Part

 1  I |        agyagbánya; reméltem, hogy végre találunk valamit.~- Appedig
 2  I |     állhatatosan akar, a jó Isten végre is megteljesíti.~- Bajosan -
 3  I |        megdöglik.~- Hát dögöljön.~Végre elalszik ő is, csak az óra
 4  I |          sűdőlegény koromban,~míg végre is magához igazított.~Tizennyolc
 5  I |        bontották tovább a hegyet. Végre rá is akadtak a kéményre.~-
 6  I |         nézett maga elé a földre.~Végre így szólt:~- Hát segíthetsz
 7  I |      rendjén valónak tekintették.~Végre egy napon ütött az óra,
 8  I |       nincs különben.~Hát az anya végre is azt mondta:~- Én nem
 9  I |      komoran és nagy szivatokkal. Végre megszólal.~- Loptál?~- Nem.~-
10  I |          vizet! - rikoltja Soódy.~Végre kint vannak a forgatagból.
11  I |  fölborzolódott.~A kínos csendben végre ő szólalt meg. A mészárosra
12  I |  csöndesség volt az asztal körül.~Végre a szabó mordult meg; eléje
13  I |      jutnom, mert leroskadok. Míg végre itt megláttam a világoló
14  I |            Bocsáss meg - rebegtem végre -, de nem látok egyebet,
15  I |           belemélyedt a szemembe.~Végre meg mertem szólalni:~- Talán
16  I |         ájuldozott a víz partján. Végre is elhagytam. De ugye különös,
17  I |          macska nem jelentkezett.~Végre is kinyitotta a padlásablakot
18  I |        lehajtott arccal, pirosan.~Végre megszólalt, anélkül, hogy
19  I | félszemmel, mint a lúd az eget, s végre is illőnek érezte, hogy
20  I |          Olga nem fog felelni, de végre is meglágyul.~Soha nem történt,
21  I |     sehogy nem vállalta a vétket.~Végre is a pék megbőszült:~- Eredj!
22  I |          nézni olykor a magtárba. Végre is rászóltam, hogy mifenét
23 II |       szállt a láng és szállt. És végre leszállott... Sajó-Szentpéteren.~
24 II |        csak nézi, csak hallgatja.~Végre is kinyitja az ablakot,
25 II |          mindeniken kereszt.~- No végre! - gondolja -, csakhogy
26 II |         kanyargó folyón is által. Végre lebocsátkoznak egy nagy
27 II |         de szívünk sokat beszélt. Végre én szólaltam meg: „Tercsikém!”
28 II |             Te, asszony! - mondja végre. - Ez a kő... Ezt kézzel
29 III|           jó példát a népnek, míg végre a plebánosnak is fülébe
30 III|         azt is. De nem melegszik.~Végre az enyimre kerül a sor.