Part

 1  I|         el a pénzt. Isten is jó szemmel nézné, hogy kegyes áldozatokra
 2  I|        is. Onnan nézzük könnyes szemmel, szent örvendezéssel a fiamat.~-
 3  I|         én ebben mégis!~És síró szemmel folytatta:~- Az uram tegnapelőtt
 4  I|       Egy leány lépeget könnyes szemmel be a faluba. A bal arca
 5  I|      bubos homályában és fénylő szemmel nézi Lukácsot.~---------------~
 6  I|       Lukács dühösre kerekedett szemmel hallgatta a szaggatottan
 7  I|   csizmaszárába. Fölkel. Üveges szemmel mered Soódyra.~A tekintete
 8  I|       lilaszín vörös. Táguldozó szemmel lép közelebb. Nézi. Olvassa
 9  I|         Akár reggelig.~És álmos szemmel nézett a kártyáiba.~Akkor
10  I|        az asztalnál, és zavaros szemmel nézett az asszonyra.~- Zsidó
11  I|  gondolat mégis - mondta fénylő szemmel -, legalább a múltkori elalvásodat
12  I|     mosolygott és félig behunyt szemmel sandított reánk.~A szembenálló
13  I|        kuvasz ül előtte, és égő szemmel, csorgó szájjal lesi azt
14  I|      nem alszol?~És gyönyörködő szemmel altatgatja a rongyát.~Mégis
15  I|      hoztál te?~S gyanakvó éles szemmel nézett az urára. A szeme
16  I|        szinte gyermekien tiszta szemmel.~A zsebembe nyúlok. Találok
17  I|     csak állt és nézett nyugodt szemmel. Körülöttünk napfény és
18  I|        fényessége.~S én káprázó szemmel álltam.~A botjára néztem.
19  I|      bibircsós állú komorna bús szemmel bólogatott.~A főispánné
20  I|           susogta könnybelábadó szemmel.~Csodálkoztam. Hiszen Lenkének
21  I|     hallgatott, aztán diadalmas szemmel, mosolyogva tekintett Klotildra
22  I|    mentél haza?~A leány könnyes szemmel pillogott.~Hiszen az nem
23  I|         én is - dörmögött álmos szemmel az apjuk.~Mert az apjuk
24  I|    ember nem beszél olyan nyílt szemmel.~- Hát ő nyílt szemmel hazudik.
25  I|    nyílt szemmel.~- Hát ő nyílt szemmel hazudik. No és aztán?~-
26  I|        a kezéből.~Sári csillogó szemmel hallgatta.~- Te - mondotta
27  I|         a barnaság.~És álmodozó szemmel nézett a tükörbe.~Másnap
28  I|     blúzára.~Az anya elkerekült szemmel fordult Sárihoz:~- Mit cselekedték?~
29  I|     zavarja Olgát. Sári könnyes szemmel fordult vissza. Megállt
30  I|         tejeskávé.~Sári szomorú szemmel mosolygott.~- Más semmi?~-
31  I|          Olga mindig néma vádló szemmel, lelketörten, én meg örökkön
32  I| mellette sápadtam és aggodalmas szemmel, az ágy szélén. Őmaga fehéren,
33  I|       az arcukat; mások könnyes szemmel bámultak maguk elé.~(Magyar
34  I|       közé kerülök!~És könyörgő szemmel ismételte:~- Bocsásson meg!”~---------------~„
35 II|        nem lehetett látni földi szemmel, mert mind a ketten lelki
36 II|        a gerendán. Én kritizáló szemmel néztem. Aztán anélkül, hogy
37 II|    gyesznó! - suttogta elmeredt szemmel az ember.~De egyszerre elhallgatott,
38 II|         mormogta lázban vöröslő szemmel az ember.~S akkor kifordult