Part

 1  I|       erdőn...~Andorás bácsi csak állt és lógatta zsírtól csapzott
 2  I|          keresztet. Sziklák alatt állt az a kereszt, s néhány vén
 3  I|          való.~Andorás még mindig állt, és a keresztre bámult.~-
 4  I|        lovam alatt az almon.~A ló állt és evett a jászolnál. De
 5  I|      András hazaért, a hízója úgy állt az ól közepén, mintha testamentumot
 6  I|         szalmakalapos fiatalember állt, vállal a fának támaszkodva -,
 7  I|           leány?~A leány sápadtan állt az anyjával szemben, mint
 8  I|      kártyát. A kisasszony is ott állt, s nézte, hogyan rakja a
 9  I| öregasszony ijedtségtől dermedten állt a szomszéd szobában. Mikorra
10  I|          keze kéklett a hidegtől.~Állt.~A szabó rápillantott.~-
11  I|        pipájából.~A jövevény csak állt az asztalnál, és zavaros
12  I|          A mészáros tanácstalanul állt. A ház lakói is egymásra
13  I|     Gyilkos!~Az ember megrettenve állt föl.~S mintha az az embercsoport
14  I|          gazember, és a kés benne állt a mellében.~- Őrült - hörögte
15  I|     mellett legelt tovább.~És ott állt egymás mellett a két rokon
16  I|          ruhához.~Ékszeres ládika állt mellette az asztalon. Belenyúlt.
17  I|          szegény?~A zarándok csak állt és nézett nyugodt szemmel.
18  I|      embernek.~A szeme az arcomon állt és én éreztem, hogy olvassa
19  I|           Az ismeretlen hallgatva állt előttem. Aztán fölemelte
20  I|           Már akkor a mama is ott állt. Hüledezve nézett a leányára.~-
21  I|          egyszerre ő is a sarkára állt.~- Hát jó, hát haragudj.
22  I|         Sári valóban olyan arccal állt ott, mint a kárt tevő gyerek,
23  I|         Gyurinak. Gyuri sápadozva állt ott, és sápadtságában a
24  I|           akkor Sári is könnyezve állt ott. A tenyerét a szemére
25  I|     körültekintett. A szeme Sárin állt meg.~- Perec nincs ilyenkor -
26  I| visszatért a szobába. A tükör elé állt. A tükör igen sápadt arcot
27  I|     nyújtott kezet, s a pult mögé állt az apja mellé.~- Mostanában
28  I|     gyújtotta meg a lámpást.~Sári állt és nézett.~Az anyja fogta
29  I|         megsiratja.~Fölkelt. Csak állt a szoba közepén, mint egy
30  I|      almát, pogácsát.~S amint ott állt, a puska lebillent a kezében.~
31  I| letámasztotta a puskát az ágyhoz. Állt mellette, bámult maga elé.~
32  I|         nyárfalevél.~A pékné maga állt a pult mellett. De a szobából
33 II|      helyett egy elvénhedt fügefa állt. A teremből, a bíró párnájáról
34 II|        haldoklott.~Az ágyánál ott állt egyetlen fiacskája, a tízéves
35 II|        zokogott a felesége. S ott állt a három vezér a hét közül, -
36 II|        egy nagy városnak a szélén állt meg a levegőben, mint ahogy
37 II|       venkilenc.~Szent Péter csak állt, mint aki hirtelen megsiketült.