Part

 1  I |         csizmája halzsír-szagával egyszerre megtöltötte a szobát.~-
 2  I |        házat vennél, akár szőlőt, egyszerre azt kérdeznék, hogy mibül?~
 3  I |          virslit. Ittunk rá sört. Egyszerre helyre­igazodott az erőnk.~-
 4  I |       fogdossák össze.~No énnekem egyszerre úgy vacogott a fogam, mint
 5  I |     istene jóságos égi apa.~Aztán egyszerre sírva fakadt.~A sírás mindig
 6  I |        mosdatták, vigasztalták. Ő egyszerre el is hagyta a sírását,
 7  I |      bankó.~Mi történt, hogy Etel egyszerre hirtelen kicsöppent a menyországból?
 8  I |              Semmit.~Bajos is azt egyszerre elmondani, hogy mi történt?~
 9  I |      Eredj buta köpek! - mondotta egyszerre dühössé változva.~Köpek,
10  I |           futott volna át rajtam, egyszerre megszabadultam a nyomástól.
11  I |        felszakadt. Tisztán láttam egyszerre, tisztán.~- Én értem! -
12  I |        árokba esett!~A gyermekhad egyszerre abbahagyja a búcsújárást.
13  I |          jön senki. Várok, várok. Egyszerre csak jön egy cilinderes,
14  I |     többet mondtam, mint amennyit egyszerre megérthet.~- A tükör - mondtam
15  I |         de fájdalmatlan ütés -, s egyszerre eltűnt előlem a világ.~Mikor
16  I |        itt állok, meg ott fekszek egyszerre?~Végignézek magamon, hát
17  I |     változása ez a világnak, hogy egyszerre mindenki a levegőbe kerül?~
18  I |      amint Gyurit megpillantotta, egyszerre kisütött a nap a felhők
19  I |             mentegetődzött.~Aztán egyszerre ő is a sarkára állt.~- Hát
20  I |        volt, mint a pipacs, aztán egyszerre olyanná vált, mint a fehér
21  I |           rajta a Napot és Holdat egyszerre. S mintha Olga kiáltana
22  I |           a hüvelykujjával. Aztán egyszerre mintha megharagudott volna,
23  I | egyik-másik, hatan is felelnek rá egyszerre vissza. S nevetgélve böködik
24  I |   Konstantinápolyban? - kérdezték egyszerre hárman is.~- Ott - felelte
25  I |   megvertek.~- Miért? - kérdezték egyszerre hatan is.~- Mert eltörtem
26 II | pillantott és intett, az angyalok egyszerre alávetették a gyertyácskákat
27 II |        ahogy a kirakatnak fordul, egyszerre földerül az arca. Mert lám,
28 II |     elmeredt szemmel az ember.~De egyszerre elhallgatott, s aggodalmasan
29 III|        szárnyalás. Az én dallamom egyszerre áhítatra kelt mindenkit.
30 III|       hallgatott egy patakmentén. Egyszerre csak cimbalomhangokat hall.