Part

 1  I|        képzeld, ki lép be? Öveges Gyuri.~Sári csak nézett.~Az üveges
 2  I|       fahéjszínűben, mikor Üveges Gyuri csakugyan belépett.~Sárin
 3  I|          Sári is kiillant. Üveges Gyuri negyedóra hosszat ott csevegett.~
 4  I|      csendül a boltajtó, s lép be Gyuri.~Beretvától piros az arca,
 5  I|         ijedten rántotta el.~- De Gyuri... Maga téved!~Gyuri zavarodottan
 6  I|           De Gyuri... Maga téved!~Gyuri zavarodottan pislogott.~-
 7  I|           Olga nem örülne neki, s Gyuri is megkérte. Hallgatott.~
 8  I| napról-napra érdekesebbek voltak. Gyuri már délutánonként is eljárt
 9  I|          legyen Gyurinak alkalma.~Gyuri már egy hét múlva vallott.
10  I|     kaszinói könyvtár regényeire. Gyuri hordott persze nekik. Még
11  I|        nem is várta, csak egyszer Gyuri elkezdi... Aztán ahogy ő
12  I|           hol a Széchenyi-kertbe. Gyuri elöljárt Olgával, Sári mögöttük
13  I|           fagylaltot szopogattak, Gyuri sört ivott és illatos szivart
14  I|           ott holmi úri fiatalok. Gyuri üdvözlést intett az egyiknek,
15  I|           Karikás Marci - felelte Gyuri. - Tanítósegéd. Mostanában
16  I|       bolti állványnak a sarkára.~Gyuri persze másnaptól már családtag
17  I|         üvegesboltból a pékházba. Gyuri vőlegény a karikagyűrűkkel
18  I|          ingen.~- Ő talán tudja a Gyuri mértékét?~- Megkérdezzük.~
19  I|   tükrében.~Akkor lép a folyosóra Gyuri.~Sári oda se pillant. Fogja
20  I|           akkor tekint fel, mikor Gyuri már feléje tart. Sári, hogy
21  I|             a szobába. A szobába.~Gyuri bizonyára azt vélte, hogy
22  I|     anélkül, hogy feltekintene:~- Gyuri bent vár a szobában.~Olga
23  I|     Megcsókoltál? És én engedtem?~Gyuri már észbekapott. Legyintett.
24  I|     rántották ki a bajos helyett.~Gyuri a vállát vonogatta.~- Hát
25  I|    fuldoklott. A szeme csupa víz.~Gyuri kényszeredetten nevetett.~-
26  I|           ki az utolsó szót: vak. Gyuri vőlegény majd hanyatt esett.~-
27  I|      Jézus, Mária! Meghal! Vizet!~Gyuri ijedten tekingetett jobbra-balra:
28  I|           tapasztotta a tenyerét.~Gyuri eléje térdelt.~- Olga, angyalom!~-
29  I|          Az anya intett Gyurinak. Gyuri sápadozva állt ott, és sápadtságában
30  I|         Hát annyi mindössze, hogy Gyuri megtévedt. Ezt csókolta
31  I|         férjet nem talál többé.~- Gyuri meg fog békülni, - nyögte
32  I|           vele. Ő nem hiszi, hogy Gyuri ártatlan. Csapodárnak gondolja.
33  I|      Csapodárnak gondolja. Hiszen Gyuri maga is mondta, hogy neki
34  I|       marta a szégyen. Mit gondol Gyuri is? Óh förtelem!~És most
35  I|    tenyerét a szemére szorította.~Gyuri nézte, pislogott.~- No,
36  I|    felelte a pék, - de az égés...~Gyuri közelebb lépett:~- Bocsásson