni!~
2007 II    |                 majd lerogyott.~- Minek az? Mirevaló?~- Mirevaló? De
2008 II    |                 ezalatt mohón számlálta az ott látható népet, a pópával
2009 II    |               mondogatta diadalmasan. - Az eddigivel éppen kilencezerkilencszáz­
2010 II    |                  Éshát szállott, amerre az ördög vezette.~Hát szállnak.
2011 II    |         látnivalók is.~Egy égett háznak az udvarán egy csoport holttest
2012 II    |         hegyoldalra les, arra gyorsítja az útját. Szent Péter csak
2013 II    |               meg egy pólyás kisded is, az egyik asszonynak a karján.~
2014 II    |            néznek már.~Hanem egy helyen az árok szélén egy asszony
2015 II    |                  s a mellén pólyásbaba. Az asszony félkarral öleli
2016 II    |                félkarral öleli magához.~Az egyik utas-asszony, amelyiknél
2017 II    |               van, megáll, megszólal:~- Az a kisded él!~Nem is lehetett
2018 II    |            benne élet? Elég annyi, hogy az az asszony élőnek látta.~-
2019 II    |               élet? Elég annyi, hogy az az asszony élőnek látta.~-
2020 II    |              tán őket a szeke­rünkre.~- Az ágynemű fölött megfekhetne
2021 II    |              ágynemű fölött megfekhetne az az asszony - vélekedik a
2022 II    |           ágynemű fölött megfekhetne az az asszony - vélekedik a csecsemős
2023 II    |             Elfér - mondja vállat vonva az egyik ember.~S kiált a szekeresnek,
2024 II    |           álljon meg.~Odacsoportosulnak az út mellett heverő asszony
2025 II    |               már fagyott volt a vér, s az asszonynak az arca elkékült,
2026 II    |             volt a vér, s az asszonynak az arca elkékült, a haja, a
2027 II    |               haja, a szemöldöke deres.~Az egyik ember a válla alá
2028 II    |                 ember a válla alá nyúlt az asszonynak a botjával. Emelni
2029 II    |               Nézik.~- Add ide - mondja az, amelyiknél a baba van.~
2030 II    |               Haj de jó! - mondja vígan az egyik ember.~Valamennyien
2031 II    |            keresztelkedtek volna meg?~- Az imént.~- Hogyan?~- Egy könnycseppben.
2032 II    |              Micsoda gyönyörű teremtése az Istennek! Bemutattak neki!
2033 II    |                  egy szót rebegett. Ah, az a pillantás, az a tekintet!
2034 II    |           rebegett. Ah, az a pillantás, az a tekintet! Mintha az éj
2035 II    |        pillantás, az a tekintet! Mintha az éj legszebb csillagai villogtak
2036 II    |            szemek! Micsoda ajkak! Aztán az a sötét hullámos haj! Azok
2037 II    |        Helenához képest! Ez olyan, mint az éjfél; te olyan vagy, mint
2038 II    |                szinte csiholni szeretne az ember.~S micsoda remek,
2039 II    |          andalogni! (Elveti.)~Aztán ezt az arcképet is itt hordom már
2040 II    |            szeme olyan, mint a heringé, az orra fel van gyűrve, a szája
2041 II    |        politúrozott arcképrámát, és hol az ágyam fölött, hol az éjjeli
2042 II    |                hol az ágyam fölött, hol az éjjeli asztalomon, hol itt
2043 II    |               szeme tűz, a homloka jég, az ajka bársony, az orcája
2044 II    |           homloka jég, az ajka bársony, az orcája rózsa, maga pedig
2045 II    |                készteti szívemet! Aztán az orra, az a piciny fitos
2046 II    |                szívemet! Aztán az orra, az a piciny fitos orrocska,
2047 II    |                  engem uccse, szafaládé az övéhez képest.~Aztán az
2048 II    |                 az övéhez képest.~Aztán az a vastag, izmos kéz, milyen
2049 II    |               milyen nehézkesen fekszik az öledben; eh, nem is kéz
2050 II    |               hanem pracli! Látnád csak az ő kezét, milyen pici, milyen
2051 II    |           milyen forró, milyen ingerlő; az ember szinte fél megszorítani
2052 II    |                 én lennék. No, köszönöm az ilyen mulatságot, nem kérek
2053 II    |               soká ezt a képet, papíros az egész, meg egy kis tusfesték
2054 II    |        másliszakadék a haszon. Köszönöm az ilyen hasznot! Ebből látszik
2055 II    |                legjobban, hogy nem volt az eszem a helyén. Négy esztendeje
2056 II    |                 a kakasok kukorékoltak, az égen úgy fityegett a hold,
2057 II    |               hogy másnap úgy néztem ki az éjjeli álmatlanság miatt,
2058 II    |                 tatár, azért kaptam ezt az akáclevelet. (Eldobja.)~
2059 II    |               fekete fürtökkel, azokkal az alabástromvállakkal, önkénytelenül
2060 II    |                 Óh, most érzem csak, mi az a szerelem! Úgy érzem magamat,
2061 II    |               mintha egész testem ebben az egy szóban olvadna össze:
2062 II    |                 van!~Táncot jár előttem az egész világ, rózsaszínűnek
2063 II    |              vagyok!~De nini, mi ez itt az ujjamon!~(Megilletődve.)
2064 II    |                   a... a jegygyűrűje... az ő arany jegygyűrűje.~Három
2065 II    |      meggondolom, nem is muszáj letenni az ujjamról, hadd emlékeztessen
2066 II    |                Különben sem áll rosszul az ujjamon, aztán meg is fogadtam
2067 II    |                 nem esküdött meg, mikor az enyémet átvette, csak azt
2068 II    |             sírni, és sírtunk hajnalig.~Az igaz, hogy nagy bolondok
2069 II    |                 a szemét.)~Különben azt az egyet meg kell neki hagyni,
2070 II    |             kedvéért meg is kegyelmezek az arcképének. (Felveszi.)~
2071 II    |             előveszem, aztán megmutatom az unokáimnak. (Nézegeti.)
2072 II    |                 unokáimnak. (Nézegeti.) Az igaz, hogy Helénának nagyon
2073 II    |                fekete szemei vannak, de az is igaz, hogy Tercsinek
2074 II    |               írtam ennél szebb verset, az igaz, hogy ezt egy pajtásom
2075 II    |             csinálta barátságból. Hanem az is bizonyos, hogy kék szemű
2076 II    |             fenekére, hanem beleteszlek az imádságos könyvembe, ahhoz
2077 II    |                 emlékezetes nap is volt az, mikor ezt az arcképet adtad!
2078 II    |               nap is volt az, mikor ezt az arcképet adtad! Búcsúzni
2079 II    |          disznótorra...~Akkor adtad ezt az arcképet, titokban vétetted
2080 II    |              könnyeiden keresztül, mint az ég, midőn napsugárral ragyogja
2081 II    |                a napért meg is becsülöm az arcképedet, nem dugom el
2082 II    |                arcképedet, nem dugom el az imádságos könyvembe, hanem
2083 II    |               új arcképrámába. (Leteszi az arcképet az asztalra, aztán
2084 II    |      arcképrámába. (Leteszi az arcképet az asztalra, aztán föl és alá
2085 II    |          valahányszor összecsókolgattam az arcát, mindig csak az ő
2086 II    | összecsókolgattam az arcát, mindig csak az ő kedves ízét éreztem rajta.~
2087 II    |           kedves ízét éreztem rajta.~No az arcát, azt a kedves angyalarcot
2088 II    |                 soha.~Kivált, mikor úgy az egyik könyökére támasztotta
2089 II    |           szemeivel, a haja pedig, azok az aranyfürtök árnyékot vetettek
2090 II    |                 emeli.) Aztán rajta van az illata is, az az édes heliotrop-illat,
2091 II    |                 rajta van az illata is, az az édes heliotrop-illat,
2092 II    |              rajta van az illata is, az az édes heliotrop-illat, mely
2093 II    |           Helénáé olyan e mellett, mint az aranyszínű selyem mellett
2094 II    |           emlékem tőle. Akkor este adta az első csókot!~Óh, első csók!
2095 II    |             kéjében összeolvadt előttem az örökkévalóság.~Egy évig
2096 II    |               téli délután nála voltam. Az esti homály átderengte a
2097 II    |               meg: „Tercsikém!” Ő azzal az édes lágy hangjával kérdezé: „
2098 II    |           pillanatban anyja nyitotta be az ajtót. Tercsi elugrott.
2099 II    |            elszakadt. Igen, ez a szalag az, amelyik elmeséli nekem
2100 II    |                  amelyik elmeséli nekem az első csók történetét.~Nem,
2101 II    |        mosolygott!~És ezt a drágát, ezt az angyalt hagynám én el egy
2102 II    |                 emlékek! Erre a szívre, az én szívemre - a Tercsi szívére!
2103 II    |                halál!~És most... megyek az én kedves, egyetlen Tercsikémhez! (
2104 II    |         csakugyan én voltam-e benne, és az volt-e rajtam?~Mert régen
2105 II    |            régen volt ez, nagyon régen. Az emlékezetnek egész labirintján
2106 II    |               virágoskertig, ahol ővele az angyalszerelem idilljét
2107 II    |                    valóság volt-e? Mert az ő arca nékem álomgyönyör,
2108 II    |                 arca nékem álomgyönyör, az ő hangja pedig álomzene.~
2109 II    |          voltunk.~Sályban laktunk, ahol az én apám gépész volt, az
2110 II    |                 az én apám gépész volt, az ő apja pedig tiszttartó.
2111 II    |            kíváncsi lettem, hogy milyen az én szeretőm?~Elmentem az
2112 II    |                az én szeretőm?~Elmentem az udvarukba. Az nagy, gyepes
2113 II    |                  Elmentem az udvarukba. Az nagy, gyepes udvar volt.
2114 II    |            béresgyerek megmutatta, hogy az én szeretőm az a kisebbik,
2115 II    |         megmutatta, hogy az én szeretőm az a kisebbik, a Vilma kisasszony.~-
2116 II    |                szállott a szívembe. Hát az a bájos, selyemarcú, fehér
2117 II    |                 arcú icipici kisasszony az én szeretőm! Micsoda csepp
2118 II    |             közelebb mentem hozzájuk, s az ujjamat a számba dugva úgy
2119 II    |                Rendjén találtam, hogy ő az én szeretőm, habár erről
2120 II    |               szép tavaszi napon, mikor az almafák virágoztak, s a
2121 II    |                 méhek zenekara játszott az almafák körül, valahogy
2122 II    |                 almafák körül, valahogy az jutott eszembe, hogy menjünk
2123 II    |         karonfogva.~Vilma beleegyezett.~Az valami kedves, feledhetetlen
2124 II    |       muzsikáltak a kertben, talán csak az a két kis bolond szív muzsikált.~
2125 II    |      gondolkoztunk, mert egyszer, mikor az arca az enyémhez ért, én
2126 II    |             mert egyszer, mikor az arca az enyémhez ért, én megcsókoltam
2127 II    |              Megcsókoltuk egymást azzal az ábrándos komolysággal, amely
2128 II    |               vagy ha beszélgettünk is, az nem a szerelemre vonatkozott.~
2129 II    |          szomorú is volt. Széket húzott az ablakhoz, és a fejecskéjét
2130 II    |             kedves bánatossággal nézett az udvarra.~Én is segítettem
2131 II    |            melléje, és szintén kinéztem az ablakon.~Akkor beszéltünk
2132 II    |               szívére tette a kezét, és az ég felé pillantott. Az „
2133 II    |               és az ég felé pillantott. Az „istenbizony” nagy szó volt
2134 II    |              Mind a ketten hittük, hogy az Isten a nagy urasági lak
2135 II    |             csókolom.~Ha pedig elröppen az álom, a homlokomat a tenyerembe
2136 II    |                mondana? Ha újra járnánk az almafák alatt, visszacsókolna-e?~ ~
2137 II    |                a vásárra a feleségével. Az embert Balázsnak hívták,
2138 II    |                 továbbá ünneplő csizmát az asszonynak, ha az eladás
2139 II    |               csizmát az asszonynak, ha az eladás szerencsével jár.~
2140 II    |                Júniusban nem is vásárol az ember disznót. Jutott mindenre
2141 II    |             borjúkötelet is vettek, meg az asszonynak csizmát. Az asszony
2142 II    |              meg az asszonynak csizmát. Az asszony levágatta az új
2143 II    |           csizmát. Az asszony levágatta az új csizma sarkának a felét,
2144 II    |                fél fejjel magasabb volt az uránál.~Egy helyen valami
2145 II    |               két óra járásnyira.~Hanem az úton zivatar szakadt rájuk.
2146 II    |                 is verte volna őket, de az út mellett van egy barlang
2147 II    |                népet. Most azonban csak az erdei pásztorok szoktak
2148 II    |                  mert a szél bepaskolta az esőt.~Tüzet raktak, s melléje
2149 II    |               zsákokra.~Balázs megtömte az új pipáját, és beszélgettek.~-
2150 II    |                 Balázs -, milyen jó, ha az embernek négy gyesznaja
2151 II    |                 költséget.~- Bezony, jó az Isten - felelt ájtatosan
2152 II    |                Isten - felelt ájtatosan az asszony. - Megsegített bennünket,
2153 II    |                 De még galambház is áll az udvarunkon!...~És az új
2154 II    |                áll az udvarunkon!...~És az új csizmát szemlélgette,
2155 II    |                is megérhessük - felelte az asszony.~- Megérhessük.
2156 II    |               gyesznónk lesz. Ahány hét az esztendőbe, annyi.~Az asszony
2157 II    |               hét az esztendőbe, annyi.~Az asszony mosolyogva legyintett:~-
2158 II    |                lenne? Dehogy lenne? Még az se lenne sok, ha minden
2159 II    |                 minden napra adna egyet az Isten! Háromszázhatvanöt
2160 II    |              elgondolkozva folytatta:~- Az volna a szöröncse? De már
2161 II    |               nem ad a szegény embernek az Isten! Hiába, az Isten is
2162 II    |               embernek az Isten! Hiába, az Isten is gazdag; gazdag
2163 II    |                  Nono - mondta feddőleg az asszony.~Balázs vállat rántott:~-
2164 II    |               nem maga szerzette, hanem az apja, nagyapja, sok őse.
2165 II    |          dolgozza magát.~- Eh - felelte az ember -, hosszú a hajad!~
2166 II    |                Nem beszéltek kis ideig. Az asszony a tűzre rakosgatott.
2167 II    |                 szemével. Kinn zuhogott az eső.~- Nézd már - szólalt
2168 II    |               szél nem engedi - felelte az asszony.~Az ember felkelt,
2169 II    |            engedi - felelte az asszony.~Az ember felkelt, és vizsgálódva
2170 II    |                   Mi a fene? - mormogja az ember.~Még jobban körülvizsgálja
2171 II    |                  Ezt kézzel tették ide.~Az asszony mosolyogva vont
2172 II    |               lennie! Ok nélkül nincsen az elzárva.~Azzal ledobja a
2173 II    |                 Azzal ledobja a szűrét. Az új pipát ráfekteti. A kőnek
2174 II    |              dől.~- Hagyjuk! - mondotta az asszony.~De az ember nem
2175 II    |                 mondotta az asszony.~De az ember nem hagyta. Elővette
2176 II    |          kőszagú levegő áramlott rájuk.~Az ember feltérdel a nyílásra.
2177 II    |               van. Kisebb mint a külső.~Az ember beugrik.~- Gyújtsál
2178 II    |                valami csörren.~Nézi, mi az? Egy rozsdás kard. Fölveszi.
2179 II    |               asszony! - mondja örömmel az ember. - Egy gyesznó ára
2180 II    |                kiálló kőcsúcsra. Szedik az ócskavasat a porból.~- Letisztítom
2181 II    |                róluk a rozsdát - mondja az ember. - Micsoda pénzt kapok
2182 II    |                 Hagyja már azt - mondja az asszony -, hiszen ezt se
2183 II    |              Hozz másik zsákot - mondja az ember. - Rakd át a felét!~
2184 II    |              gyertyát!~Már fáradt volt. Az arca égett és verejtékezett.~-
2185 II    |                 Pihenjen, kend! - szólt az asszony.~De az ember nem
2186 II    |                    szólt az asszony.~De az ember nem pihent. Nyugtalanul
2187 II    |        bejáratára. Ki is nézett egyszer az útra, aztán sebesen visszatért.~-
2188 II    |            Mikor már félig volt a zsák, az asszony megint próbálta
2189 II    |               mázsa, gond lesz elvinni!~Az ember nem is hallotta. Buzogányt
2190 II    |             zsákot! - mondotta rekedten az ember.~Az asszony bevitte
2191 II    |             mondotta rekedten az ember.~Az asszony bevitte mind a nyolc
2192 II    |                 te szamár! - morgott rá az ember. - Nem látod, mennyi
2193 II    |                Azt is kék rozsda födte. Az ember rádobbantott. Alul
2194 II    |     rádobbantott. Alul csördült a föld.~Az ember rábámult a feleségére:~-
2195 II    |            vissza a gödröt - vélekedett az asszony csendesen -, aztán
2196 II    |                  Holnapra? - hördült rá az ember. - Holnapra mindent
2197 II    |             Gazdagok vagyunk! - rebegte az asszony.~- Minden napra
2198 II    |               suttogta elmeredt szemmel az ember.~De egyszerre elhallgatott,
2199 II    |     elhallgatott, s aggodalmasan nézett az üreg nyílása felé.~A gyertyát
2200 II    |                 s úgy helyezte el, hogy az üreg repedésein ki ne világítson.~-
2201 II    |               halkan. - Vesd ki! Szemét az!~És minél tovább szedték
2202 II    |                 És minél tovább szedték az ezüstkincseket, annál értékesebbek
2203 II    |               remegtek a fáradságtól, s az asszony váltig nógatta hazafelé
2204 II    |                 váltig nógatta hazafelé az embert.~De az ember egyre
2205 II    |          nógatta hazafelé az embert.~De az ember egyre dolgozott. A
2206 II    |         mormogta lázban vöröslő szemmel az ember.~S akkor kifordult
2207 II    |             vigyük ezt haza? - kérdezte az ember.~Sápadt volt, mint
2208 II    |             Sápadt volt, mint a halott. Az asszony is.~- Ássuk vissza -
2209 II    |                  Ássuk vissza - rebegte az asszony. - Hordjuk el apránként...~-
2210 II    |                      De amit találtunk, az a miénk?~- Az a miénk. Csak
2211 II    |                találtunk, az a miénk?~- Az a miénk. Csak elvihessük...~
2212 II    |            elbírsz.~S letette a zsákot. Az asszonynak a nyakába emelt
2213 II    |              nyomott egy métermázsánál. Az asszony tántorgott alatta,
2214 II    |                 Te hitvány! - dühöngött az ember.~S magára emelte a
2215 II    |                 nagy ínnal-kínnal, hogy az erei feszültek, csontjai
2216 II    |            Hagyjuk itt a felét! - sírta az asszony. - Ássuk vissza!~-
2217 II    |               rám a terhed! - ordította az ember.~Az asszony ráfordította
2218 II    |           terhed! - ordította az ember.~Az asszony ráfordította a terhét.
2219 II    |                fordult a zsák Balázsra. Az ember térdre rogyott a temérdek
2220 II    |              összeszedte minden erejét: az erek feszültek a nyakán,
2221 II    |                     Mikorra megvirradt, az asszony nem vitt egyebet
2222 II    |              egyebet haza a hátán, csak az urát.~Valami megszakadt
2223 II    |                                  ANGYAL AZ ISKOLÁBAN~Egy fiúcskának
2224 II    |             belső baja volt. Ahogy ment az iskolába, megtántorodott
2225 II    |              megtántorodott és meghalt.~Az őrzőangyala felölelte a
2226 II    |              Ülj hát ide le! - mondotta az angyal. - Visszatérek, és
2227 II    |               furcsa alakját, és elment az iskolába.~Ahogy benyit az
2228 II    |               az iskolába.~Ahogy benyit az ajtón, a tanár jól összeszidja:~-
2229 II    |               alszol! Hány órát aludtál az éjjel?~- Egyet se! - felelte
2230 II    |             Egyet se! - felelte ijedten az angyal.~Mert ha a fiú alakja
2231 II    |               animus?~- Ember - felelte az angyal, s hozzágondolta:
2232 II    |             nemű?~- Semleges! - rebegte az angyal~A tanár erre jól
2233 II    |                 animus és anima között!~Az angyal csak szepegett.~-
2234 II    |                szamár! Mars a helyedre!~Az angyal panaszosan szólott:~-
2235 II    |               szó, tudnod kellene, hogy az ostobaság nem bűn, hanem
2236 II    |                vakmerőségre. Megragadta az angyalt, s bevitte nagy
2237 II    |                névnapot megtartották, s az angyal másnap a Holdra szállott.~-
2238 II    |                  Nem lehetett - felelte az angyal -, nem lehetett.~
2239 II    |          mindegyikét így fejezte be: - „Az Isten éltesse hát kedves
2240 II    |                  mindörökké Ámen!”~Elég az hozzá, jól mulattunk.~Már
2241 II    |          negyedórányira eső lakásomhoz.~Az élvezett italok kissé elkábítottak,
2242 II    |            gondolatok kergették egymást az agyamban.~A vidéken, ahol
2243 II    |              körülnéztem...~Nagy Isten! Az ágy alatt van valaki, az
2244 II    |                Az ágy alatt van valaki, az inge kilátszik. Szörnyű
2245 II    |                 Kissé lehajolva lőttem. Az én emberem mégsem mozdult.~
2246 II    |                  mégis kivehettem, hogy az ágy alatt... szégyen és
2247 II    |                 parádézott.~Ez volt hát az ijesztő, a rabló, a zsivány,
2248 III   |              borra, nojszen megindulnak az eleven kereplők, a vénasszonyok
2249 III   |                a tanító felhajtotta azt az egy pohár bort, és hazaindul,
2250 III   |                 részeg, s másnap reggel az a hír járja a falut, hogy
2251 III   |               is mindig találnak hibát, az egyik azt tartja, hogy „
2252 III   |                mennyi a baj!~Azt mondja az egyik iskolaszéki tag neki:~-
2253 III   |                  t.i. tisztázza le neki az anyakönyvet.~Persze ha megfizettetnék
2254 III   |            tucat szent képet is vehetne az árán.~No de a tanító mintaember,
2255 III   |         korcsolyázni a gyermekeit, mert az egyike a legegészségesebb
2256 III   |      erősödjenek.~El is mondja ő ezeket az atyafiaknak, dehát nem helyeslik
2257 III   |             vagy kevesebb baja.~Menjünk az intelligens emberekhez.~
2258 III   |                csaknem azt hiszik, hogy az ő rendeltetésük tanítónak
2259 III   |                sohasem szoktam inni, de az éjjel annyira fájt a fogam,
2260 III   |           Kollegák vagyunk; te tanítasz az iskolában, én tanítok a
2261 III   |              munkáinkban.~Le a kalappal az ilyen papok előtt!~De hátravannak
2262 III   |              Dehát ezen a bajon már sem az Úristen, sem Trefort Ágoston
2263 III   |                 volt a sakk-kör ablaka. Az átellenes házban valaki
2264 III   |                mintha meghallotta volna az öregúr megjegyzését, elhallgatott.~-
2265 III   |           megjegyzését, elhallgatott.~- Az ilyen kisasszonyok gyorskezűek -
2266 III   |          zongorázott. Trilla és trilla. Az ember bámulja, honnan szedte
2267 III   |            írtam neki zenekarra.~- Ugye az a legremekebb munkája Egressynek?~-
2268 III   |           Egressynek?~- Semmi - felelte az öregúr. - Nyomorék gyermeke
2269 III   |             Néha túlságosan keserű volt az öregúr.~Folytatta:~- Micsoda
2270 III   |           dallam között, mikor mindjárt az elején így kezdi: „Hazádnak
2271 III   |                írta volna a dallamot (s az öreg dúdolta.)~Nem mondom,
2272 III   |          pályáztam volna. Hanem egyszer az történik velem, hogy megfog
2273 III   |             történik velem, hogy megfog az utcán, a lakása előtt Bartay.~
2274 III   |             írok. Egressynek hagyom ezt az örömet. Neki az effélékben
2275 III   |              hagyom ezt az örömet. Neki az effélékben kedve telik.~-
2276 III   |             Micsoda szándékosság?~- Hát az, hogy neked eszedbe se jusson
2277 III   |        nyomorult aranyaknak szól, hanem az örökkévalóságnak? Amelyik
2278 III   |           milliók ajka zengi vissza. És az lesz a dalok dala, az örökkévaló,
2279 III   |                És az lesz a dalok dala, az örökkévaló, a halhatatlan,
2280 III   |               Felelet helyett kifordult az ajtón, s rám fordította
2281 III   |              elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava,
2282 III   |                 De nem melegszik.~Végre az enyimre kerül a sor. Az
2283 III   |                 az enyimre kerül a sor. Az addigi dallamok mindenféle
2284 III   |              semmi himnuszi szárnyalás. Az én dallamom egyszerre áhítatra
2285 III   |                áhítatra kelt mindenkit. Az arcok megmerednek. A szemek
2286 III   |          megtelnek könnyel. És alighogy az utolsó sor elhangzik, a
2287 III   |          orkánja rázza meg a színházat.~Az enyim lett a dicsőség.~Hát
2288 III   |            elvégezé Isten hetedik napon az ő csinálmányát, melyet alkotott
2289 III   |               szíve meg lelke van, mint az eleveneknek. Lélegzik a
2290 III   |            Lélegzik a nóta közben, mint az éneklő ember. És hangsúlyozva
2291 III   |               közönséges beszédben. Míg az idegen az énekben elfullad
2292 III   |                beszédben. Míg az idegen az énekben elfullad és kapkod
2293 III   |             levegőhöz, ha előbb nem jár az esze egy-két taktussal.
2294 III   |                 esze egy-két taktussal. Az igazi jó magyar nótát arról
2295 III   |             hogy gondolkozva énekelheti az ember és se a karmesteri
2296 III   |                 a karmesteri pálcát, se az időmérőt, se a gépmuzsikát
2297 III   |       gépmuzsikát nem állja.~Ül például az öreg Barcza András a kocsma
2298 III   |  félkörlegyintés) a lókereskedésbe.~Hát az ilyen természetű dalokat
2299 III   |          felemelkednek vagy lemélyednek az érzéssel, amely a dal szárnyain
2300 III   |               és vitte, vitte, elszórta az álmok országában.~Akkor
2301 III   |              lélegzet törvénye szerint.~Az igazi mélázó magyar nóták
2302 III   |             Kisgyerekkoromban hallottam az apámtól a Rákóczi-nóta legendáját.
2303 III   |                Rákóczi-nóta legendáját. Az mesélte az apám, hogy a
2304 III   |     Rákóczi-nóta legendáját. Az mesélte az apám, hogy a nagy Rákóczi,
2305 III   |       bujdosásnak indult, eltévelyedett az embereitől és gyalog hallgatott
2306 III   |               de a második részében, ha az indulóütemeket egy kesergő
2307 III   |              oldjuk fel, előválik belől az a jajgató fájdalom, amely
2308 III   |          megzendülésekor, hogy megszűnt az lenni, aki velejében és
2309 III   |              hatalom sasszárnyai emelik az érzelemnek szent magasságába.
2310 III   |                 szó illet meg bennünket az emberszónál - és ez a szó:
2311 III   |                 és ez a szó: hazafi.~És az igazi magyar nótának mindnek
2312 III   |           magyar nótának mindnek megvan az a titkos, rejtelmes hatalma,
2313 III   |               hatalma, hogy megisteníti az embert saját érzésében.
2314 III   |                saját érzésében. Hol van az a klavír vagy rézduda, s
2315 III   |              klavír vagy rézduda, s hol az a rezgő polka, landler,
2316 III   |             amely úgy meg tudná bűvölni az embert, mint a magyar nóta,
2317 III   |         nótáknak százait, amiket ma már az idegenségbe hajló új nemzedékünk
2318 III   |  nagytökéletességű hangszere közül csak az egyszerű cimbalom az én
2319 III   |               csak az egyszerű cimbalom az én kedves hangszerem.~Míg
2320 III   |          elpusztulnánk a föld színéről, az angyalok lejönnek a mennyek
2321 III   |         lejönnek a mennyek országból és az utolsó cimbalmot fölviszik
2322 III   |                       Tán éppen te vagy az első?~~~~- Igen.~~~~- Én.~~~~~~
2323 III   |                     Igen.~~~~- Őt.~~~~~~Az állatkertbe mentek?~~~~-
2324 III   |                     De ugye, félsz majd az oroszlántól?~~~~- Igen.~~~~-
2325 III   |                    Cseppet.~~~  ~Igen = az Ja~Így fordítják a szótárírók.
2326 III   |            Ebből érthető, micsoda pesti az a magyar, aki a ja szót
2327 III   |             vissza a nemigent?~Germános az igen-nek kapcsolódó alkalmazása
2328 III   |            Isten jósága végtelen. Igen, az ő jósága...”~„Das Leben
2329 III   |            Különösen papoktól hallottam az igennek ezt a kötőszóképű
2330 III   |                  hogy el lehet a magyar az igen = (ja, oui, si, yes)
2331 III   |           nélkül. A magyar igen nem egy az oui-val, ja-val, yes-sel.
2332 III   |             féleképpen tudja váltogatni az igenlést. Mérhetetlen nyelvi
2333 III   |                megfelelően válaszol még az igenlésben is.~A magyarul
2334 III   |             felelni, mikor igenel. Maga az igen is vélhetőleg rövidült
2335 IV    |                In: Két menyasszony~~~~~~Az utolsó boszorkány~~~~Egyetértés
2336 IV    |                és Wolfner~~~~~~Szeretem az igazságot~~~~Budapesti Napló
2337 IV    |                 jan. 23 jan. 25.~~~~~~Ő az!~~~~Pesti Hírlap 1913. szept
2338 IV    |             Közélet 1907. dec. 15.~~~~~~Az írás minden bizonnyal jóval
2339 IV    |              változtatással belekerült „Az egri csillagok”-ba.~~~~~~
2340 IV    |                  aug. 25.~~~~~~Vilma~~~~Az Athenaeum Petőfi naptára
2341 IV    |              1908. nov. 14.~~~~~~Angyal az iskolában~~~~Pesti Hírlap
2342 IV    |                          Ha netán abban az aggasztó szerencsében részesül
2343 IV    |             attól tartok nem fölösleges az a figyelmeztetésem, hogy