Part

 1 Gardon|      önkényes kiemeléssel, sőt - amint azt Z. Szalai Sándor és
 2  I    |    Másikon tópart s egy szarvas, amint iszik. Acélmetszetű képek
 3  I    |        pihenő kurucokat ábrázol, amint havas fák között éjjel,
 4  I    |   lángban gyémánttá változik.~De amint ezt a szót leírta: Vége,~
 5  I    |     temető mellett. Hajnal volt. Amint visszafelé jött, a hegy
 6  I    |   faggatták, hogy elmondta. Nos, amint elmondta, meg is halt üstöllést.~
 7  I    |      ellen tenni semmit.~Azonban amint az András beszédéből kitűnt,
 8  I    |       megcselekedni.~Végtére is, amint később hallottam, úgy menekült
 9  I    |        behunytam. Hallottam már, amint lábacskája ott csobogott
10  I    |         a hajónkat már távolról. Amint kiemelkedtünk az éghatáron,
11  I    |      valahányszor kikötünk!~Mert amint mondtam, részeges és káromkodós
12  I    |     megáll nála beszélgetni.~Én, amint mondom, akkor még diák voltam,
13  I    |  lehetett az a fehér arcú leány, amint ott feküdt nyakig betakartan;
14  I    |     zizegéssel a víz jéglemezei, amint leesnek a négyméternyi mélységbe,
15  I    |      kenyeret.~Ónosan mozdultam.~Amint a kenyeret szelem, szelem,
16  I    |       merőben másvalami. Indiai, amint mondtam, tele van titokkal
17  I    |       láttam a szent fej helyén, amint az ablakomon besütött, s
18  I    |          már szinte rájárt, hogy amint közeledtek egymáshoz, mind
19  I    |    egyszer történt, ősszel, hogy amint a szombat délutáni inasiskolából
20  I    |   hosszat ott csevegett.~Persze, amint elment, Olga azonnal rohant
21  I    |     arcán, hogy patvarkodott. De amint Gyurit megpillantotta, egyszerre
22  I    |       vadászatra indult, rókára, amint mondta, a benetei dűlőre.
23  I    |         mozgékony, sovány kezét, amint a cigarettát sodorja, nyalintja,
24  I    |       halnom.~S látta már magát, amint fekszik szép ezüstkoporsóban,
25  I    |     datolyát, almát, pogácsát.~S amint ott állt, a puska lebillent
26 II    |          kétségessé.~Hát mondom, amint így behunyt szemekkel visszatekintek
27 II    |        fülest a saját portájára.~Amint említettem, ettől az időtől
28 II    |       szorongatott a szemére, és amint a távolból gondol­hattam,
29 II    |        ól mögött Tóth Antalt is, amint óvatosan körülnézegetve
30 II    |            Meguntad? - kérdezte, amint hozzá ballagtam.~- Meg.~-
31 II    |        sziporkázó szikrahullást. Amint ezüstfényű rajban csillannak
32 II    |     idelenn.~Hát a gyertyácskák, amint lebocsátották őket a magasból,
33 II    | szempillantásban porrá változol, amint az én jegyzésemben több
34 II    |  csillagos, kakasos templomokat, amint előtüne­dez­tek alattok.
35 II    |  háztetők közt, a város végén, s amint földet ér a lábuk hegye,
36 II    |        sovány, szénporos embert, amint tolonganak ki egy nagy piszkos
37 II    |         a mellét. A kis poronty, amint megérzi a meleget, mohó
38 II    |  viselésben (megszagolja), aztán amint érzem, a penész is megfogta
39 II    |        feledhetetlen érzés volt, amint így karonfogva mentünk.
40 III   | kutyateremtette: szépen vagyunk!~Amint így magamban elgondolkozom,
41 III   |      belé, megvan a Himnusz úgy, amint ma ismeri. Akkorára már