Part
1 I | a vihar, amely kivetette őt a vizek világából. Az a
2 I | ellenséget, az ellenség öli meg őt, aztán a feleségét, gyermekeit,
3 I | virágcserép, mely eltörött,~míg őt magát angyalkéz vette fel,~
4 I | anyja arra kéri, hogy várja őt reggel az állomáson, és
5 I | makroncás kékpej, amely őt annyiszor ragadta szélvészként
6 I | zsidót csúfol a gyerek. Hát őt csúfolja.~No megállj - mondja
7 I | nép eltakarodott, megkérte őt, hogy ne zárja be még a
8 I | jelentek meg. Letörölte.~- Nem őt siratom, nem - mondotta
9 I | nehéz lélekzettel. - Nem őt. Magamat. És én azt gondoltam...~
10 I | Én nem öldöklésre hívtam őt meg, hanem vacsorára. Még
11 I | A fejemet ráztam.~- Nem, őt nem láthatom. Pedig sokszor
12 I | Honnan tudja? Nem láttam őt akkor az úton.~Az ember
13 I | beszéli-e mindenki, ami őt magát érdekli? A valóság
14 I | megszínesült kissé. Kezdte már őt is érdekelni az üveges ifjú.~-
15 I | magának mindegy, vegye el őt! Nekem ön nem volt mindegy.~
16 I | tanító is csak nézte-nézte őt félszemmel, mint a lúd az
17 I | vele ment volna. S nem is őt kellett volna kiűzni.~A
18 I | kisinas. Az is meg fogja őt siratni. Mert ha megszidogatta
19 II | koronát nyomna a fejére, őt az se tenné büszkévé.~Az
20 II | hogy újra megkísértheted őt? A te időd elmúlt. A te
21 II | El kellett volna hagynom őt, mint ezt ni! (Eldobja.)~
22 II | annyiszor mámorossá tett. Őt érzem magam mellett, ha
23 II | suttogtak, én bókokkal halmoztam őt el, és ő olyan kedvesen
24 II | hogy engem ifiúrnak hívtak, őt pedig kisasszonynak; neki
25 II | átéltem, s ha úgy találom is őt, félénk tűnődéssel kérdezem:
26 II | osztottak szeretőt. Nekem őt osztották, pedig én még
27 II | osztották, pedig én még őt akkor nem is ismertem.~Utoljára
28 II | enyémhez ért, én megcsókoltam őt, és ő visszacsókolt engem.
29 II | Balatonnál, de nem találtam őt. Elvesztettem, s reszkető
30 III| rendeltetésük tanítónak nyakán ülni, őt sarkantyúzni, és tetteire
31 III| Anyádat várod?~~~~- Igen.~~~~- Őt.~~~~~~Az állatkertbe mentek?~~~~-
|