Part

 1  I|       nyeletekben, hosszasan.~Az arca már akkor piros volt, a
 2  I|   egészséges elég. A grófasszony arca földerült. Karját a fiába
 3  I|  csakhogy az ő szeme nagy, és az arca nem hollószerű, csak aféle
 4  I|     méltóságosak őnála, hanem az arca is. Akkora bajsza van, mint
 5  I|         Min­denki örömmel nézett arca gödröcskéire, és mindenki
 6  I|     meredve ült ottan sokáig. Az arca sápadt volt; a szemét kék
 7  I|       Fekete ruha volt rajta. Az arca színtelen. A haja mint a
 8  I|    áráról beszélgetnek. A tanító arca mosolygós volt, a ruhája
 9  I|         leányára meg a képre. Az arca haragtól torzul el:~- Mi
10  I|        is hagyta a sírását, s az arca látszólag nyugodt volt.~
11  I|       szemmel be a faluba. A bal arca piros, a jobb halovány.
12  I|       hidegtől. A foga vacog. Az arca lilaszín vörös. Táguldozó
13  I|  bólintott rá a török. - Mert az arca fehér volt, mint a kairói
14  I|        egy átfutó hullámvonal az arca közepén.~Akkor ismerkedtünk
15  I|    rózsaszínű hullám futna át az arca fehérén...~Egy hónapra rá
16  I|       azonban én megfordulok, az arca mind a kettőnek egykedvű
17  I|    Valamennyire föl is derült az arca.~- Hát jó, fölveszem. Csak
18  I|       fog a kövérségtől.~Csak az arca színe a régi sápadtas, éppen
19  I|       hogy szinte rángatódzik az arca.~Vidáman üdvözöl.~- No,
20  I|     dördült rájuk az apjuk.~S az arca rángatódzott.~A kisasszony
21  I|         mint a hónak a színe.~Az arca pedig fényesedett és fényesedett,
22  I|        amely a kezébe gyűlik. Az arca halovány volt, mint a kórházi
23  I| főispánné már nem könnyezett. Az arca boldog volt. Fölvette az
24  I|      ujjnyival is magasabb és az arca keskenyebb. Aztán hát Olga
25  I|       Gyuri.~Beretvától piros az arca, piros selyem a nyakkendője,
26  I|          a szavait, s utána az ő arca is-kigyulladt. Azon az éjszakán
27  I|    szobába.~Olga csak nézett. Az arca elfehérült.~- Megcsókoltál? -
28  I|         Sárit megpillantotta, az arca eltorzult.~- Kígyó! Eredj
29  I|          vörösséget. De azért az arca csinos volt. Sári legalább
30  I|       Olga a díványon feküdt. Az arca zsebkendőbe volt temetve.
31  I|          feléje közeledne.~A tót arca hozzá fordul és ő megismeri
32  I|        volt szegény.~És hozzá az arca is szerencsétlen. Apró disznószeme
33  I|       ruhába volt öltözködve. Az arca szederjes kék, de nyugodt,
34 II|    száraz volt, kicserepesedett; arca, mint a sárga viasz. Alig
35 II|       volt élet. Aszott, halvány arca szinte zöldülni kezdett.
36 II|     ügyel már szavakra, sírásra. Arca viasz-szín. Félig lehunyt
37 II|    fordul, egyszerre földerül az arca. Mert lám, a kirakatban
38 II|          vér, s az asszonynak az arca elkékült, a haja, a szemöldöke
39 II| meggondolom, olyan gyengéd fehér arca nincs Helénának, mint Tercsinek.
40 II|        valóság volt-e? Mert az ő arca nékem álomgyönyör, az ő
41 II|           mert egyszer, mikor az arca az enyémhez ért, én megcsókoltam
42 II|    gyertyát!~Már fáradt volt. Az arca égett és verejtékezett.~-