1-500 | 501-1000 | 1001-1069
Part
1 Gardon| Gárdonyi Gézának (1863-1922) nem sok szerencséje volt kiadóival.
2 Gardon| céggel. Halála után már nem tiltakozhatott az életmű
3 Gardon| vállalkozásról. Igazában nem is azok a szerkesztői félszegségek
4 Gardon| tömegéből több tucatnyit nem válogatott be a „Szegény
5 Gardon| megjelentek, így hitelességükhöz nem férhet kétség.~Mindebből
6 Gardon| Egy ember”. Igaz, hogy nem ezek az életmű legértékesebb
7 Gardon| szocializmus-ellenessége miatt nem jelenhetett meg; „A kövirózsa”,
8 Gardon| meglehetősen homályos, hogy miért nem jelenhettek meg Gárdonyi
9 Gardon| eljut a vétlen - egyébként nem is zsidó, hanem török származású -
10 Gardon| tiszteletből írásmódján nem változtattunk.~Érd, 1995.
11 I | ANDORÁS KÖRÖSZTJE~- Akit még nem vertek meg soha - mondta
12 I | mindegy; ép bőrrel aznap nem éri meg az estét.~Mert ha
13 I | visszariasztja őket:~- Elmenjetek! Nem panoráma ez, se nem danológép.~
14 I | Elmenjetek! Nem panoráma ez, se nem danológép.~A gyerekek elmaradnak,
15 I | vöröskapus ház. Annál különbet nem tetszik találni sehol.~-
16 I | megint megszólalt:~- Mé nem tetszik mán azt a vöröskapus
17 I | Régi?~- Régi bizony. Nem sokkal lehet későbbi a világ
18 I | lehetne, dehát az is semmi.~- Nem érdemes, hogy azért leüljek.~-
19 I | hogy azért leüljek.~- Beon nem, tekintetes uram. Az a vöröskapus
20 I | vöröskapus ház, az valami.~- Nem, azt nem festem.~- Hát má
21 I | ház, az valami.~- Nem, azt nem festem.~- Hát má mé nem,
22 I | nem festem.~- Hát má mé nem, tekintetes uram.~- Azért,
23 I | tekintetes uram.~- Azért, mert nem festeni való.~- Nem-e? Azt
24 I | festeni...~- De mondom: nem festem.~- Nem sajnálnék
25 I | De mondom: nem festem.~- Nem sajnálnék egy pengő forintot...
26 I | értette, hogy a festés nem adóhivatali megbízás. De
27 I | erdőnek az éjjel színeit nem bírtam elképzelésből megfesteni.~
28 I | de vastag lábú. Persze, nem a lába volt vastag, hanem
29 I | másfél óra.~- Másfél óra? Nem sok. De ha kend nehezli
30 I | járást, fogadhatunk kocsit?~- Nem nehézlem én, tekintetes
31 I | tábori szék, ez az állvány. Nem lesz nehéz?~Az öreg megbecsülte
32 I | Szép a tél, szép, dehát nem ezért jöttem. Csak tetszett.~
33 I | tarlókon vezetett. S mintha nem is az erdőnek tartana...~
34 I | nyomdokaiban. A lépésünk nem egyezett ugyan hajszálig,
35 I | szüretkor múltam hetven.~- Nem véltem annyinak.~- Pedig
36 I | tar.~- Lehet. Én bizony nem fösteném. Van annál szebb
37 I | kellett néznem. S még csak nem is egymértékű nyomok; egyik
38 I | két ujjnyival is. Eleinte nem is ügyeltem rá, de már mikor
39 I | tegnapelőtt esett.~S rám nézett:~- Nem tetszik-e megnézni azt a
40 I | Nepomuki szobrot bizonyára nem adnának oda a milói Vénuszért.~
41 I | No mindig bántam, hogy le nem festettem.~S hátha ez is
42 I | T~betűt.~- Talán csak nem az a köröszt, Andorás bátyám...~
43 I | Andorás azonban csak állott:~- Nem tetszik?~- Nem sokat ér.
44 I | állott:~- Nem tetszik?~- Nem sokat ér. Jobb szeretnék
45 I | Andorásnak elmeredt a szeme:~- Nem sokat ér?~- Nem festeni
46 I | szeme:~- Nem sokat ér?~- Nem festeni való.~Andorás még
47 I | és a keresztre bámult.~- Nem festeni való? - morogta
48 I | morogta megbotránkozva.~- Nem, nem Andorás bátyám. Egy
49 I | morogta megbotránkozva.~- Nem, nem Andorás bátyám. Egy üres
50 I | sík, s rajta egy fekete T. Nem, ez nem mond semmit.~- Fekete
51 I | rajta egy fekete T. Nem, ez nem mond semmit.~- Fekete té?~-
52 I | elkomolyultan -, én már nem megyek tovább.~- Csak nem
53 I | nem megyek tovább.~- Csak nem hagy tán itten?~- Bizony
54 I | már rakta is le a hóba.~Nem értettem, hogy miért haragszik
55 I | miért haragszik rám?~Csak nem fogok tán az ő kedvéért
56 I | könnyebben haladhatunk.~Nem tudom, hogy a papra való
57 I | és bosszankodtam. Dehát nem szólhatok neki, mert csakugyan
58 I | hatott mindig. Csak épp ott nem szerettem, hogy álldogálnom
59 I | Megöltek itt valakit, ugye-e?~- Nem öltek itt senkit.~- Hát
60 I | Csata? Lehet. Ámbátor nem járt erre se rác, se német,
61 I | rác, se német, se muszka. Nem volt itt semmi. Egy verem
62 I | farkasok is járnak erre?~- Nem, most mán nem. De akkoriba,
63 I | járnak erre?~- Nem, most mán nem. De akkoriba, mikor ez is
64 I | tizenöt esztendősnél.~Ott már nem volt út, vagy ha volt is,
65 I | annyira fáradt voltam, hogy nem is kérdeztem, min tűnődik?
66 I | Mer látom, hogy hordták. Nem is régen.~Továbbindult.
67 I | A mi falunk.~- Közelebb nem találunk valami házat, ahol
68 I | akarja, találhatunk.~- Hát nem bizonyos?~Az öreg gondolkodott:~-
69 I | kocsmát ökörcímerrel. De nem volt akkor kedvem, hogy
70 I | kaphatunk-e valamit ebédre?~- Hát nem igen, ha csak kávét nem.~
71 I | nem igen, ha csak kávét nem.~Kávét még sohase ebédeltem,
72 I | nincs más...~- Bizony mást nem adhatok.~- Hát akkor kávét
73 I | Andorás bátyám.~Más vendég nem volt az ivóban, csak mi
74 I | csinálhatok.~- Ejnye, hát miért nem mondta előbb? Csináljon
75 I | tojást héjában.~- Lehet. De nem tetszene-e szalámit enni?~-
76 I | romlott volt.~- No, ez nem embernek való. Ezt ezen
77 I | tekintetes uram, vissza nem küldjük.~Megette azt is
78 I | Vörös ökörben, ha pedig nem akarja, nem ebédelünk. Lám:
79 I | ökörben, ha pedig nem akarja, nem ebédelünk. Lám: kendnek
80 I | Lám: kendnek akarta, nekem nem akarta. Igyék kend. Hozzon
81 I | tekintetes uram.~- Tréfál kend?~- Nem én.~- Olyan iskola nincs.~-
82 I | én iskolám. Írni-olvasni nem tanultam benne, csak számolni,
83 I | Azér mondom én mindig, ha nem úgy fordul a sor, ahogy
84 I | Andorás bátyám. De csak nem hiszi tán kend, hogy a jó
85 I | hosszat egyéb gondolattal nem foglalkozott ott a hófellegek
86 I | megütődve az öreg -, hát nem is úgy gondolom. Mer a világ
87 I | Igyék, Andorás bátyám. Én nem iszok: nekem savanyú. De
88 I | nézz be hozzám egy szóra.~Nem ez a mostani papunk, hanem
89 I | fogadd el - aszongya -, mer nem az én pénzem e; beleszámítódik
90 I | csak az orvossága. Oszt nem is használt az orvosság,
91 I | úgy gyalogosan.~Kulacsot nem vittem magammal, mert mondok,
92 I | barátkoztunk össze, mert nem falunkbeli volt. Csakhogy
93 I | ember is, tekintetes uram. Nem ügyel az angyal rángatására,
94 I | a létániára? De mondok, nem megyek el mégse, mer akkor
95 I | mégse, mer akkor a komámmal nem találkozhatok.~Pedig hát
96 I | ő. A szentolvasó soha le nem vált a kezéről, és pénteken
97 I | kezéről, és pénteken meg nem ette volna a szalonnát egy
98 I | mondok: felnézek hozzád, nem ettek-e meg a rigók!~Hát
99 I | Hát aztán minek a? Hiszen nem beteg kend.~- Hát csak.
100 I | lehet a - mondok.~- Te talán nem hiszed? Van minálunk egy
101 I | kis üvegszembe?~- Am mind nem csuda - feleli -, mer az
102 I | forintom volna, hát bíz én nem csudalátásra vesztegetném.~-
103 I | apját is elviheti. De ha te nem vágyakozol oda...~- Vágyakozok
104 I | jég a szőlőt.~- Ősszel mán nem veri el.~- Elverheti ősszel
105 I | aztán aszongya:~- No, erre nem iszunk vizet, hanem iszunk
106 I | aranyos cédula.~- Ilyet még nem ittak kendtek - mondja a
107 I | aszongya a koma -, én nem iszok belüle, mert nem igaz
108 I | én nem iszok belüle, mert nem igaz úton került ez tehozzád.~
109 I | kocsis. - Ha lopta valaki, nem én loptam. Hanem aki lopta,
110 I | bárók, hercegek isznak.~- Nem - aszongya a koma -, csak
111 I | aszongya végtére a koma -, hát nem rontom kedvedet, megkóstolom.~
112 I | hát ilyet még csakugyan nem ittam. Mi ez?~- Jamajka -
113 I | Olyan vót az a vasláda. De nem is láda az, hanem inkább
114 I | bizonyosan pénzt tart a zsidó.~- Nem is mogyorót - mondok én
115 I | mán annyi a pénze, hogy nem fér a bugyellárisába!~-
116 I | csóválta a fejét, mert a zsidót nem állhatta.~- Hogy az Isten
117 I | rabolgatott imitt-amott. Ölni nem ölt meg senkit, csak betoppant
118 I | vasfisonyért bévülről is. Nohát nem hiába, hogy olyan veszett
119 I | mondta ezt nekem először, de nem hittem, ameddig magam is
120 I | hittem, ameddig magam is nem láttam. Bár elvesztené egyszer.~-
121 I | szerzi azt a sok pénzt.~Nem tetszett nekem ez a beszélgetés.
122 I | Nekem is van ám eszem. Mert nem vennék én se házat, se szőlőt.~-
123 I | Bécsbe lógeroztunk akkor. Hát nem is volt Bécsbe aznap olyan
124 I | Úgy elszédültünk, hogy nem találtunk ki az ajtón. De
125 I | táncolt, mert ott másképpen nem táncolnak. Mink nem tudtunk
126 I | másképpen nem táncolnak. Mink nem tudtunk németül, de azér
127 I | Magyar táncot nekünk!~De nem tudott a banda magyar táncot,
128 I | Egy-két némettől még nem ijedünk meg!~Hát nem is
129 I | még nem ijedünk meg!~Hát nem is ijedtünk meg. A bagnétot
130 I | udvaron!~Tovább mán aztán nem tudom, hogy vót. Csak azt
131 I | lássák, annál szebb napom nem vót soha életemben.~- No -
132 I | nálunk is látták, de nálunk nem okozott kárt, csak az uraság
133 I | gondolna. A zsidót meg csak nem sajnálod tán. Azt vesszük
134 I | ha hörcsöklyukat tanálsz, nem ásod-e ki a gabonáját? Nem
135 I | nem ásod-e ki a gabonáját? Nem veszed-e el tőle? Nem takarítod-e
136 I | gabonáját? Nem veszed-e el tőle? Nem takarítod-e be magadnak?
137 I | gabonádbúl talán egy szem nem sok, annyi sincs belőle,
138 I | efféle.~- Hát - aszongya -, nem istenes cselekedet?~- De -
139 I | felzörgeted éjjel. Téged nem ösmer, hát téged nem is
140 I | Téged nem ösmer, hát téged nem is keres senki. Mink meg
141 I | Csak éppen, hogy a zsidó nem nevet. Ámbátor hát éntülem
142 I | hogy ne beszéljen, mikor nem köll. Meg is köti, hogy
143 I | szaladjon, mert hidegbe nem egészséges a. Nem lesz ott
144 I | hidegbe nem egészséges a. Nem lesz ott egy mukkanás se.~-
145 I | a lurdesi csudáknál is. Nem jár az erre.~- Hát mondjuk,
146 I | amit a koma mond, hogy nem a pénzér vennék el a pénzt.
147 I | Aki kompérnak született, nem nevelődhetik dinnyévé!~-
148 I | nevelődhetik dinnyévé!~- De nem kompérnak született ám e!~-
149 I | éjjel megyek át hozzá, vagy nem is hozzá, hanem egyenesen
150 I | be! - mondja a zsidó.~- Nem aggya az ember - feleli
151 I | erányában, hanem hogy mondok, nem lenne illő, hogy cseréppélpával
152 I | csizmámat.~- A kánya egye meg, nem jó jel!~Aztán az álmom is
153 I | hát látom, hogy senki más nem hordja, csak én magam. Aztán,
154 I | volna. No a kiskutyafáját! Nem jó jel! Mert a ganaj nem
155 I | Nem jó jel! Mert a ganaj nem jelenthet egyebet, csak
156 I | vissza is! Mert kocsin nem mehettem; a falu mind azt
157 I | én aznap. Semmi egyebet nem láttam, csak a százasokat,
158 I | Mer tetszik tudni: télen nem délben ebédelünk, hanem
159 I | mindennap tízet, míg csak el nem fogy.~- Hát aztán milyenek
160 I | körösztény voltam, soha misét el nem mulasztottam, böjtöt meg
161 I | mulasztottam, böjtöt meg nem szegtem. Reggel, délben,
162 I | maga-védelmére üthet-vághat ki-ki, az nem bűn. Mert ha bűn vóna, akkor
163 I | háborúban való öldöklés is azért nem bűne a katonának, mert ha
164 I | a katonának, mert ha meg nem öli az ellenséget, az ellenség
165 I | A magunk védelme ezért nem bűn.~Nohát én is védekezek,
166 I | semmi más rossz gondolattal nem élesítettem én azt.~Az ajtó-závárt
167 I | závárt. De az ajtót mán nem bírta a kezem, úgy elnehezedett.
168 I | Istenem! Te tudod, hogy nem gonoszságra indulok, hanem
169 I | tekintetre hátra is tekintett, de nem nézett úgy az orcámra soha.~
170 I | Egyszercsak azt érzem, mintha nem a magam lábán járnék.~Megállok.~
171 I | Megállok.~Mi e? Em mán nem képzelődés; valósággal mintha
172 I | belsőmet az a néma árnyék, hogy nem mertem átlépni. Letértem
173 I | enyhedt a szél csakhamar. Nem tolt visszafelé mán többé
174 I | erdei útra.~Ott a fák alatt nem volt annyi hó, csak épp
175 I | ezrest is adnak? Ezres nekem nem kell. Visszaadom: nem kell.
176 I | nekem nem kell. Visszaadom: nem kell. Mert ha ezrest váltanék,
177 I | apraját nekem, koma! Ha mind nem lehet apró, százas legyen
178 I | selyemkendőt, szépet. Vagy ződet? Nem, ződ nem való vénasszonynak.
179 I | szépet. Vagy ződet? Nem, ződ nem való vénasszonynak. Mert
180 I | ágaskodott, beszorult. No nem, véltem, hogy annak is olyan
181 I | farkas járna ezen a vidéken, nem mekegne ott az az állat.~
182 I | közel hallatszott, hogy nem lehetett száz lépésnyire
183 I | fák közt. A hold mán akkor nem világoslott, de azért világos
184 I | nevemet kérdezte volna akkor, nem tudtam volna hirtelenibe
185 I | nekem, hogy farkasverem az, nem kút, ahová estem.~Tapogatom
186 I | érje az ütés. Hanem akkor nem tudtam még azt. Nem gondoltam
187 I | akkor nem tudtam még azt. Nem gondoltam én akkor arra.
188 I | kínnal, hogy föligazodjak. Nem bírok, csak térdre.~No rettentő
189 I | benne maradok a verembe: nem bírok kimászni.~Csak lihegek
190 I | megint próbálkozok, hiába, nem juthatok ki.~Mi lesz mán
191 I | messzirül-nézője. A fiambúl nem lesz pap, csak kérges kezű
192 I | adnak. Mér is adnának? Én nem dógoztam érte.~A koma adhatna
193 I | adna, de eltagadja, hogy nem tették meg a nagy cselekedetet,
194 I | azt fogja mondani, hogy ő nem részes benne: lehet, hogy
195 I | kimaradt belüle, - mások vótak. Nem látok én abbúl a pénzből
196 I | asszonyét, mert jobb a patkója, nem csúszik a jégen.~Estefelé
197 I | komámat mindenki ösmerte. Én nem mentem el, csak a feleségem.~
198 I | Avval mentegetődzött, hogy nem volt szándékuk semmi gonoszság,
199 I | dalod a magadé!”~JUDIT:~Nem eszel-e az útra valamit?~
200 I | velem Sztretfördbe vissza nem tér.~JUDIT (DUZZOG):~Londont
201 I | hermelinbe~a fákat, bokrokat, ha nem a köd?~A zuzmarának édesanyja
202 I | fakó.~De hát valld meg: nem is ezért csöpög~a két szemed
203 I | csöpög~a két szemed pillája, nem ezért.~Tamás barátod, -
204 I | Londonod.~JUDIT:~Ördög barátja, nem enyém! No lám:~miket gondolsz
205 I | mint a tiéd.~JUDIT:~De nem és nem atyám!~Csupán mert
206 I | a tiéd.~JUDIT:~De nem és nem atyám!~Csupán mert földink,
207 I | keresztlevelet is cseréltünk volna.~Nem liliom való neked se már~
208 I | főzőkanál.~Node mindegy: ha nem Tamás, hát más.~Zsuzsi nénéd
209 I | mondja.~JUDIT:~Barátjaidat nem sajnálod-e?~SEKSZPÍR (VIDÁMAN):~
210 I | elkevélyedéstől.~JUDIT:~Hogy óvott? Én nem is tudok róla.~SEKSZPÍR (
211 I | Plutarhosz vagy Bokaccsó?~S nem maradt-e a ponyván, ami
212 I | FELVONT SZEMÖLDÖKKEL):~Nem mézet gyűjt a kígyó a ligetben:~
213 I | vitorlást,~pompásat, aminő még nem úszott~angol szemek előtt
214 I | vertem aranyat...~JUDIT:~Nem ellenségid említettem én...~
215 I | nap meleg sugara...~Dehát nem hagynak-e el ők is engem?~
216 I | Vilmos, Isten hozott!~S nem jő-e vélem leghívebb barátom?~
217 I | leghívebb barátom?~Akinek kedve nem fordult soha~a szél fúvása
218 I | lát,~s bú fellegzik, ha nem járhat velem.~Ki oly őszinte,
219 I | Színészeim.” Itt-ott egy fa nem erdő.~Új nemzedék burjánzott
220 I | hordozza fenn,~de bezzeg nem a szent művészetet.~Az angol
221 I | visszáját~mindannak, amire nem született.~(Leül.)~JUDIT:~
222 I | betöltve legyenek.~JUDIT:~Nem baj, atyám, csak világoljanak,~
223 I | színpadon az álmát.~SEKSZPÍR:~Nem az többé. Csak hitvány kópia.~
224 I | szegény:~„De megrútult. Mintha nem is ő volna!”~JUDIT:~A publikumnak
225 I | ha csak dió. A magasat~nem értik a szakállas gyermekek.~
226 I | értik a szakállas gyermekek.~Nem szavakat les a felvont szemöldök,~
227 I | vizeit hordja Nyugat felé,~nem újul-e meg az én lelkem
228 I | kékszemű virágom,~tudom, nem ott a mi viszontlátásunk!~
229 I | lesz, majd ha asztalomnál~nem ül a Gond. És ajtóm küszöbén~
230 I | Gond. És ajtóm küszöbén~nem áll örökké a zord Sürgetés.~
231 I | Óra~éjfélre többé intőn nem mutat.~Mi voltam én itt?
232 I | kísér?~Lehet. A búcsúzásnak nem jelenti~napját, előre semmi
233 I | JUDIT:~A szép költemény nem, nem atyám!~SEKSZPÍR:~Minden,
234 I | JUDIT:~A szép költemény nem, nem atyám!~SEKSZPÍR:~Minden,
235 I | Az Idő óráján a billegőt~nem állítja meg Isten keze se.~
236 I | melyből a kép kihullt...~Hát nem írok. Legfeljebb gondolatban,~
237 I | olyan, mint az árnyék. Nem kell megijedni, nem beteg,
238 I | árnyék. Nem kell megijedni, nem beteg, csak éppen erőtlen.
239 I | volt az első kérdése, hogy nem szokott-e köhögni?~- Hova
240 I | ablakon... Gyerekkora óta nem látta ezt az utat, s most,
241 I | apróságokra gondolt, amik mást nem is érdekelnek, csak akinek
242 I | különös, hogy ezt a nevet nem felejtette el, holott annyi
243 I | ő szeme nagy, és az arca nem hollószerű, csak aféle jóságos
244 I | aggódni fogok, hogy reggel nem tudom elmondani hiba nélkül
245 I | odaszalad kezetcsókolni. Bizony nem szalad az, meg nem is köszön,
246 I | Bizony nem szalad az, meg nem is köszön, hanem egyszer
247 I | gömbölyű képű kis kölyök. Nem lehet több nyolc évesnél.
248 I | Pistának?~Vállat vont.~- Nem tudom.~- Hát az apádat hogy
249 I | hívják.~- Micsoda Imrének?~- Nem tudom.~- Hol van az apád?~
250 I | intett a fejével.~A gróf nem kérdezett többet. A csöndben
251 I | gyepen, a pokróc sarkánál. Nem lévén még akkor más vendég,
252 I | kérdem egyszer tőle.~- Nem vagyok én szomorú.~- Hát
253 I | Föld alatt-e? Elsüllyedt?~- Nem süllyedt az el, oda építették.~-
254 I | nő -, a kastélyról azért nem tudsz te semmit, mert benne
255 I | hogy mi a baja.~- Jaj, azt nem lehet elmondani!~- De mégis!~
256 I | akik azt mondták, hogy nem kell megijedni, csak tisztesfű,
257 I | két kendő földet. A bíró nem is kért tőle egyebet, csak
258 I | állani, megszólítani. De nem mert ám egy se. Az öreg
259 I | mert ám egy se. Az öreg meg nem várakozott, hanem eltűnt.~
260 I | is akadtak a kéményre.~- Nem igaz ez, Domokos.~- Vagy
261 I | Hát, a kéményre ráakadtak, nem mertek tovább ásni, mert
262 I | másikat biztatta.~- De hátha nem kémény volt az?~- Vagy igen,
263 I | abbahagyták a munkát?~- Nem hagyták éppen abba, csakhogy
264 I | oldalt kezdtek ásni. Oldalról nem szakadhat be senki.~- És
265 I | jó messze beástak, de még nem értek bele a kastélyba.
266 I | ölnyire értem feneket.~- És nem bocsátkozott le senki?~-
267 I | Még olyan bátor ember nem született.~Visszajövet elgondolkoztam
268 I | cseléd egy helyen megakadt, nem jutott eszébe, hogy az elátkozott
269 I | azt bizony ma se tudom, nem kérdeztem senkitől.~Hát
270 I | kukorékolta meg a kakas. A kakas nem szólna éjfél előtt a világért
271 I | ember. Ő őrzi a csordát, és nem fél a bikától sem. Azt hiszem,
272 I | ezeket a bőrbeli kincseket. Nem szakadnak el azok soha.
273 I | menyasszony meg a vőlegény, arra nem emlékszik, mert csak lóésszel
274 I | Álom, esős idő.~- De nem álom volt az; olyan fáradt
275 I | veszem észre magamat, hogy nem lehet. Tyű, a kirelájzumát,
276 I | átkozott, és úgy tett, mintha nem is tudna róla. Könyörögtem
277 I | Azt mondta, hogy Baksáné nem boszorkány, és hogy az éretlen
278 I | mégis hitt a papnak. No nem vakon. Vasárnap lesbe állott
279 I | boszorkánynak, mint az ökörnek, ha nem is lehet látni.~Baksáné
280 I | vagy egyenesen, de azt már nem lehetett, mert az asszonyok
281 I | asszonyok közé férfiember be nem ülhet.~A következő héten
282 I | Szerencséje a boszorkánynak, hogy nem találta el. A kutyát találta
283 I | mindenféle tüskével, csak nem szabadulhatott ő a boszor
284 I | cselekedett.~De én már ezekről nem tudok semmit. Csak arra
285 I | talán beteg a gyerek:~- Nem beteg - felelte az ember -,
286 I | beteg - felelte az ember -, nem beteg ez.~- Hát akkor mi
287 I | akkor mi járatban vannak, ha nem beteg?~- Meghalt az édesanyja
288 I | mintha valamit keresne. De nem keresett az semmit, csak
289 I | Azt hittük, megeszi. De nem ette meg. Csak sírt rajta
290 I | később, mikor elmentek, hogy nem hagyott-e valami jeleket
291 I | valami jeleket a porban. De nem láttunk ott egyebet, mint
292 I | Nagy és szép csoda ez. Ha nem volna semmi hit a földön,
293 I | az Isten neve és fogalma nem sugárzott volna soha alá
294 I | mindig, de hitetlen anya, ez nem volt és nem is lesz sohasem.~
295 I | hitetlen anya, ez nem volt és nem is lesz sohasem.~Harmadéve
296 I | művelődött ki. Ha az ispán meg nem halt volna, most is ott
297 I | megkomolyodott, megsoványodott. Nem éltek pedig rosszul. Bathó
298 I | mert nagy betegségekbe nem ártja magát, a közönséges
299 I | Csak éppen hogy gyónni nem gyónt sohase.~Szent Mihály-nap
300 I | ám.~- Jaj, csakhogy nekem nem tetszik, sehogy se tetszik.
301 I | annyira megszoktam itt, hogy nem akarok elmenni.~- De hiszen
302 I | szülőfalud harangja. Hát nem örülsz, ha hallod?~- Aztán
303 I | A kertnek meg jó.~- Én nem akarok kimenni ebből a házból.
304 I | ránézett.~- Én, angyalom, nem hazudok - mondotta egy percnyi
305 I | mutatója tizenkettő felé jár. Nem hazudok.~- Istenem - sóhajtja
306 I | az idő és én reszkettem. Nem akartam vele menni.~- Én
307 I | akartam vele menni.~- Én még nem hallottam, hogy ott kísértet
308 I | csak tovább!~- Az uramnak nem mertem mondani, hogy félek.
309 I | közeledett...~- Képzelődtél.~- Nem. Tisztán hallottam. Jött
310 I | mellettünk a vízben.~- Miért nem imádkoztál?~- Imádkoztam,
311 I | uradat a háztól elijeszteni nem lehet. Katona volt az, nem
312 I | nem lehet. Katona volt az, nem ijed meg semmiféle vízen
313 I | odasusogott neki:~- No lelkem, hát nem is jössz felém? Nem is szólsz
314 I | hát nem is jössz felém? Nem is szólsz az izéről...~-
315 I | csupa osztrákkal. Magyarul nem tudott a kapitány se, pedig
316 I | pályán zsidót találok, de nem zsidó volt; szőke, kékszemű
317 I | magyarul szólítottam. A nevemet nem hallotta sohase, aminek
318 I | felelte mosolyogva, - nem dohányzom.~S a szivarra
319 I | különben igazi havanna, nem afféle tonkababbal pácolt.
320 I | lehelet van rajta, amit nem lehet hamisítani. Aki sok
321 I | brémaitól.~- Dehiszen ön nem dohányos, hát honnan ért
322 I | volt, amiért abbahagyta.~- Nem. Önként mondottam le.~-
323 I | Mégis, egészségi okokból.~- Nem. Nekem nem ártott a legerősebb
324 I | egészségi okokból.~- Nem. Nekem nem ártott a legerősebb szivar
325 I | Hogy miért lettem hajóssá? nem tudom. Budán születtem,
326 I | tudom. Budán születtem, és nem olyan környezetben, amely
327 I | fogva ez volt a vágyam. Én nem játszottam mással, csak
328 I | gondolkozásuk. A gondolkozásuk nem fordult meg, hát én fordultam
329 I | a zsebemben.~Ott persze nem a tengerészeti iskolába
330 I | kerültem, mert hiszen csavargót nem vesznek föl oda, hanem csak
331 I | az arcomon.~Ön bizonyára nem tudja, micsoda súlya van
332 I | dühöng.~Mert a tengerész nem húzódhatik el a vihar elől.
333 I | mondta, hogy ilyen vihart még nem ért. Káromkodott és ordítozott,
334 I | ordítom neki -, vigyázz!~Nem tudom, hallotta-e a szavamat.
335 I | odanéztem, ahol a kadét állott. Nem volt ott. A hajó korlátját
336 I | elsöpörte.~A kadét eltűnt.~De nem beszélgettünk róla. Viharok
337 I | bőszültebben dühöngött. Már nem volt kormánylapát, már nem
338 I | nem volt kormánylapát, már nem volt hajókerék. A kisebb
339 I | állott és ingott.~Már akkor nem dolgoztunk. Lehúzódtunk
340 I | szanaszéjjel. Két napja nem ettünk, nem aludtunk. A
341 I | szanaszéjjel. Két napja nem ettünk, nem aludtunk. A hajónk összetörten,
342 I | évszázadokig, míg az állatok szét nem rágják. Aztán haza gondoltam,
343 I | vagyok uram, de a vallásosság nem volt mindennapi kenyerem.
344 I | mindennapi kenyerem. Az ember nem foglalkozik fiatal korában
345 I | lelki ügyekkel. A vallásról nem lehet tudni, mi igaz benne,
346 I | tudni, mi igaz benne, mi nem igaz. Ha a papok pakfonórát
347 I | hinne az ember. Hát mondom, nem foglalkoztam a vallásommal,
348 I | mindenki térdre ereszkedett.~- Nem megyek többé kocsmába! -
349 I | akit el akart venni.~Én nem voltam ivós és nem volt
350 I | venni.~Én nem voltam ivós és nem volt vagyonom, se szeretőm,
351 I | elvontatta egy másik.~Azóta nem dohányoztam.~ ~
352 I | Végigment a fasoron. Köszönést nem fogadott; ő se köszönt.
353 I | fogadott; ő se köszönt. Nem beszélt soha senkivel, még
354 I | arra a leányra. És mondja, nem különös az, hogy a zsidó
355 I | Tavaly is láttam.~- Remélem, nem mond el nekem valami borzalmas
356 I | alispán elmosolyodott:~- Nem. Az élet nem úgy szerkeszt,
357 I | elmosolyodott:~- Nem. Az élet nem úgy szerkeszt, mint Kotzebue.
358 I | a leány. A fiatalembert nem ismertem. Később mondták
359 I | furcsa volt nekem, hogy nem a saját házuk előtt ül,
360 I | is rájok néztem. Köszönni nem köszöntem nekik, mert hiszen
361 I | köszöntem nekik, mert hiszen nem ismerőseim, de a leányt
362 I | Éreztem, hogy ők ketten nem a gabona áráról beszélgetnek.
363 I | holló száll át.~Aztán többet nem láttam őket. Visszakerültem
364 I | volna többet is tudni, de nem volt több róla a levélben.
365 I | Hát a keresztény ember nem megyen-e el, hacsak egyszer
366 I | imádkozást.~Minderről otthon nem tudtak semmit. A két-öreg
367 I | tudtak semmit. A két-öreg nem járt társaságba, se hozzájok
368 I | társaságba, se hozzájok nem járt senki. A betegek meg,
369 I | akikhez a doktor járt, nem beszélgettek, csak a betegségükről.
370 I | betegségükről. Hát a két öreg nem is sejtette, micsoda lelki
371 I | volt ebéden. Gizellának nem tűnt föl, hogy a sógor melegebben
372 I | szokta. Azt gondolta, régen nem látták egymást, és a sógor
373 I | ő is kirakodott.~- Nekem nem kell! Nem kell!~Az anya
374 I | kirakodott.~- Nekem nem kell! Nem kell!~Az anya kérdőjelekké
375 I | életét kell megvédenie.~- Nem szeretem a zsidókat - mondotta
376 I | ilyet, ami manapság már nem is olyan képtelenség, mióta
377 I | végre is azt mondta:~- Én nem bánom, ha megbolondultál,
378 I | apáddal ebben az ügyben nem beszélek. Ha főzted, tálald
379 I | nézett az az emberre, hogy nem is pillantott.~A beteg aztán,
380 I | tőle.~A családjával azonban nem ezen a pogány nyelven beszélt
381 I | gyertya ég náluk. Egyébiránt nem volt az arcuk Laudon-utcai.~
382 I | arcuk Laudon-utcai.~Nálunk nem laknak afféle zsidók. Minálunk
383 I | mondogatják: Úgy éljek! és hogy: Nem létezik!~A leány napokig,
384 I | összesöpörte a kártyát és nem beszélt többet. Úgy ment,
385 I | vigye a postára. Egyebet nem beszélt.~Az anyja persze
386 I | volna is, apád soha meg nem engedné, hogy elhagyd a
387 I | elhagyd a vallásodat.~A leány nem felelt semmit.~Este az anya
388 I | fa mandulástól.~És többet nem beszélt.~Reggel, mikor föl
389 I | ágyában.~A többit aztán nem hallottam, de láttam már
390 I | azaz hogy nézte volna; de nem látott semmit se belőle;
391 I | pár nagysarkú cipőt lógat.~Nem is a házak előtt halad,
392 I | Etel? Elküldtek?~A leány nem felel, csak a könnye szaporodik
393 I | borultan. Sem az anyjának nem felel, se másnak. Unja is
394 I | boldogan:~- Apámhoz, gyönyörűm!~Nem illet ez a szó. De a finom,
395 I | felelhetett.~Az asszony nem értette a választ. De tetszett
396 I | négyláncos földű. Máshová ugyan nem bocsátotta volna szolgálatba
397 I | egyszer ült másfél esztendőt, nem számos. Kocsma erányában
398 I | történt ővele efféle, s nem került az ügy törvényszék
399 I | kissé hörcsög is Lukács, nem rosszcsont. Sőt éppen azért
400 I | kellemetlenségei is, mert nem tűrte, ha valaki rendetlenkedett.~-
401 I | Lukács rendet szabott. Nem kellett volna annyira, dehát
402 I | igaz!~Mikor elítélték is, nem föllebezett.~- Tudom én,
403 I | a kastélyban Etelkának! Nem kellett dolgoznia semmit.
404 I | mikor Etel hazalátogatott, nem győzte elbeszélni a sok
405 I | azért olyan szép. Hogy nem dolgozik semmit, csak hol
406 I | herbateát isznak, pedig nem betegek.~Soódy nagyságos
407 I | nagyságú nehéz vasgombócot, de nem is egyet, hanem kettőt,
408 I | adják a móríngot. Mennyit? Nem mondták. De zsákkal áll
409 I | Megverték? - kérdezi sötéten.~- Nem, azt nem gondolom. Ámbátor
410 I | kérdezi sötéten.~- Nem, azt nem gondolom. Ámbátor hogy semmit
411 I | korpás zsákon és sírdogál. Nem felel a legénynek se.~-
412 I | A leány a fejét rázza:~- Nem. Csak pofon ütöttek.~- Kicsoda?~-
413 I | Végre megszólal.~- Loptál?~- Nem.~- Kárt tettél?~- Nem.~A
414 I | Nem.~- Kárt tettél?~- Nem.~A legény elgondolkodik
415 I | Feleseltél az asszonnyal?~- Nem.~És újra sír a leány keservesen.~-
416 I | Odahajtotta a fejét a párnára.~De nem aludt el. Egyre fülelt.
417 I | A negyedórák is.~- Már nem jönnek haza - gondolta Etel
418 I | ágyának érzett ágyba.~S nem hallotta többé mennyit ver
419 I | Hogy elküldtek, azér nem szólok - mondja szinte lángot
420 I | el is küldhettek. Azér nem szólok. De hogy pofon ütöttek...~
421 I | igen tiszta volt az ég, nem hagyta abba. Csak azért
422 I | falubeliek rájárnak, ha nem őrködik a kertész. Persze
423 I | Hátborzasztó hangok. Mintha nem is emberi szájból törnének
424 I | botját... De már az ember nem látszik. Csak a víz tajtékzik,
425 I | szünetlenül. Két lépésnyire nem látni.~És a sötét havazásban
426 I | ragyog a magasban.~Tehát nem káprázat. A kereszt ott
427 I | szabadult ki a kórházból, és nem volt hol meghálnia. Zord
428 I | kápolnából.~Hová ment? Hol hált? Nem tudni. Csak annyi bizonyos,
429 I | templomot, de abba papot nem bocsátott be. Ráíratta nagybetűvel:
430 I | az, akinek ágy már éppen nem jutott.~A két nagy teremhez
431 I | éjjel-nappal melegítették.~Zár nem volt az ajtókon, sem a kapun.
432 I | rakatott ki. De persze soká nem maradtak, mert bizony a
433 I | fehérneműt kellett vennie, s nem ihatott napokig. Olyankor
434 I | mert se haját se szakálát nem nyíratta, mióta beköltözött
435 I | ébren éri meg az újévet, nem hal meg abban.~Már éjfél
436 I | a fa? - kiáltja neki. Ha nem hoztál, ne melegedj!~- Fizetem -
437 I | félre van gombolva.~- Mér nem megy a fogadóba? - kérdezte
438 I | csengetést helyettesítette:~- Nem - felelte ijedten a jövevény -,
439 I | felelte ijedten a jövevény -, nem vagyok zsidó.~De ahogy így
440 I | Zsidó! Ki kell lökni!~- De nem! - rebegte a jövevény.~S
441 I | Pondróné. - Addig senki be nem léphet.~A mészáros fölkelt.
442 I | minutumra, a szemek még csak nem is pillantottak.~Az ember
443 I | kiáltotta az. - De ki nem ölt volna? Ki? A feleségem...~
444 I | vonaglott át.~- A feleségem...~Nem bírta tovább mondani.~A
445 I | De azér ihatsz.~- Míg fel nem akasztanak - toldotta a
446 I | jelentek meg. Letörölte.~- Nem őt siratom, nem - mondotta
447 I | Letörölte.~- Nem őt siratom, nem - mondotta nehéz lélekzettel. -
448 I | mondotta nehéz lélekzettel. - Nem őt. Magamat. És én azt gondoltam...~
449 I | csoportjából való volna.~Én valóban nem a Jézus egyházában születtem,
450 I | vén asszonyához fordult:~- Nem drága - mondta magyarul -,
451 I | Magyar nő volt mind a kettő. Nem is sejtették, hogy valaki
452 I | olyan asszony volt vele, aki nem tudott magyarul. És én a
453 I | vagyok, és ott bennünket nem ismer senki.~A dsinek napja
454 I | az. Az én jámbor fejemben nem termett azelőtt soha efféle
455 I | mosolygás az arcán... Ő nem úgy mosolygott, mint más
456 I | asszony is.~Óh, de soha nem véltem, hogy az én jóatyámat
457 I | együtt, és a rózsáskertből nem hiányzott más, csak egy
458 I | megbukott. Mert egyéb érdekesség nem volt benne, és adósságokért
459 I | az én kertemből való. De nem gondoltam vele semmit. Nálunk
460 I | volt a kabátján, noha aznap nem járt nálunk.~- Érdekes -
461 I | volt nekem a vigyorgása, de nem gondoltam semmit.~Azokban
462 I | a feleségem ágyára, hogy nem ébredt-e fel?~Ámulva látom,
463 I | látom, hogy az ágy üres.~De nem gondoltam arra se semmit.~
464 I | A kertben. Megnézem: nem ólálkodnak-e rablók az udvaron?
465 I | békítgettem. - Hiszen én nem is sejtettem, hogy künn
466 I | Ne mondd bizony senkinek. Nem azért tettem, hogy elmondd,
467 I | most-nyáron. Az orvos már akkor nem járt hozzánk. A feleségem
468 I | egyszer nálunk vacsorán, s nem is régen. De akkor az a
469 I | előtte:~- Bocsásson meg, de nem tudom, hogy lehetett...~-
470 I | mondotta jóakarattal -, nem csodálkoztam én, hiszen
471 I | Ej, hogy előbb eszembe nem jutott. No, elmegyünk mink
472 I | homloka, az arcán a rég nem látott rózsaszín jelent
473 I | lábán is lakkcipő. Én magam nem értem rá, hogy átöltözzek.
474 I | példabeszéd - mondom: - Nem tudja a bambusz, mikor tapod
475 I | skatulyából.~Különös volt, de nem gondoltam vele. Talán a
476 I | a hosszúlábúak szokták?~Nem gondoltam vele. Inkább az
477 I | foglalkoztatta az elmémet, hogy nem aluszok-e el megint? Fáradt
478 I | a meleg kissé kábított. Nem is igen ettem. Csak vigyáztam,
479 I | nedvességét! S hogy mért nem papucsban ment ki! Megértettem
480 I | végzetes! De hogy mi? Még nem tudtam.~A dugó pukkant,
481 I | Hallgattam. De olyannyira nem volt az eszem a cselekvésen,
482 I | szólt rám az asszony. - Nem értem! Milyen bamba vagy
483 I | vidáman az orvos. - Ezt nem hagyjuk, ezt a finom bort.~
484 I | asszony megrázza a fejét.~- Nem értem - mondja mosolyogva -,
485 I | volt-e vagy ismeretlen? Nem tudom. Beszélt velem néhány
486 I | néhány szót. Feleltem is. Nem tudom mit. Aztán kezet szorítottunk,
487 I | parasztot találtam ott.~Nem ismerősök voltak.~Láttam,
488 I | szándékomban, hogy megölöm. Én nem öldöklésre hívtam őt meg,
489 I | ránehezült a szívemre. Hiszen nem volt akkor egy ép gondolatom,
490 I | ép gondolatom, egyáltalán nem volt semmi gondolatom. Megbutultam,
491 I | bennem a tigris, amelyről nem is tudtam, hogy lakik bennem.
492 I | hogy lakik bennem. S mintha nem is én cselekedtem volna,
493 I | a törökföldön a házasság nem lelki kötelék. Az asszonyt
494 I | lelki kötelék. Az asszonyt nem én szakítottam el az urától.
495 I | bűnhődnöm kell, bűnhődnöm. Nem szabad lett volna vonatra
496 I | beszélgettek és pipáztak mellettem. Nem hallgattam rájok. Olyan
497 I | vinne, mintha soha többé ki nem szállhatnék.~Az egyik állomáson
498 I | De ahogy a kőszobor meg nem bírja mozdítani a lábát,
499 I | ölt?~Mért?~Hát ki az, aki nem öl, ha elveszik tőle a gyermekét,
500 I | hátam mögött.~Ha a vonat nem Pestnek vinne, három óra
1-500 | 501-1000 | 1001-1069 |