Part
1 I| héjastól bevesz egyet. Harap hozzá balkézből. Eszi jóízűen.~-
2 I| nekem a koma, hogy lépjek át hozzá valamelyik este, amikor
3 I| előtt. A másik bezörgetne hozzá avval a szesszel, hogy levelet
4 I| hogy akkor éjjel megyek át hozzá, vagy nem is hozzá, hanem
5 I| megyek át hozzá, vagy nem is hozzá, hanem egyenesen a kocsishoz.
6 I| komával: előhúzzuk. Elvisszük hozzá: megsütjük, kompérral, paprikásan.
7 I| csak éppen azt gondoljuk hozzá, hogy ez a fekete szétkefélt
8 I| És magyarázó hangon tette hozzá: - Ott lűnek ma mozsárral.~-
9 I| szomszéd lova tévedt be hozzá, és ki akarta vezetni, de
10 I| egyszer egy gyereket vezettek hozzá. Máig is emlékszem, hogy
11 I| dohányos, hát honnan ért hozzá?~- Valamikor minden pénzemet
12 I| az olvasó sohse képzeli hozzá azt a csontmetsző hidegséget,
13 I| hajába illesztette.~- Illik hozzá?~- Gratulálok - mondottam -,
14 I| a fő oka, hogy nem ment hozzá.~A pincérek már körölöttünk
15 I| Patkányméreg, - mondta. - Hozzá ne nyúljon senki!~S nagyobb
16 I| feléje közeledne.~A tót arca hozzá fordul és ő megismeri a
17 I| kanál húst, azt mondta még hozzá:~- Én tudom. Én már kiszolgáltam
18 I| Félénk volt. Ha szólt valaki hozzá, elpirult. Az asztalnál
19 I| Unalmas ember volt szegény.~És hozzá az arca is szerencsétlen.
20 I| háznál, minden kívánság hozzá címeződött:~- Keszeg úr,
21 II| csakugyan hallotta-e. - Hozzá van ez uram szokva a kezem
22 II| Meguntad? - kérdezte, amint hozzá ballagtam.~- Meg.~- Éhes
23 II| kezdett. Oda kellett hajolnom hozzá, hogy megérthessem a szavait:~-
24 II| kucséber, és verseket írtam hozzá, amiket mindig a bolondgombák
25 II| 10 pengő forintot, és még hozzá el is püföltek a fiatal
26 II| Egy évig jártam már akkor hozzá, és ő is szeretett, de még
27 II| akit futólag láttam, aki hozzá képest semmiség? Nem! Soha!
28 II| kezdve minden nap eljártam hozzá. Rendjén találtam, hogy
29 II| mindörökké Ámen!”~Elég az hozzá, jól mulattunk.~Már éjfél
|