1-500 | 501-1000 | 1001-1106
Part
501 I | Hiszen én nem is sejtettem, hogy künn jársz. Igazán derék,
502 I | Holnap mindenkinek elmondom, hogy a rablókra ki mertél menni
503 I | senkinek. Nem azért tettem, hogy elmondd, hanem mert álomzsák
504 I | fűzőjét.~Csak akkor láttam, hogy cipő van a lábán, a sárga
505 I | kíséretében.~És én még örültem, hogy ide-oda sétál. Mert az utóbbi
506 I | Olykor annyira megbőszült, hogy nekem támadt. Egyszer, hogy
507 I | hogy nekem támadt. Egyszer, hogy a konyhába kinéztem, mit
508 I | főznek, annyira rámdühödött, hogy a habszedőkanállal csapott
509 I | a malom szamara.~Tegnap, hogy felvidítsam, arra gondoltam,
510 I | felvidítsam, arra gondoltam, hogy vendégeket hívok. Szilveszter
511 I | a csúfság történt velem, hogy elaludtam, ott az asztalnál
512 I | legelőször is az orvosra, hogy azt a hibámat jóvátegyem.~
513 I | Bocsásson meg, de nem tudom, hogy lehetett...~- Sokat fárad
514 I | orvos vagyok.~S megígérte, hogy eljön.~Meghívtam aztán másnap,
515 I | család odaígérkezett.~Ej, hogy előbb eszembe nem jutott.
516 I | szömöldökét, mikor értesítettem, hogy az orvos nálunk fog vacsorázni.
517 I | örüljön annak is az asszony, hogy este sok pénzt öntök az
518 I | Izend meg vagy írd meg neki, hogy hétre már itt legyen. Kilencre
519 I | az eszem, ha elgondolom, hogy mi minden történt ma velem!~
520 I | Én magam nem értem rá, hogy átöltözzek. Gambának a konyhán
521 I | Csak épp annyi időm volt, hogy a bolti bankópénzt beraktam
522 I | Szokatlan volt nekem mégis, hogy a feleségem helyén ülök,
523 I | szemben az udvari ablakkal, s hogy az udvar sötét, az ablak
524 I | beszélgetünk.~Az orvos újságolja, hogy egy fiatal leány halt meg.
525 I | a falnál, fölemelkedek, hogy lássam, mi az?~Lecsúszott
526 I | egyúttal, ahogy lehajolt, hogy az egyik cipője fényes,
527 I | foglalkoztatta az elmémet, hogy nem aluszok-e el megint?
528 I | igen ettem. Csak vigyáztam, hogy el ne álmosodjak.~A kappan
529 I | mutató cukortartótükörben, hogy a doktor keze az én poharam
530 I | harmatos nedvességét! S hogy mért nem papucsban ment
531 I | gépember és erőlködök vele, hogy az arcomba visszatérjen
532 I | gondolat maradt eleven, az, hogy valami történik velünk ma
533 I | nagy! Valami végzetes! De hogy mi? Még nem tudtam.~A dugó
534 I | visszaigazodtam a helyemre, hogy az arcom eltorzulását leplezzem,
535 I | rám az asszony. Mondtam, hogy poharat is. És még egy szelet
536 I | cukortartóra nézek persze. Látom, hogy az asszony pajkos-hízelgőn
537 I | az eszem a cselekvésen, hogy szórakozottságomban a kenyérszelet
538 I | szembenálló tükörre nézek. Látom, hogy az asszony cipője az orvos
539 I | szegeződött rá... Szinte éreztem, hogy szúr.~- Mit mondott ön legutóbb?~-
540 I | odafutott be. Hallottam, hogy a kulcsot megfordítják,
541 I | mosdót az ajtóhoz.~S hallom, hogy torlaszolják el az ajtót.~
542 I | átvilágosodott az elmémen, hogy öltem, embert öltem! Mi
543 I | fejemből az agyvelőt.~Egyszer, hogy felnézek, látom, hogy a
544 I | Egyszer, hogy felnézek, látom, hogy a vasúti állomáson vagyok.
545 I | ismerősök voltak.~Láttam, hogy szemökbe ötlik a lihegésem,
546 I | Az egyik ember kinézett, hogy lássa a veszett kutyát.
547 I | az egész szörnyűséget: hogy történhetett? Hiszen egy
548 I | percig se volt szándékomban, hogy megölöm. Én nem öldöklésre
549 I | akkor se gondoltam arra, hogy ölni fogok, mikor már a
550 I | amelyről nem is tudtam, hogy lakik bennem. S mintha nem
551 I | csak annyi lehet a bűnöm, hogy férjes asszonyt vettem élettársamul.
552 I | lehetnék, és mondhatnám, hogy török vagyok, megrészegedtem,
553 I | szerecsen bestia azt véli, hogy ájult. Talán csak reggel...~
554 I | csak a hideg... Éreztem, hogy födél alá kell jutnom, mert
555 I | kiálts be az asszonyokhoz, hogy öltözködjenek és jöjjenek
556 I | A pék szótlanul engedte, hogy a kezére rakják a békókat.~
557 I | meg, melyik mikor jött, s hogy valamennyien ott vannak.~
558 I | egyik sarokágyban. Csak épp hogy felkönyökölt, míg a vizsgálat
559 I | borítékáról megismerem, hogy egy pap barátom írja: NAGY
560 I | barátom. Nem is tudtam, hogy Indiában járt.~Nézzük az
561 I | leszek.~Feladtam.~Aztán, hogy kilépek a póstaházból, arra
562 I | arra fordul a gondolatom, hogy egy napot mégis rászánok
563 I | Mihálynál járt, s azt mondta, hogy a szivar a cár asztaláról
564 I | Látszik a szegény jámboron, hogy soha, mióta a világon van,
565 I | Hátha azzal lepném meg, hogy megírnám neki az egész prédikációját?
566 I | oldalt mozdul. Akkor látom, hogy egy ember is van mellette,
567 I | mosolyog rá. Látszik rajtuk, hogy öröm nekik a szivarcsutka.~
568 I | egymásra.~Az ember leül, hogy fölszíjazza a bocskorát.~
569 I | lelassul, s béként engedi, hogy elfogják.~Gyönyörű nemes
570 I | Isten is arra teremtette, hogy futtassák.~Közben a szamár
571 I | úrra. Bizony meglepett, hogy Balázs nem lakik különbül.
572 I | bejutottam a kastélyba, hogy a vastag ódon-ó falak között
573 I | derékban. Pestre küldtem, hogy mielőbb meglegyen, meg is
574 I | Iparkodtam vígasztalni, hogy éppen az a legutóbbi divat.
575 I | Derékben ne feszüljön, hogy bőnek lássék a ruha. Kissé
576 I | az asszonnyal. Elmondja, hogy az ura fél évig odajárt,
577 I | ura fél évig odajárt, s hogy mennyit aggódott érte.~-
578 I | aggódott érte.~- Fél évig! Hogy lehet annyi ideig!...~-
579 I | munkától durvult. Köszön, hogy mellettem lép el:~- Dicsértessék...~-
580 I | lutrit, disznó.~S elmondja, hogy ezelőtt valami négy évvel
581 I | aranyosom. Éhes vagy talán, hogy nem alszol?~És gyönyörködő
582 I | Megírom pedig akárhogy is. Hogy meg fog lepődni az a derék
583 I | szanatóriumban. Oly ideges, hogy szinte rángatódzik az arca.~
584 I | kastélyába.~A manó vigye el, hogy szabadulok én meg azoktól
585 I | szorongtam aztán odabent, hogy előmutatja a kincseit. De
586 I | asszony is várta pedig, hogy beszélni fog a különös kincsekről.~-
587 I | nekik, s rájuk parancsolt, hogy egyenek.~Olyan kelletlenül
588 I | hozzám fordult:~- Tudom, hogy nem kedveled a zongorát.
589 I | zongorát. De éppen azért, hogy lásd, van kellemes zongora
590 I | szólanának benne. De láttam, hogy az asszony figyelme a bal
591 I | azon. Az asszony azt nézi, hogy a karperecen lógó aranyláncocska
592 I | vagyok már rajta, tudom, hogy élnek. De zavar a munkámban,
593 I | Gyerekkoromban is sokszor állítottam, hogy bárcsak egyszer is láthatnám.~-
594 I | magasságos világból való lélek, hogy egy pirinyó reménykét se
595 I | nem hallanál? Képzeld el, hogy háromszáz évvel hátrább
596 I | Párizsból kiáltják vissza, hogy Adjonisten.~- A te szered
597 I | marad meg egybekötőnek, hogy a test ne halljon meg az
598 I | alatt az idő alatt, meg hogy a lélek visszatérhessen,
599 I | Mondok példát: A minap este, hogy lefekszek, arra gondolok,
600 I | lefekszek, arra gondolok, hogy Ossziánnal fogok beszélni.
601 I | Megtenném csupán a kedvedért is, hogy megpróbálnám a szeredet,
602 I | Becsületemre mondom neked, hogy nem okoz fejfájást. Húszszor
603 I | zsírja, vagy mije. Csak éppen hogy úgy szokás szívni, mint
604 I | Én csak azért gondoltam, hogy örülsz neki, mert soha erről
605 I | kolostorban. Igen fájlalták, hogy idegennek a kezében látják,
606 I | hallottam effélét. Lehet, hogy csak képzelődtem. Dehát
607 I | lesz, mint a zavaros víz. Hogy írom meg a papomnak a prédikációját?
608 I | fordult a gondolataim kereke, hogy mit írjak neki?~Közben aggodalommal
609 I | Közben aggodalommal éreztem, hogy nem vagyok álmos. Szorítottam
610 I | méreg. Becsületszóra mondta, hogy nem okoz fejfájást.~Tűnődtem,
611 I | Gondolkodok.~Eközben érzem, hogy a füst íze valami ámbraillathoz
612 I | Gondolkodok.~Eközben látom, hogy épp szemben fekszem az ablakkal.
613 I | semmi bódulást.~De különös, hogy a szobám olyan világos,
614 I | Le akarom tenni a pipát, hogy jobban körülnézhessek, hát
615 I | Megfordult-e a világnak a rendje, hogy éjjel süt a nap?~Bámulva
616 I | nézek szét -, akkor látom, hogy végül is nem teraszon vagyok,
617 I | mondásán. Az is tetszett, hogy tegez.~- Hát te nem vagy
618 I | minden boglyatöve.~- Dekát hogy lehet így élni? - mondottam. -
619 I | elkanyarodnak a gondolataim, hogy félbemarad miattuk az imádságom.~-
620 I | Azon gondolkodok el, hogy egyik ember bőségben él,
621 I | különböztette-e meg a gyermekeit? Vagy hogy maguk a testvérek különböztek
622 I | Szóval: miért van az, hogy egyik ember gazdag, a másik
623 I | kérdés annyira együgyű volt, hogy nem is feleltem rá. Azt
624 I | csak mindenki tudja talán, hogy ki a szegény, ki a gazdag?~
625 I | arcomon állt és én éreztem, hogy olvassa a homlokom fala
626 I | makacsul kérdezed, mért, hogy az emberiség egy része gazdag,
627 I | nézett rám. S én éreztem, hogy a szeme áthatol rajtam,
628 I | a szememet a szeméről. S hogy így újból a ruháját néztem,
629 I | ruháját néztem, csodálkoztam, hogy előbb feketének láttam.
630 I | mertem válaszolni. Éreztem, hogy nem közönséges értelmű ember;
631 I | vallatott:~- Mit gondolsz, hogy került az oda?~Néztem. Nem
632 I | is ültetnek kövirózsát.~- Hogy került az oda? - ismételte
633 I | Nem tudom.~- Megismered-e, hogy a kövirózsa maga választja
634 I | fényesedett és fényesedett, úgy, hogy szinte elviselhetetlenné
635 I | néztem. S ámulva láttam, hogy az előbb oly vékony bot
636 I | Magányosan?~- Mindig. De örülök, hogy magyar szót hallok.~- Hát
637 I | fizetek. Nincs annyi időm, hogy még ott is leüljek és beszélgessek.
638 I | szegény kuzinom... Képzelheti, hogy összetörte... Ha a komornája
639 I | nyaka is olyan hosszúkás. Hogy kerülhettek össze?~- Máris
640 I | zongorára. Ők is érdeklődnek, hogy megjelenik-e Lenke, vagy
641 I | A cselédlány azt mondta, hogy csak a templomba ment.~Lukács
642 I | oly vörös volt a sírástól, hogy a pillái is kihullottak.
643 I | is kihullottak. De lehet, hogy csak azért látszott annyira
644 I | templomban azt prédikálja, hogy halálunk után azonnal Istenhez
645 I | véleménye. Én azt hiszem, hogy a testünk csak föld. Ha
646 I | gondolkodott. Láttam rajta, hogy többet mondtam, mint amennyit
647 I | arcán. De a szemén látszik, hogy nincs még negyven éves.
648 I | következőket:~...Ott kezdem, hogy egy nyári reggelen átlovagoltam
649 I | pillantott, s azt vélte, hogy rádől a háromemeletes ház.~
650 I | másnaposa. Mégis odanézek, hogy mit bámulnak?~Egy dragonyostiszt
651 I | zsinórzik.~Elámulva látom, hogy a dragonyostiszt én vagyok.~
652 I | dragonyostiszt én vagyok.~Hogy lehet? Egy ember két példányban
653 I | Egy ember két példányban hogy lehet? Részeg vagyok én,
654 I | Részeg vagyok én, vagy mi, hogy itt állok, meg ott fekszek
655 I | Pedighát szeretnék tudakozódni, hogy hol vagyunk? Micsoda különös
656 I | változása ez a világnak, hogy egyszerre mindenki a levegőbe
657 I | nem láttam senkit, vagy hogy nem is vizsgáltam. De egyszer,
658 I | vizsgáltam. De egyszer, hogy oldalt tekintek, látom,
659 I | oldalt tekintek, látom, hogy egy szép fehér árnyék vonul
660 I | szólítom meg -, látom, hogy magányos utas ezen a különös
661 I | különös úton. Engedje meg, hogy bemutatkozzak...~Bólintott.~
662 I | Hogyan van, hogy ilyen korán, ilyen fiatalon.
663 I | indultam, s nem gondoltam, hogy a másvilágra.~A hangja olyan
664 I | susogta sírva -, ez ő!~Láttam, hogy Lukács is érthetetlenül
665 I | elhagytam. De ugye különös, hogy meghalunk, s mégis élünk?~-
666 I | akkor Erzsike, engedje meg, hogy kísérjem... A mi Afrikánkig.~
667 I | főispánné annyira zokogott, hogy a médiumot is fölébresztette
668 I | bizonyára a legérdekesebb volt, hogy a szellem-nyilatkozat magyarul
669 I | Klotild hunyorított Lukácsnak, hogy hallgasson. Lukács azonban
670 I | mit érdekel bennünket, hogy ő leesett a lóról, stb?~-
671 I | nevét. Nem egyszer mondta, hogy mért kereszteltettük német
672 I | én mingyárt megértettem, hogy a másvilágon Erzsébet akar
673 I | szólalt meg:~- De azt mondta, hogy a Balatonba fúlt.~A főispánné
674 I | nem mondja egy hadnagynak, hogy gyomortífuszban halt meg.
675 I | nem azért volt professzor, hogy az igazából engedjen. Hiába
676 I | félvállról beszélt. Az igaz, hogy veres volt az orra az őrnagynak,
677 I | őrnagynak, az volt a fő oka, hogy nem ment hozzá.~A pincérek
678 I | rávallott az én Lenkémre, hogy mindjárt az első órában
679 I | ténsasszony, hogyan tudja, hogy melyik lánya, melyik?~A
680 I | Bizony velem is megtörténik, hogy összetévesztem őket. Borult
681 I | tetszik tudni, úgy volt az, hogy mindjárt ahogy megszülettek,
682 I | őzikék. Nem is reméltük, hogy megmaradnak. Az az ostoba
683 I | a virrasztástól. No meg, hogy azon éjjel hatszor is ivott
684 I | Hát mikor délután kérdem, hogy - Janicsekné, melyik is
685 I | jártak, egyszer kieszelték, hogy a tanulást is megosztják:
686 I | félórával előbb benyitott, hogy kibocsássa. Nagy meglepő
687 I | lehet másképp, csak úgy, hogy ő is ott térdeljen, ha Sárit
688 I | kezük már szinte rájárt, hogy amint közeledtek egymáshoz,
689 I | Csak később találták ki, hogy ha más-más ruhában járnak,
690 I | fő a mai drága világban, hogy jókora levelei legyenek
691 I | Mindazonáltal nem feledi el, hogy a csirke máját elfelezi,
692 I | ruhánkat. Mégis komikus, hogy olyan egyformák vagyunk.~
693 I | Sohasem érezték ők komikusnak, hogy egyformák, inkább tetszett
694 I | mondták ők azt egymásnak, hogy nem.~Csak pislogott Olgára.
695 I | percben csak annyit tudott, hogy valami történt. A boltban
696 I | elmondani.~Alig is várta, hogy magukra maradjanak. Ebéd
697 I | rá, de az orvos rendelte, hogy túlságosan el ne hízzék.~
698 I | egyszer történt, ősszel, hogy amint a szombat délutáni
699 I | városból. Pestre küldték, hogy tapasztaljon. Onnan meg
700 I | bajuszkája. Pödri.~Már akkor hogy tizenhét évesek voltak,
701 I | van.~Vagy:~- Bandi. Kár, hogy csak molnár.~Vagy:~- Bozóki
702 I | kérdeztem tőle. Azt felelte, hogy ő mindig meg tudott bennünket
703 I | hazudott volna? Hiszen tudod, hogy sokan megkülönböztetnek
704 I | Sokáig ott csevegett. Mondta, hogy a katonaságnál megszokta
705 I | megszokta a tízórait, és hogy most már rászakadt a boltnak
706 I | rózsaillatú pomádéval, úgy hogy három méternyire meg lehetett
707 I | Olga bizony elfelejtette, hogy beszóljon Sárinak.~A mama
708 I | mama szemét se kerülte el, hogy a fiatal Antalfi igen tapadozó
709 I | előtt. S aznap este már, hogy a leányok lefeküdtek, az
710 I | Sárin is csodálkozott, hogy megnőtt, megszépült, de
711 I | megszépült, de azért tudta, hogy melyikük az Olga. Mosolyogva
712 I | megint elmosolyodott:~- Hogy tetszik neked? Ugye, nagy
713 I | időzött a fiatal üveges, úgy, hogy már érte küldtek.~A következő
714 I | is.~Már mondani akarják, hogy talán a fényező pamacsból
715 I | mosolyogva néz rá. Örül, hogy Olga örülni fog. Még kezet
716 I | majd megmondja Olgának, hogy helyettesítette.~- Nem jöhettem
717 I | Látszott az Olga arcán, hogy patvarkodott. De amint Gyurit
718 I | Napestig fúrta az oldalát, hogy megmondja Olgának a kézcsókot.
719 I | fölkelt, kiment kis időre, hogy bizalmas szavakra is legyen
720 I | múlva vallott. Megvallotta, hogy lehetetlen elképzelnie az
721 I | hogyan történt a vallomás, és hogy ő nem is várta, csak egyszer
722 I | Olgára, s Olga megértette, hogy a húga mit akar.~- Ki az -
723 I | beszélgetésben sorolta el, hogy mennyit ad a fiának. Pénzt
724 I | építkezés.~Erre a pék elmondta, hogy pénzt ő sem igen ád a leányainak,
725 I | megegyeztek tízezer koronában, meg hogy a pék még életében átíratja
726 I | Fene üvegese: Tudja, hogy mi a jó!~Föltette a pintest
727 I | időben szokás.~- Illenék már, hogy valamivel viszonozzuk ezt
728 I | És szombatra rendelték, hogy vasárnapra bizonyosan meglegyen.~-
729 I | Eredj Baráthoz. Kérdezd meg, hogy miért nem hozta meg a cipőnket?
730 I | a cipőnket? Mondd neki, hogy várjuk.~Sári leteszi a vasat.
731 I | mondja Olga. - Feljött velem, hogy a ruhát szedtük.~Sári hallgatódzik.~-
732 I | Gyuri már feléje tart. Sári, hogy a jobbjában a vasaló ég,
733 I | Gyuri bizonyára azt vélte, hogy valaki látja őket; andalgott
734 I | szobába. Még röstellkedett is, hogy olyan vigyázatlan volt.~
735 I | Végre megszólalt, anélkül, hogy feltekintene:~- Gyuri bent
736 I | hozott édes!~- Miért mondtad, hogy idejöjjek?~- Hogy idejöjj?~-
737 I | mondtad, hogy idejöjjek?~- Hogy idejöjj?~- No igen. Hát
738 I | mondtam?~- Azt mondtad, hogy idejöjjek a szobába.~- Hogy
739 I | hogy idejöjjek a szobába.~- Hogy idejöjj a szobába? Nem értelek.~-
740 I | értesz? Hát az imént, alig hogy megcsókoltalak, sohase volt
741 I | édesebb az ajkad, azt mondtad, hogy jöjjek ide a szobába.~Olga
742 I | azonnal...~- Nem én. De hát hogy is gondolhattam volna! Az
743 I | Olga fellobbant:~- De hát hogy te nem ismersz meg akkor
744 I | A semmibe bámult. Aztán hogy Sárit megpillantotta, az
745 I | Irigyem vagy! Irigyem! De hogy ilyet...~És elfancsalodott.
746 I | magadra, ha nem akartad, hogy tévedjen?~Sári sápadtan
747 I | sápadtan pillogott.~- Ugye hogy nem bírod kimosni magad?!~
748 I | visszatartotta.~- De hát hogy követhettél el olyat! Mikor
749 I | követhettél el olyat! Mikor tudod, hogy megtéveszthetted Gyurit.~-
750 I | Előtte nem mondhattam, hogy én is szerettem volna olyan
751 I | Hát annyi mindössze, hogy Gyuri megtévedt. Ezt csókolta
752 I | dehogy! Én nem tehetek róla, hogy...~- Mégis, hát hogy engedhetted
753 I | róla, hogy...~- Mégis, hát hogy engedhetted magad?~- Hogy
754 I | hogy engedhetted magad?~- Hogy engedtem? Hát tehetek én
755 I | is jó lesz. Megengedik, hogy itt egyem meg? Az esernyőmet
756 I | megdörzsölte törülközővel, hogy kipirosodott. Újra a tükörbe
757 I | át az időt. Csak akkor, hogy Sári visszatért, akkor változtatta
758 I | újságolta volna meg a húgának, hogy megismerkedett a kis tanítóval,
759 I | nadrágjára.~Intett Sárinak, hogy ne zavarja Olgát. Sári könnyes
760 I | dördülés következett utána, hogy az ablakok is rezegtek.
761 I | itt. Meghozta a cipőket.~S hogy újra villámlott, az is Jézust
762 I | fásult volt, s nem akarta, hogy a suszter feleseljen vele.~-
763 I | De méginkább meglepődött, hogy a patkánymérget is ott látta
764 I | mondtam a kedves atyjának, hogy én is beálltam a benetei
765 I | pillantott egyet. Eszébe jutott, hogy az apja rábízta a puskáját
766 I | törli. Már mozdult is volna, hogy érte menjen, de arra gondolt,
767 I | menjen, de arra gondolt, hogy még egy szót se szólt. Pedig
768 I | végre is illőnek érezte, hogy szóljon, miért nézi annyira.~-
769 I | testvérével. És csodáltam, hogy annyira hasonlítanak egymásra.~
770 I | neki, mint most.~- Persze hogy hasonlítanak - dörmögte
771 I | kellemes lehet. Mondják, hogy az ikrek két testben egy
772 I | És az ajkába harapott, hogy visszatartsa a szemébe törő
773 I | nem nézem, - csak az a fő, hogy...~- Szerelem legyen benne!~
774 I | bolt. Sári is gondolt arra, hogy meggyújtja a lámpást. De
775 I | lámpást. De attól tartott, hogy a tanító csak ottfeledkezett,
776 I | lámpagyújtást lát.~A tanító azonban, hogy az óráját megnézte, lámpagyújtás
777 I | lankasztotta el minden tagját.~Hogy sietett volna be Olgához,
778 I | Olga elmagyarázta neki, hogy a megtévesztés nem lehetett
779 I | meglágyul.~Soha nem történt, hogy haragudtak volna egymásra.
780 I | békül meg vele. Ő nem hiszi, hogy Gyuri ártatlan. Csapodárnak
781 I | Hiszen Gyuri maga is mondta, hogy neki mindegy. Csak azt ne
782 I | Olga eltaszította magától, hogy csaknem hanyatt esett.~-
783 I | inkább haljak meg, mintsem hogy ezt a gonoszt... Nem testvérem
784 I | mikor az anyja szólt neki, hogy lefekszenek.~Betért a szobácskájukba.
785 I | szobácskájukba. Nem is lepődött meg, hogy Olga a díványra ágyalt magának.
786 I | Sári csak akkor látta, hogy nem bocsátotta le a kárpitokat.~
787 I | tudná a hangja rezgéséről, hogy igazat mond-e vagy nem?
788 I | mond-e vagy nem? Olga tudja, hogy szándékosan tévesztette
789 I | ötlött az eszébe. Milyen jó, hogy előtte ittak belőle. Nem,
790 I | tisztították a kutat, tudta, hogy nem mély.~A puska!...~Künn
791 I | csak azt nem bírja el, hogy az ikertestvére a vele egylélek-testvér
792 I | eloltja a holdat.~Tudja, hogy álmodik, s mégis ébren van.~
793 I | kellett átmennie. Tudta, hogy ott nyitva van az ajtó,
794 I | előtte. A sötétben nem látta, hogy a puskacsőből loccsant ki
795 I | kattant.~Kinyújtotta a kezét, hogy eléri-e a ravaszt? A csövet
796 I | cipőjét, az újat; próbálta, hogy azzal eléri-e?~A cső vége
797 I | Meghalt!... Segítség!~Nohát, hogy ott micsoda zavarodás következett,
798 I | maradt annyi lélekjelenlét, hogy az egyik gyertyát fölvette
799 I | talán lökött is. Lehet, hogy az lökte mellbe szegény
800 I | Mármost a lökés okozta-e, hogy elájult belé, vagy csak
801 I | lehet tudni. Elég annyi, hogy elájult.~A vőlegény már
802 I | nézte, pislogott.~- No, hogy van?~- Már aludt is keveset -
803 I | bakterfiú, de maga a bakter is, hogy az ispán úr ne várakozzon.~-
804 I | vigasztalta a fiú -, tanultam én, hogy nem igaz. A tanítónk mondta.
805 I | Kálvinista? Hát akkor hogy lehetsz?~- Nem tudom...
806 I | abba is beleegyezett, hogy pap legyek. Sok pénzbe kerül.~-
807 I | van nekem vas is, vagyis hogy ólom. De azt nem koptatom.
808 I | veletek. Odamentem volna, hogy megnézhessem azt a bárányt,
809 I | öcsikémnek adom én ezt. No lám, hogy elbolondítanál. A világ
810 I | az ülésről. - Láttalak, hogy mindig elmaradoztál. Az
811 I | estére olyan paprikás húst, hogy mind nekünk marad!~- Hát
812 I | Tegnap olyat főztem nekik, hogy úgy nyalták utána a szájukat,
813 I | asszonyt is elszabadítottak, hogy segítsenek a tűzkészítésben.
814 I | vaskondérban a tűzre, s hogy a pap a cigánnyal hamarosan
815 I | kocsis olyan pofont kapott, hogy két ölet repült a kalapja.~-
816 I | ölet repült a kalapja.~- Hogy a hetedik pokol emésszen
817 I | más emberfiáé. Az igaz, hogy nagy feje volt.~És ahogy
818 I | röviden a nagyfejű.~Aztán, hogy lenyelte a kanál húst, azt
819 I | bihal! Az orra meg akkora, hogy úgy bánik vele, mint más
820 I | vidéki társulatnál kezdte, hogy megismerje az életet.~Egy
821 I | telegramot kaptam Módosról, hogy fürdés közben a vízbe veszett.~
822 I | Akinek szeme van, láthatja, hogy valójában mészkő, csakhogy
823 I | elöl-hátul.~- S még azt mondják, hogy van valami benne? De mennyi
824 I | többi is. - Mutassuk meg, hogy mi is vagyunk!~S befecskendezték
825 I | gyerek bőg.~Odanéz.~Látja, hogy Petinek az eresz alá tették
826 I | megvidámult. Nevet, nevet, hogy tekereg belé.~ ~
827 I | bérlőgazda. Arra gondoltam, hogy inkább a lakodalom után
828 I | kezemet megrázva. - Sajnáljuk, hogy nem jöhettél el.~- Az új
829 I | kaptam értesítést.~Aztán, hogy a szánkóba ültünk, s a lovak
830 I | Micsoda lakodalom! Szerencse, hogy a lányom már akkor elutazott.~-
831 I | pillanatban arra gondoltam, hogy talán szerelmes volt Erzsikébe,
832 I | vont:~- Nem tudom. Lehet, hogy részeg volt. Lehet, hogy
833 I | hogy részeg volt. Lehet, hogy megunta az életét. A manó
834 I | feleségemmel is; de ővele, tudod, hogy ővele nem lehet összeveszni!~
835 I | Ha a gazda ráordított, hogy igyék, ivott. De ha nem
836 I | való hetekben láttam rajta, hogy olyan eszement forma. Egész
837 I | magtárba. Végre is rászóltam, hogy mifenét promenádoz a fejem
838 I | Ijedtében kikottyantotta, hogy verseket írt. Mutassa azokat
839 I | verseket! Akkor meg azt mondta, hogy a kályhájába dobta. Egyszer
840 I | papírossal. De milyen szerencse, hogy a lányom már elutazott,
841 I | még nem sokat bizonyít, hogy verseket írt.~- Várj csak,
842 I | végeztem. Annyit bizonyít, hogy olyasmibe fogott, amiről
843 I | amiről már ő is tudhatta, hogy ahhoz nem ért. És mégis
844 I | Fizetést annyit adtam neki, hogy a tizenkét esztendő alatt
845 I | Azt is megmondtam neki, hogy a jövő esztendőtől fogva
846 I | De ez még nem ok arra, hogy felkössük magunkat.~- Várj,
847 I | Ilyen volt az például, hogy a lakodalom napján a fekete
848 I | mikor az oltárnál megláttam. Hogy lehet úriember ennyire szamár!
849 I | volt! Ámbátor az is igaz, hogy nyomorgott...~- Sárga nyakkendő!
850 I | ebédnél ültünk, ő is felállt, hogy köszöntőt mond. Mondjon!
851 I | elhibázta. Azt kívánta, hogy aszongya: olyan boldog legyen,
852 I | mint, mint, mint... Aztán, hogy a hasonlatot nem találta
853 I | rá. A lányom ebéd után, hogy a vasútra indultak, tőle
854 I | jelentette az egyik béresem, hogy aszongya: a nevelő úr ott
855 I | vacsoránál hosszan elmondták, hogy kik voltak a vendégek. Az
856 I | uradalomban.~Elmondták aztán, hogy Erzsiké milyen jól házasodott.
857 I | az öngyilkos szobájába, hogy egy búcsúpillantást vessek
858 I | pajtába, mert aszongya, hogy az orvos felbontja.~Sietve
859 I | porban. Látszott rajta, hogy nem szívesen forog a szobában.~
860 I | ajtajában egy béres pipázott, hogy a gyerekek be ne szökhessenek.~-
861 I | valami írás azzal kezdődik, hogy „...Midőn...”, előre tudom,
862 I | Midőn...”, előre tudom, hogy a csattanója: „az emberi
863 I | a prózáját azzal kezdi, hogy: Midőn...~Fölveszek egy
864 I | égette el? Kétségtelen, hogy itt a magyarázata az öngyilkosságnak!~
865 I | öngyilkosságnak!~Egy percig haboztam, hogy van-e jogom elolvasni egy
866 I | Nincs!~Fogtam a kotróvasat, hogy összetörjem a papírosszeleteket.
867 I | Könyv?~Nem.~De látszik, hogy könyv volt. Mielőtt elégette
868 I | égett el.~Ismét tűnődtem, hogy elolvassam-e. Ez a naplórész
869 I | Hivatalosan kiderítik, hogy a maga szándékából vált-e
870 I | állapítható-e meg belőle, hogy más kéz akasztotta fel.~
871 I | Erzsike? Miért mondta azt, hogy szép ember vagyok?~- Mert
872 I | a Máli néni azt mondta, hogy hogy lehet valaki ilyen
873 I | Máli néni azt mondta, hogy hogy lehet valaki ilyen csúnya
874 I | Lukács könyörgött, hogy ne térjek vissza. Hiszen
875 I | Napok óta tanácskoznak, hogy beadják-e Erzsikét az apácaiskolába,
876 I | borzasztó - mondja az asszony -, hogy Keszeg úr mégcsak egy szót
877 I | bízzák Erzsikét, bizonyos, hogy jó kezekben lesz. „~---------------~„
878 I | esze van. Gondolja meg, hogy én még sokkal idősebb vagyok.
879 I | gondolat is, amely azt mondja, hogy én magának nem a javát akarom?~-
880 I | hiszen csak attól fázom, hogy idegenek közé kerülök!~És
881 I | Megköszöntem neki, hogy minden levelében megemlékezik
882 I | Azt gondoltam, hogy a kisleányos bájak elmúlnak,
883 I | pénzén vettem száz palántát. Hogy fog Erzsike örülni!”~---------------~„
884 I | meghatottság volt az arcán! Hogy nézett rám, hogy tud így
885 I | arcán! Hogy nézett rám, hogy tud így földi ember nézni,
886 I | színűt. Milyen kedves tőle, hogy nem felejtkezett el rólam,
887 I | Most látom csak, milyen jó, hogy Árpádnak kereszteltek. Csak
888 II | SZAMARA~Bocsánatot kérek, hogy egy olyan állatról írok,
889 II | illemtudományok fejlődésétől, hogy mai napig olyan ruhát hord,
890 II | az valami különös állat, hogy sok ezernyi társa közül
891 II | amit tudok róla, csak az, hogy jobblétre szenderült.~Tegnap
892 II | nevetségesnek találják, hogy a sógor ezt megírta, mert
893 II | megírta, mert az bizonyos, hogy ennek a szamárnak az elhunyta
894 II | ugyanis eddig a faluban, hogy borbélyt és szamarat még
895 II | mert ma is csak azt tartom, hogy épp úgy gondolkozott, mint
896 II | vette feleségül. Az igaz, hogy ez a házasság akaratán kívül
897 II | állatot, és eltűnődtem azon, hogy vajon álmodnak-e ilyenkor,
898 II | ember hitet merne rá tenni, hogy a legbecsületesebb özvegy
899 II | nevelt fiával együtt, és hogy ezek nyugalma megzavarhatatlanul
900 II | erőteljes koloratúr-éneket kezd, hogy az ablakaim rezegnek tőle,
901 II | rezegnek tőle, s mikor látom, hogy a fia egy oktávval magasabb
902 II | kénytelen vagyok konstatálni, hogy baritonjukat az operában
903 II | amellyel nyilvánvalóvá tette, hogy bizalmat gerjesztő komoly
904 II | Éjjel, amikor azt hitte, hogy mindenki az álmok mélyében
905 II | annyiban, mégis kétséges, hogy Tóth Antal a keserűségben,
906 II | s kétségen kívül érezte, hogy régi jó hírnevének és becsületességének
907 II | de olyan bősz haraggal, hogy a tiszteletes felesége zsebkendőt
908 II | azt a jámbor állatot.~- Hogy ne bántsam? - felelt amaz
909 II | megismételve a kérdést, hogy bizonyos legyen benne, csakugyan
910 II | dombtetőről visszanéztem, láttam, hogy a szamár ott áll, leistrángolva,
911 II | halakat, meg a békákat, hogy meg ne fagyjanak.~A falu
912 II | csak annyi a különbség, hogy városon a házmesterek hányják
913 II | falun pedig a háziurak, és hogy a falusi háziurak örülnek
914 II | birtokos ember volt. Kár érte, hogy meghalt, meg az is kár,
915 II | meghalt, meg az is kár, hogy csupán csak egy láda kalendáriumot
916 II | lévén, el is volt keseredve, hogy ilyen rosszul kezdődik az
917 II | zsinegre kellett fogni, hogy a nyulakat el ne kergesse
918 II | túlsó végére. De vigyázz, hogy ha köztünk szalad el a nyúl,
919 II | nyulakat. Nem jöttek. Lehet, hogy más határban volt dolguk,
920 II | határban volt dolguk, lehet, hogy ők is lestek bennünket.~
921 II | Mikor felébredtem, láttam, hogy Marci bátyám a rét túlsó
922 II | lehet, mert azt felelnék rá, hogy minden lapot nem érdemes
923 II | vadászpipa volt az.~Csuda, hogy a Tiszta azt is meg nem
924 II | zsebredugta. Féltette talán, hogy megfázik.~- Te - szólott
925 II | hozzám -, szereted?~Tudtam, hogy az emlékezetemet negyedórával
926 II | vissza kell ugrasztani, hogy a kérdésére feleljek. Mert
927 II | érdemelné meg a szalonna, hogy ódát írjanak róla? Isteni
928 II | paprikás szalonnát.~Ráhagytam, hogy az szép látvány.~Azonban
929 II | csudálkoztam volna, ha azt hallom, hogy Beethoven szalonna-symphoniát
930 II | Volt vizem. De ahelyett, hogy odanyújtottam volna neki,
931 II | rám nézett. Láttam rajta, hogy nem emlékezik.~- Adj innom -
932 II | is harapott. Szerencse, hogy nem volt meg a méregfoga.~
933 II | adni, de volt annyi eszem, hogy nem távoztam azonnal. Az
934 II | éves. Mondd meg a titkodat, hogy ne foglalkozzon vele tovább
935 II | kellett hajolnom hozzá, hogy megérthessem a szavait:~-
936 II | bot. Suhogtattam anélkül, hogy meghajlott volna, megcsaptam
937 II | dervistől. Mit cselekedjem, hogy megszabaduljak?~A bölcs
938 II | nyugodtan intett a pecéreknek, hogy vigyék vissza az elítéltet.~-
939 II | de nem szokta.~- Az a fő, hogy tehet. Nem tagadod, hogy
940 II | hogy tehet. Nem tagadod, hogy tehet, bölcs kádi. És én
941 II | egyedül. Jogosult vagyok arra, hogy egyedül is távozzak.~A bölcs
942 II | úgy volt már elbocsátva, hogy éppen abba a házba szállt
943 II | bizonyára nem is kívánja senki, hogy ez a mesécske be legyen
944 II | Botond. Bizony húsz éve már, hogy a nagy Álmossal egymásnak
945 II | Csepel sírását a folyosóról. Hogy épp az ő szigetén hal meg
946 II | hát csak annyiban az övé, hogy ő járta körül elsőben, s
947 II | ajánlotta a fejedelemnek, hogy odaépíttesse palotáját.
948 II | hídon.~Csak alig egy hete, hogy fekszik a fejedelem. De
949 II | a családnak megmondani, hogy a hajnali kürtszót alig
950 II | unokáját; mondja meg az, hogy mi van a csillagokban? Meghagyja-e
951 II | Isten még a fejedelmet? Vagy hogy eltelt az ideje földi életének?~
952 II | Jósok nélkül is tudható, hogy a fejedelemnek a Halál bontott
953 II | fejedelemmé nem engedi még, hogy a földre tegyék, hogy a
954 II | még, hogy a földre tegyék, hogy a földanya keblére hajtsa
955 II | nem, nem! Nem engedi Isten hogy meghaljon!~Árpád nem ügyel
956 II | a szent áldozó helyre, hogy elhozza a szent patak mellől,
957 II | kezét ragadja meg:~- Mondd, hogy megmarad! Megmarad! Vagy
958 II | karját:~- Megmarad-e! Mondd, hogy megmarad! Meggyógyul! Megmarad!~
959 II | varjú száll erre fölfelé. Hogy lehet ez?~Jelentik a varjút
960 II | Kiált másodszor is, de úgy, hogy megguggan belé:~- Hé, József
961 II | szóba. Vagy azt véled-e, hogy újra megkísértheted őt?
962 II | Sátán. - Éppen azért jöttem, hogy megmondjam ezt. Mert eljártam
963 II | mint nálam ezer. Láthatod, hogy becsülöm a híveiteket. A
964 II | mondotok. Aztán majd meglátjuk, hogy hazug-e az én nevem?~Szent
965 II | Még csak azt se mondhatta, hogy fordítsuk meg a vállalkozást;
966 II | hiszen el kellett fogadnia, hogy egy keresztény felér ezer
967 II | ezek még éretlenek arra, hogy a láthatatlan Istent megértsék.
968 II | be őket, mert félhetsz, hogy nem lesz elég a számod.
969 II | százast.~- Hova kívánod, hogy menjünk? - kérdi Szent Pétert.~-
970 II | hamisság. Tudod te azt, hogy minden mezőnek megvan a
971 II | nyüzsög.~Csodálkozik a Szent, hogy mi az? Sátán se szól semmit.
972 II | is, amerre azok. Látják, hogy a sok ember szegényes utcákba
973 II | barátommal fogadást kötöttem, hogy nagyságod valóban keresztény-e?~
974 II | mondott volna, de meglátta, hogy az ördög már jegyez a noteszába.~-
975 II | elfordul egy bolti kirakatnak, hogy ne lássa őket, se azt, hogy
976 II | hogy ne lássa őket, se azt, hogy az ördög írja már be az
977 II | kalapját:~- Bocsánat, uram, hogy megszólítom. De fogadást
978 II | evvel az agg barátommal, hogy melyik az a szentség, amelyet
979 II | jegyezhetett a noteszába.~Hogy többet ne is mondjanak,
980 II | a püspökhöz! Lehetetlen, hogy az ne tudjon erről.~Sátán
981 II | igazában ember volt. Csak éppen hogy kalapot is tett, mivelhogy
982 II | doktornak és mártíroknak, hogy Szent Péter befogja a fülét.
983 II | előtt.~Szent Péter megörül, hogy az is hajléktalanok menedékháza
984 II | menedékháza talán. Azonban, hogy jobban kinyitja a szemét,
985 II | kinyitja a szemét, látja, hogy csupa fegyveres nép bozsog
986 II | havon.~Már akkor ők is, hogy földet érintett a lábuk,
987 II | sokadoztak a ház körül. Csak épp hogy rajtuk nem volt fegyver,
988 II | rajtuk nem volt fegyver, meg hogy őrajtuk nem lehetett volna
989 II | Szent Péter attól tartott, hogy majd az ördög szólal meg
990 II | sose jártunk még itt, hát hogy mi az a nagy ház?~- Hát
991 II | várja. Nem volt hatalma, hogy fordítson a földi dolgokon.~
992 II | Már azon gondolkodott, hogy visszatér a Mennybe. De
993 II | lehessen azt megvallania, hogy ő vesztes?~Csak engedte
994 II | vesztes?~Csak engedte hát, hogy megint felszálljanak. Olyan
995 II | szétszórja a gabonakereszteket, hogy szerteszéjjel hevernek a
996 II | benne élet? Elég annyi, hogy az az asszony élőnek látta.~-
997 II | S kiált a szekeresnek, hogy álljon meg.~Odacsoportosulnak
998 II | heverő asszony köré. Látják, hogy vérben fekszik. De már fagyott
999 II | talán?~Sátán úgy nevetett, hogy tekergődzött belé.~- Miről
1000 II | ha odaadom a kefekötőnek, hogy csináljon belőle pemzlit.
1-500 | 501-1000 | 1001-1106 |