Part

 1 Gardon|         negyven kötetes sorozatát, bizony csak kritikával emlékezhetünk
 2  I    |     baromitató kút.~- Régi?~- Régi bizony. Nem sokkal lehet későbbi
 3  I    |         télen, ha tar.~- Lehet. Én bizony nem fösteném. Van annál
 4  I    |    megállott és visszatekintett.~- Bizony - mondta nyugalmasan -,
 5  I    |          Képnek semmi.~- Hm. Talán bizony?...~S egy percre úgy nézett
 6  I    |         Csak nem hagy tán itten?~- Bizony itthagyom én, tekintetes
 7  I    |       amelyen a kereszt is állott. Bizony csak olyan rozoga és korhadt
 8  I    |           el ezt az ájtatos aggot, bizony még olvasót is von elő,
 9  I    |             mikor ez is erdő volt, bizony tanálkoztak. Mert nagy erdő
10  I    |            Andorás megállt:~- Erre bizony nincsen, tekintetes uram,
11  I    |            dehát ha nincs más...~- Bizony mást nem adhatok.~- Hát
12  I    |           valót.~Nézem a szalámit, bizony rég elfeledhette az a szalámi,
13  I    |           aszongya a koma -, annál bizony szebb napotok lehetett volna,
14  I    |           odaszalad kezetcsókolni. Bizony nem szalad az, meg nem is
15  I    |          nincsenek. A régi időkben bizony voltak. Ezt mindenki tudja.
16  I    |             Miért átkozta meg, azt bizony ma se tudom, nem kérdeztem
17  I    |            soká nem maradtak, mert bizony a Jézus házának lakói könnyen
18  I    |       menni éj közepén.~- Ne mondd bizony senkinek. Nem azért tettem,
19  I    |           hozzám. Ha eltalál vele, bizony megsántulok.~Még akkor se
20  I    |        sarkán, az vall a mai úrra. Bizony meglepett, hogy Balázs nem
21  I    |           Itt vesztegetem az időt. Bizony jobb lett volna otthon maradnom
22  I    |       nappaliasan világos... Talán bizony Balázs valami indiai lámpással
23  I    |     világosság egyre nyíltabb, még bizony rámvirradt itt a szabad
24  I    |      nyugodtan, szelíd-komolyan:~- Bizony mondom neked, az emberi
25  I    |          Néha azonban megvallja:~- Bizony velem is megtörténik, hogy
26  I    |           metszették tilinkófáról, bizony ha hangosan beszélt az anyjuk,
27  I    |          rájuk se hederített. Majd bizony ilyen csitrikkel áll szóba.
28  I    |         mint az előbbi napon. Olga bizony elfelejtette, hogy beszóljon
29  I    |          tovább nem halasztjuk. Én bizony nem válogatom mindig a maga
30  I    |      acatolók, különösen a lányok, bizony csacsognak is munka közben.
31  I    |       jössz, harangoznak eléd...~- Bizony.~- És hintóban jársz, négylovas
32  I    |          éves, savószemű legény.~- Bizony, öcsém - felelte a paraszt, -,
33  I    |    cselédképpen tartják.~- Ütik?~- Bizony, nem is simogatják!~- Eszerint
34 II    |              Lél, Bölcs és Botond. Bizony húsz éve már, hogy a nagy
35 II    |             Vége a magyarnak!~Mert bizony kuvik szólt a fákon az előbbi
36 II    |          ebadta ördöge! Az én Uram bizony nem áll veled szóba. Vagy
37 II    |            meg a Tibériás partján, bizony nem kellett volna átszenvednie
38 II    |        elpusztult üres hajlékok... Bizony voltak ott szomorúbb látnivalók
39 II    |           a te ajkad, édes Tercsi, bizony csak olyan száraz bükkfatapló,
40 II    | arcképedért álltam ki, óh, Tercsi! Bizony, szégyen és gyalázat, hogy
41 II    |     komolyan és áhítattal.~- Isten bizony?~- Isten bizony!~A szívére
42 II    |              Isten bizony?~- Isten bizony!~A szívére tette a kezét,
43 II    |        úton zivatar szakadt rájuk. Bizony pocsékká is verte volna
44 II    |     Hordjuk el apránként...~- Majd bizony! Hogy mások kezére jusson!
45 III   |     sohasem mén többet a kocsmába.~Bizony nehéz mintaembernek lenni!~
46 III   |    rózsákat, csak töviseket terem.~Bizony, aki a nép előtt mintául
47 III   |        részleteket összevonják, és bizony sok-sok magyar muzsikus
48 III   |           bábuval?~~~~- Igen.~~~~- Bizony.~~~~~~Most a ligetbe mégy?~~~~-
49 III   |           különben. Valóságal úgy. Bizony. Valóban. Igaz. De. Csakis.