Part

 1  I |       megszólalt:~- Mé nem tetszik mán azt a vöröskapus házat?...~-
 2  I |           járnak erre?~- Nem, most mán nem. De akkoriba, mikor
 3  I |            fák közé.~- Itt volnánk mán, alig egy varjúszállásra.
 4  I |         balkézből. Eszi jóízűen.~- Mán - mondja -, ha fizetni kell
 5  I |           vidáman pillogott:~- Azt mán én korán megtanultam - felelte.~-
 6  I |     tekintetes uram - mondta -, én mán csak becsületes ember vagyok.
 7  I |       fuvarpénzt.~- Ej - mondok -, mán ilyen kis fordulóér...~-
 8  I |            fogadd el, rád fér.~Hát mán úgy elfogadtam. Mert tetszik
 9  I |    szóbeszéd volt a. Az is meghalt mán régen, Isten nyugosztalja.~
10  I |           a zsidónak - aszongya -, mán vasárnap is dógoztat velem.~-
11  I |           a jég a szőlőt.~- Ősszel mán nem veri el.~- Elverheti
12  I |            is. - A fügefáját neki, mán annyi a pénze, hogy nem
13  I |           bort, mögint sört. Mikor mán úgy félreállt a bögyünk,
14  I |           kerítésű udvaron!~Tovább mán aztán nem tudom, hogy vót.
15  I |    kétségeskedjél. A lehetség most mán megvan. Hanem, hát nagy
16  I |   cselekedet?~- De - mondok - most mán magam is látom, hogy istenes
17  I |            Éppenes-éppen akkor? Am mán hát igazán nagyobb csuda
18  I |           a fiamnak -, a tavasszal mán elvetjük a kendert, amelyiknek
19  I |          misézik itt majd. Énnekem mán akkor az első padba lesz
20  I |          az eszem a sarkából, hogy mán magam is rendjén való cselekedetnek
21  I |          rettentő furcsa nap volt!~Mán az ébredésem is olyan volt,
22  I |       antul több marad az udvaron. Mán a padlásom tele is van,
23  I |        Csizmát máskor is húztam én mán bal lábomra, mégse történt
24  I |   kalamusát. Ott pörcögteti.~Nekem mán akkor megint elólmosodott
25  I |        segítené, vagy engem, dehát mán mégiscsak inkább engem fog
26  I |            a városi piacon.~- Hadd mán abba, mondok, hagy alugyak.~-
27  I |  Félretoltam a závárt. De az ajtót mán nem bírta a kezem, úgy elnehezedett.
28  I |         püspök is lehet.~Hát akkor mán meg bírtam nyitni az ajtót.~
29  I |         járnék.~Megállok.~Mi e? Em mán nem képzelődés; valósággal
30  I |     csakhamar. Nem tolt visszafelé mán többé semmi. Csak épp hogy
31  I |          tapo­satlan havat kellett mán lábalnom, az volt bajos.
32  I | vénasszonynak. Mert vén söprű lesz mán ő akkor...~Megállok: hallgatódzok.~
33  I |     elbódorgott szegény az erdőbe.~Mán olyan közel hallatszott,
34  I |     szemlélődök a fák közt. A hold mán akkor nem világoslott, de
35  I |            vagy két lépésre vagyok mán, megreccsenik alattam valami,
36  I |           nem juthatok ki.~Mi lesz mán most?~Kifosztják-e nélkülem
37  I |            be az asszony.~- Megvan mán, aszongya, megvan a gyilkos!~-
38  I |         megvidámult arccal -, most mán igaz-e, hogy lefösti az
39  I |            gondolkodtam, most vagy mán sehogyse. Ott ültem reggelig.
40 III|         Hallja-e tanító úr, vögyön mán ögy Mária-kípet a szobájába,