Part
1 I | tovább.~Jó félórába telt, míg eljutottunk az erdőbe. Fiatal
2 I | teremtett ember, kivált, míg fiatal. Hej, nagyokat ránt
3 I | pöröllyel hét nap verhetné, míg bele bírna törni abba egy
4 I | írunk ki mindennap tízet, míg csak el nem fogy.~- Hát
5 I | víz.~No, idő kellett rá, míg megint tudtam, hogy ki vagyok?
6 I | derékba törik~a napsugár, míg fát, füvet keres.~De csak
7 I | enyémet sűdőlegény koromban,~míg végre is magához igazított.~
8 I | virágcserép, mely eltörött,~míg őt magát angyalkéz vette
9 I | csónakban üldögélve horgászott, míg a kertészbojtár gilisztákat
10 I | tovább tartott a vallatásom, míg megtudtam tőle a következőket.~
11 I | Az öregasszony megvárta, míg amaz bezárja a könyvet,
12 I | áramlatokban évszázadokig, míg az állatok szét nem rágják.
13 I | beszélgetést és hallgattak, míg hozzájuk jutottam. A leány
14 I | nyugodott a keze. Rám nézett, míg mellettük elmentem, rám
15 I | meglakolsz. De azér ihatsz.~- Míg fel nem akasztanak - toldotta
16 I | jutnom, mert leroskadok. Míg végre itt megláttam a világoló
17 I | Csak épp hogy felkönyökölt, míg a vizsgálat tartott.~A mészárost
18 I | vérzett.~Az anya megijedt.~Míg a gyermeket mosdatják, körülnézem
19 I | Titanikról.~Titanik? Mi az? Hajó?~Míg ezen tűnődtem, a társaság
20 I | kilépők hallgatnak percekig, míg a tömjénillat rajta van
21 I | is a templomban időzött, míg mink várakoztunk rá, hanem
22 I | ott. Gondoltam addig is, míg beküldhetek valakit kendőért...~-
23 I | megbántottad. Várd meg, míg ő szól.~Sári könnyezve nézett
24 I | A pék a fejét rázta:~- Míg Sári meg nem gyógyul, addig
25 I | janicsároknak. - Csak addig, míg rongyot teszek a bilincs
26 II | alá a keskeny árnyék alá, míg a saját árnyékát gyöngéden
27 II | neki is lódult. Különösen míg ütötte, vágtatást rohant
28 II | szalad el a nyúl, rá ne lőjj, míg az én irányomban jár, azután
29 II | csüggött. Jó időbe került, míg el tudtam fogni a megvadult
30 II | győzelemre e zászló alatt, míg csak a törököt mind ki nem
31 III| minek vegyen addig Máriát, míg „Krisztusa” nincsen.~De
32 III| nem ád jó példát a népnek, míg végre a plebánosnak is fülébe
33 III| a közönséges beszédben. Míg az idegen az énekben elfullad
34 III| az én kedves hangszerem.~Míg a magyar nóta hangzik ezen
|