Part

 1  I|       ernyőt és állványkát. A jobb kezét bedugja a kebelébe.~- Hát
 2  I|           egy katica-bogár. A gróf kezét a gyerek fejére téve, gondolkozva
 3  I|      gyerekre nézett, és rátette a kezét a gyerek fejére, úgy nézett
 4  I|            az ember, mikor a halál kezét érzi a mellén? Semmire.
 5  I|           melegebben szorongatja a kezét, mint azelőtt szokta. Azt
 6  I|         Elkapja az embernek a jobb kezét. A ballal már az ember maga
 7  I|         bírja mozdítani a lábát, a kezét, a fejét, én is úgy ültem
 8  I|          az asszony figyelme a bal kezét kíséri. Gyémántos karperec
 9  I|     gyermek leng mellette. Kettő a kezét fogja, harmadik a két lábát
10  I|        megcsókolta az asszonynak a kezét.~- Ezrest adj neki Elemér,
11  I|        kedvesen.~- Egyelőre csak a kezét, a kezét Olga. Oly boldog
12  I|           Egyelőre csak a kezét, a kezét Olga. Oly boldog vagyok,
13  I|      vagyok, ha a kezemben érzem a kezét.~És nézett selymesen.~Sári
14  I|             de csak benne hagyta a kezét a legény kezében. Gondolta,
15  I|          Olga...~Fölemelte a leány kezét, s megcsókolta.~Sári ijedten
16  I|           nyújtotta barátságosan a kezét. Sári csakúgy röviden, ujjhegyen
17  I|            szótlanul nyújtja a bal kezét.~Mármost a mosolygás tévesztette-e
18  I|            vált, mint az anyjáé. A kezét úgy rázta, mint aki megszúrta
19  I|      fiatalember mozgékony, sovány kezét, amint a cigarettát sodorja,
20  I|     kétszer kattant.~Kinyújtotta a kezét, hogy eléri-e a ravaszt?
21  I|      illesztette. Újra nyújtotta a kezét a ravaszért. Nem érte el.~
22  I|            bágyadtam mosolygott. A kezét nyújtotta Gyurinak:~- Hívja
23  I|      kipányvázták a lovakat. A pap kezét feloldotta a janicsár, és
24  I|    Megtörülte a száját a kezébe, a kezét meg a nadrágjába, aztán
25  I|         ember!~Megfogtam a kicsike kezét, és megcsókoltam.”~---------------~„
26  I| mozdulattal karomba is belefűzte a kezét.~Nem tudtam folytatni a
27 II|            is ott térdeltében az ő kezét ragadja meg:~- Mondd, hogy
28 II|         Ott fetrengett nevettében. Kezét, lábát rázta, rikoltozott:~-
29 II|           pracli! Látnád csak az ő kezét, milyen pici, milyen hófehér,
30 II|           szeretett, de még csak a kezét sem hagyta kezemben nyugodni.
31 II|          bizony!~A szívére tette a kezét, és az ég felé pillantott.