Part

1001 II    |               Bizony, szégyen és gyalázat, hogy hat hosszú esztendő után
1002 II    |               dagasztásra való, vagy arra, hogy pofon verd vele a férjedet,
1003 II    |              máslijából való.~- Emlékszem, hogy rémítő jól mulattam azon
1004 II    |                   átkozottul balek voltam, hogy fizettem neki. Aztán még
1005 II    |                    és olyan náthát kaptam, hogy kilenc napig is babát mondtam
1006 II    |                   Ebből látszik legjobban, hogy nem volt az eszem a helyén.
1007 II    |                   nevetséges! Aztán azért, hogy a fehér nadrágom térdébe
1008 II    |                térdébe beletörött a fű, és hogy másnap úgy néztem ki az
1009 II    |                   jegygyűrűje.~Három hete, hogy adta. (Erőltetett kacajjal:)
1010 II    |             kacajjal:) Azt hitte a jámbor, hogy ennek a láncszemnek a folytatását
1011 II    |                aztán meg is fogadtam neki, hogy sohasem húzom le, sőt meg
1012 II    |                   le, sőt meg is esküdtem, hogy még a koporsómba is leviszem.
1013 II    |                    mondotta: „Tudod Pista, hogy én téged igazán szeretlek,
1014 II    |                 sírtunk hajnalig.~Az igaz, hogy nagy bolondok voltunk. (
1015 II    |                egyet meg kell neki hagyni, hogy kedves-lelkű leány volt.
1016 II    |           unokáimnak. (Nézegeti.) Az igaz, hogy Helénának nagyon szép fekete
1017 II    |              szemei vannak, de az is igaz, hogy Tercsinek meg gyönyörű szép
1018 II    |               ennél szebb verset, az igaz, hogy ezt egy pajtásom csinálta
1019 II    |         barátságból. Hanem az is bizonyos, hogy kék szemű lány fekete szemöldökkel
1020 II    |             könyvembe, ahhoz úgy is tudom, hogy nem nyúl senki, magam sem
1021 II    |                 utazásra kellett indulnom. Hogy megsírtunk-ríttunk egymás
1022 II    |                  kedvesen leptél meg vele, hogy még a kötényed fodrát is
1023 II    |                    Azt határozottan tudom, hogy Tercsikém nem is ismeri
1024 II    |              Felveszi.) Adott ő okot arra, hogy ily szívtelen legyek? (Orrához
1025 II    |                hiszen úgy szeretett engem, hogy meg sem tudom érdemelni.~
1026 II    |                abban láttuk a különbséget, hogy engem ifiúrnak hívtak, őt
1027 II    |                  térdig érő nadrágocskába, hogy most csodálkozva kellene
1028 II    |           csodálkozva kellene töprengenem, hogy csakugyan én voltam-e benne,
1029 II    |               Utoljára is kíváncsi lettem, hogy milyen az én szeretőm?~Elmentem
1030 II    |                    béresgyerek megmutatta, hogy az én szeretőm az a kisebbik,
1031 II    |             szemmel néztem. Aztán anélkül, hogy bemutattam volna nekik magamat,
1032 II    |                   hozzá. Rendjén találtam, hogy ő az én szeretőm, habár
1033 II    |                valahogy az jutott eszembe, hogy menjünk karonfogva.~Vilma
1034 II    |                   indított arra bennünket, hogy csókolózzunk. Szenvedélyesen,
1035 II    |                   Neki is megparancsolták, hogy szomorú legyen, és ő szomorú
1036 II    |                  beszéltünk először arról, hogy szeretjük egymást.~- Vilma -
1037 II    |                  elmerengve -, ígérje meg, hogy maga lesz a feleségem.~- „
1038 II    |            előttünk. Mind a ketten hittük, hogy az Isten a nagy urasági
1039 II    |           szakállát.~- Maga úgy hív engem, hogy te.~- Maga is engem.~- Én
1040 II    |                reszkető szívvel gondoltam, hogy talán a boldogságomat vesztettem
1041 II    |                tűnődöm hosszan, szomorúan, hogy vajon mi lett belőle? Asszony-e;
1042 II    |              Mindezt oly korán elvégezték, hogy már kora délután haza is
1043 II    |                   gyújtóval. Akkor látták, hogy egy nyaláb gally hever ottan.~-
1044 II    |                    Még azt is megérhessük, hogy ötvenkét gyesznónk lesz.
1045 II    |                       Ami igaz, igaz. Mert hogy egyik ember térdig áll a
1046 II    |           csujjantott örömében:~- Látod-e, hogy nemcsak minden fertályra
1047 II    |                  is szedtek. Berakták úgy, hogy senki meg ne zavarhassa
1048 II    |             bevitte mind a nyolc zsákot.~- Hogy bírjuk hazavinni ezt a sok
1049 II    |                   van! Pénz lesz! Meglásd, hogy pénz lesz!~És szinte hallani
1050 II    |             réztartóba, s úgy helyezte el, hogy az üreg repedésein ki ne
1051 II    |                  arany s ezüst kinccsel.~- Hogy vigyük ezt haza? - kérdezte
1052 II    |                apránként...~- Majd bizony! Hogy mások kezére jusson! Ahogy
1053 II    |           negyediket is nagy ínnal-kínnal, hogy az erei feszültek, csontjai
1054 II    |                      Animus annyit jelent, hogy lélek.~S akkor fölemelte
1055 II    |                   van szó, tudnod kellene, hogy az ostobaság nem bűn, hanem
1056 II    |                  lakik; alig múlik el hét, hogy valamely betö­rési eset
1057 II    |                 Semmi felelet.~Lehajoltam, hogy jobban megnézzem, mi történt.
1058 II    |                  minden, mégis kivehettem, hogy az ágy alatt... szégyen
1059 III   |                   mond a pap a szószékről, hogy mindenki ráérti.~Hja! A
1060 III   |            hazaindul, a gonoszok ráfogják, hogy tántorog, estére elbeszélik,
1061 III   |               tántorog, estére elbeszélik, hogy részeg, s másnap reggel
1062 III   |                    az a hír járja a falut, hogy a tanító úr holtrészeg volt,
1063 III   |                   erre a jámbor pedagógus, hogy őneki már egy pohár bort
1064 III   |                szabad innia, s megfogadja, hogy sohasem mén többet a kocsmába.~
1065 III   |                hibát, az egyik azt tartja, hogy „ebbe a födbe é, nem lucernyát
1066 III   |                     a harmadik azt mondja, hogy cseppet sem ért a gazdálkodáshoz,
1067 III   |               Suttogják még a gyerekek is, hogy a tanító úr nem tisztölli
1068 III   |                   ez a mestér!~Lám elnézi, hogy a jégen csúszkálnak, még
1069 III   |               parasztok. Persze nem értik, hogy a tanító azért hagyja korcsolyázni
1070 III   |               gyermekeit, mert azt akarja, hogy erősödjenek.~El is mondja
1071 III   |                  föllebbvalói helyzetükbe, hogy utóbb csaknem azt hiszik,
1072 III   |                  utóbb csaknem azt hiszik, hogy az ő rendeltetésük tanítónak
1073 III   |                éjjel annyira fájt a fogam, hogy nem tudtam miatta aludni,
1074 III   |            átküldött egy pint borovicskát, hogy megszűnjenek a fájdalmai.~
1075 III   |             csapnak át, hanem azt mondják, hogy együtt neveljük a népet.~-
1076 III   |                 volt a játékunknak.~Aztán, hogy a zongora sűrűn trillázott,
1077 III   |                 öreg dúdolta.)~Nem mondom, hogy éppen így, de ahol hangsúly
1078 III   |           pályáztam. Eszem ágában se volt, hogy pályázzak. A Himnuszra se
1079 III   |                 egyszer az történik velem, hogy megfog az utcán, a lakása
1080 III   |                  tudom. Csak annyit tudok, hogy pályázik, és engem megkért,
1081 III   |                pályázik, és engem megkért, hogy írjam át zenekarra. De napról
1082 III   |                    Pedig most jut eszembe, hogy holnap már lejár a pályázat.~-
1083 III   |                    És te nem veszed észre, hogy ez szándékosság?~- Micsoda
1084 III   |                    szándékosság?~- Hát az, hogy neked eszedbe se jusson
1085 III   |                    Nem érted és nem érzed, hogy ez a pályázat nem a nyomorult
1086 III   |               gondol! Nem szivarsodrás ez, hogy csak úgy rögtön.~- Meg kell
1087 III   |              fordította a kulcsot.~Hallom, hogy a külső ajtó is csukódik,
1088 III   |                melyet alkotott vala, látá, hogy Ádám búsulásnak esék, minekokáért
1089 III   |                    arról lehet megismerni, hogy gondolkozva énekelheti az
1090 III   |                    zengő futamok szárnyán, hogy:~Sárgarigó most hullatja
1091 III   |                     Akkor tudtam csak meg, hogy mi a magyar nóta és hogy
1092 III   |                   hogy mi a magyar nóta és hogy mi a cimbalom.~Akkor tudtam
1093 III   |                cimbalom.~Akkor tudtam meg, hogy a magyar nótát a cigánybandák
1094 III   |                    meg­idegenítik azáltal, hogy a részleteket összevonják,
1095 III   |               dalnak azt a nagy törvényét, hogy nem a zongora tik-tak szerint
1096 III   |            legendáját. Az mesélte az apám, hogy a nagy Rákóczi, mikor bujdosásnak
1097 III   |                   Rákóczi megzendülésekor, hogy megszűnt az lenni, aki velejében
1098 III   |                szemünk kigyullad! Érezzük, hogy nagyobb szó illet meg bennünket
1099 III   |                 titkos, rejtelmes hatalma, hogy megisteníti az embert saját
1100 III   |                    meg engem, de kimondom, hogy a világ minden operájánál
1101 III   |                    fölviszik oda magukkal, hogy a földön oly bús magyar
1102 III   |               ezzel fordítja: igen.~De hát hogy fordítja akkor vissza a
1103 III   |                németnél:~S milyen különös, hogy el lehet a magyar az igen = (
1104 III   |                  tudók kedvéért vetem ide, hogy a magyar a kérdőmondat sarokszavával
1105 IV    |                  részesül ez a kis írásmű, hogy színpadra viszik, attól
1106 IV    |          fölösleges az a figyelmeztetésem, hogy mindez csak beszélgetés,