Part

 1  I |          tekintettel a készséget. Oda is lépett és megemelte.~-
 2  I |     szobrot bizonyára nem adnának oda a milói Vénuszért.~Mégis,
 3  I |             Isten nyugosztalja -, oda hordtuk a követ. Hát csak
 4  I |           megyek, viszem a pénzt. Oda is érkezek röndösen, második
 5  I |           csak a kutyája ült ott; oda volt kötve az ajtóhoz, mivelhogy
 6  I |        pénzem volna, mégse mennék oda. Mer csudát látok én itthon
 7  I |           De ha te nem vágyakozol oda...~- Vágyakozok biz én.
 8  I |         megtérünk, de a kántorunk oda ragadt egy pince elejbe
 9  I |           van, a másikon a kulcs. Oda szokta akasztani este az
10  I |    micsoda nehéz utam lesz nekem, oda is, vissza is! Mert kocsin
11  I |     szoktak fűzni. Hogy került az oda? A manó tudja. A szél vitte
12  I |          manó tudja. A szél vitte oda még az ősszel.~Ennek a virágnak
13  I | Elsüllyedt?~- Nem süllyedt az el, oda építették.~- Aztán ki volt
14  I |          a csizmája sarkát csapta oda, de úgy, hogy leszakadt.~
15  I |       orvosságos üvegből se lehet oda ilyesmit önteni.~Ehhez a
16  I |         csavargót nem vesznek föl oda, hanem csak olyan közönséges
17  I |         mély sóhajtását hallotta, oda­feküdt melléje és folytatta
18  I |    asszony kívánt, tedd ide, tedd oda, egy kis söprés, egy kis
19  I |       ötkoronás ezüstpénzt vetett oda.~A gyertyavilágnál látszott,
20  I |         kinézek a boltomba, hátha oda is próbálkoznak?~Az órát
21  I |          gondolsz, hogy került az oda?~Néztem. Nem ember ültette
22  I |         Néztem. Nem ember ültette oda, az bizonyos. Mert hiszen
23  I |      kövirózsát.~- Hogy került az oda? - ismételte a kérdést. -
24  I |         Talán a szelek vitték azt oda, a szelek... A magvát...~
25  I |          a tópartra? Nem viszik-e oda is a szelek?~- Viszik.~-
26  I |          fényező pamacsból ragadt oda egy sertésszál, amikor a
27  I |           a folyosóra Gyuri.~Sári oda se pillant. Fogja a vasalót,
28  I |           Tedd azt a pálinkát fel oda az állvány sarkára.~Sári
29  I |          Csak az ősszel költöztek oda a bakterházba. Kedvetlenül
30  I |         lábán lakkcipő. A mellére oda volt vetve a sárga selyemnyakkendő,
31 II |       teremből, a bíró párnájáról oda lehetett látni. Kellett
32 II |          szinte zöldülni kezdett. Oda kellett hajolnom hozzá,
33 II |           a láng megint visszatér oda, ahonnan jött.~Az a láng
34 II |          a számod. Hanem most már oda vezess, ahol templomokat
35 II |             kérdi Szent Pétert.~- Oda, ahol már leszállt a magasság
36 II |  visszadugta a kebelébe.~- Vezess oda - felelte búsan -, ahonnan
37 II |          is egy országban. Vezess oda, ha mersz.~- Egyenesen -
38 II |           erdei pásztorok szoktak oda behúzódni, meg néha télen
39 III|        utolsó cimbalmot fölviszik oda magukkal, hogy a földön
40 III|           mentek?~~~~- Igen.~~~~- Oda.~~~~~~De ugye, félsz majd