Part

 1  I|           erdőt?~- A vén fákat. Mer látom, hogy hordták. Nem is régen.~
 2  I|            vesszen kárba, hát akkor látom, hogy közte van ez az üvegecske.
 3  I|          mondok - most mán magam is látom, hogy istenes cselekedet,
 4  I|             az első fehér hajszálat látom a fejemen, az én fiam misézik
 5  I|        Gondolkodok.~Egyszercsak azt látom, hogy a bal lábamra húztam
 6  I|    kitekintek a padlás­lyu­kon, hát látom, hogy senki más nem hordja,
 7  I|        árnyék. Ahogy odaérek, akkor látom, hogy a köröszt árnyéka
 8  I|             hangosabb.~Egyszer csak látom, hogy egy tölgyfa alatt
 9  I|          temető a mienk mögött, hát látom. Tavaly is láttam.~- Remélem,
10  I|     hazafelé bandukolok a fasorban, látom, hogy egy kisasszony ül
11  I| szülőföldjén.~Ahogy közelebb jutok, látom, hogy a Doktor Gizella a
12  I|             volt. Ma is magam előtt látom azt a vén fekete-szürke
13  I|              okos leány volt. Ma is látom azt a nyugodt, okos fekete
14  I|           kilép a Hétvezér ajtaján, látom hogy a kabátján egy rózsa
15  I|            nem ébredt-e fel?~Ámulva látom, hogy az ágy üres.~De nem
16  I|          Ahogy kilépek a folyosóra, látom, hogy az udvari ajtó szélén
17  I|           vált ablakban láthatom. S látom egyúttal, ahogy lehajolt,
18  I|           siklik a szemem. Elámulva látom, a hosszú arcokat mutató
19  I|          cukortartóra nézek persze. Látom, hogy az asszony pajkos-hízelgőn
20  I|          szembenálló tükörre nézek. Látom, hogy az asszony cipője
21  I|             Egyszer, hogy felnézek, látom, hogy a vasúti állomáson
22  I|   Közeledtemre oldalt mozdul. Akkor látom, hogy egy ember is van mellette,
23  I|        Szívom. Gondolkodok.~Eközben látom, hogy épp szemben fekszem
24  I|         Bámulva nézek szét -, akkor látom, hogy végül is nem teraszon
25  I|             vér zsinórzik.~Elámulva látom, hogy a dragonyostiszt én
26  I|            juhász. De csak távolról látom őket. Azok is csakhamar
27  I|      egyszer, hogy oldalt tekintek, látom, hogy egy szép fehér árnyék
28  I|        Kisasszony - szólítom meg -, látom, hogy magányos utas ezen
29  I|          haragszik rám. Tagadja, de látom a szeméből.~- Erzsike -
30  I|             rólam, mint mások! Most látom csak, milyen jó, hogy Árpádnak
31 II|           elképzelni a falumat.~Ott látom most is a lakásommal szemben
32 II|             változatos tükrébe, ott látom most is a vén Matyit, a
33 II|     ablakaim rezegnek tőle, s mikor látom, hogy a fia egy oktávval
34 II|         Ezen esemény után egy hétre látom ám Tóth Antalt a malom felé
35 II|          egész világ, rózsaszínűnek látom a cukorsüveget is, bútoraim