1-500 | 501-1000 | 1001-1106
Part
1 Gardon| tévedések a bosszantók, hogy pl. eltér a külső és belső
2 Gardon| és belső címlap felirata, hogy regényként tüntet fel novelláskötetet,
3 Gardon| tüntet fel novelláskötetet, hogy szerencsétlenül párosít
4 Gardon| és novellagyűjteményt, hogy önkényesen változtat az
5 Gardon| szerkesztette novellacikluson, hogy teljes köteteket hagy ki
6 Gardon| Sokkal kellemetlenebb, hogy az alapvető filológiai pontosságot
7 Gardon| gondozójával egyetérthetünk abban, hogy kizárólag a Gárdonyi életében,
8 Gardon| Az ugyanis még menthető, hogy a Z. Szalai Sándor-Tóth
9 Gardon| és nehezen magyarázható, hogy olyan írások is hiányoznak,
10 Gardon| kétség.~Mindebből következik, hogy könyvünkbe egyrészt azokat
11 Gardon| az „Egy ember”. Igaz, hogy nem ezek az életmű legértékesebb
12 Gardon| semmi bizonyíték sincs arra, hogy Gárdonyi által hitelesített
13 Gardon| stílusismeretem azt súgja, hogy elfeledett Gárdonyi-kéziratokból
14 Gardon| néhány tényre. Egyértelmű, hogy „A falábú ember” szocializmus-ellenessége
15 Gardon| Képtelenek vagyunk megérteni, hogy mi hibát talált a válogató
16 Gardon| is meglehetősen homályos, hogy miért nem jelenhettek meg
17 I | fest:~- Tán azért festi, hogy megmutassa a hatóságnak?
18 I | kértem valami ráérő embert, hogy villámhárítóm legyen.~Néha
19 I | felkötve. Kissé nyugtalan, hogy a pap hívatta.~- Lukács -
20 I | egy úr, aki azért fizetne, hogy sétáljon kend vele. Festő
21 I | sok mindent látott, tudja, hogy mi a művészet.~- Tudom,
22 I | képet fest.~S elmondja neki, hogy mi lesz a dolga. S én is
23 I | dolga. S én is megmondom, hogy két koronát kap a félnapi
24 I | túl is. Majd megtaláljuk, hogy mit fessünk?~Szivart nyomok
25 I | érdekes nincs rajta. Csak épp, hogy odatekintettem.~- Gyerünk
26 I | vagy agyagbánya; reméltem, hogy végre találunk valamit.~-
27 I | is semmi.~- Nem érdemes, hogy azért leüljek.~- Beon nem,
28 I | nyárfák felé, s az égre is, hogy kitisztul-e vajon? Vagy
29 I | maga háza?~- Enyim-e? Má hogy vóna az enyim, tekintetes
30 I | Hát ha megmondja igazán, hogy miért kívánja? Talán lefestem,
31 I | ahogy van: hát csak azér, hogy... az a kutya törte el a
32 I | szokás. Az már értette, hogy a kép: kép. Mert hiszen
33 I | látott már festéket; értette, hogy a festés nem adóhivatali
34 I | fúvogattam a gyönyörű kesergőket, hogy a házigazdám majdnem kitett
35 I | Indultunk. Megnyugvással láttam, hogy az öreg nyugodt erővel mozog.
36 I | takarította be.~Volt annyi eszem, hogy mögötte jártam, az ő széles
37 I | rajta. Lerágta a rozsda.~S hogy gondolkodva nézett a csizmájára,
38 I | Vén köröszt, negyven éve, hogy áll. Megérdemölné.~- Lehet.
39 I | olykor és széttekintenem, hogy meg ne szédüljek.~Olyankor
40 I | milói Vénuszért.~Mégis, hogy tovább ballagtunk eszembe
41 I | ballagtunk eszembe jutott, hogy Erdélyben a Maros partján
42 I | tájkép... No mindig bántam, hogy le nem festettem.~S hátha
43 I | Vissza tetszik-e jönni? Vagy hogy lerakjam itt a holmit?~S
44 I | le a hóba.~Nem értettem, hogy miért haragszik rám?~Csak
45 I | Avval bíztatott engem, hogy úgy megbízhatok kendbe,
46 I | haladhatunk.~Nem tudom, hogy a papra való hivatkozás
47 I | hivatkozás hatott-e, vagy hogy az út könnyebbsége volt
48 I | Csak épp ott nem szerettem, hogy álldogálnom kellett.~Andorás
49 I | különös volna az a véleményem, hogy valaminek az emléke az a
50 I | fejét lógatva -, lehet, hogy valaminek az emléke. Ámbátor...~-
51 I | Azóta kivadászták a farkast, hogy nyoma se maradt. Az uraság
52 I | akkor annyira fáradt voltam, hogy nem is kérdeztem, min tűnődik?
53 I | járt. Még csak két órája, hogy elindultunk, s én már majd
54 I | A vén fákat. Mer látom, hogy hordták. Nem is régen.~Továbbindult.
55 I | Vörös ökör lett belőle. Hogy miért éppen ökör? Másutt
56 I | De nem volt akkor kedvem, hogy ezen az elnevezésen tréfálkodjak.~-
57 I | bennünket. Látszott a helyen, hogy télidőben ritkán lát vendéget.
58 I | ibriket is félrefordította, hogy egy csepp se vesszen kárba.~-
59 I | becsület kérdése volna, hogy azt a rántottát az utolsó
60 I | elfeledhette az a szalámi, hogy ki volt a gyárosa? Mégis
61 I | ebédeltem. Ittam is rá, - hogy a fagy egye ki a tőkéjét
62 I | volt, a szeme csillogó. Hogy én rágyújtottam a kis angol
63 I | igazságot, Andorás bátyám; hogy ha az Isten akarja, ebédelünk
64 I | volt, akkor volt. Az igaz, hogy csak egy éccakán tartott
65 I | még egy nagy tudományt, hogy a szabad akarattya megvan
66 I | szándékoltam, azért mondogatom, hogy: „Ha a jó Isten akarja...”~-
67 I | csak nem hiszi tán kend, hogy a jó Isten most három óra
68 I | fölött, hanem csak avval, hogy adjon-e nekünk ebédet a
69 I | ebédet a Vörös ökörben, vagy hogy ne adjon?~- Nono - felelte
70 I | Hát úgy, tekintetes uram, hogy félre-félrehág a teremtett
71 I | becsületes ember vagyok. Igaz-e, hogy a papunk is úgy ajánlott?
72 I | megtörtént fiatal gazda koromba, hogy nekiindultam egyszer igenyösen
73 I | tekintetes uram. Tessék elhinni, hogy magam is sokszor álomnak
74 I | is sokszor álomnak vélem. Hogy mondok: én voltam-e csakugyan?
75 I | tetszik tudni, úgy volt az, hogy egyszer nyár vége felé,
76 I | úgy múlt el rúla a baj, hogy Bognár Örzse ráimádkozott.
77 I | kokas kukorikolását. Igaz, hogy én is ha rákezdtem, meghallották
78 I | azért mégiscsak aszondom, hogy becsületes ember volt. Tuggya
79 I | beharangoznak.~Gondókodok, hogy elmenjek-e én is a létániára?
80 I | Ingyen se gondótam volna, hogy a komám mellett az ördög
81 I | rigók!~Hát beszélgetünk, hogy aszongya:~- Hol jártál?~
82 I | aszongya:~- Hol jártál?~Mondom, hogy pénzt vittem az öspörösnek.~-
83 I | akkora palotát lát benne, hogy a templomunk is beleférne
84 I | beleférne tornyostul. Hát hogy tették bele azt a nagy palotát
85 I | csuda se kell. Ölég csuda a, hogy megvan a mindennapi kenyerünk
86 I | mingyán a szájáhó kapta, hogy kárba ne vesszen egy csöpje
87 I | Fölnyalábolom a szénát, hogy mondok, ne vesszen kárba,
88 I | kárba, hát akkor látom, hogy közte van ez az üvegecske.
89 I | Kérdeztem egypár embert, hogy kié? Egyik se tudta. Mutattam
90 I | nekik ezt az üveget is, hogy mondok, orvosság-e vagy
91 I | mondta egy öreg kocsis, hogy derága finom ital: császárok,
92 I | neki, mán annyi a pénze, hogy nem fér a bugyellárisába!~-
93 I | saját testi szemeimmel, hogy annyi százas volt egyszer
94 I | volt egyszer a zsebibe, hogy ha kirakta volna egyenkint,
95 I | a zsidót nem állhatta.~- Hogy az Isten is olyannak aggya
96 I | mondja a kocsis. - De lehet, hogy Csuka Bandi erányába vétetődött
97 I | vasfisonyér. Hallották tán, hogy egy Csuka Bandi nevű ember
98 I | Azokban a hetekben kezdődött, hogy Csuka Bandi rabolgatott
99 I | hír. De sohase hallottam, hogy mi lett vele?~Szüret után
100 I | a kántorunk szólít meg, hogy aszongya:~- Ráér-e kend
101 I | el is mentünk. Úgy volt, hogy estére megtérünk, de a kántorunk
102 I | énekelgettük csendesen, hogy majd a májusi búcsún avval
103 I | bévülről is. Nohát nem hiába, hogy olyan veszett nehéz volt,
104 I | Csóváltuk a fejünket mink is, hogy miféle nagy mesterséges
105 I | a csudálatos alkotmányt, hogy a közfalak is vasbúl vannak
106 I | aszongya -, ki gondolná, hogy annak a nagy zárnak csak
107 I | elgondolkodtunk rajta, hogy a magunkfajta szegény ember
108 I | egyszerre azt kérdeznék, hogy mibül?~A kocsis legyint:~-
109 I | riglispilre. Úgy elszédültünk, hogy nem találtunk ki az ajtón.
110 I | tízforintost a bandának, hogy aszongya:~- Magyar táncot
111 I | Mink persze ellenkeztünk, hogy mondok:~- Egy-két némettől
112 I | gyöpön. Igen búsultunk, hogy a bagnétunkat elvesztettük.
113 I | bort is.~Akkor halljuk, hogy cigánybanda muzsikál a szomszédba,
114 I | Tovább mán aztán nem tudom, hogy vót. Csak azt tudom, hogy
115 I | hogy vót. Csak azt tudom, hogy mikor fölébredtünk, se sapkánk,
116 I | jókedvünk kerekedett tőle, hogy még danoltunk is. A koma
117 I | danoltunk is. A koma kezdte, hogy aszongya: Lóra csikós, lóra,
118 I | hát ugyancsak elbámultam, hogy lám, a jamajka hogyan megfordítja
119 I | héten izen nekem a koma, hogy lépjek át hozzá valamelyik
120 I | csak a farkasrúl beszélt, hogy ki mit tud róla?~- Hát, -
121 I | No - aszongya - lehet, hogy csak juhászok költötték
122 I | Végtére aztán megmondta, hogy mér hívatott:~- Hogy hát -
123 I | megmondta, hogy mér hívatott:~- Hogy hát - aszongya -, igazi
124 I | eltökélett szándékod-e, hogy papnak neveltetnéd a fiadat?~-
125 I | nagy szent böcsületszóra, hogy amit mondok, benned marad.
126 I | marad. De úgy benned marad, hogy még az a sárga föld se tudja
127 I | valamikor körül.~Elmondja aztán, hogy a Vájsz zsidó szolgálója,
128 I | hozzá avval a szesszel, hogy levelet hozott. A szolgáló
129 I | szolgáló beeresztené úgy, hogy bent állana a pitvarba,
130 I | futkosott rajtam a hideg, hogy a komám ezeket beszélte.~
131 I | szerzett. Azt is csak azért, hogy jóra fordítsuk. Te papnak
132 I | mondok.~Megharagszik a koma, hogy aszongya:~- Te tanítasz-e
133 I | Éppenséges-éppen az a böcsület, hogy visszavesszük a pénzt a
134 I | annyit szakítok a pénzből, hogy elmegyek az őszi szent zarándoklással
135 I | útra. Már megokosítottam, hogy mulatságra vétek költenie
136 I | pénze is. Hát megfogadta, hogy becsületes polgár lesz.
137 I | becsületes polgár lesz. Csak épp hogy házat, telket vesz a pénzen.
138 I | most mán magam is látom, hogy istenes cselekedet, mert
139 I | hörcsökkel jól kipéldázta kend, hogy istenes cselekedet. Mégis
140 I | zsidótúl pedig ne félj. Igaz, hogy van pisztolya, ötlövetű,
141 I | semmi dolgod, csak éppen hogy felzörgeted éjjel. Téged
142 I | hátracsavarintottuk. Csak éppen, hogy a zsidó nem nevet. Ámbátor
143 I | betömjük egy kicsit a száját, hogy hangosabban ne nevessen,
144 I | betömi annak is a száját, hogy ne beszéljen, mikor nem
145 I | mikor nem köll. Meg is köti, hogy ne szaladjon, mert hidegbe
146 I | érkezik Csuka Bandi is?~- Hogy éppen akkor? Éppenes-éppen
147 I | az erre.~- Hát mondjuk, hogy más érkezik, valóságosan
148 I | meghánytunk-vetettünk. A te dógod lesz az, hogy kimégy a kapu elejbe, oszt
149 I | danolsz is. Azt danolod, hogy Lóra csikós, lóra. Mink
150 I | moslékot keverne benne.~Hogy én lopjak, rablásba cinkoskodjak?
151 I | igazság, amit a koma mond, hogy nem a pénzér vennék el a
152 I | Isten is jó szemmel nézné, hogy kegyes áldozatokra jutna,
153 I | kegyes áldozatokra jutna, meg hogy körösztény ember ne szolgáljon
154 I | ha megmondom a komának, hogy vesse ki az eszébül ezt
155 I | estéjét. De olyan vidám volt, hogy mondok, csak a tiszta lelkiösmeret
156 I | mosolyog:~- Majd megválik, hogy tréfa-e?~- Hát mi volna
157 I | szerdáját értette. Megbeszéltük, hogy akkor éjjel megyek át hozzá,
158 I | Mert ha megfogadtam is, hogy csak annyi pénzt fogyasztok
159 I | kívánság erányában, hanem hogy mondok, nem lenne illő,
160 I | mondok, nem lenne illő, hogy cseréppélpával üljek ott
161 I | mindjárt a szerzés után, hogy pirosra szívódjék akkorra.
162 I | kifordult az eszem a sarkából, hogy mán magam is rendjén való
163 I | Egyszercsak azt látom, hogy a bal lábamra húztam először
164 I | bíró azt parancsolta vóna, hogy ki-ki hordja fel a ganajdombját
165 I | padláslyukon, hát látom, hogy senki más nem hordja, csak
166 I | egyebet, csak gyalázatot. Meg hogy a fejem fölé hordom! Rettentő
167 I | istállóba, hát szakad a hó, hogy alig látok. Tyű, micsoda
168 I | mind azt tudakolta volna, hogy hova?~Később aztán elszűnt
169 I | megint elólmosodott a mellem, hogy mondok, közeledik az óra.
170 I | Gedóék csirkéjét beszéli, hogy újév napján ültettek tyúkot.
171 I | megint emlegették a farkast, hogy csakugyan kóborol. Mondok:
172 I | hallottam azt a paptul, hogy maga-védelmére üthet-vághat
173 I | élesítettem aznap délelőtt, hogy olyan volt, akár a beretva.
174 I | olyan könnyen járt az ajtó, hogy kisgyermek is megnyithatta.
175 I | Mennybéli jó Istenem! Te tudod, hogy nem gonoszságra indulok,
176 I | gonoszságra indulok, hanem hogy a fiamat a te szent szolgálatodra
177 I | Bementem az istállóba, hogy mondok, ha az asszony mégis
178 I | megébredt volna, hadd hallja, hogy az istállóba mentem.~Meggyújtottam
179 I | és evett a jászolnál. De hogy odaléptem, kivette a fejét,
180 I | megint csakhamar ráeszméltem, hogy a feleségem csizmája van
181 I | Pedig mindgyán láttam, hogy a hold bújt ki egy percre
182 I | belsőmet az a néma árnyék, hogy nem mertem átlépni. Letértem
183 I | Ahogy odaérek, akkor látom, hogy a köröszt árnyéka van éppen
184 I | mán többé semmi. Csak épp hogy a taposatlan havat kellett
185 I | volt annyi hó, csak épp hogy kerülgetnem kellett a tisztásokat,
186 I | Megtapogatom a zsebemet, hogy benne van-e a levél?~Benne.
187 I | Hova mégy?~Mit feleljek, hogy hova megyek?~- Orvosságér
188 I | beszorult. No nem, véltem, hogy annak is olyan a szava,
189 I | olyan közel hallatszott, hogy nem lehetett száz lépésnyire
190 I | hangosabb.~Egyszer csak látom, hogy egy tölgyfa alatt veckelődik
191 I | világ.~Esek!... esek!... hogy azt hittem, valami mély
192 I | kellett rá, míg megint tudtam, hogy ki vagyok? Mert ha valaki
193 I | aztán megvilágosodott nekem, hogy farkasverem az, nem kút,
194 I | estem.~Tapogatom a faromat, hogy mekkora sebet ütött rajtam
195 I | szent angyal úgy intézte, hogy ne a fejemet érje az ütés.
196 I | ütést nyögtem. Éreztem, hogy mingyán el is öntötte a
197 I | lábomszárát.~Próbálom nagy kínnal, hogy föligazodjak. Nem bírok,
198 I | fájt a csontom.~De aztán, hogy negyedóráig is ott feküdtem
199 I | fájásánál is jobban sajoltam, hogy benne maradok a verembe:
200 I | kifosztják. Még tán örülnek is, hogy csak ketten osztozkodnak?
201 I | bizonyosan adna, de eltagadja, hogy nem tették meg a nagy cselekedetet,
202 I | csak azt fogja mondani, hogy ő nem részes benne: lehet,
203 I | nem részes benne: lehet, hogy másokkal társult a kocsis,
204 I | társult a kocsis, lehet, hogy a kocsis is kimaradt belüle, -
205 I | emberei. Igen nevették, hogy én vagyok a farkas. Faágakbúl
206 I | keseregtem.~Azt mondtam persze, hogy a házunk alatt vonyított
207 I | feleségem.~Ő beszélte aztán, hogy a koma olyan vót, mintha
208 I | Avval mentegetődzött, hogy nem volt szándékuk semmi
209 I | semmi gonoszság, csak éppen, hogy a zsidóasszony igen sikítozott,
210 I | futni, attul tartottak, hogy rájuk vall. No, irtózat!~
211 I | arccal -, most mán igaz-e, hogy lefösti az úr azt a szent
212 I | sírsz? A rabmadár búsul,~hogy megnyitották a kalitkaajtót?~
213 I | megnyitották a kalitkaajtót?~Sír, hogy nógatják: „Szállj ki hát,
214 I | VÁLLAT VON):~Hát mi London, hogy úgy megkönnyezed?~Kétlábú
215 I | zöldfilkót! Ő a legkészebb arra,~hogy jármotokba dugja a nyakát.~
216 I | derék férj lett!~Alig várom, hogy kis unokám lássam...~(Maga
217 I | elkevélyedéstől.~JUDIT:~Hogy óvott? Én nem is tudok róla.~
218 I | szarkának, minek, nevezett.~Hogy Plutarhosz posztóját varrtam
219 I | Plutarhosz posztóját varrtam el,~hogy Bokaccsó kútjából merítettem,~
220 I | Bokaccsó kútjából merítettem,~hogy ponyváról szedtem fel Hamletet.~
221 I | veti a szemére Ráfaelnek,~hogy mások szőtték művészvásznait.~
222 I | járhat velem.~Ki oly őszinte, hogy szemembe ásít,~de nagyságomban
223 I | SEKSZPÍR:~A kutyám.~JUDIT:~Lám, hogy megzavart a tűz, -~a kormos
224 I | olykor sár és polyva is,~hogy hézagok betöltve legyenek.~
225 I | nagyobb?~A törpék versengnek, hogy melyikök~viselheti az „óriás”
226 I | mi vihar szórta szét,~s hogy hova szórta a drámáimat!~
227 I | úgy, mint véled, Judit, hogy csak~elgondolom...~De akkor
228 I | találok rózsafát.~Alig várom, hogy kisunokám lássam,~Mennyivel
229 I | jambusok.~Óh, alig várom, hogy a kis angyalt lássam,~hogy
230 I | hogy a kis angyalt lássam,~hogy ringassam gallyamnak bimbaját,~
231 I | el,~mint az avult ruhát hogy váltja új.~A lombja-vesztett
232 I | gyerekek láncot szoktak fűzni. Hogy került az oda? A manó tudja.
233 I | ötlik az embernek anélkül, hogy tudná, hogyan. Meglehet,
234 I | tudná, hogyan. Meglehet, hogy a Korláth grófok címere
235 I | napon levél ment Párizsba, hogy a fia, az István gróf, olyan,
236 I | időben. Az anyja arra kéri, hogy várja őt reggel az állomáson,
237 I | éppen azt gondoljuk hozzá, hogy ez a fekete szétkefélt bajszú
238 I | gyerekkorunkban azt olvastuk, hogy egyszer bentfelejtődött
239 I | az volt az első kérdése, hogy nem szokott-e köhögni?~-
240 I | látta ezt az utat, s most, hogy ím hazafelé tartott, olyanforma
241 I | szakácsné hozatta fel a faluból, hogy legyen kivel beszélgetni
242 I | hívták. Milyen különös, hogy ezt a nevet nem felejtette
243 I | nézett a mélázó fiúra. Igaz, hogy színtelen és megfogyott,
244 I | lát az ember mindenfelé.~Hogy a gróf mosolygott, ő is
245 I | Megtelefonáltattam a tiszttartónak, hogy ön a régi szobáiba fog szállani.~-
246 I | fejem alá, és aggódni fogok, hogy reggel nem tudom elmondani
247 I | Hirtelen arra gondolt, hogy őket felcifrálkodott parasztok
248 I | felcifrálkodott parasztok fogadják, és hogy a kastély udvarán a pap
249 I | milyen bolond vagyok én, hogy mindig ott lakom Budapesten.~
250 I | annyira elcsodálkozott, hogy hátramaradt.~Mikor a dombra
251 I | gróf felszólt a kocsisnak, hogy álljon meg.~- Innen már
252 I | gondolja a gróf és várja, hogy a gyerek leemeli a fejéről
253 I | monokliját és körülnéz, hogy miféle zsidót csúfol a gyerek.
254 I | apró fekete hollószem!~- Hogy hínak, fiam?~- Pistának
255 I | Nem tudom.~- Hát az apádat hogy hívják?~- Azt? Azt Imrének
256 I | lépésnyire haladt, hallotta, hogy a mozsarak puffognak. Megállt.
257 I | Milyen? Azt senki se tudja, hogy milyen.~- Milyen kastély
258 I | amelyikről senki se tudja, hogy milyen?~- Mert az a föld
259 I | kellett belőle kiszedni, hogy mit tud a kastélyról.~Egy
260 I | nő lépett eléje. Kérték, hogy forduljon be a kastélyba,
261 I | azt is megmondták neki, hogy senkinek ne beszéljen erről,
262 I | Sohase hallotta különben, hogy Sófalván kastély van.~-
263 I | a küszöböt, észreveszi, hogy a nagy ajtó megmozdul. Az
264 I | vissza-kiugrik. Szerencséje volt, hogy idején, az ajtó csak a csizmája
265 I | sarkát csapta oda, de úgy, hogy leszakadt.~Az asszony hazáig
266 I | be.~Lefektetik, kérdik, hogy mi a baja.~- Jaj, azt nem
267 I | mégis!~Addig faggatták, hogy elmondta. Nos, amint elmondta,
268 I | gyűlésen némelyek azon voltak, hogy a hegyet körül kell keríteni,
269 I | meg pópát akartak hozatni, hogy a hegyből elűzze a rosszakat.
270 I | olyanok is, akik azt mondták, hogy nem kell megijedni, csak
271 I | esze is. A bíró azt mondta, hogy értőjére kell bízni a dolgot,
272 I | küldöttségnek.~Érdekes, hogy milyen másképpen megy a
273 I | egyebet, csak azt, mondja meg, hogy micsoda két föld az?~A tudósasszony
274 I | elől, hát azt elhatározták, hogy ásnak. Pénzt adtak össze,
275 I | ásni, mert eszükbe jutott, hogy a kémény be fog szakadni,
276 I | Semmit, hanem azt hallották, hogy odalent zörgött valami.~-
277 I | bele a kastélyba. Lehet, hogy azóta belyukadtak.~---------------~
278 I | A nyáron, hogy Korondfürdőn jártam, eszembe
279 I | készséggel vállalkozott arra, hogy megmutatja a kincses hegyet.~
280 I | hanem azt már betömték, hogy a gyerekek belé ne essenek.~-
281 I | volt az a lyuk?~- Akkora, hogy egy ember kényelmesen lebocsátkozhatott
282 I | Visszajövet elgondolkoztam azon, hogy minek járnak a mi hegymászó
283 I | nincsenek talán benne, de lehet, hogy hoznának ide a természet
284 I | az emberek.~Emlékszem rá, hogy gyermekkoromban mindig meséért
285 I | megakadt, nem jutott eszébe, hogy az elátkozott pirinc hogyan
286 I | Baksáné.~Én már akkor tudtam, hogy ki az a Baksáné. Boszorkány.
287 I | rajtam a félelem.~Bizonyos, hogy a tehenünket akarja megrontani.
288 I | csizmákat. Mindig azt hittem, hogy az a két csizma lábbal van
289 I | érte és lehúzta a csizmáit, hogy el ne lopják. A csizmából
290 I | a pipája. De jó is volt, hogy a felesége megőrizte ezeket
291 I | beszélte a kovácsműhely előtt, hogy mennyi baja volt az öreg
292 I | mezőn hált, arra érzett fel, hogy valaki közeledik. Megismerte
293 I | Megismerte a sötétben is, hogy Baksáné. Fel akart ugrani,
294 I | Mikorra felugrottam, éreztem, hogy ló vagyok. Egy porcikám
295 I | emberi.~Aztán elmondta, hogy a boszorkány a Durumó lakodalmára
296 I | Durumó lakodalmára hajtotta. Hogy ki volt ott a menyasszony
297 I | olyan fáradt voltam reggel, hogy alig bírtam feltápászkodni.~-
298 I | fáradtságot. Éjjel aztán, hogy hiába vártam, gondoltam
299 I | hát elmentem a kertjébe, hogy megszedjem az almafáját.
300 I | azon veszem észre magamat, hogy nem lehet. Tyű, a kirelájzumát,
301 I | róla. Könyörögtem neki, hogy szabadítson el, ott hagyom
302 I | paphoz és megmondtam neki, hogy hogyan jártam. Hát még leszidott.
303 I | még leszidott. Azt mondta, hogy Baksáné nem boszorkány,
304 I | Baksáné nem boszorkány, és hogy az éretlen almától esett
305 I | állott a templom ajtajánál, hogy egyenesen viszi-e be az
306 I | volna még meghallgatni, hogy visszafelé mondja-e odabent
307 I | a boszorkányt. Bizonyos, hogy vajért megy a vízre. Mert
308 I | a vízre. Mert tudnivaló, hogy a boszorkány megzavarja
309 I | bizonyosan megint ő tette. Hogy ím a kutya se be, se ki,
310 I | bizonyosan megneszelte, hogy András utána leselkedik.
311 I | szétverte az ólat és megkereste, hogy hova ütötte a szöget a boszorkány.
312 I | Szerencséje a boszorkánynak, hogy nem találta el. A kutyát
313 I | udvaron. András azt hitte, hogy a szomszéd lova tévedt be
314 I | boszorkánytól. Azt meg, hogy visszakézzel elkapja a boszorkányt,
315 I | a folyamatos gyötréstől, hogy maga is beállott boszorkánynak,
316 I | semmit. Csak arra emlékszem, hogy valahányszor megláttam,
317 I | hozzá. Máig is emlékszem, hogy kocsin hozták, és hogy a
318 I | hogy kocsin hozták, és hogy a községháza előtt állott
319 I | Baksáné után kérdezősködött, hogy melyik ház az övé.~Tápainét
320 I | hazafelé.~Az elmagyarázta, hogy csak menjenek egyenesen,
321 I | udvaron. Aztán azt kérdezte, hogy talán beteg a gyerek:~-
322 I | Fodorék kertjéből lestük, hogy mi lesz.~Baksáné, hogy ím
323 I | hogy mi lesz.~Baksáné, hogy ím eléje mentek, megállott.
324 I | később, mikor elmentek, hogy nem hagyott-e valami jeleket
325 I | hát azt se lehet mondani, hogy üres ládával ment férjhez.~
326 I | inkább annyira szerette, hogy az asszony parancsolt a
327 I | Csak éppen az volt a baj, hogy még mindig csak ketten voltak.~
328 I | szóval olyan szagos füvekkel, hogy mikor szél fúj, átveri a
329 I | asszonyt, akiről azt mondták, hogy lelkeket lát, attól fogva
330 I | a templomba. Csak éppen hogy gyónni nem gyónt sohase.~
331 I | annyira megszoktam itt, hogy nem akarok elmenni.~- De
332 I | óh lelkem Hosszúné...~- Hogy én beszéljem el az uradat?~-
333 I | Meghálálom. Mondja neki, hogy rossz hely, egészségtelen.
334 I | házat akarta mutatni. De hogy én ne tudjam, lekerült a
335 I | Én még nem hallottam, hogy ott kísértet járna.~- Jár
336 I | uramnak nem mertem mondani, hogy félek. Mentem vele. A patakig
337 I | a karjába, mert láttam, hogy a rét el van öntve.~- És
338 I | uradat az éjjel éjfélkor, hogy imádkozzék veled. Érted:
339 I | imádkozzék veled. Érted: hogy imádkozzék veled hét miatyánkot;
340 I | urad azt fogja kérdezni, hogy miért? Azt mondod neki:
341 I | neki: Azért mert érzed, hogy a halál előtt állasz. Erre
342 I | engedj: könyörögj neki, hogy teljesítse a kívánságodat.
343 I | abba. Az urad kérdezni fog, hogy mért állott el a szavad?
344 I | gondolkodni fog s kérdezni fog, hogy mért hagytad mindig félbe
345 I | imádságot. Feleld neki: Azért, hogy hallhassam, hogyan mondja
346 I | aztán felnézett, látta, hogy Hosszúné a könyvbe mélyedve
347 I | Reggelinél mondja a kapitány, hogy az egyik tisztje magyar:
348 I | és csodálkoztam magamban, hogy tengeri pályán zsidót találok,
349 I | megrettenve fordult felém, hogy magyarul szólítottam. A
350 I | De miről ismeri ön meg, hogy ez igazi?~- Valami zománca
351 I | Mosolyogva vont vállat:~- Hogy miért lettem hajóssá? nem
352 I | tanultam, az volt az első, hogy hajót rajzoltam. Olvasmányokban
353 I | arra kértem a szüleimet, hogy adjanak tengerésznek. Eleinte
354 I | rám. Vártam jó darabig, hogy hátha megfordul a gondolkozásuk.
355 I | arra kérném a jó Istent, hogy mihelyst hajóval kezdek
356 I | özönlöttek rajtunk, úgy, hogy minden hullámcsapás után
357 I | az első napon azt mondta, hogy ilyen vihart még nem ért.
358 I | véres forgásából láttuk, hogy a kapitányt fiatalnak tartja
359 I | kétségbeesetten kapaszkodtunk ide-oda, hogy a súlyos vízcsapás el ne
360 I | olyan erővel rontott reánk, hogy a hajóhidat letörte a kormánykerékkel
361 I | nyelve lesz olyan erős, hogy beszélni fog azzal az asszonnyal?~
362 I | kötelekbe kellett kötözködnünk, hogy ide-oda ne bukdossunk.~Egyszercsak
363 I | parancsolsz!~Már ekkor éreztük, hogy a vihar összetör bennünket.
364 I | volna kiejteni a száján, hogy megszabadulunk? Mindnyájan
365 I | volna. Én arra gondoltam, hogy vajon leszáll-e a hajónk
366 I | talán mindnyájan éreztük, hogy a harang nekünk szól.~Ebben
367 I | szeretőm, semmim. Gondolkoztam, hogy mi nekem a legkedvesebb,
368 I | semmiért.~És higgye el, hogy távol járt abban a szörnyű
369 I | meglesték, kihallgatták, hogy mit beszél? Hát a halottal
370 I | mondja, nem különös az, hogy a zsidó temetőben Mindenszentek
371 I | bandukolok a fasorban, látom, hogy egy kisasszony ül az árnyékon
372 I | Semmi különös nincs azon, hogy egy leány kiül a vadgesztenye
373 I | Ahogy közelebb jutok, látom, hogy a Doktor Gizella a leány.
374 I | Később mondták egyszer, hogy a tanító.~A kisasszonnyal
375 I | ismerős, de azért tudtam, hogy kicsoda. Minden délután
376 I | komoly, szinte szomorú.~Hogy ím ott találom akkor az
377 I | alatt, furcsa volt nekem, hogy nem a saját házuk előtt
378 I | szoktam. Tetszett nekem, hogy szőke a haja és fekete a
379 I | haja és fekete a szeme, és hogy olyan méltóságosan komoly.
380 I | olvastam a regényeket. Éreztem, hogy ők ketten nem a gabona áráról
381 I | kisasszony. És megéreztem, hogy ezekkel valami történni
382 I | szeptember elején írta, hogy azt mondja: Új tanítónk
383 I | semmi újság, csak éppen hogy a Doktor Gizella meghalt,
384 I | Vajon miért? Mily kár érte, hogy meghalt; olyan szép leány
385 I | földben. Talán azt is akarta, hogy a babos ruhájában temessék
386 I | vakáción aztán elkérdeztem, hogy miért mérgezte meg magát
387 I | Gizellát senki se kérdezte, hogy mi a véleménye a tanítók
388 I | Ki gondolt volna arra, hogy ezek akkor is arccal fordulnak
389 I | Mindössze az tűnt föl, hogy Gizella egy napon megjelent
390 I | beszélte aztán a sekrestyés, hogy Gizella hétköznap is gyakorta
391 I | eltakarodott, megkérte őt, hogy ne zárja be még a templomot,
392 I | Később tudódott ki az is, hogy mise után eljárt az öreg
393 I | válságon megy át a leány. Hogy ide-oda kijár, s elmegyen
394 I | Gizellának nem tűnt föl, hogy a sógor melegebben szorongatja
395 I | Gizella, mindig azt gondolom, hogy szegény feleségemre nézek.
396 I | mondotta elszántan, hidegen.~S hogy az anyja ijedtében csak
397 I | könnyezve, meg-megjajdulva, hogy mit szól az apa reá; gyorsan
398 I | cáfolva minden ellenvetést, hogy Simándi igenis derék ember,
399 I | bolondját, de kijelentem, hogy én apáddal ebben az ügyben
400 I | úgy nézett az az emberre, hogy nem is pillantott.~A beteg
401 I | beszélt! Alig is vártam, hogy kívül kerüljek az ajtón!
402 I | olyan fájin orvosságot, hogy még harmadnapra is csikaródzott
403 I | kodtak, szinte divatosan. És hogy zsidók, legfeljebb arról
404 I | legfeljebb arról lehetett látni, hogy péntek este három gyertya
405 I | már annyira meghonosodtak, hogy magyarul beszélnek, magyar
406 I | éppen a nevük német, meg hogy a boltban gyakorta mondogatják:
407 I | mondogatják: Úgy éljek! és hogy: Nem létezik!~A leány napokig,
408 I | felsrófolta a bátorságát, hogy csak éppen a nyelvét kellett
409 I | A postán azt gondolták, hogy a szakácsné levelez valakivel.~
410 I | Egy ebéd után az történt, hogy a szakácsnénak cigányasszony
411 I | kisasszony, azt mondja a kártya, hogy eléri a legnagyobb boldogságot,
412 I | beszélt többet. Úgy ment, hogy még csak egy rossz kalapot
413 I | A leány izgatottá vált. Hogy ő boldog lesz? Ezt még mindig
414 I | káprázott attól a gondolattól, hogy hátha neki is...!~Bement
415 I | is...!~Bement a szobába, hogy nyilatkozik az apjának.
416 I | felrúglak!~Úgy ordítozott, hogy az ablaküveg is rezgett
417 I | Odaadta a szakácsnénak, hogy vigye a postára. Egyebet
418 I | Iparkodott ráokosítani, hogy az ilyen fiatalkori ábrándozást
419 I | apád soha meg nem engedné, hogy elhagyd a vallásodat.~A
420 I | az anya aggódva figyelte, hogy elalszik-e a leánya? Hogy
421 I | hogy elalszik-e a leánya? Hogy mély sóhajtását hallotta,
422 I | megszólalt:~- Azt mondta apám, hogy muzsikaszóval temettet el.
423 I | fekete posztón.~Azt mondják, hogy az anyja beletette a koporsóba
424 I | ablakából nézte a temetést; azaz hogy nézte volna; de nem látott
425 I | Bizonyára azért megyen ott, hogy ne szólítsák meg. A bolt
426 I | falu negyedóra múlva tudja, hogy Etelt elküldték a kastélyból.~
427 I | Bécsből való. Egyszer, hogy az urával sétált a mezőn,
428 I | asszony annyira elbájolta, hogy öröm-ijedtében csak a lelke
429 I | szavát. Etel válaszolta, hogy bablevest visz. S le is
430 I | nagyságos asszony nevette, hogy egyes ember annyi bablevest
431 I | akkor kérdezte meg az urát, hogy mit jelent gyönyörűm?~Még
432 I | Pócsiéknál a parádés kocsis, hogy menjen fel Etel délelőtt
433 I | legény. De becsületes szemű. Hogy egyszer ült másfél esztendőt,
434 I | törvényszék elé.~Mindenki tudta, hogy ha kissé hörcsög is Lukács,
435 I | föllebezett.~- Tudom én, hogy ez az igazság - mondta megnyugvással.~
436 I | azért hivattalak, Lukács, hogy hát izé, mit szólsz? Odaadjuk-e?
437 I | elbeszélni a sok csudát, hogy hogyan élnek a kastélyban?
438 I | hogyan élnek a kastélyban? Hogy az asszonynak mennyi gyűrűje,
439 I | gyűrűje, selyme, bársonya! Hogy fehérítővel porozza a képét,
440 I | képét, azért olyan szép. Hogy nem dolgozik semmit, csak
441 I | és úgy elsüti a puskát, hogy a szempillája se rebben
442 I | meg leeresztgeti sarkig, hogy az a kopasz feje csaknem
443 I | Esténkint meg ahelyett, hogy lefeküdne, átsétál vacsora
444 I | rá kedve. Csak aszongya hogy:~- Ké!~„Ké” annyit tesz
445 I | Ké” annyit tesz magyarul, hogy: Eredj te! És Etel megyen
446 I | és sokat alvó. Délig is hogy néha. Az igaz, hogy későn
447 I | Délig is hogy néha. Az igaz, hogy későn is fekszik le, - a
448 I | ott a bankó.~Mi történt, hogy Etel egyszerre hirtelen
449 I | azt nem gondolom. Ámbátor hogy semmit se tudunk - feleli
450 I | azt mondd meg legalább, hogy megvertek-e?~A leány a fejét
451 I | azt egyszerre elmondani, hogy mi történt?~Hát az történt,
452 I | történt?~Hát az történt, hogy a báró a feleségével behintózott
453 I | meggondolta az asszony, hogy jobb lesz, ha Etel otthon
454 I | is érezte azt. Tudta is, hogy az asszony be szokta locsolni
455 I | ágyból. Csattantja pofon úgy, hogy Etel az ajtónak hanyatlik.~
456 I | ködmenét összegombolja.~- Hogy elküldtek, azér nem szólok -
457 I | küldhettek. Azér nem szólok. De hogy pofon ütöttek...~S megrázta
458 I | csillagok szemlélésébe.~De hogy igen tiszta volt az ég,
459 I | azért kelt föl a helyéről, hogy néhány percre pihentesse
460 I | Soódy. - Mindig elfelejtem, hogy karfát kell rá csináltatnom.
461 I | ilyenkor kinek is jutna eszébe, hogy őrködjön.~Visszaült a teleszkóphoz
462 I | bújt. A parasztra nézett, hogy mért mereszti úgy rá a szemét?
463 I | úgy rá a szemét? Várta is, hogy leveszi a süvegét az ember
464 I | tudni. Csak annyi bizonyos, hogy később az élete folyamán
465 I | Olykor annyian voltak, hogy még az asztalon is háltak.
466 I | annyiban volt mészáros, hogy segített az igazi mészárosoknak
467 I | és danolt. De volt úgy, hogy ruhát vagy fehérneműt kellett
468 I | de sohse vitte annyira, hogy elrakni való ruhára is jutott
469 I | lakoztak belőle, s akkor, hogy a mészárosnak pénzetlen
470 I | s a babona azt tartja, hogy aki ébren éri meg az újévet,
471 I | pohárra való bor.~- Ideje, hogy lefeküdjünk - mondotta a
472 I | azonban olyan rongyos volt, hogy kifitogott belőle az újságrongy,
473 I | fehér körmeiről látszott, hogy pék.~A jövevény az asztalhoz
474 I | gyertyavilágnál látszott, hogy rendes és tiszta úri ruhába
475 I | világosságnál látni lehetett, hogy a jövevény ruhája szinte
476 I | úri, diószín, csak épp hogy félre van gombolva.~- Mér
477 I | megdobbant a láda. Szokása volt, hogy rugott egyet a ládáján,
478 I | gyermekkoromban pénzt szereztem azzal, hogy tolmácsa voltam a Sztambulban
479 I | Talán nyolc esztendeje, hogy megismerkedtem egy nővel...
480 I | meg. Ma is emlékszem rá, hogy négy piasztert kértem egy
481 I | kettő. Nem is sejtették, hogy valaki érti a szavukat.~
482 I | datolyát bízott rám az apám, hogy vigyem Odesszába. Én Odessza
483 I | Óh, de soha nem véltem, hogy az én jóatyámat meglopom,
484 I | Mert ma is azt vélik ők, hogy a tenger nyelt el a hajóval
485 I | benne, és ezer rózsatő. Hogy rothadt volna ki mind az
486 I | Útközben megállít Szalay órás, hogy vegyek tőle egy régi serkentő
487 I | sárga. Megismerem a rózsát, hogy az én kertemből való. De
488 I | Hétvezér ajtaján, látom hogy a kabátján egy rózsa piroslik.
489 I | rózsa piroslik. Megismertem, hogy az is tőlünk való. Tudtam,
490 I | is tőlünk való. Tudtam, hogy járt nálunk. Azzal se gondoltam
491 I | mondom félvállról Gambának -, hogy ez a doktor mennyire szereti
492 I | aztán betakartam szőnyeggel, hogy csak halkan szóljon, nehogy
493 I | Tekintek a feleségem ágyára, hogy nem ébredt-e fel?~Ámulva
494 I | ébredt-e fel?~Ámulva látom, hogy az ágy üres.~De nem gondoltam
495 I | kilépek a folyosóra, látom, hogy az udvari ajtó szélén négyujjnyi
496 I | szélesen világít be a hold. Hogy lehet ez? Hiszen magam zártam
497 I | Hallok.~De megismerem, hogy a feleségem járása.~Jön.
498 I | meglát a gyertyával.~- Jaj, hogy megijesztesz! - mondja kedvetlenül.~-
499 I | ólálkodnak-e rablók az udvaron? De hogy megijesztettél!~Valóban
500 I | nedves.~De igen haragudott, hogy úgy megijesztettem. Ellökött
1-500 | 501-1000 | 1001-1106 |