Part
1 I | Olyan jókedvünk kerekedett tőle, hogy még danoltunk is.
2 I | ménes.~Sohase hallottam tőle egyebet, csak szent éneket,
3 I | tán. Azt vesszük vissza tőle, amit csalással szerzett.
4 I | gabonáját? Nem veszed-e el tőle? Nem takarítod-e be magadnak?
5 I | szomorú? - kérdem egyszer tőle.~- Nem vagyok én szomorú.~-
6 I | vallatásom, míg megtudtam tőle a következőket.~Ezelőtt
7 I | földet. A bíró nem is kért tőle egyebet, csak azt, mondja
8 I | akarja megrontani. Elveszi tőle a tejet, mert neki nincs
9 I | leányok emiatt húzódoztak tőle.~De ő mégis pápista leányt
10 I | öreg papunkhoz és tanult tőle katekizmust, keresztvetést,
11 I | csikaródzott a belső részem tőle.~A családjával azonban nem
12 I | szempillája se rebben meg tőle. Aztán mindenféle csudás
13 I | levegőben?~Szinte elhőköl tőle.~Káprázat?~A szemét meregetve
14 I | lámpást a péklegény vette át tőle. Fölugrott vele az asztalra,
15 I | Szalay órás, hogy vegyek tőle egy régi serkentő órát,
16 I | urától. Ő maga vált meg tőle.~De mégis öltem. Akárhogy
17 I | aki nem öl, ha elveszik tőle a gyermekét, a feleségét,
18 I | gyöngyöktől! Dehogy is fogadok el tőle akármi ostoba cifraságot!~
19 I | Az asszonyka megrándul tőle. Megint hibás hang... Az
20 I | hagyjuk az egészet, ha tartasz tőle. Én csak azért gondoltam,
21 I | neveden?~- Én is kérdeztem tőle. Azt felelte, hogy ő mindig
22 I | Olga egész nap piros volt tőle. Álmodozó arccal járt-kelt
23 I | hogy a vasútra indultak, tőle is el akart búcsúzni, de
24 I | Sárga színűt. Milyen kedves tőle, hogy nem felejtkezett el
25 II | hogy az ablakaim rezegnek tőle, s mikor látom, hogy a fia
26 II | nem kellett. De nem tudtam tőle aludni, és ha az ember álmatlan,
27 II | emlékül, hadd maradjon valami tőle.~Aztán ha jól meggondolom,
28 II | Ez a legkedvesebb emlékem tőle. Akkor este adta az első
29 III| magasságába. A karunk megerősödik tőle. A szemünk kigyullad! Érezzük,
|