Part
1 I | fejét csóválta.~Már akkor annyira fáradt voltam, hogy nem
2 I | avval a pélpával.~Nohát annyira kifordult az eszem a sarkából,
3 I | most, vagy soha!...~Mégis annyira megmozdította a belsőmet
4 I | akarná lőni, amin a szarka annyira elcsodálkozott, hogy hátramaradt.~
5 I | pedig rosszul. Bathó inkább annyira szerette, hogy az asszony
6 I | sehogy se tetszik. Én már annyira megszoktam itt, hogy nem
7 I | Hát aztán? Mit sírsz annyira!~- Aztán... sír, sír a gyermek
8 I | család lakik, azok is már annyira meghonosodtak, hogy magyarul
9 I | halogatta az ügyet.~Néha már annyira felsrófolta a bátorságát,
10 I | csipkeruhás nagyságos asszony annyira elbájolta, hogy öröm-ijedtében
11 I | szabott. Nem kellett volna annyira, dehát ami igaz, igaz!~Mikor
12 I | valamikor, de sohse vitte annyira, hogy elrakni való ruhára
13 I | ideges-haragos volt. Olykor annyira megbőszült, hogy nekem támadt.
14 I | konyhába kinéztem, mit főznek, annyira rámdühödött, hogy a habszedőkanállal
15 I | mindennapi kenyerünket, - ott annyira elkanyarodnak a gondolataim,
16 I | ki a gazdag?~Ez a kérdés annyira együgyű volt, hogy nem is
17 I | hogy csak azért látszott annyira vörösnek a szeme, mert az
18 I | A főispánné annyira zokogott, hogy a médiumot
19 I | azt nem lehet mondani. Annyira nem barna. És a szeme se
20 I | vigyen el benneteket, hát annyira egyek vagytok...~Olga csak
21 I | hogy szóljon, miért nézi annyira.~- Láttam már magát - mondotta
22 I | testvérével. És csodáltam, hogy annyira hasonlítanak egymásra.~Sári
23 I | testben egy lélek. Maguk is annyira szeretik egymást?~- Mink
24 I | meg, kedves jó fiam, mikor annyira szerettelek!...~ ~
25 II | is csak aféle falusi, aki annyira hátravan az illemtudományok
26 II | Nem, hiszen még nincs annyira! És nem is hal meg, nem,
27 II | ezért a szimplex puelláért annyira rajongani. El kellett volna
28 III| főtisztelendő urak és atyák, akik annyira beleélik magukat föllebbvalói
29 III| szoktam inni, de az éjjel annyira fájt a fogam, hogy nem tudtam
|