Part
1 I| Már akkor annyira fáradt voltam, hogy nem is kérdeztem,
2 I| Bosszankodtam. Éhes is voltam már.~- Micsoda falu van
3 I| uram. Pedig csak egymagam voltam benne a tanuló.~- Egymaga?~-
4 I| volt jó napom. Mikor katona voltam. Egy jó cimborámnak meghalt
5 I| életembe rendes körösztény voltam, soha misét el nem mulasztottam,
6 I| igazított.~Tizennyolc éves voltam. Ő huszonhat.~Épp fordítva:
7 I| többé intőn nem mutat.~Mi voltam én itt? Nyírott szárnyú
8 I| álom volt az; olyan fáradt voltam reggel, hogy alig bírtam
9 I| akit el akart venni.~Én nem voltam ivós és nem volt vagyonom,
10 I| amint mondom, akkor még diák voltam, tizenhat éves. A nyári
11 I| tanító.~A kisasszonnyal se voltam ismerős, de azért tudtam,
12 I| szereztem azzal, hogy tolmácsa voltam a Sztambulban járó magyaroknak.~
13 I| megcsókolt.~Mily boldog voltam, Istenem! Azonnal felemeltem
14 I| aluszok-e el megint? Fáradt voltam, s a szoba igen be volt
15 I| szín, mert bizonyára sápadt voltam.~Mert olyan volt a fejem,
16 I| házból. Csak úgy, ahogy voltam. Még kalapot is elfelejtettem
17 I| szemét. - Én is mindig hívő voltam. De mikor szegény Lenkém
18 I| következő percben fejjel voltam már lefelé. Estem, mint
19 I| a fejét rázva -, én nem voltam megelégedve a médiummal.~
20 I| igen érthető. Ha csak magam voltam volna a médiummal, bizonyára
21 I| inkább! Mindig engedelmes voltam, de inkább haljak meg, mintsem
22 I| SÁRGA NYAKKENDŐ~Lakodalomra voltam híva egy távoli rokonomhoz.
23 I| szerelmes?~Ha azt mondta:~- Voltam! - utána pajkos kíváncsisággal
24 II| tudtalak szeretni! Bolondod voltam, bárgyú birkád! Szerelmet
25 II| és én átkozottul balek voltam, hogy fizettem neki. Aztán
26 II| nyugodni. Egy téli délután nála voltam. Az esti homály átderengte
27 II| VILMA~Én akkor nyolc éves voltam. Ő hét.~És szerettük egymást.~
28 II| megtaláltam volna! Mert voltam én azóta a Balatonnál, de
|