Part

 1  I |        kebelébe.~- Hát gyerünk - mondom -, nézzünk szét a falun
 2  I |         tetszene festeni...~- De mondom: nem festem.~- Nem sajnálnék
 3  I |      festeni?~- Andorás bátyám - mondom neki -, ne bolondozzon kend.
 4  I |   várakozóan.~- Hozzon bort is - mondom -, milyen bora van?~- Van
 5  I | mégiscsak zabolán hordozza. Azér mondom én mindig, ha nem úgy fordul
 6  I |   mellett az ördög is.~Pedig hát mondom, igen becsületes ember volt,
 7  I |          aszongya:~- Hol jártál?~Mondom, hogy pénzt vittem az öspörösnek.~-
 8  I |        az öspörösnek.~- Mennyit?~Mondom.~- No - aszongya -, ha nekem
 9  I |              Lúdbörzött a hátam.~Mondom a feleségemnek:~- Hallod-e
10  I |   leghólyagosabb a tenyerük.~Hát mondom: ítéletnapi vihar zúdult
11  I |       többet hinne az ember. Hát mondom, nem foglalkoztam a vallásommal,
12  I |   viharban a megmentésünkre.~Hát mondom, mindenki térdre ereszkedett.~-
13  I |      nála beszélgetni.~Én, amint mondom, akkor még diák voltam,
14  I |         járt nálunk.~- Érdekes - mondom félvállról Gambának -, hogy
15  I |          egy török példabeszéd - mondom: - Nem tudja a bambusz,
16  I |   rózsáskert.~- Nohát én meg azt mondom: Nyíljon a sír! Gazember!~
17  I |         Valaki az árokba esett - mondom neki.~- Gábor - feleli elmosolyodva.~-
18  I |       Nem. Azzal nem.~- De ha én mondom. Úgy fogod látni, ahogy
19  I |         is láthatnám.~- De ha én mondom.~- Hiába. Az olyan magasságos
20  I |     szert, meg se próbálom.~- De mondom, a valóságot látod.~- Valóságot
21  I |      vagyunk az időben, s én azt mondom neked: van olyan szerem,
22  I |         dohányt.~- Jer Osszián - mondom Arany Jánossal. Nagy ámulatomra
23  I |      fejét rázta:~- Becsületemre mondom neked, hogy nem okoz fejfájást.
24  I |        szelíd-komolyan:~- Bizony mondom neked, az emberi lelkeket
25  I |         Komoly és méltóságos. De mondom, csak olyan, mint egy széllengette
26  I |          Olyankor én is csak azt mondom:~- Sári!~S ha bővebben szól
27  I |  bemutatkozom egy idegennek, azt mondom:~- Keszeg. „~---------------~„
28  I |          a szeméből.~- Erzsike - mondom neki csendeskén, mikor magunkra
29 II |        nem tette kétségessé.~Hát mondom, amint így behunyt szemekkel
30 II |    harangozót megpillantják.~Hát mondom, ez a Tisza jött velünk.~
31 II |         ő hangja pedig álomzene.~Mondom, akkor gyermekek voltunk.~
32 III|          s az öreg dúdolta.)~Nem mondom, hogy éppen így, de ahol
33 III|         való és régi jó cimbora. Mondom, ülnek. De nem beszélgetnek,