Part

 1  I|          és valami titkos célzatú. Alig ült neki a festő, híre fut
 2  I|          ködmenes ember lépett be, alig negyedóra múlva. Kis ember,
 3  I|     közeledésünkre, és a hó fölött alig néhány méternyire emelkedve
 4  I|           közé.~- Itt volnánk mán, alig egy varjúszállásra. De a
 5  I|        Morgadozott. Hát csakugyan, alig lépünk ötvenet, előfeketélik
 6  I|             Szűk?~- Megfordulni is alig bírtam benne, tekintetes
 7  I|   istállóba, hát szakad a hó, hogy alig látok. Tyű, micsoda nehéz
 8  I|      Csakis azok lehettek.~De csak alig lehelhettem a szót.~Másnap
 9  I|      bezzeg gyorsan jár az óra is:~alig kelt föl a nap, megint leszáll.~
10  I|           lám: mi derék férj lett!~Alig várom, hogy kis unokám lássam...~(
11  I|          helyett találok rózsafát.~Alig várom, hogy kisunokám lássam,~
12  I|     fellengős, kongó jambusok.~Óh, alig várom, hogy a kis angyalt
13  I|         szónál többet egyfolytában alig mondott. Kérdésekkel kellett
14  I|         fáradt voltam reggel, hogy alig bírtam feltápászkodni.~-
15  I|        lecsördült a jég. A csordát alig lehetett összefogni és behajtani
16  I|          ugyan a lelkemre beszélt! Alig is vártam, hogy kívül kerüljek
17  I|         meregetve lépdegél feléje. Alig a hatodik lépésénél elvesz
18  I|          új orvoshoz.~Fiatalember, alig huszonnyolc éves, afféle
19  I|           kő, ahol sovány gyökerei alig bírnak meg­tartózkodni;
20  I| tartózkodni; ahol sápadt kis teste alig találhat táplálékot; ahol
21  I|         előtt nem lehet elmondani.~Alig is várta, hogy magukra maradjanak.
22  I|          Nem értesz? Hát az imént, alig hogy megcsókoltalak, sohase
23  I|         ajtó helyett a sifonérnak. Alig bírt kitámolyogni a szobából.~
24  I|         eszes ember! - gondolta. S alig mert szólani:~- Hány húga
25  I|       váláhogy?~- Ilyen csizmában? Alig.~Ezt mondva, fölemelte a
26  I|            az étel elkészítésén, s alig egy negyedóra múlva már
27 II|     melléje térdelve.~Az ember már alig lélegzett. Az ajka száraz
28 II|          arca, mint a sárga viasz. Alig hallhatóan susogta:~- Szomjazom.~
29 II|          az elmém!~A bűvészben már alig volt élet. Aszott, halvány
30 II|          Dunán által a hídon.~Csak alig egy hete, hogy fekszik a
31 II|            hogy a hajnali kürtszót alig hallja már a fejedelem, -
32 II|    mutatott a falra. S kékülő ajka alig hallhatóan rebegte:~- A
33 II|         zsivány, tolvaj nép lakik; alig múlik el hét, hogy valamely